Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-06 / 23. szám

Budapest, 1897. (2) BUDA és VIDÉKE Junius 6. Francziaország légmentesen berekeszelt | dicső nagyjait. A németek nemzeti emlékművei közül a müncheni Ruhmeshalle a legös- mertebb, sokszor emlegetik példának okáért, pedig alig van ilynemű alkotás, mely ennél szánalmasabb hatást tenne az elfogulatlan emberre. Három szárny­ból álló antikszabásu oszlopos csarnok­folyosó ez: puszta falain hires németek három sorba akasztott faragott mellké­pei függnek, mint valami gipszszobor- kereskedő kirakatában. Az itt ösmertetett s ezekhez hason­latos gyűjteményes emlékművek inkább úgy hatnak, mint a ' ^miok; kíván­csiságunkat ébressüu . c8aW;mány-e szi­vünket hidegen hagyják, méTt ^reiR V.é9' 1 valóját megragadó eszme hatása aiatt alkotta meg művészük, képzeletének szabad röptét lenyűgözte a kicsinyes gond, hogy valakit ki ne hagyjon s más efféle másodrendű dolog. Olyannak szeretném tudni jövőben a Gellérthegyet, hogy azokon a hosszú évszázadokon, újabb ezredéveken át, melyeket nemzetemnek jósolok, e hegy­ről valami magasztos eszmét hirdessen a késő unokák jövendő nemzedékeinek egy hatalmas emlékmű, mely a vizen és szárazon közeledő utast mértföldek távolából előre üdvözölje. Hogy miért nem jutott még senki­nek sem eszébe a szabadságszobrot ide állítani, valóban megfoghatatlan előttem. Az ország fővárosának legmaga­sabb potján a nemzetélet legdicsőbb örökségének, ezeréves harczok vérzi­vatarjai közt megőrzött, elvesztett és ismét visszavivott szabadságának emlék­jele — van-e valami, a mi ennél hatal­masabb hangokon szólana a képzelethez s a honfiszivhez? A mint a sziklatetöu állok, lelkem ismét visszaszáll a múltba. Képzeletem­ben megelevenedik a mai Budapest fél­századdal ezelőtt való szegényes képe: a fejedelmi folyam két partján elterülő szegényes városok rendezetlen utczái, mekemért meg kellett volna azt az áldozatot hoznom, hogy tűrjek. Nem akartam hajolni és megtörtem. Menynyit szenvedtem De minek is untatom önt vele, kit először látok, a ki talán félre is ért. A világért sem nagysád, szivem úgy van berendezve, hogy részt veszek, átérzem a nagy fájdalmat és méltányolom azt. — Köszönöm, nagyon köszönöm. Higyje el, a keserves tiz év alatt senkinek sem pa­naszkodtam. Képzelheti, hogy hányszoros az a fájdalom, melynek résztvevője, vigasztalója nincsen. A báróné ideges érzékeny asszony, a kit meghat minden, akár tárgygyal, állattal vagy emberrel történik. Fél attól, ha valami fájdalmas esetet tud meg. Titkolni szokták előtte, én sem panaszkodtam előtte, de más előtt sem, csak magamnak és csak éjjel, mert aaPPalom a bárónőé volt. Meg kellett'volna őrülnöm, ha annyira igénybe nem veszi időmet. Ugyanazon a lélekállapotokon mentem át mint ő, és csak úgy robinsonoskodtam Bábelben. A magány sokszor a legélénkebb társaság. A báróné és Malvin Sellőyvel beszélget­tek. Sellőyné nyugodtabb lett, hogy férjét nem látta a nyúlánk vén leánynyal társalogni. Ker- csey nyomon követte Malvint, a ki néha ön­izléstelen kaszárnyaházai, tarkázva sze­gényes apró viskókkal... Hogy más kép tárul innen elém, a mint kinyitom a szememet, a szabadság vérrel nevelt gyümölcse az. Szolgasá­gunk utolsó emlékjele a czitadella ko­mor fala, úgy kell annak lenni, hogy e falak a szabadság szobrának legyenek hordozói — ennél tartalmasabb szimbó­lumot melyik nemzet fővárosa tudna vájjon teremteni bárminő áldozattal is? Kelenföld jövője. Mondjuk, hogy kapható az ily telek 3 írtért, de ez már nagyon olcsó ; akkor a telek maga 3000 fit, különben a telkek ára azon vidék nagy részén már 10—12 frt sőt több négyszögölenként, tehát 10—20.000 forint kell a telekre. Állítsunk fel egy példát; vegyük, hogy egy hivatalnok körülbelül vagy 8000 írttal rendelkezik vagy kölcsönnel együtt 8000 frtot tud összehozni; akkor az első és második övezetben 14.000 írtért telket nem vehet, te­hát vegyen a harmadik övezetben, egészséges helyen, Budán, 1000 □ ölet. igy a telek ára nagy részét az összegnek felfogja emészteni; mi marad akkor az építésre a 8000 írtból; s a fenmaradt nagy kertnek fentartásához ker­tész stb. is kell, a háziasszony a cseléddel azt nem bírja kezelni, miből telik tehát egy ily családi ház előállítása? a 8000 írtból nem, sem pedig a 400 frt lakbérből. Kérdés: hol marad az olcsó lakás ? Mig ha a hivatalnok a 3-ik övezetben 1000 — 2000 írtért telket vehet, 6000 — 7000 írtért építhet magának házat, ter­mészetesen, hogy a ki teheti, kétszerannyit is befektethet telekért, házért, — de nem az első és második övezetben, de a harmadik övezet­ben sem — a mai építési szabályrendelet alap­ján i Azért, ha az olcsó családi lakóházak és kisebb bérházak . építését lehetővé akarjuk tenni, az építési szabályrendeletet okvetlenül módosítani kell. Az én nézetem szerint Buda­pesten arra kellene törekedni, hogy ne csak a gazdagok, hanem a szerényebb viszonyok kö­zött élők is szerezhessenek magoknak saját hajlékot és az csak úgy érhető el. ha ott, a hol a telkek olcsóbbak, az illetők kisebb tel­ket is vehetnek 3. Áttérve arra a szabályozási tervre, melyet Siebreich Károly mutatott be, a tanács­nak ez ellen is lényeges észrevételei vannak. Nevezetesen, ha gondoskodva van is e tervben kénytelen sokat mondással pillantott vissza rá . . . Alig vettük észre, hogy bálteremben vagyunk, annyira érdekelt a mi kis csoportunk. Magunknak éltünk egészen. Történt-e valami, nem törődtünk vele. pedig hány élet vígjáték, vagy szomorujátékát szabta ki ez az éj. Sellőyné tovább beszélt: — A legnagyobb szenvedély, a legmélyebb szerelem csak boldogtalanságot szül összhang nélkül. Ez az összhang elveszett, össze van kuszáivá. Finita la komédia. — Hátha nem . . . — Szándékunkat a jó Isten bírja. Egy­másnak talán megbocsáthatnánk, de magunk­nak nem. Fékeit és a bárónéhoz sietett. Sellőy az étterembe ment. Imre barátom felkeresett en- gemet. Egész estve nem beszéltünk. — No, kérdém én — mit fedeztél fel. Úgy e bonyolódik a nyakkendő története. — ügy látszik az kifelé és az enyém be­felé ... — Hogy hogy? — Megzavarta a fejemet ez a kis leány. arról, hogy a Kelenföld Pesttel megfelelő összeköttetésbe jusson, de más irányban nincs meg az a kapocs, mely a Kelenföldet a budai részekkel szervesen összefűzné. A mi a Kelenföld városrészét illeti, a fő­városi Közmunka Tanács bírálata szerint nincs meg az a kapocs, mely a Kelenföldet a budai részekkel szervesen összefűznék ez igaz, de a helyi viszonyoknál fogva más kapocs nem lehet, mint a meglevő utczálc kiszélesbitese, mire nézve tervemben kellő figyelmet fordí­tottam. 4. Továbbá minden szabályozási tervnél nagy súlyt kell fektetni a vizek levezetésére. Kétszeresen fontos ez a Kelenföldön. melyen keresztül hegyi vizek veszik útjukat a Duna felé. Tervező e vizek természetes lefolyásának útjába mesterséges akadályokat gördít, a mos­tani vizvezető medenczéket beépítendő töm­bökkel zárván el. Hogy a viz levezetésére mily nagy súlyt fektettem, ezen körülményt bizonyítja emlék­iratom és tervem. Emlékiratom 31-ik pontja ezeket mondja : 31. Esővizmedenczék az esővíz gyűjtésére az itt, ezen a vidéken gyakran előforduló felhő- szakadások miatt, melyek nemcsak károsak, de veszélyesek is. Egy további pont igy szól: A mi a csatornázást illeti, egyelőre az esővizet nyílt utczacsatornákban kellene leve zetni a meglevő vizárkokba, melyek az eső­vizet a Dunába vezetik. Tervemből látható, továbbá, hogy ott, hol vizveszély kérdése forog fenn, a házcsoportokat hosszban, a vízfolyással párhuzamossan terveztem, s annak keskeny ol­dala fekszik a vízfolyáshoz függőlegesen; egyszersmind a házak Közötti távolság a fő­utakon 25—30 méter, úgy hogy rendkívüli esetekben sem tehet a víz kárt a házakban, legfelebb az előkertek kerülhetnének kivételes esetben viz alá; de az előkertek közötti tá­volság még mindig 15 —18 méter, mely széles­ségben nagy vízmennyiség elfolyhat, tekintve, hogy a mellékutczák 12 méter szélesek. Külön­ben magától értetődik, hogy a mai rendezet­len vízlefolyás jövőre rendezettebb mederbe vagy csatornába terelendő ; különben a mai vízlevezető árkokat és medenczéket meghagy­tam, illetőleg rendeztem. 5. Maga az úthálózat, eltekintve attól, hogy a szabályozandó területet nem fűzi össze kellőleg a többi területekkel, azon súiyos ki­fogás alá esik, hogy az utak 10 — 16°/0-os esessel csaknem hasznavehetetleuiil merede­kek volnának. Hogy mennyire Összefűzi az úthálózat a szabályozandó területet a meglevő városré­szekkel, az azt hiszem, a tervből világosan látható; a mi pedig az esést illeti, mely a Okos kedves teremtés. Átérzi sorsát. Olyan hévvel kért, hogy békitsem ki anyját atyjával. Miért haragszanak egymásra, hiszen a mama is jó, apa is jó. — Szegény gyermek. — Valóban szegény, mert nehéz volna kedves óhaját teljesíteni. A perirat engesztel- lietlen gyűlöletről beszélt, a bíróság két fóruma e szerint Ítélt és valóban engesztelhetlen gyű­löletet látott az esetben, pedig ez engesztel­hetlen dacz. Mi huztuk halasztottak, még a végleges elválasztás ma sem történt meg, mi rossz ügyvédek, de jó emberek voltunk. Szünóra következett. A véletlen úgy ren­dezte, hogy Malvin oda vonta a mi asztalunk­hoz anyját. Az események varázsának nem tudott ellentállni és leült. Középen Malvin, jobbról anyja, balról atyja ..........Mellette Ker­cs ey, le ebb én. Mind a két engesztelhetlenül gyűlölködő műveltebb volt, minthogy nagyon is élére állí­tották volna a helyzetet. Az a csicsergő gyer­mek, az ő élénk kedélyével, bohóságaival egyensúlyozta a ferde állapotot. Olyan czigány volt, a ki sokat játszott valaha Sellőynek. Oda sorapolygott harmad

Next

/
Thumbnails
Contents