Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-08 / 32. szám

Budapest. 1897. (2) BUDA és VIDÉKE Augusztus 8. Mig a Buda és Vidéke hasábjain megjelent első közlemény ez ügyet mindenestül a B K. E.-re akarja bizni, a harmadik közlemény csak a könyvé­szeti vagy talán históriai részét, mire rendeltetésénél fogva őt tartja legille­tékesebbnek, mivel nem hiszi, hogy ez egyesület saját nemes hivatásának fel­áldozása vagy csak megcsoukitása nél- j kül is képes volna az oly nagy és szerteágazó, resszoitján egészen kívül eső feladatok teljesítésére vállalkozni. Az egyesületnek alapszabályaiban kifejtett czélja a tudományos és köz- művelődés elömpzditása a budai olda­lon; erre a czélra tehát épen úgy szol­gál a könyvtár, miként a múzeum. Elvileg nincs tehát akadály, hogy az egyesület az ügyet kezeibe vegye. Azonban teljesen osztom czikkiró­nak azokat az aggályait, hogy ez újabb feladatok teljes átvállalásával az intéz­mény eddigi hivatása szenvedne csor­bát, miután saját czéljai is, (könyvtárát egy igazi nagyszabású Budai Könyv­tárrá fejleszteni, tágas helyiségekkel, olvasóteremmel és rendszeresített könyv­tári tisztviselőkkel.) oly feladatot rónak reá, melyeknek megvalósifcása erőinek teljes felhasználását, hosszú, odaadó munkásságot igényel. Azonban meg fog felelhetni ez újabban is ráruházott feladatoknak, ha, ezáltal újabb körök támogatását, uj erők munkásságát megnyernie sikerül. És nem kételkedem, az uj eszme hívei sietni fognak az egyesület ez újabb vállalkozásának segítségére lenni, a mely esetben az eszme megvalósítása biztosítottnak látszik. Legczélszerübbnek látom, ha az egyesület a maga kebeléből egy mú­zeumi-bizottságot küld ki, mely magát az érdeklődőkkel kiegészítve, önállóan szervezve és Buda egész vidékére kiterjedve a gyűjtés nagy munkáját megindítaná. A B. K. E. készséggel támogatná a muzeum-bizottságot a kezdeményezés kék szemét felemelte Kajági Dezsőre — és talán kellemetlen udvarlásától szabadulok. — Méltóságos comtesse, — egyre kérem, ha Sultanán kilovagol, soha, de, sohase éne­kelje Boda Guszti nótáját. ... Ég a guuyhó, ropog a nád. Az a kicsi kacsó, az a fehér alabastrom faragván^’, — megszorította annak a gyönyörű férfinak erős kezét. — Impostor. . . súgta — és pirulva tévé hozzá, köszönöm. A mint szeinérmetes hölgyhöz illett, ennyi vallomás után elszaladt. Kajági Dezső elmélázva tekintett utána, — kezét dobogó szivére szorította, azután belebámult a végtelen égbe, — csillogó sze­mében felvillant egy sugár. „Tehát most már van vezércsillagom.“ A méltóságos mentor pedig mikor észre­vette Kajágit, — oda rohant hozzá, átölelte, csókolta, — no Dezső kívánj bármit ezért, — szavamra mindent megadok. Három év múltán — majd ha vissza jövök, — akkor szavadon foglak. — Itt hagyod öreg pajtásodat ? kérdező elfojtott hangon. — Meg kell lenni ! nehéz munkájában és a gyűjtött tár­gyaknak helyiségeiben készséggel adna helyet. A B. K. E. muzeumi-bizottságának természetesen egyik legfontosabb fel­adata volna az is, hogy a főváros és egész környékéről minél nagyobb szám­ban uj tagokat gyűjtsön, segélyekre és pénzadományokra tegyen szert, hogy az ekként befolyó jövedelmekből a muzeum megalapításának költségeit fe­dezhesse. A felállítandó muzeum a már vi­rágzó és több mint 12,000 kötetre menő Budai Könyvtárban oly szilárd és kész intézményre találna, melynek védő­palástja alatt ő is a legrövidebb idő alatt csak a legszebb, a legörvendete- sebb eredményekre jutna. Könyvtár és muzeum: két édes­testvér, melyeknek frigye csak jót, üd­vösét eredményezhet, egyforma jövőt biztosíthat. A Budai Könyvtár részéről üdvöz­löm a budai muzeum eszméjét és kívá­nom, hogy az egyesület czimében e szép frigy nemsokára kifejezésre jusson. Jurányi Győző. A második kerületi választmány. A székesfőváros II. kerületében meg­tartott julius havi választmányi ülésen a ren­des folyó ügyeken kívül a II. kerületi polgá­rok érdekeit közelről érintő következő indít­ványok tárgyaltattak és fogadtattak el. Csavargőzös összeköttetés egyrészt a Pálffy-tér és Vigadó közt, másrészt a budai lánezhidfő és a vámház közt. Az előbb emlí­tett vonalat a vállalat egy Ízben már meg­nyitotta, de egészen önkényesen ismét beszün­tette és most a II. kér. országúti részének a székesfőváros IV kerületével — hol a fővá­rosi központi hivatalok vannak — semmi ösz- szeköttetése nincsen, ha ez az eszme meg­valósul, az országúti, rózsahegyi lakók meg­felelő összeköttetést nyernek a központtal, a második összeköttetés a II. kerületet, de a vá­rat és Krisztina-várost is közelebb hozza a központi vásárcsarnokhoz, ezen vonal megnyi­tása tehát a budai részeknek általános érdeke. Ugyancsak a közlekedés kényelmessé téte­lét czélozza azon indítvány is, hogy a közúti IV. Kajági Dezső — csakugyan elutazott, — érzékeny volt a búcsú, az „Impostort“ meg­siratta mindenki, — a mint a kis czukorbaba kezét — Irma comtesse Kezét tartá kezében, — csak úgy leheletszerüleg súgta oda : — Visszajövök. —Várom — susogta vissza Irma comtesse, ez volt a szerelmi vallomásuk — esküfoga­dás nélkül — és mégis oly erős. * Hová tűnt Kajági Dezső, — ez a nagy impostor, — bejárta a hivatalok minden hiva­talát és onnan fel a trón zsámolyáig, és nagyon kicsi kérése volt — engedjék tanulni és en­gedjék meg, hogy diplomája legyen. Három keserves év kellett ahhoz, — három pokoli év, — midőn a megfeszített agy az őrülésig szenved, — de e három év keser­vének jutalma meglett, — egy darab papiros, — melyben bizonyittatik, hogy ez és ez az ur mennyit tud. Nagyon téved, ki azt hiszi, hogy ennek a kis darab papírnak birtokában lemondott az előbbi életéről, dehogy, vén szép napon visszatért Béldeházára. vasútnak a Szent János-kórház előtt és a Rupp-féle nyaralónál levő állomásain ülőpadok helyeztessenek el, gyakran megtörténik, hogy ezen helyeken az utazó közönség hosszabb ideig várni kénytelen és bizony nagyon sok embernek jól esik az, ha a várakozás csak nehány perczet tart is, hogy ez alatt egy kis pihenőt tartson, pedig a mi negyedórás menet­rendünk szerint akárhányszor eltelik a várako­zásban 20—30 perez is, de nem ártanak ezen pihenő padok a belterületen sem; legújabban a II. kerület két befasitott teret nyert és a választmány intézkedést kért az iránt, hogy a Fazekas és a Pálffy-terek ilyen pihenő padok­kal láttassanak el, A háziuraknak és azon boldogoknak, kik nem csak akarnak, de tudnak is háziurak lenni — szól azon további indítvány, mely a telekkönyvi betétek forgalomba helyezésevei kapcsolatos. Mindnyájan tudjuk, hogy a kapuk alatt kis táblák vannak, melyek t. k. jelzés­sel számokat mutatnak, a nagy közönség azt hiszi, hogy ezen számok azon telekkönyvek­nek a számai, melyekben a kérdéses házak felvannak véve, pedig ezek a számok nem a telekkönyveknek, hanem az azokba felvett tel­keknek a helyrajzi számai, ezek a helyrajzi számok pedig most az uj telekkönyvekben vál­toztak. és a választmány7 azt akarja, hogy ezek a kapuk alatt levő számok a telekkönyvi betétekben felvett uj helyrajzi számokkal he- lyettesittessenek, és hogy a t. k. helyett a valóságnak megfelelően h. r. (helyrajzi) jelzé­sekkel láttassanak el. A székesfőváros II. kerületében a fö- utczán bonyolul le a legnagyobb forgalom, ez az utcza a kerületnek az igazi élet ere, ebben az erős forgalmú utczában disztelenke- dík a 19 sz. a. kétemeletes ház, mely a meg­állapított építési vonalból 5—6 méter széles­ségben ugrik ki az utczára, elfoglalva nem csak az egész járdaterületet, hanem a kocsi-út egyrészét is, most midőn a szomszédos 21. sz. ház felépül és az utcza egyenes vonalát egészen a Fazekas térig ezen — a Duna felöli soron — csak ez az egyetlen épület rontja meg a közlekedésnek, sőt ezzel kapcsolato­san a jó Ízlésnek is tűrhetetlen hátrányára — a választmány indítványt tesz a székesfőváros hatóságánál, hogy ezt az épületet levágás, eset­leg az egész terület kisajáíittatása utján tá­volítsa el. Ezen dr. Németh Imre választmányi tag által előterjesztett indítványoknak semmivel sem marad mögötte, de sőt tekintettel arra, hogy a székesfőváros jobb parti részének mind a három kerületét egyaránt érdekli — határo­zottan fontosabb azon indítvány, melyet a budapesti (budai) kereskedelmi társulat előter­— Megjöttem, ekként köszönt be. — Isten-hozott, ekként fogadták és minden úgy mentmint azelőtt, csakhogy ezúttal mint titkár lett leginkább igénybe véve, mert itt voltak a nagy választási küzdelmek. A méltóságos ur helyett irt leveleket, csinált beszédeket, a m t a méltóságos ur mondott el, — szóval a leglázasabban folyt a küzdelem. A jó mentor, hogyan hogy sem csinálta ki, — de évek előtt reáiratott egy telket — és igy választóvá lön Kajági Dezső, — tehat most neki is lön joga politikai jogait gya­korolni. De hisz ez érdekelten, — ide már nem megyünk, — nem nekünk valói a politika, in­kább, az oly hirtelen megszakadt szerelmi idyl folytatását keressük meg. Ott az aranyvidékeu, a meredek szikla- tömbök, mint a méz sejt tele van lyukakkal, — és ezek között tekervényes, keskeny utak vezetnek, — korlátuélkül, — mig alattuk veszélyes mélységeké — Ilyen veszedelmes sziklaoldalon halad két lovagló, — a két ló egy­másnak dűlve óvatosan szedi lábait,—a lovaglók egyike nő, — Inna comtesse, — amásikapollc maga, — a nai régi ismerősünk Krajági Dezső. (Vógs következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents