Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-18 / 16. szám
Budapest, 1897. (2| Április 18. Főszolgabirák és elöljáróságaink. Budára, nézve nem közönyös, hogy a pilisi alsó és felső járás, valamint Esztergom és Fehérmegye legközelebbi járásainak főszolga- birái és a községek elöljáróságai miként fogják fel hivatásokat. A ki nem fogja ezt jól, az bűnt követ el a közügy, a községek jövője ellen. Az a legszigorúbb bírálatra érdemes. Nem tudjuk, váljon az alispánhoz adott évi jelentésekben van e nyoma annak, hogy mit akar, mit hajlandó tenni egy elöljáróság a kézség magasabb színvonalra való emelé- < -t;? \ gvAz olvasó egész joggal kérdezi azt. hogy mit &nem számol be ezekkel a szándékokkal a BÍK£ és Vidéke? Az olvasó kérdésére megfelelünk, Azért j nem számolunk be, mert levelezőink igen ké- , nyelmesek. Kérünk, sürgetünk és választ nem kapunk. A nyaralók sem veszik azt észre, hogy milyen hasznos az reájuk nézve, ha egyetraast megírnak. Lelkészek, tanítók, föld birtokosok is hallgatnak. Beismerjük, tudjuk, hogy a községi jegyző valósággal agyon van terhelve a sok irodai dologgal és nincs ideje a levelezésre. — De azt nem hiszszük. hogy egy faluban ne legyen olyan ember, ki megírja azt mi történik ott, a köz- i ségi, egyházi, egyleti, közművelődési, társa- , dalmi es közgazdasági életben ? A nyilvánosság sokat használ, ösztönöz, J tauit, eszmecserére ad alkalmat és megismer- ; te ti a nagy közönséggel. A Buda és Vidéke j minden községi üg3Tre nagy teret ád. Ez évben j is mint minden évben kiadtuk levelezőinkhez j a köriratot, melyben megjeleltük a levezés | formáját és anyagát. Reméljük, hogy végre megmozdul a toll. Fősz oly abiráinkhoz is szólunk, és kérjük, hogy lapunkra figyelmeztessék járásaikat, és , ösztönözzék a levelezést. A főszolgabírónak kul- . túr hivatása is van, s a magyarosodás terjesz- ' tésében is nagy részben segíthetnek minket és a magyar iskola egyesületet. A főszolgabíró járásának valódi apostola lehet, ha közigazgatási ihlete van. Úgy Tahy Iván, mint Csapó Lóránt el vannak ezzel látva. Kérjük őket. fokozzák a községi életet a levelezési kedv ébresztésével és tartassák nyilván közhasznú működésüket. Kérjük arra a községek elöljáróságait, az értelmiséget nem csak a mi, de az ő érdekükben is. Buda emelkedésével a községek is emelkednek. Ennek az emelkedés nyitjának egyik kulcsa, hogy ismertessék magukat és életüket. Eljöttünk elkiáltanunk Intő szavunkat mindazoknak. Kik meghíznak a kultúrán, Mig ennyiünket hámba fognak. Eljöttünk elkiáltanunk. Hogy az a szent idő közelgett, Herék uralma véget ér S nem lesznek többé szolgalelkek. Lesz még idő, hogy gyűlölet Nem zeng többé a templomokban, Nem vész el minden jó irány Részvétlenségben és homokban. Nem teng a munkás, naplopók Kényére kegyelem-kenyéren, Egyformán jók s szorgalmasok Versengenek az uj fényárén. Óh, megfordul már az idő ! A múlt összébb roskad naponta, Bár védi millió szurony S leng millió zászló kibontva. Kivívják egykor fiaink, Az eszme kész, a kor megérett: És szolgaságunkból fakad A szabad munka, szabad élet. \-BU DA és VIDÉKE A budapesti polgári lövész egyesület évi jelentése. a budapesti polg. lövész-egyesület ez évi közgyűléséről múlt számunkban megemlékeztünk. Ezúttal hozzuk a közgyűlés elé terjesztett évi jelentést, melyet Lakner János egyesületi jegyző szerkesztett. Ez a következő : Tisztelt közgyűlés! A múlt év október 11-én tartott rendkívüli közgyűlésen szerencsénk volt tisztelt tagtársainknak, hazánk ezeréves és egyesületünk kétszázéves fennállásának emlékére rendezett nagyszabású lövész ünnepélyünkről számotadni. Előadtuk híven, hogy miként kezdeményeztük és miként fejeztükbe a lélekemelő lövész- 1 ünnepségeket, előadtuk a morális nagy siker mellett eltörpülő anyagi sikertelenséget is. És ha a millenáris lövészünnepségek anyagilag veszteséggel jártak is. ez bizonyára mitsem fog csorbítani amaz érzelmeink benső- ségén. a melyekkel a közelmúlt ünnepély emlékeire visszatekintünk, valamint nem fogja kisebbíteni amaz elhatározások komolyságát és nemességét, a melyekkel — a tapasztaltak révén — a jövő feladataira gondolunk. Országos hírű lövő csarnokunk és lövő állomásaink kibővítése által oly nagyszabású lövő-telepet teremtettünk, mely állandó jellegű és ritkítja páriát, és a melyre még utódaink is örök hálával fognak visszaemlékezni. Megbirkóztunk a mindent elsorvasztó közönynyel és megteremtettük nagy fáradsággal és szívós kitartással a magyar országos lövészegyesületet, melynek első elnöke egyesületünk buzgó főlovészmestere, Del-Medico Ágoston lett. Megalakult központi kormánytanácsa is, mely működését Gajáry Ödön tagtársunk, országos képviselő elnöklete alatt immár megkezdette Az érdem egyedül egyesületünké, az eredményt kicsinyelnünk nem szabad, úgyszólván semmiből kellettvalamit teremtenünk, az önérzet jogát tőlünk senki meg nem tagadhatja. Hálával emlékezünk meg ezen jelenté- I sünkben. a legnagyobb és a legelső magyar lövésznek, koronás királyunknak, ezen ünne- I pélyünkön való megjelenéséről, leereszkedő J l királyi mondásairól, jövőnk történetében e di- | cső napok drága gyöngyként fognak tündökölni, i A mai közgyűlésre való meghívóval megküldött egyesületi értesítőnkben mindezeket tagtársaink friss emlékezetébe kívántuk hozni, a midőn az 1896. évi október hó 11-iki rendkívüli közgyűlésben felvett jegyzőkönyvet az ünnepségekről szóló jelentést kinyomásuk ; most még csak azt fűzzük hozzá, hogy Ő felségének legkegyesebb látogatását, az egyesület nevében, küldöttségileg köszöntük meg. Ugyanis 1896. évi október hó 19-én Del-Medico ^.gost főlövészmester vezetése mellett, Freyberger Pál h. főlövészmester, Tabody József, dr. Andaházy László választmányi tagokból és Lakner ; János egyesületi jegyzőből álló küldöttséget 0 felsége a legkegyelmesebben fogadni méltóztatott és főlövészmesterünk megköszönő szavaira örömének adott kifejezést, hogy „a szép lövészünnepély megnyitásán jelen lehetett“, és az ennek emlékére ő felségének átnyújtott nagy arany emlékérmet a legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. Ugyanezen alkalommal tisztelegtünk József kir. herezeg Ő fenségénél, egyesületünk örökös legfőbb lövészmesterénél, átadva egyszersmind a részére ezen lövészünnepély emlékére készíttetett arany-emlékérmet, a hol szintén igen kegyes fogadtatásban részesültünk, biztosítván bennünket Ő fensége, egyesületünk irányában táplált további jóindulatáról. Eljártunk a székesfőváros főpolgármesterénél, Ráth Károly úrnál, egyesületünk tiszteletbeli főlövészmesterénél és átnyújtottuk hálánk jele gyanánt a főváros részére adott arany-emlékérmet, melyet a főpolgármester úr a legközelebb tartott törvényhatósági közgyűlésen át is adott, és a melyet a közgyűlés a létesítendő székesfővárosi muzeum számára eltenni határozott. Ezen rendkívüli közgyűlés a millenáris pénztári számadások végeredményeként kimutatott 5174 fit 47 kr. kiadási többlet fedezhe- tésére nézve engedélyét adta, hogy ezen ösz- szeg erejéig függő kölcsönt fölvehessünk: miután azonban ennek fölvétele formai nehézségekbe ütközött, a kölcsönt nem realizáltuk, hanem ez alkalommal felhataLmazást kérünk arra nézve, hegy millenáris számla-tartozásaink kifizetésére 5500 frt jelzálogos kölcsönt fölvehessünk, és pedig azért 5500 frtot, mert noha a kifizetendő számlák összege 4959 frt 93 krra apadt, de a kölcsön felvételével jaró költségek levonásával nem lenne elegendő tartozásaink kifizetésére, ha csak a múlt rendkívüli közgyűlés által engedélyezett 5000 frtot vennők fel. Nem fogunk késni úgy ezen fölveendő 5500 frtot, valamint eddigi jelzálogos tartozásainkat az eladandó ingatlanaink vételárából befolyó összegből visszafizetni. Ennek előrebocsátásával száraotadunk a tisztelt közgyűlésnek az 1896. évi lövészévadban tett egyéb működésünkről és mindazon nevezetesebb eseményekről, melyek 1896. évi márczius 22-től, azaz a legutolsó rendes évi közgyűléstől a mai napig egyesületi életünkben előfordultak. A múlt rendes közgyűlés által pénztári ellenőrré megválasztott Szabó M. Ferencz, ebbeli tisztségéről egészségi okokból leköszönvén, a választmány az ellenőri teendők ideiglenes végzésevei Lakner János jegyzőt bízta meg. Leköszönt sokoldalú elfoglaltsága miatt Roscoui Lipót egyesületi pénztáros is. kinek helyét ideiglenesen Schönoa Aurél tagtársunkkal, az egyesült fővárosi takarékpénztár főpénztárosával töltötte be. Bún József h. főlövészmester. ebbeli állasáról másoldalú nagy elfoglaltsága miatt szintén leköszönt, a mit a választmány tudomásul vett. Az egyesületi tagok létszámában az elmúlt évben a következő változások történtek : Az elmúlt 1895-iki lövészévad végével 1073 tagot számlált az egyesület; a halál közülünk az 1896. év folyamán 12-ő.t ragadott ki, kiléptek az egyesületből 48-an ; ezeket levonva az 1895. év végén volt 107 3 tagból, maradt 1013; beléptek az 1896-iki lövészévad folyamán 78-an, és igy ez idő szerint 1091 a tagok létszáma, azaz 18-czal több előző évinél Az elmúlt lövészévadban elhunytak a következő tagtársaink: Aebly Adolf, Andaházy László dr., Andrássy Jáuos, Götz János, Grass- maun Ágost, Karsay István, Nonn János, Novák Ferencz, Prokesch Antal. Szabó Béla dr., Szi- tár Dénes, Szőke János urak, a kiktől im most örökre elbúcsúzunk. (Folytatása kövotkezik.) „Csend és Rend legyen!“ A kihágási büntető törvénykönyv példákban. Irta K. Nagy Sándor törvényszéki biró. Nagyvárad, kiadja Laszky Ármin. Ára fűzve 80 kr, kötve 1 frt. „Bűn és Bűnhödés“, „Ne bántsd az állatot“ czimű népszerű munkák Írója N. Nagy Sándor kir. törvényszéki biró ily czirn alatt, megint egy igen érdekes és hasznos könyvvel gazdagította a népies irodalmat. E jóizü, az életből merített történetecskék elbeszélésével oly megragadó és tanulságos módon ismerteti meg szerző az élet minden lépéseit nyomon kisérő büntetőjogi szabályokat,.hogy még azok is, kik a törvényeket ismerik, csak mo?t látják a szabályok czélját a maguk valóságában. A törvényeket, kivált a büntető törvényeket minden uton-módon ismertetni, népszerűsíteni kell! Minél több kiadvány jut a nép kezébe a büntető törvények népszerű ismertetéséből, annál kevesebb lesz a börtön lakók száma. Sokkal több embert foszt meg szabadságától a tudatlanság, mint a romlottság. A 1 törvények végrehajtásában sokkal szigorúbban /
