Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-25 / 17. szám

Budapest, 1897. (3) befejeztetett, a millenáris lövészetünkön szer­zett tapasztalataink révén a lövészet terén nem­csak czéljainkat látjuk világosabban, hanem láttunk egy irányt, melyben a lövészet fejlesz­tése körül mozognunk kell ; most midőn hig­gadtabban tárgyalhatunk a czéllövészet érde­kében. legközelebbi lövésztanácsunknak mód­jában lesz megfontolás tárgyává tenni az egyetemi ifjúságnak bevonását a czéllövészeti sport gyakorlásába, és az ez irányban már Szávoszt Alfons volt fblövészmester által kez­deményezett. és ő főlövészmestersége alatt égy Ízben felvett fonalat tovább szőni, mely nem csekély befolyással lenne a jövőbeli lövész­nemzedék képzésére. Az ez idei király-lövészet a millenáris lövész-ünnepély végett megtartva nem lett. A lövészet iránti érdeklődés évről-évre fokozódik, kiviláglik abból is, hogy a lövő­dijakra — a nagy lövészeti dijak kivételével — ez évben 2853 frt 51 krt adtunk ki. E helyen fölemlítjük, hogy a székes- főváros irántunk folyton tanúsított jóindulatá­ból kifolyólag, ez évben is 100 darab aranyat ajánlott fel lövő-dijakra, melyért hálás köszö- netünknek ezúttal-is méltó kifejezést adunk. Gyakorló-lövészetek is tartattak és pedig a lövészmesterek felügyelete alatt minden csü­törtökön és szombaton, sőt télen a szoba- lövészet is virágzott. Lövő-dijakat is adományoztunk, és pedig a szatmári lövész-egyesületnek lövő-dijakra 40 koronát, az ó budai lövész-körnek egy ezüst- serleget. és a budapesti lövész-körnek 30 koronát. Általános mozzanatként fölemlítjük, hogy a június 8-iki díszfelvonulás alkalmával a fő­városi hatóság felkérésére, lövöldénk közelé­ben, a János-kórház előtt, egyleti öltözékünk­ben és egyesületi zászlónk alatt cordont állot­tunk, melyen mintegy 200 tagtársunk vett részt. Felette jó benyomást tett a közönségben elnökségünk azon intézkedése, hogy a szent korona közeledtekor egyesületi helyiségünkben 12 taraczklövést tétetett. Az országos kiállításon, kiállítást érdemlő régi fegyvereinkkel ezüst és arany királyi ser­legeinkkel. ódon zászlóinkkal és nevezetesebb czéltábla-festményeinkkel résztvettünk; hoz­zánk csatlakoztak Del-Medico Ágost és Tamásy Lajos tagtársaink, előbbi édes atyjától örökölt, történeti nevezetességű, aranynyal hímezett selyem-zászlótartóval, utóbbi igen érdekesen egybeállitott nagy gúlaalaku lőnyereményeivel. Melyek a történelmi csoportban „az ősfoglal­kozások pavilonjában“ elhelyezve, nag}^ ér­deklődést keltettek s ezen kiállításunk elisme­réséül egyesületünk kiállítási érmet nyert. Az országos lövészegyesület megalaku­lásakor, annak kormánytanácsa az általunk eddigelé kezelt, de az országos lövészegyesü- íet tulajdonát képező takarékpénztári betéti könyvecskékben elhelyezett 1088 frt 53 krt részére kiadatni kérelmezte, mely kérelemnek helyt adva, kiutalványoztuk ez Összeget és most már az országos lövészegyesület keze­lése alatt áll. Kiadtuk továbbá lemondás foly­tán Farkas Lajos volt pénzbeszedőnek 1042 frt 28 krnyi biztosítékát is. Szabó M. Ferencz tagtársunknak, mint fővárosi biz. tagnak indítványára, az egyesü­leti helyiségeink előtt elterülő Marczibáuyi rétet a főváros a katonai hatóságtól megvette és azt egyesületi ingatlanaink értékének nem kis előnyére közmulatóhelylyé szándékozik át­alakítani. Tagtarsunknak ebbeli ténykedéséért h választmány köszönetét fejezte ki, mert Szabó M. Ferencz úr ezen nagyhorderejű in­dítványával nemcsak a II kerületnek egyik régi óhaját teljesíteni elősegítette, de egyesü­letünk érdekét is hathatósan előmozdította. Károly Lajos 0 csász. és kir. fenségének elhalálozása alkalmából, a május 22-én tartott rendkívüli választmányi ülés határozatából ki­folyólag egyesületünk nevében 0 felségéhez részvétirat küldetett, ki azt legkegyesebben elfogadni és köszönetének kifejezést adni mél- tóztatott. József kir. herczeg Ő fenségének, FLilöp Lajos franczia herczeggel való eljegyzése alkalmából József kir. herczeg Ő fenségéhez, mint egyesületünk örökös legfőbb lövészmes­teréhez üdvözlő iratot küldtünk. Ő fensége ezen figyelmünkért köszönetét táviratilag fe­jezte ki. Megkíséreltük egyesületi helyiségeinkhez egy omnibusjáratot létesíteni, mely kellő rész­vét hiányában beszüntettélett. valamint a villa­mos vasút kiterjesztése érdekében lépéseket tettünk ; eredményre azonban ez idő szerint nem vezetett. A Ivrisztina-városi nyári színházba, vala­mint a vígszinház előadásaira ez évben is bocsáttattak kedvezményes árú belépti jegyek rendelkezésünkre, melyek mindegyikét tag­társaink közül számosán veszik igénybe. Habicht Károly tagtársunk a lövőház alaprajzának díszes lerajzolásával kedveskedett egyesületünknek, Matheides Dániel tagtársunk pedig egy 30 frtos követelését ajánlotta fel. Köszönetünknek adunk kifejezést Bauer József tagtársunknak azon ténykedéséért, hogy egyesületünk épületében annak fennállása óta a kéményseprő-munkákat teljesen díjmentesen eszközöltette, hasonlókép tette ezt az elmúlt 1896. évben is. Az előbbeni évekhez hasonlóan, ezúttal is szereztünk kellemes szórakozást nem lövész- tagtársaink és azok csaladjai részére, a meny­nyiben a nyári vasárnapokon katonai zene­előadásokat tartottunk, melyek mindegyike nagy látogatottságnak örvendett és az általá­nos óhajnak engedve, a jövő nyári évadról is ily módon már gondoskodás tétetett. Téli idény alatt, és pedig február 27-én és márczius 23-án sikeres tánezmulatságokat rendeztünk minden belépti díj nélkül, és csu­pán egyesületi tagjaink és azok családjai részére. Midőn még bejelenteni szerencsénk van, hog}T Márkus József úrnál, mint egyesületünk tiszteletbeli főlövészmesterénél, a székesfővá­ros polgármesterévé történt megválasztása al­kalmából küldöttségileg tisztelegtünk, ki a nagyszámú lövészküldöttséget igazi magyar szívélyességgel és örömmel fogadta, és fő- lövészmesterünk valóban szívhez szóló üdvözlő szavaira válaszolva, azon Ígéretet tette, hogy egyesületünk érdekét ezentúl is szivén vise- lendi, áttérünk a zárszámadás és vagyonleltár ismertetésére. Miután a millenáris lövészet pénztári számadását az október 11-én tartott rendkívüli közgyűlésen bemutatni szerencsénk volt, ezút­tal csupán a rendes bevételekről és kiadások­ról szóló zárszámadást érintjük, melyet az ezen közgyűlésre való meghívóval együtt hiva­talos értesítőnkben kinyomatva, minden egye­sületi tagnak megküldöttünk. Ezek szerint bevétel volt az előző évi 169 frt 67 kr. pénztári maradványnyal együtt 9271 frt 60 kr., kiadás 9265 frt 93 kr . és igy 5 frt 67 kr. bevételi többlet mutatkozik. Vagyonmérlegünk egybeállításánál figye­lemmel voltunk arra, hogy ezentúl csak az épület után számittassék le értékcsökkenés ezimén az 1%; vagyonmérlegünk cselekvő állapota szaporodott a millenáris építkezések folytán 12.000 frttal. továbbá ingóságok be­szerzése által 1692 fii 65 krral, szenvedő állapota pedig ellensúlyozza ezen szaporodást az ez évben felvett 10,000 frt jelzálogos kölcsöntöbblettel, és millenáris számlatartozá­sunk fejében 4959 frt 93 krral; végeredmé­nyében pedig a múlt évben kimutatott 109,333 frt 27 krral szemben 109,476 frt 81 kr. mu­tatkozik tiszta vagyonként, azaz 143 frt 54 krral kedvezőbb a múlt évinél. Hivatalos értesítőnkben bemutattuk az 1897. évre szóló költségelőirányzatunkat is, mely szerint bevétel a felveendő 5500 frt jel­zálogos kölcsönnel együtt 14,995 frt 93 kr., kiadás 14,879 frt 93 kr., és igy 116 frt bevé­teli többlet volna. A kiadások megállapításánál óvatosak voltunk, mert az eddigi évek kedvező ered­ménye semmi biztosítékot sem nyújt arra, hogy a jövedelmek nem fognak-e apadni, mert BUDA é s V I D É K E kiadásaink emelkedő irányt mutatnak, inig a jövedelem emelkedésére nem nagy mértékben számíthatunk a jövőben. Főfeladata lesz a legközelebbi választ­mánynak, hogy egy esetleges visszaesés be­következésétől megóvja egyesületi háztartá­sunkat. Csendes munkásságban jó alkalma lesz gazdasági és pénzügyi'' bizottságunknak egy úgynevezett kompenzácziónális pénztárnak létesítéséről gondoskodni, mely tartalékalap­képen fedezetül szolgálna oly esetekben, midőn háztartásunk előre nem látható kiadásoknak van kitéve. Rámutatunk különben az előirányzat tel­jesen reális voltára és kérjük annak elfogadását. Ezekben a történtekről és a helyzetről számotadva, alapszabályaink értelmében tiszt­ségünkről ezennel lemondunk és felkérjük a tisztelt közgyűlést, hogy az általunk bemuta­tott és már megvizsgált 1896. évi zárszáma­dásra nézve a közgyűlés által kiküldöttt szám­vizsgáló-bizottság jelentése alapján a felment­vényt megadni méltóztassék. Tisztelt közgyűlés! A midőn a mai nappal egyesületünk fenn­állásának harmadik századában az első évet betöltöttük, emlékezzünk vissza egyesületünk kétszázados történetére és eme történetben kiváló helyet elfoglalt nagyjaink nemes törek­véseire, kiknek nemes munkálkodásaik, törhe­tetlen akaraterejük, önfeláldozó buzgóságuk mindnyájunk előtt ismeretesek. Múltúnkra való visszaemlékezésből talán alkothatunk némi tanulságot a jövőre is. meg­tanulhatjuk. hogyan győzhetjük le az elénk torlódó nehézségeket, hogy az előttünk álló czélt minél biztosabban elérhessük, nagyjaink munkálkodó példája szolgáljon ösztönül nekünk és utódainknak oly tevékenységre, melynek tántorithatlan baráti egyetértésben való műkö­dése nem rövid lejáratú sikerekre számit, ha­nem impulsust ad a munkákra, a mely alap­vető egy hosszabb fejlődésre, mel} megérleli a sikert. Összetartás, egyetértés és kölcsönös bi­zalom legyen ezentúl is jelszavunk ; hódoljunk ezentúl is a szabadság, egyenlőség és testvé­riség eszméinek : legyen ezen egyesület ezen­túl e szellemnek és felfogásnak ápolója: mint ilyen, virágozni fog és tényezője lesz főváro­sunknak és igy szeretett hazánknak, mindnyá­junktól remélt és óhajtott fejlődésében. Budapest, 1897. márczius 18-án tartott választmányi ülésben. LaJcner János. Április 25 Elmebetegek elhelyezése. A napi lapok közöltek mutatványokat ab­ból a tanuságos tanulmányút leírásból, mit két nagy nevű tudós Dr Niederman Gyula és Dr Chyser Kornél Belgiumban tettek. Ezekből azt olvastuk, hogy Belgiumban a könynyebb elme és idegbetegeket egyszerű falusi emberek ápo­lására bízzák. Szép és kegyeletben gazdag, embersze- retetre valló ez az útleírás, mit okulva kell el­olvasni azoknak, kik a közigazgatás élén ál lanak. Ilyen ápoló telepekre aligha van hivatot- tabb vidék hazánkban mint Buda vidéke, ez a szép, gyönyörű, lelket enyhítő vidék, melynek minden pontja kiengesztelő és lélekmegnyugtató, és az ápolásra szorultak elhelyezésére való. A községek legnagyobb része, mely Bu­dát körözi, s annak legközelebbi szomszédja a pilisi alsó és felső járáshoz tartozik, kivéve egynéhányat, mel}7 Esztergom és Székes-Fehér- vármegye területére esik. Pestvármegye lelkes és alkotó erőben gazdag alispánja BeniczJcy Lajos kedvéért el mélkedünk erről a kérdésről, kinek ki kell ál­lam a tettek mezejére, hogy a Buda-vidéki köz­ségek rendeltetésük és hivatások szerint fej­lődjenek. Ezzel a czikkel alkalmat akarunk szol­gáltatni a buzgó és széles látkörü alispánnak,

Next

/
Thumbnails
Contents