Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-17 / 3. szám
(Vízöntő hava.) Vasárnap, január 17. Budapest, 1897. VI. év folyam 3. sz. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : SSDÉI.TI G-TXJL^. KIÄD0-HIYÄTÄI,, Megjelenik minden vasárnap. hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Városmajor-utcza 28. Előfizetési árak ; Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. szerkí;sz;tösíg, Városmajor-utcza 28. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Honvédeket a postaszál Utashoz. Csak a legutóbbi napokban olvastuk, hogy Beer Vilmos postaszállitó istállójában a Rökk Szilárd-utezai telepén ismét takonykóros lovakat találtak, melyek közül nehányat a gyepmesteri telepen le- bunkóztak, nehányat pedig megfigyelés végett az állatorvosi akadémiába vittek. E telep mint tudva van évek óta fertőzi a főváros lóállományát ugyannyira, hogy az a közelmúlt években a közöshadsereg és honvédség lóállományára is elragadt, hol óriási pusztítást vitt véghez a takonykor. Hatóság és állam évek óta azon törik fejüket, hogy hogyan lehetne ez epidemikus fészket megszüntetni. De úgy látszik e fertőző telepet sem a főváros, sem az állam nem tudja vagy nem akarja beszüntetni, pedig úgy a fővárosra, valamint az államra, de egyesekre is óriási károk csiráját rejtegeti. j A tulajdonos úgy halljuk telket kór i a fővárostól, melyen nj telepet akar ; építtetni, hogy ez az ügy mennyiben áll, nem tartozik ránk. Annyit azonban tudunk, hogyha Beer nr komolyan venné a kitelepítést meg is tehetné a nélkül, hogy a fővárostól ingyen vagy jutányos telket kunyoráljon. Hiszen elég gazdag ember, vehet a maga pénzén is telket, de erre sincs szüksége. A főváros határa mellett azt hiszem Erzsóbetfalván nagy kiterjedésű birtoka van, építtessen oda telepet, de neki közel s ingyen vagy olcsón kellene telep. De ez csak ideig-óráig tartó expediens lenne, Beer ur telepén takonykóros lovak voltak és lesznek, akárhol építtet uj telepet is, rossz lovak és rossz bánásmód, mindenütt elősegiti a fertőző betegségeket. E bajon csak egy módon lehet segíteni, államosítani a póstafuvarozást. Ha ón postaigazgató volnék e hova-tovább tengeri kígyójává fejlődő bajnak úgy vetnék véget, hogy a postaszállitáshoz mint kocsisokat honvédeket, s mellé honvéd- lovakat alkalmaznék. Nem vagyok barátja az állam omni- potencziájának, de itt igenis alkalmaznám a katonaságot. Nagyon sok indokot tudnék felhozni ez eddig egyedül álló nézetem megvalósításához, de csak három lényegeset emlitek fel. Első a tudatlan, tanulatlan, hajtásból eredő elgázolások vagyis a közbiztonság, második a lóápolás és harmadik a közgazdasági szempont. A posta szállításhoz a tulajdonos tanulatlan, fiatal a lóval sohasem bánt olcsó subanczokat alkalmaz, kik ha egyenruhába bújnak azt hiszik nekik mindeu szabad. A faluról behozzák magukkal azt a múlt időkből fennmaradt hitet, hogy a postás előtt a királynak is ki kell térni. Ha fel ül egy ilyen suhancz a bakra minden előleges tanulás nélkül sebesen vágtat rossz, vak, gebéjével a városon keresztül, nem nézi, hogy hol keresztezik az utczák egymást, s nem jön-e egy agg vagy gyermek vagy terheo czipeló mester inas, az utcza sarkára hajt eszeveszetten s megtörténik az elgázolás. A nagy közönség azért keveset tud az ilyen elgázolásból, azt sokszor a renA MM és VIDÉKÉ“ TÁRCZAJA. A kiskuti prímás. (Egy regényhös gyermekévei.) Irta : Erdélyi Gyula, (2) Különben Abris ur, maga is nótázott, gyönyörűen tudott fütyülni, a banda lassan kisérte, olyan hangon, mint mikor a fiatal anyaméh a méh-királynét kéri, hogy őt bocsássa el a rajjal, félig a szerelem, félig a szemérem hangja : mikor aztán a fütyüléssel nagy fent járt, a czimbalom belerúgott a rézhurral, mint a kurátor, mikor hétköznapon éneklés alatt elalszik és felébred. Ha úgy vidéki bálban a szünóra alatt elkezdett Ábris fütyülni, körülállták, s minden asszony, minden leány úgy érezte magát, mint a hajnalban nyíló virág a harmathulláskor. Ez volt a nótája: Setét van, setét van, Hull ám a fergeteg ; Bocsáss be galambom, Mert meg vesz a hideg. Hattyú nyakam fázik, Holló fürtem ázik, Nyalka csizmám nyomdoka, Udvarodon látszik ! Mtkor a nótát másodszor fütyülte el, a Palya gyerek is elkezdette lassan, siralmasan rikatni a hegedűt, mintha a száraz fára a nagyapja lelke lenne akasztva. Feljajdult a klarinét, mint egy ura koporsóján zokogó érzékeny asszony, belevágott a kis bőgő, vénasszonyként porolt a brácsa, Ábris ur pedig kiszorította a pohárból a levegőt, olyan igazi varjú tempóval nézett a pohár fenekére, hogy a föld- vájásban megszomjazott kálomista varjú sem nézett úgy a szárazság idején a kerékvágás silány locspocsába, azután megfricskázta a prímás hegedűjét s kö/be kiáltott: „Ma van ma!“ „A hogy lesz úgy lesz !“ „Se mennyország, se pokol !“ s más ilyes korhely virtus nyegleséget. „Soh’se halunk meg Palya !“ „Rézhuron !“ ezekkel biztatá udvari czigányat, a ki a velők oszlásáig ismerte az Ízlését. Ha kiment a vármegyéből, akkor ültette fel igazán a világot. Pályát, a ki olyan szép és módos gyerek volt, hogy az egész világ bolondult utána, urnák mutatta be. Mikor aztán a czigány az egész társaságot meghódította, akkor elárulta, hogy kicsoda. A harag rázúdult volna a prímás fejére, ha a nótáival még a haragos gunár-ördögöt is nem tudta volna megengesztelni . . . így élte világát Ábris ur, becsörditett négy lován egyik-másik jó baráthoz, bolonditott asszonyt, leányt egyaránt, ölelt slafrokot és pruszhkot, de lépre nem akadt. Ki volt elégítve azzal a nótával, a mit maga magáról csinált: Valamennyi szita kerek, Én vagyok a fene gyerek, Négy fekete lovon járok, Szeretnek engem a lányok, És szerették is. Bámulták, csodálták, ha valamelyiknek ablaka előtt állt meg s egy helyben tánczoltatta a szélvészszel bélelt táltosokat s énekelte hamis kacsintással. Ülj fel kocsis az ülésbe. . . be-be-be, Vágjál a te négy lovadnak közibe.. . be-be-be, Hadd tudja meg az a hires ihajki . . . lit közébe csörditett a négy lovának s a mint legjobban ágaskodtak, a gyeplőt közibük dobta, a néző ijedten tette kezeit szemére, felkiáltott : akkor Ábris egyet fütyült, a két első ló letérdepelt s úgy megállt a két bátulsó, hogy a nagykőrösi ács saját kapujára sem tudná a léczet úgy odaszegezni s ekkor énekelte el a negyedik sort: Nedeczky szobalánya gyere ki! Kiskuti szép napok. Szólt a muzsika, folyt a bor, pattogott a csók. Juventus, — ventus. Fiatalság bolondság. A jó kedv legmagasabb foka közel áll az őrültséghez, kivált ha a bor a tett rugója. Hat-hét megye fiatalsága volt együtt, vetélkedtek azon, hogy melyik a korbelyebb. Ágyon, ágy alatt, asztalláb tövében bevertek a bullák, a kastély vasablakai be voltak zárva; a jókedvbe és borba fuladt gondolkozásnak, melyből csak itt amott eviczkélt ki egy kis ész, megállt a kereke s nem tudott kilábolni abból a kérdésből, hogy éjszaka van-o vagy nappal ? Az orgia legnagyobb ellensége a napsugár. Nagy fogadások történtek, hogy éjjel van-e vagy nappal ? A nappalra fogadók nyertek, A vésztők nem búsultak, a bőgő nyerte el a pénzt, jobb helyen van az a czigánynál. — Fel kell ébreszteni az alvókat, kiáltottak többen. — De hogy ? — Rugassunk velük csillagot. „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.
