Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-18 / 16. szám
Budapest, 1897. (3) BUDA és V 1 I) É K K Április 18 járunk el, mint azoknak megismertetésében. Igaz, hogy el van rendelve a községek részére a törvények megszerzése s ez meg is történik. De kevés azoknak a száma, a kik elolvassák azokat! Meg nincs is reá alkalom a községházánál, onnan pedig alig adnák ki hazavitel czéljából. Megvegyék? A szegény embernek sok az a 2 — 3 forint, a, mibe a törvények éven- kint kerülnek. És ha megvennék, olvasnák: vájjon megértenék-e azt a csak elemi iskolát végzett emberek? Oly alakban jutassuk el a törvények ismeretét a nép közé, hogy ne legyen neki idegen, ne forduljon el tőle, hanem inkább megszeresse, megértse és megtanulja azt. Hogy olvasó közönségünkkel a maga természetében ismertethessük meg ezt a kedves könyvet, közöljük belőle „A -városház ostroma* czimű következő elbeszélést: Milyen kár, ha hallgat valaki a népbolon- ditókra s bajba keveri magát ! Hiszen mindenkinek van józan esze : attól kérjen tanácsot; de mielőtt ezt is követné, aludjék elébb rá egyet. Nyugodt álom után leghelyesebb az ember esze. No, hát elhiszi azt valaki, hogy Hódi Márton nem lett volna megvesztegetve azok által a lelketlen izgatok által, a kiknek czélja felzavarni a társadalmi rendet azért, hogy a zavarosban halászhassanak? Vagy hát honnan vette volna szegény napszámos ember létére azt a sok pénzt, a. mivel elébb egyik, azután másik korcsmában itatta azt a tanyákról be- csőditett sok népet, arra lázitván őket, hogy menjenek vele, ostromolják meg a városházát s kényszerítsék a polgármestert arra, hogy a város földjét vegye el a mostani bérlőktől azonnal s adja azt ki nekik fél áron. 0 tudja, hogy megteszi ezt a polgármester, ha ráijesztenek. Ez volt az oka annak, hogy vasárnap reggel szokatlan nagyszámú tanyai ember jelent meg a templomban s isteni tisztelet után tömegesen tódult — Hódi Mártonnal az élén — a szemközti városháza elébe és ott elkezdett zajongani : — Menjünk a polgármesterhez, követeljük a földeknek részünkre bérbeadását. A rendőrkapitány észrevévén a fenyegető tolongást, felszólította a tömeget a szétoszlásra, de csilapitó szavára felzúdult a tömeg egy része : — Le vele! Menjünk be! És mielőtt a rendőrök elzárhatták volna a városház kapuját, 20 ember nagy lármával betolakodott azon, — a többiek már nem tudtak bemenni. A betolakodó emberekhez felvilágositó jó akarattal beszélt a kapitány : — Nézzék, ha bajok vagy kérelmük vau, végezzék azt a maga rendes utján. Most menjenek el békén s jöjjön el közülök holnap az, a kinek panasza van. — Nem megyünk — kiabálták mindannyian — mi a polgármesterrel akarunk beszélni. És indulni akartak fel a lépcsőn az emeletbe, a polgármester szobájába. A rendőrök az emberek elébe álltak. — Nincs itt még a polgármester ur! — Nem hiszszük ! — ordított a tömeg — megnézzük. — A törvény nevében felszólítom önöket — kiáltott harsányan a kapitány — hogy azonnal távozzanak ! — Nem távozunk ! Mi a polgármesterrel akarunk beszélni mindnyájan. — Várjanak hát — beszélt tovább a kapitány — felmegyek a polgármester urat megnézni én magam. De elébb tudnom kell, hogy kik önök, mert én közülök egyet sem ismerek? — írja fel hát a nevünket! És a zavargók egymás után feldiktál- I ták nevüket. A kapitány nem igen sietett a nevek felírásával Látszott rajta, hogy időt akar nyerni a közben az óráját nézegette. Mikor az utolsó nevet is felirta, az utczán nagy trombita-szó, sikoltozás, jajgatás, kiabálás hallott. Egy század huszár vágtatott roham-lépésben a városháza elé és szétkergette a tömeget. Azok, a kik belől voltak, a kapu felé tódultak, hogy elmenekülhessenek. A kapu be volt zárva. Most már gyáván reszkettek mindnyájan. A rendőrök azonnal bezárták mind a húsz embert. Nem is mentek szabadon nyolcz napig, mert a járásbíróság még másnap kimondta rájuk az Ítéletet: „Nyolcz napig terjedhető elzárással büntetendő, a ki nyilvános csoportosulás vagy zavargás esetén a hatóság által a rend fen- tartására, vagy helyreállítására tett intézkedéseknek nem engedelmeskedik." (1879. évi LX. t.-cz. 42. §.) Szerencséjük volt. hogy a rendőrséget meg nem támadták vagy nem bántalmazták, mert akkor 3 évig ott ülhettek volna a börtönben. (1878. évi V. t.-cz. 165. §.) Ily történetkék elbeszélésével ismerteti meg szerző a kihágási büntető törvény rendelkezéseit, úgy hogy mi ennél tanulságosabb népiesen irt könyvet nem ismerünk irodalmunkban. A legmelegebben ajánljuk különösen a községi elöljárók figyelmébe, mert ezen könyv átolvasása után kézzel fogható módon látják maguk előtt a község csend és rendjét. Ä központi szegényház. A főváros elhatározta, hogy 0 Budán nagyszabású -szegényházat épit és erre a czélra a törökkői dűlőben kijelölt 100.759 négyszögméter területet és a budgetbe 2,400.000 koronát vett föl. Egyúttal utasította a mérnöki hivatalt, hogy a központi szegényházzal kapcsolatosan az Attila-utczai szegényház alakítására is készítsen tervet. König Dezső fővárosi mérnök megcsinálta a központi szegényház tervét, a melynek alapján a szegényház 2094 ágyra lesz berendezve, úgy hogy a többi szegényház fön- tartása fölöslegessé válik. Az épités költsége négy millió hétszázharmiucskét forint. A terv pavillou-rendszerben készült. A főépület a Bécsi- ut mellékutczájára néző felvételi épület. Ettől jobbra van három kétemeletes pavilion nők számára, egy egyemeletes női kórház, egy földszintes apáczaiak és teljesen elkülönítve az elmebajosok pavillonja. Balra van két kétemeletes pavilion férfiak számára, egy egyemeletes férfikórház, elkülönített helyen a ragadós betegségben szenvedők kórháza és a halottas ház. Ezenkívül van egy római katholikus kápolna és három imaház különböző felekezetek számára egy nagy zárt és nagy nyitott udvar és kert. A szegényházban 900 nőt és 600 férfit, a kórházakban 200 nőt és 160 férfit, az elmebajosok pavilonjában 149 nőt és 109 férfit lehet elhelyezni. A tér szerint egy ágyra 1130 forint költség esik. a mi a kórházak ágyköltségénél sokkal kedvezőbb, mert az Erzsébet kórházban 3900 frt, a zsidó kórházban 4032 frt költség esik egy-egy ágyra. A 35 méter távolságra eső pavillonokat alagút köti össze A mérnöki kivatal a közgyűlés által kijelölt területet alkalmatlannak mondja, mert a talajvíz magassága egészségtelen és az építést drágítja, mert se vízvezetéke, se csatornája nincsen. A tervet azért úgy készítette a mérnöki hivatal, hogy bárhol is meglehessen építeni és kéri a tanácsot, hogy kedvezőbb fekvésű telket jelöljön ki. A törökkői dűlőben levő telekkomplek- szust különben a közmunkatanács az ó-budai szabályozás tervével is keresztül-kasul szeli. Ó-Buda és a vidék a központi szegényház által sokat nyer. A város rendezés helyes politikája kívánja azt, hogy a legelhanyagoltabb városrészeknek is jusson valami. Tabán és Ó-Buda vesztett legtöbbet a filoxera vész által. A Tabán és Ó-Buda gyökeres régi képessége Budának. Ezt az anyagot meg kell magyarosítani és megmenteni. Egy fővárosnak érdeke az is, hogy ne csak kívülről népesedjék, de a törzs népesség anyaga is megmaradjon. Hasznosak az idegen eleinek is, de a régi faj megmentését, megmagyarositását is gondozni kell a fővárosnak. A népesedés kérdése nagy kérdés. A hagyományok és a törzsnép figyelembe nem vétele előbb-utóbb megboszulja magát. Az apákról fiukra szált tűzhely óvszer a világpolgárías- kodás ellen. Ó-Buda megerősítése egyúttal a közel vidék megerősítése és a magyarosodás terjedésének útja. Ismerősein k. (Árnyak és fények.) Beiwinkler Károly. Mikor az ember a szomorú kinézésű Christenféle már félig szabályozott gödör mellett elmegy, eszébe jut az az élénk kedves mult, a minek szinhelye ez az elárvult dudva vert telek volt. Az I. kerületi kör jégpályája volt itt pár évvel ezelőtt, rendezve fenntartva úgy. hogy a főváros másik partja korcsolyázói is keresték. Vig családias boldog napok zajlottak itt le. Most Konstantinápoly legelhagyottabb külvárosa Budán. A budai korcsolyázó egylet és tornacsarnoké itt a jövő s a jelen az enyészeté. A gyomok és gazok elszaporodtak, mint egy átokvert ház udvarán és szomorúan gondolnak a múltra. A rendezés most már elodázhatlan, mert elcsúfítja ez a katlan igy az egész fejlődésnek indult városrészt. Rendezni is fogják. Újra vidám lessz itt az élet, korcsolyáznak és játszanak majd. Buda előkelő társasága nem lehet el e nélkül. A jövőt, annak sikerét egy cseppet sem zavarjuk meg. ha hálásan gondolunk arra, ki itt a korcsolya pályáért áldozatokkal igen sokat tett. Ez a férfiú Beiwinkler Károly a volt korcsolyapálya igazgatója és a budai ügyek lelkes harczosa. Mig a törvényhatóság tagja volt, minden erejével, lelkesen, buzgón, szorgalmasan működött Buda fejlődéséért, emeléséért. Elég kár, hogy most nem tagja a törvényhatóságnak. Beiwinkler Károlynak az első kerületi , polgári kör felvirágoztatása körül is nagy ér_ demei vannak. Részt vett az iskolaszék ügyeiben is, és pedig úgy, hogy mindig elismerésre volt méltó buzgólkodása. Most hivatala után Albertfalván berendezett minta-tejgazdaságát vezeti és ezzel is Budának használ, mert jó és egészséges tejet szállít. Taberman Gusztáv. Hatodik éve annak, hogy jelszavunk hangoztatjuk : Pártoljitk a budai ipart és kereskedelmet. Ez a jelszó az, melyben benne van Buda haladása. Iparosaink és kereskedőink észre kezdik venni, — habár nem miudegyik hogy üzleteiket emelni kell és a közönségre többet adni. A közönség is lassan, lassan hozzá szokik, hogy igényeiből sokat elégíthet ki Budán. Vannak ugyan iparosaink és kereskedőink közül olyanok is, kik nem akarják üzleteiket a kor igényeihez berendezni, de vannak olyanok is, ki?f a versenyben megelőzik Pestet,
