Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-02 / 18. szám
KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Váro&major-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, évre 0 korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. Kézin r kat és közleményeket ide kérjük küldeni. A népnevelés. (M. K. J.) A népnevelés ügye több helyen a felekezeti közönségnek autonom hatáskörében van ugyan utalva, mindazonáltal a konkrét valóságában mégis a községi közigazgatás munkásainak kell annak gyakorlati megoldásával foglalkozni. Az első alapművelet képviseli mindjárt az ovoda és tanköteles gyermekek összeírása, melyet nem a felekezeti közönség szervei, hanem a községi tisztviselők kénytelenek foganatosítani. Ez az alapművelet mindjárt megadja a községi közigazgatási szervezetnek az alkalmat, hogy a népnevelés ügyének hiányait megismerjék s annak orvoslását kezdeményezzék. Ugyanis a mint megtudják, hogy mennyi ovodaköteles gyermek van a községben, azonnal hozzáfoghatnak egy állandó gyermekmenedékház, mindenesetre azonban legalább is egy nyári gyer- mekmenhely felállításához. Oly faluban, hol nagy a mezőgazdasági proletariátus, hol sok az uradalmi cselédség, egyenesen elutasithatlan követelmény nyári gyermekmenhelyek felállításáról gondoskodni. Megbocsáthatatlan hiba azonban a törvényhozástól, hogy az 1891. évi XV. t.-czikkben nem kötelezte a nagybirtokosokat, kik nagyszámú cselédséget tartanak, nyári gyermekmenhelyek, állandó | menedékliázak vagy ovodák felállítására és fentartásám. Ilyen határozmány hiányában sokkal gyengébb a községi igazgatás, semhogy a hatalmasabb nagy- birtokos osztálylyal harczba bocsátkozhatna, azokat gyermekmenhelyek vagy ovodák felállítására szoríthatná. A tankötelesek összeírásából láthatják azután, hogy vájjon a tankötelesek számának megfelelő tanerő és tanterem j j áll-e rendelkezésre. A mint azt látják, i I hogy a felekezeti közönség sem elegendő j tanerőt sem megfelelő tantermeket nem I bocsát a községi lakosság rendelkezé- l sére. azonnal meg kell tenni a lépése- I két a tapasztalt hiányok orvoslására, i Megfelelő tanerőt kell követelni az il- i letö felekezeti főhatóságtól s a tantermek megfelelő szaporításáról kell gondoskodni. A mi különösen a tanerők szaporítását illeti, részünkről azt ajánlanék legmelegebben, hogy ilyenkor a leánygyermekek részére törekedjenek tanítónőt szerezni. A mulasztó tanköteles szülőire kirótt bírságok beszedése is oly feladat, mely alkalmat nyújt az elöljáróságnak a felekezeti iskola beléletének megfigyelésére. Az ismétlő s vasárnapi iskolai oktatás az, melynek megtartásáról a községi elöljáróságoknak lehet czélirányos módon gondoskodtok. Ugyanis az elől- i járóság dijakat és jutalmakat tűzhet ki a néptanítók részére, hogy azok az ismétlő s vasárnapi oktatást buzgalommal teljesítsék. A magyar nemzeti szellem terjesztésének s egyáltalán a kulturális haladásnak nincsen hatékonyabb eszköze az ismétlő, illetőleg vasárnapi iskolánál. S hogy a kormány gazdasági szakismeretek terjesztésére kívánja legjobban az ismétlő oktatást felhasználni, ez egyike a legéletrevalóbb s legüdvössebb lépéseknek. E téren a magyar ínteligens osztály^ magyar földbirtokos kereskedő és iparos osztály volna hivatott a községi közigazgatás munkásainak támogatására. Ezt igen könnyen megteheti azzal, ha úgy a néptanítóik mint a tanulók számára dijakat, jutalmakat bocsát az elöljáróság rendelkezésére. Községi faiskolánk rendeltetésüket szintén csak akkor fogják betölteni, ha az ismétlő oktatás ügye fel fog karoltatni. Az ismétlőoktatás lehet csak arra gyakorlatilag alkalmas, hogy a serdülő korba lépő fiatalságot a kerti gazdaság ellemeivel megismertesse. Különös súlyt helyeznénk arra, hogy necsak a gyümölcsfák nevelését, hanem a kertészet elemeit, igy különösen a tápszerül szolgáló kerti vetemények ápolását sajátítsák el a leánygyermekek. Ez által az alsó néposztály élelmezése javulna meg, másrészt pedig annak keresetképessége fokoztatnék. Nagybirtokos uraink, kik kastélyaik körül elterülő „BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA. I Robinson Bábelben. — Elbeszélés. — Irta: Erdélyi Gyűl«. (2.) — De szokott ám, és milyen szép bus nótákat! — Miért megy el ? — A leánya most jön ki a zárdából, úgy hallottam, mert itt volt a kisasszony, az beszélt, ha lett volna üres évi lakás, megtartották volna, de nincsen. Ismerősöm kivette a szobát és azzal lepett meg este, hogy felfedezte Robinson szigetét és nemsokára fel fogja fedezni Robint magát is. Izgatta a szivárványszínű nyakkendő. Megkérdeztem, miért érdekli a nyakkendő ? -- Barátom — felelt ő — minden ember szeret, feltűnni valamivel. Engem érdekel az, hogy miért igyekezik az egyik esernyőjével, másik czipőjével, harmadik nyakkendőjével feltűnni, a czipős miért nem a nyakkendős, vagy esernyős feltűnést keresi. Hol van annak a magyarázata, hogy egyik kalap, másik gallér, pálcza, szivar, melltű vagy inggomb ember? És miért éppen inggomb ember, mikor gallér 1 ember is lehetne. — Egyik szereti a szőkét, másik a barnát. — Szereti, úgy van, de hát ki okadatol- hatja az Ízlést, ki irányíthatja az Ízlés szenvedélyeinek az útját. — Önkénytelen az egész. — Ne hidd abban, hogy te jobban szereted a gulyást a pörköltnél, erkölcsi és jellembeli okok vannak. — Ez régi elv. Mond meg mit eszel és megmondom ki vagy; de hát az nehezebb, megnézem nyakkendődet és megmondom ki vagy. — Pedig úgy vau, az Ízlés az életből fakad, mindennek oka vau. — Valami történet. — Eltaláltad. Én kutatom az éu nycik- hendöm történetét, az én füstidomitómat, az én bábeli Robinsonomat. Napokig nem találkoztunk. Mikor újra eljött a kávéházba, elkezdtem vele tréfálkozni, mennyire haladt a nyakkendő története. — Nem veszel észre semmit. — Nem. — No nézz oda, Robinson barátunknak másként van és más színű nyakkendője kötve. Az ő Ízlését más Ízlés uralja. — Igazad vau, most már csak az uj nyakkendő történetét oldhatod meg. — Engem csak a régi nyakkendő története érdekel. Pedig lásd, ez nehéz dolog lesz, mert a füstidomitó nagyot változott, nézd többé nem az ég felé bodoritja szivarja füstjét, a földre néz, ott keres valamit. A bábeli Robinson csakugyan földre szegezte tekintetét. Barátom tovább magyarázott: No lásd, most már másért kell neki törődni, a gond lefelé huzza fejét. . . . Még nagyobb eset történt, raz érdekes ismeretlen hangját meghallottuk. Érczes hangon szólt a pinczérnek : fizetni. Az egész kávéházon a csodálatos eset hatását észlelhették. Ehhez nem volt senki szokva, hogy abból a szögletből hangot halljon. Barátom a füstidomitó lépéseit is komolyabbnak látta. Más nyakkendő, más lépés, változás a nyakkendő történetében. . — Ez az ember eddig nem sokat gondolt semmivel. — És most ? — Leánya sorsa aggasztja. — Leányáé ? (Folytatása következik.) „Nyelvében él a Nemzet/' A magyar egyesület jelszava Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EEDELTI PtTTTT , /\ _Budapest, 1897._________________________VI évfolyam 18. sz. (Pünkösd hava.) Vasárnap, május 2.
