Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-09 / 19. szám

Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: ESDELT-I O-^TTJ liol e KIADÓ-HIVATAL, :etni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre (» korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSEG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Jtí yar Iskola Egyesület. A ...agyar Egyesülettel izmosodott Magyar Iskola Egyesület megtartotta évi közgyűlését, az elnök és titkár kijelen­tései szerint az egyesületnek az elmúlt évben dermesztő közöny nyel kellett küzdeni. Vegyük ehez az erdélyi közművelődési egyesület viszályát, a töb­binek pangását, úgy egy szomorú társa­dalmi tünemény képét láthatjuk. Magyarország elnök ország, a miről már emlékeztünk is és ajánlottuk azt, hogy az egyesületek egygyé szö­vetkezzenek, mert a mostani széttagolt­ság miatt a dermesztő közöny nem enged fel. Gerlóczy Károly is ezt óhajtja, az ő óhaját jó leszsz a közművelődési egye­sületeknek megvalósítani és helyes köz­ponti szervezettel újra alakulni. A magyarosodás, magyarosítás las­san halad. A nemzetiségek az állam nyelvét gyűlölik. Európánál bevádolnak bennünket, hogy mi erőszakos fegyve­rekkel megakarjuk őket fosztani nyel­vüktől. Valljuk be, hogy a magyarosí­tásban nem vagyunk elég diplomaták s maga a müveit társadalom sem vesz részt ebben a hazafias munkában. Ev századok mulasztását nagyon ne­héz leszsz orvosolni és ovodák, iskolák nem elegendők ahoz, hogy Magyar o- s z á g csakugyan magyar legyen. Mindent idegen nemzetektől kölcsönözünk. | utánozunk s egy kis európai elismerő- | sért eszeveszetten rohanunk az elsze- | gényedés lejtőjén. Sajátságaink, szeká- saink, jellemünk kivesző félben vannak. Magyarul nagyon kevesen gondolkodnak és még kevesebben cselekesznek. Az álmüvelődés lázában szenvedünk. Tudo­mány, irodalom, művészet minden csak nem magyar. A régi erkölcsök helyébe az újkor hibái léptek. Nem találtuk meg a nagy világot, de a mi kis világunk elveszett. Csakugyan Ázsiába kell keresni a magyart, mert itt bizony édes keveset fedezünk fel. Gróf Zichy Jenő expeditiója itt any- nyira sem sikerülne, mint Ázsiában si­kerüli. A legutolsó paraszt házban a leg- magyarabb vidéken is keveset találunk a magyarságból. A legszegényebb ember zugába a pókkal együtt beköltözött a czivilizáczió félszegsége. Az emberek hirlapemberek. A fe­lületes hirlapirás szerint gondolkodnak, beszélnek és Írnak. A paraszt ember józan eszét is kizökkentette a politika. Vannak vidékek, hol a paraszt szó sértés, földész, polgár stb. nevetséges czimeket adnak egymásnak. A magyar nyelvet oly kevesen tudjákmár, hogy aki mutatniszeretné,hogy tudja, az nyelvtudós czimén uj szavakat koholva, vagy minden jó magyar által ismert szavakat kifejezéseket bölcsel- kedve nagyképüsködik. Az etnográfia, közmondás, népdal és népszokás gyűjtés valóságos bohó­zat, melyben notórius ignotusok szere­pelnek. A közoktatás és művelődés politi­kája, a tudományos és szépirodalmi tár­saságok mind hibás nyomokon járnak. A magyar szellemet, gondolkodást, ki kell hámozni az elvilágpolgáriaso- dásból és megmenteni a nyelvet, a fajt az elromlástól. Tudományban, irodalom­ban, művészetben a magyar sajátságok­ból és sajátságokon építsünk. Ha magyarok leszünk, bizony újra megsüvegel mind az oláh, mind a né­met, mind a tót. A magyarosodást legjobban ösztönzi, ha vagyonos a magyar. A földbirtokos parasztság és kisbirtokosság a hol elsze­gényedik azt felszívja az a faj, mely mellette él. Ha telepítés utján szapo­rítjuk a magyar elemet a nem tiszta magyar vidéken, úgy a magyarositásárt bárminél többet tettünk. Arra törekedjünk, hogy a kisbirto­kosság, kisipar erősödjék. A társadalom és a vagyonosok erre áldozzanak. Óvoda, iskola, népkönyvtár tehet és tesz sok szolgálatot, de nem ez az igazi eszköz, hanem a vagyonositás. Tes­sék csak az erdélyi oláh banko­kat megfigyelni. „BUDA és VIDÉKE“ I ÁIK ZAJA. Robinson Bábelben. — Elbeszélés. — Irta: Erdélyi Gyula. (3.) — Haza hozta a zárdából és átnézi, hogy milyen nagy felelőséggel terhelte meg magát. Lásd a nyakkendő psichológiáját is ebben leled, a leáuya köti meg kinek más a kedves színe. Kis dolgok igy árulják el a nagy for­dulatokat. Ruhánk, magatartásunk, a hogy né­zünk, pálczáukat forgatjuk mind-mind bensőnk­nek kémei. Lásd igy lehet az történet a nyak­kendőből. Nézz és ügyelj. Pár napig nem találkoztunk, pedig vár­tam a regény folytatást. — Nos ! — kiáltottam feléje, a mint az utczán találkoztunk — mennyire vagyunk a felfedezéssel. — Valamivel előbbre. — Uj és érdekes részletek ? — Nagyon érdekesek. Már többet tudok. — Többet ? — Majdnem mindent. Hősünk neve Sellöy Szil árd. — Regényes név. Honnan tudtad meg? — Nem volt nehéz, hiszen mondtam már, hogy kivettem azt a hónapos szobát, melyben lakott. — Ez igaz, de a név még nem mond semmit, ebből hiába kutatod a nyakkendő tör­ténetét. — Most már tovább vagyunk, a nyak­kendő története czimet cserélt, most már egy válóper történetének nevezhetjük. — Ez már haladás. Ördögöd van, hogy titkokhoz jutsz. — Csak véletlen jutottam hozzá, nem a magam ügyessége. Ismered nagybátyámat ? — Az öreg Kercsey Lajost? — Igen. A napokban nála voltam. A segédjei közül senki nem volt otthon, megkért, hogy keressek ki neki egy percsomót Sellöy contra Sellöy Adolár Bella. Kikerestem. Akkor azzal bízott meg, hogy vegyem ki belőle az első bíróság végzését, mit a válópörben hozott. j A mint a percsomót kibontottam abból ámula­tomra három fénykép hullott ki. Az egyik fénykép ismerősünket az ismeretlent ábrázolta. Sellöy Szilárd ; . . . válóper. . . azonnal előbb­re jutottam a találgatások tengerén... Nagy bátyámnak átadtam az elsőbiróság Ítéletét, k azt tanulmányozni kezdette a mi közben rá jöttem a válóper egész tényállására. — No ez derék, igy tudjuk a történetet is. — Csak részben, mert igazán csak most kezdődik. Barátom elbeszéléséből a következő tény­állást vettem ki: Sellöy Szilárd megházasodott. A házas­ságot vakon, józan tervek megállapítása nélkül kötötte. Olyan nőt vett el, ki szerette őt, de nem volt képes megérteni. így az otthon csak egy nagy hazugság. ízlésűkben nem volt atyafi- ság. a mit az egyik szeretett, azt utálta a má­sik. Eleinte fórti-erélylyel fogott az izléselté- rések kiegyenlítéséhez, de a mint felesége ész­revette, hogy ez vagy az bosszantja, csak azért is követte a maga Ízlését. Sellöy szinte igy tett és miután neje a szivárvány szinü nyak­kendőt nem szerette, elkezdette viselni. Ki hinné, ez döntötte el az ütközetet; egy szivár­vány szinü n}7akkendő. Leányuk, a kis Malvin, sem tudta kiegyenlíteni a diszharmóniát. Ki-ki igyekezett a másik ellenére tenni. A nőt biz­tatták rokonai, hogy ne engedjen, a férfit ba­rátai ingerelték, hogy legyen férfi; végre is döntésre került a dolog: elváltak, A kis Malvin zárdába került. Meglátogatta atyja is anyja is „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava

Next

/
Thumbnails
Contents