Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-25 / 17. szám
Budapest, 1897. (4) Április 25. BUDA és VIDÉKÉ hogy a menynyire nagyon is igénybe vett ideje és lelkiismeretesen végezett belső hivatalos munkássága megengedi lásson hozzá a kérdés megoldásához. A Buda és Vidéke 1893-ik évfolyamában egy akkor megindult mozgalom alapján a Buda vidéki park szövetség létesítéséről volt szó. A lap szerkesztője tárgyalt is gróf Gsáky Gyula szepesi főispánnal a Tátra park tervezőjével, hogy mit lehetne ebből a vidékből alkotni ?. . . ■ Gróf Gsáky Gyula véleménye az volt, hogy egy nagy és alkalmas terület ez üdülő, ápoló helyekre és sanatoriumokra. A két járás főszol- gabirája nem szakított arra időt, hogy a mi ut a lap többször indítványozta a fővárossal egyetértve egyöntetű és czéltudatos eljárás végett értekezletet tartsanak. Dr. Niederman Gyula és Dr. Chyser Kornél tanúimányutjáról szoló jelentés megerősíti a Buda és Vidéke törekedését. A két kitűnő tudós jelentése és véleménye elodázhatlanná teszi azt, hog}’ lapunk indítványai megvalósításához azok kikben közigazgatási ihlet van hozzáfogjanak. Egy nagy emberszerető cselekedeten kívül körülbelül 60 község jövőjéről, anyagi és erkölcsi boldogulásáról van szó, amiből Budának is előnyeit láthatjuk. Jöjjenek öszsze a J megye alispánja a pilisi alsó és felső járás szol- j gabirái, a községek elöljárói, országgyűlési képviselőink, a kerületi elöljáróságok és tiszti orvosaink és bírálják meg azt az ügyet komolyan és részletesen. Egy nagy kincs kínálja maga magát. A közigazgatás vezetőinek nincs joga elvetni ezt a kincset. Nem is veti el, hiszen a megyének olyan vezetője van, mint Beniczky Lajos, ki átérzi tisztségét, ki nem csak hivatalt tölt be, de nagy dolgokra hivatott. Itt az alkalom, hogy hivatását e részen is betöltse. ellen elkövetett bűnt és elhamarkodást. Igaz, hogy dr. babarczi Schwarzer Ottó azzal nem kisebb, hogy a Pallas Lexiconában róla nem Írtak, de a nagy hangon hirdetett vállalat bírálatát képezi az, hogy egy valódi magyar nagy tudósnak középszerű nevekkel hizlalt köteteiben nem jutott hely. Egy budai tudós mellőzése. Egész Europa tudományos világa tisztelettel említi az alkotóerejü tudósok sorában dr. babarczi Schwarzer Ottó nevét. A lélekbuvárlás, az elme és ideggyógyi- tásban úgy neki, mint feledhetlen emlékű apjának hálára kötelező érdemei vannak. Egész uj rendszer, az emberies bánásmód megalapítói, j A magyar tudományos irodalmat dr. ba- j barczi Schwarzer Ottó sok kötet munkával — világos népszerű nyelven — gazdagította. Ezek közül többet idegen nyelvekre is lefordítottak. Világhírű ember. Nincs ország, a hol ne ismernék, honnan tanácsát ki nem kérnék és mint kútfőt munkáit fel nem használnák. Reá nézve valóban teljesült, hogy nem próféta in suo patria. A magyar tudományos akadémia p. o. számtalan okirat-másolót választott be és dr. babarczi Schwarzer Ottóról elfeledkeztek. Mert mit keresne Saul a próféták között? Legújabban egy lexicon, a Pallas lexi- cona kifeledte őt a nyilvántartásból. Az akadémia csak saját magát tisztelte volna meg, ha tagjának választja, de a meg nem választás ildomtalanságának elkövetését az akadémiának megtiltani nem lehet. A Pallas Lexicona azonban a tények előtt el nem rejtőzködhetik. A meglevő anyag elől ki nem térhet és senkit a nyilvántartásból nem űzhet ki, ha csak a szerkesztő szegénységi bizonyítványra nem akar rászolgálni. Pedig ezúttal rászolgált, és betetőzte a német irodalom emlőiből egyoldalú szűk lát- körrel táplált munkáját, a mit az ügynökök drága pénzen varrtak a jámbor közönség nyaHa mi nem is erőszakoljuk magunkat arra a magaslatra, a melyre áhítottnak magát a Pallas Lexikona szerkesztője képzeli de egyszerű és igazságos gondolkodásunkkal el Kell ítélnünk ezt a mulasztást. Jóvá tenni e hibát már nem lehet, mert a pótfüzet nem engesztelheti ki az igazság Húsvéthétfő a Ráczvárosban. Hol vagy régi jó világ ? Hova szálltatok elröppent évtizedek? Hej mi más volt itt csak 45—50 évvel ezelőtt is ! A kereszt-tér mai fűlepte feiületén, a mintegy 100 évvel ezelőtt felhagyott illyr ősök temetőjének gyepes halmain a tabáni polgárok tehenei legelésztek százával ; a tabáni polgárt reggeli álmából csordás tárogató — pásztor tilinkó ébresztgette. Hét-nyolczszáz tehén járt ki innét legelőre; a mai sűrű háztömböknek se hire- se hamva ; ritkásan elszórt házikók borították a Gellért oldalai le a völgyig. Falkeritésre nem volt szükség, vaszávár helyett is a madzaggal igazítható fakilincs járta. Szálas, erőtől duzzadó egészséges nép lakott itt a hegylejtön. családias szokásaiban nyilatkozott meg a jólét, jószívűség és a becsület, nem ismerte egymás között á jótállót vagy a kezest; elég volt egy jó szó, hogy kézadásra ezer forintig, vagy többel is segítsen embertársán ; — erős volt bennük a fajszeretett. Ha aztán eljött a vigadás napja, nagy bőséggel áldozott igenkor a ráczvárosi polgár és szőllősgazda az igaz magyar vendégszeretetnek. Egy lakodalom 18 — 20 akó bor (pedig milyen bor!) megóvásával végződött; — még az ősi szokásból fenmaradt temetés után való halotti tóiban is elfog3Tott 5—6 akó sashegyi, s csak harmadnap kerültek haza a szarvastéri (ma Pertl István-féle) kávéházból, — meggyuj- togatván a temetésről hozott viasz gyertyákat és példás sorrendben vonultak le valamely jó barát házához a leereszt-utczába, hogy a szent- jános áldást négy—öt tepsi rizskásás hússal befejezzék. Ha az akkori darabont az ilyes dologba bele avatkozott volna, nagyon elég volt ehhez a hat Bosnyákovics testvér, hogy kettesével egymást felváltogatván, legyűrjék ne csak ezeket, hanem a még közbenjáró koronaőröket is a tabáni templom előtt. Czéczók után szerették a fürdést, csakhogy ilyenkor egész napot eltöltöttek a Rudasban vagy a Ráczfürdőbeu; egy váltó garas volt annak az ára; délben hűségesen elhozta az ebédet valaki, ha pedig napközben valami baj történt a jószág körül és ide szaladt a feleség — nem igen hagyták magukat keleti kényelmükben zavarni : „Hagyd csak őket feleség! ha. elhull, majd veszünk másikat — inkább siess haza és főzz meg hamar egy sonkát vagy egy oldalast — aztán szaporán hozd ide kincsem“ —imigyen vigasztalták meg életpárjukat. Holmi dévaj dolgok furfangos terveit is itt eszelték ki, itt főzték ki, melyet aztán ha megcselekedtek, hetekig kaczagott azon a Kaczvaros, sőt ma is mulatnak rajta a még elő öregek. De ha munkára serkentek és megkellett fogni a kapa meg a kasza nyelét, serénységben nem ismertek vetélytársat. Husvét másnapja kiváló mulatozásra szolgait; kedvet adó, vidámságot éltető raulatás visszhangja árasztotta be az öreg Gellért-hegy hatat, a ki mozogni tudott, az részt vett benne. A legények kemény, — munkától edzett izmaikat tették próbára olyformán, hogy fertály-mázsás kőlapokat dobáltak 15—20 lépésről a versepydijnak kitett, jóféle sashegyivel megtöltött félakós felé; ki bírja közelebb hajítani azt, hadd lássák kiben nyilatkozott meg jobban a természet aristokrátiája: az egészségtől táplált duzzadó testi erő. Ezek adták a még ma is használt azon szálló jelzőt a tabániakra, hogy : „Ein echter Bdtzenstädtler. “ Húsvéthétfőn manapság is nagy a soka- dalom az öreg Gellért hátán, csakhogy ezek javarészét baloldali szomszédaink a pestiek teszik ki, akik a „gellértibucsu-“nak tudják hagyományként a húsvéthétfői málatságot és részt vesznek abban egész családjukkal. A kikelet üdítő balzsamos levegője s a pompás kilátás bőven kárpótolják a csekély fáradtsággal járó felmenetelt, de hogy egyébként jól mulatnak vagy szórakoznak-e — azt csak ők tudhatják. Most is népmulatság jellegével bir e kirándulás ; úr, polgár, kereskő, iparos, katona, munkás, cseléd, szegény és gazdag elvegyülve nyüzsög vagy tömörül. A visszafelé haladó Ízlés különféle árusokat és egyéb olyan kalmárokat termelt ez alkalomra, akik felütik sátorfájukat és százféle eszközzel utaznak az ember pénztárczájára. Az elmaradhatlan mézeskalácsosok környékét folyton megszállva tartják a kicsinyek és visszautasítást nem tűrő kitartással ösztökélik szülőiket valamely nyalánkság megvételére ; négy rúd mögé feszített elnyűtt ponyva rejti azt a gyorsfényképészt, aki hatvan fillérekért öt perez (?) alatt úgy lekapja az embert egy bádoglemezre, hogy előkelő képzelődéssel néha önmagára vél ismerni az illető. Egy koszorú valódi aszúfüge (harmadévi termés) csak 13 krajezár ; — garmadával all a valódi kereskedőktől mélyen lesajnált narancs, s majduem ingyen kótyavetyélik a poudró és egyéb szerves uraságoktól levetett szent- janos kenyeret; a vereczkei szoroson at legutóbb hozzánk társult polgártárs piros-feher-zöld folyadékot árul hangzatos „amerikai sör“ czi- men poharanként egy krajezárjával a belgyógyászok es gyógyszerészek leküzdhetlen örömére — inig egy barnára mázolt kétkerekű talyigás ládából garasos fagylaltot osztogat egy szappanos legénynek látszó úriember. Ha az egészségügyi tauacs nem is ügyel oly szigorúan holmi ragalyterjedések meg-atlásara — az a jó oldala mégis meg van az ilyen sör és fagylalt fogyasztásának, hogy a gyerekek szájsarkait kiiencz napig szőlőzsirral lehet keuyegetni. Majd az óriaskifiik köménymagba hevert sápadt alakjai tűnnek elénk, — közvetlen szomszédságukban pedig egy — kívülről befelé valódi hentesnek öltözött atyafi sanda mosolylyal kinálgatja származási bizonyitványmeutes, de hamisithatlan bőrhüvelybe szorult „virsli“ termékeit. Mig egyfeiül az alakzatukkal a jóizlest mélyen sértő hólyag „nyavogókkal" szorongatják az ember hallóidegeitmásfeiől a „KőrÖsilanyt“ keringő ütemre nyekergi egy siplada ; — tovább amott nagy körben ropogtatják egy kézzel hajtott zongora körül a csárdást, a cseledvilág ide adott találkát az összes fegyvernemet képviselő vitézeknek, Egy falusi fuvóhangszeres „zenekar“ rengeteg harsogast meg czintányeros dobdörgetést támaszt a fensikon levő sörcsarnokban — a melyhez két ferdere hangolt klarinét rikogatja a mar erősen „letárgyalt“ angol „Daisy“ kertngő vezérhangját. Az öreg Gellért szivacsalaku kőzetéből elősuhannak a denevérek és lassanként megkezdődik a hazavándorlás a kálvária ut.jáu lefelé, ahol megint a koldusvilág tartóztat le bennünket különféle vigasságot és szomorúságot okozó szerszámokkal, mig végre a kereszt-teren működő „ Első magyar hajóhinta“ nyújt fényes látványosságot az ő vihar és alkohol edzte szárazföldi tengerészeivel és borzasztó hangú zenéjével melyhez hozzá csikorgatja a szomszédos „Körhinta“ sipládája a kiállításról visszafelejtett „Jammót“. És elárasztjuk a Ráczváros vendéglőit s kedélyesen szopintgatjuk a diszmagyarba mezítláb beleöltöztetett talián borokat és egyeb vegyileg nem bontható azon „italványokat“ miknek élvezetétől születik az a korhely keserv, molyén javitas csak 24 óra múltával lesz eszközölhető. Haeffler István.
