Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-06 / 23. szám
hullámos és hegyes vidék folytán természetes, hogy változatos lesz. bátor vagyok megjegyezni, hogy annak mentői czélszerűbb megoldására igyekeztem figyelmemet kiterjeszteni és e tekintetben csak esetről-esetre lehet és kell is intézkedni és megfelelően eljárni. 6. A középületek elhelyezése szintén hibásan van megoldva, mert például az egyetemet a kórházakkal a Gellérthegynek arra az oldalára kontemplálja, a hol jelenleg már virágzó uyaralótelep van. Hogy a középületek elhelyezése nem helyes, azt határozottan tagadom, mert a monumentális középületeket éppen a legszebb és legegészségesebb helyen kell felállítani, mert az a nemzet szellemi magaslatát és művészeti érzékét bizonyítja, nem pedig egy szűk utczába, mint az újvárosból és az egyetem. A kisajátítási törvény rendelkezésére áll a hatóságnak. 7. Egyáltalán az egész tervezet nem a fejlődéshez képest lépésről-lépésre, hanem csak úgy volna megvalósítható, ha a szabályozandó terület előzőleg és egészben kisajá- tittatnék, ilyképen azonban a fővárost már a pénzerő hiánya miatt sem lehetne szabályozni. Mindezeknél fogva a tanács Siebreich Károly úr tervét és javaslatait nem találja figyelembe vehetőnek és erről őt jkvi kivonaton az érdeklődő vallás- és közoktatásügyi minister úr, továbbá a földmivelésügyi minister úr 0 Nagyméltóságát felterjesztésben értesíti. Hogy Budapest azon része nem fejlődhet lépésről-lépésre és hogy az egész területet ki kellene sajátítani. arra nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy meggyőződésem szerint nem szükséges az egész területet kisajátítani és azt hiszem, nem lesznek oly fontos akadályok, melyek ennek lépésről-lépésre való keresztülvitelét megakadályoznák. A szabályozási terveknek helyes megoldása idejekorán a fő- és székvárosnak azonban csak üdvére szolgálhat, mig egy helytelen megoldás károsíthatja, sőt tönkre teheti a főváros jövőjét. Budapest, 1897. május hóban. Siebreich Károly. Budapest, 1897. (3) __________________ Bu dai Muzeum. A gellérthegyi czitadella eltávolításának ügye már régóta örvendetes izgatottságban tartja a székesfőváros hazafias érzelmű lakóit. Ebből az izgalomból a legnagyobb rész kétségtelenül a budai oldalnak jut, mert hisz ez a kérdés a mennyire hazafias, annyira lokális jellegű is A budai városrészek helyes és czélszerü kiépítésének, kiválóan nevezetes és nagyobb fontosságú pontjainak kiszépitése kell, hogy meleg éfdeklődésre bírjon és sorompóba áliitson minden hazafiasán érző és gondolkodó s * minden tenni és hatni tudó budai polgárt. A fent jelzett kérdésnek megoldása azonban — miként múlt számunk vezérczikkében is jelezve volt — sajnos ! — még mindig a bizonytalan jövő zenéjének egyik taktusa. Pedig e történelmi nevezetességű hegynek tiszteletre méltó tar fejét a múltak dicső emlékének koronájaképen leginkább egy olyan díszes, történelmi jelentőségű középület illetné meg, mely hazai történelmünk kimagasló alakjainak a múltban teljesített hősi tetteit a haza érdekében kifejtett szolgálatait stbit hirdetvén, bámulatra indítaná a jelenkor gyermekét s buzdító például szolgálna a késői nemzedékeknek. Igaz ugyan, hogy Nemzeti Múzeumunk remek tárlatai enemü alkotásokkal és emlékekkel dúsan ellátvák ; s ezek az összegyűjtött ereklyék nem ok nélkül ragadják méltó csodálatra a hozzánk vetődő idegent. De ezek a nemzeti közkíncset képező emléktárgyak általános érdeklődés tárgyai s nem állhatnak különlegesen annak az ügynek, annak a helyi vonatkozású eseményeknek a szolgálatában, a melyekre mi czélzuuk. Igaz az is, hogy az O-Budán kívül eső aquincumi muzeum szintén nagy műbecscsel biró históriai unikum a maga nemében, de — reánk nézve csaknem prehisztorikus jellegű gyűjteményével — szintén nem alkalmas arra, hogy Buda város ezer éves történetéből magába foglalja mindazokat a fennmaradt emlékeket. melyeknek egybegyűjtése, nyilvános helyen való közszemlére tétele, megőrzése és gondozása immár szintén fontos kérdéssé emelkedett. Egyesek, családok és testületek birtokában tudtunkkal mély, sok, igen sok olyan tárgy és műemlék van mai napig is csaknem gondozatlanul, mezekhez városunk múltjának dicső avagy szomorú emlékei fűződnek. Ezeknek a tárgyaknak, nevezetesen a megmaradt régi kéziratoknak, régi könyveknek, festményeknek, metszeteknek, ipari és tudományos eszközöknek, arczképeknek, fegyvernemeknek, régi öltözeteknek stbnek egy létesítendő Budai Múzeumba leendő egybegyűjtése és elhelyezése tettre kell. hogy késztessen mindenkit, a ki nem feledi, hogy a viszontagságosán átélt ezer esztendőből a megpróbáltatások egész lánczolata főképen Buda városát érte, a mely város hosszú és fényes múltja daczára most kezdi csak virágzása ko- I rát élni igazában s most kezd fejlődni ipari, szellemi s gazdasági téren egyaránt. Erős a hitünk, hogy ezért a szent ez élért, annak a nemes és hazafias ügynek a sikeres megoldásáért a legszívesebben hozzák j majd meg áldozataikat mindazok a fennkölten I gondolkodó egyesek, családok és testületek, BÜDA és VIDÉKE magával és elkezdette játszani az ő nótáját: | „Ha tudtad, hogy nem szerettél.“ Sellőyné hevesen legyezte magát, arczát egészen elrejtette legyezőjével. Sellőy földre nézett. Minket megrázott a nóta. Csak Malvin nem vesztette el a hidegvérét és ártatlan gyermekséggel szólt: I — Ni ni, ez apa nótája. A czigány észrevette a hatást, még több érzéssel húzta. Némán hallgattunk. Malvin megfogta Sellőy kezét és z anyjáéba tette: — Ugyan ne haragudjatok — szólt és oda ült közénk. A béke proklarnálva volt. A mit évek nem tudtak kiegyenlíteni, azt kiegyenlítette egy gyermek. Visszaállította az egyensúlyt, megölte a megtört daczot. Úgy tetszett nekem, mintha a terem világosabb lett volna. Egy tulviJági fény fokozta a ragyogást. Rózsaszint láttam, azt hittem, a többiek is. Egy kicsit érdes volt a hangulat eleintén, de később szó szót fűzött és a kiengesztelődés aranyozta meg kis társaságunk kedélyét. A czigány is vigabb nótába csapott át. Egyszer Sellőy odafordult Kercseyhez : — Hogy is áll a perünk? A lehető legjobban. Senki sem sürgette, még a végleges feloldás nem történt meg. így végződött a nyakkeudő története. Másnap Sellőy neje kedves színeivel jelent meg a kávéházban. Vig volt mint egy jogász, kinek az atyja a hónap pénzét felemelte. — Uraim, elvesztik Robinsont. Robinson elhagyja Bábelt. Annyit szenvedtünk tíz évig, hogy felkeressük a magányt Boldogságunkhoz nem keli tanú. Kercsey ur a lakáskiadó . . . — Malvin . . . — Én és . . . — És ......... — Malvin ... ha . . . — Ha nem kapna keveset, de nem kap. Szeressétek egymást gyermekeim. Okuljatok rólunk. Ember ismerd meg magadat és azt is, kihez életed kötöd. A daczot hagyd otthon, légy elnéző és keresd az Összhangot. Otthonod igy valódi lesz és nem hazug. (Vége.) akiknek, illetőleg a melyeknek birtokában Buda város múltjára s mai napig történt fejlődésére vonatkozó bárminemű emlékek tulajdonukban vannak, s azt készséggel fogják átengedni köztulajdonnak, oly köztulajdonnak, a mely székes fővárosunk jobbparti felének emelkedéséhez hatalmasan fog hozzájárulni. Ez emlékek összegyűjtését egyelőre valamelyik budai kulturegyesüiet vehetné kezébe, a mely ezáltal nagy és hazafias szent missziót teljesítene. Tudjuk, hogy e tekintetben például a szép jövővel kecsegtető életerős „Búd a i Könyvtár - E g y e s ü 1 e t“ készséggel vállalkoznék a kezdeményezés nehéz, de idővel szépen jutalmazó munkájára s majdan megírandó történetének bizonyára az képezné egyik legfényesebb lapját, hogy megóván az enyészettől a városunk múltjára vonatkozó s egyesek birtokában talált műemlékeket, megalapította azokból a még most csak eszményképen előttünk lebegő „Budai M u z e u m“-ot. Mi felvetettük az eszmét; annak megtestesítése jobbjaink hazafias kötelességei közé tartozik. Rajta hát! ________ Junius 6. Pá lyázati hirdetmény. Budapest székes főváros tanácsa az 0 Felsége megkoronáztatása negyedszázados évfordulójának emlékére a székes főváros közönsége által „Ferencz József koronázási jubileumdij* czimén létesített alapítványból adományozandó, alább egyenként jelzett dijakra ezennel nyilvános pályázatot hirdet. Ezen dijak a következők : 1. A magyar tudományos és szép- irodalmi szakot illetőleg. Az alapítványi dij a tudományos szakra vonatkozólag 1400 forint, a szépirodalmi szakban pedig 1000 forint, mely dijakra kiváló tehetséget tanúsító tudományos, illetőleg szép- irodalmi munkásság alapján minden magyar honpolgár igényt tarthat. A pályázat egy vagy több olyan műnek beküldése mellett történik, a melyből szerzőnek tudományos, illetőleg szépirodalmi tehetsége megítélhető. A dijakat az e czélból három évenként, mindkét szakra vonatkozólag külön összeállított bizottság javaslata alapján a székes főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése Ítéli oda. Megjegyeztetik, hogy az alapítványi ok- ir t, illetőleg az annak kiegészítő részét képező kezelési szabályzat értelmében a javaslat- tételre hivatott bizottság a kijelölésben nincs kötve csupán a jelentkezőkhöz, hanem előze- I tes tájékozódás alapján választhat a tudomány illetőleg szépirodalom terén működő azon egyének közűi is, a kik nem jelentkeztek ugyan, de épen oly érdemesek vagy még érdemesebbek, mint a jelentkezők, továbbá, hogy a bizottságnak jogában áll akár több. akár csak egy egyént jelölni ki. 2. A műépitészeti szakotilletőleg. Aá alapítványi dij 2400 forint, melyre pályázliatik minden magyar honpolgár, ki 35-ik évét, még túl nem lépte és tudományos műszaki képzettséget igazol. A pályázat szabadon készült tervrajzok benyújtása mellett történik, de a pályabiróság, ha szükségét látja, az esetleg feltételesen j pályanyertesnek Ítélt építőművészt még utólag | egy építészeti feladatnak zárt helyi kidolgozá- j sára is utasíthatja. A dijat egy, e czélra három évenként I összeállított bizottság javaslata alapján a székes főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése Ítéli oda. 3. A zenészeti szakotilletőleg. Az alapítványi dij évi 800 frt. mely dijat a pályanyertes két egymásután következő éven át élvezi, oly^ megszorítással azonban, hogy a második évre a díj csak azon esetben adatik ki. ha az illető akár mint előadó művész, akár mint zeneszerző bizonyítékát adta annak, hogy a díjra csakugyan méltó.