Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-18 / 16. szám
Budapest, 1897. VI évfolyam 16. sz. (Szt. György hava.) Vasárnap, április 18. ¥ BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: KIADÓ-HIVATAL. hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek Uárocmajoi’-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre fi korona, évnegyedre fi korona. SZERKESZTÖSEG: Városmajor>utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük k'; Felt á inad ás ü nne p én. A megváltó feltámadásának emlékét lym^pli az egész világ. A kereszténység HTmepében részt vesz mindenki, a ki nem keresztény is, ha szivében szeretet, lelkiismeretében tisztaság van. A megváltó születésének és feltámadásának napja az eszmény diadala az anyag felett. Megnyugtatása, biztatása az embernek, az emberiségnek. Hiszen mindnyájan egy atyának vagyunk gyermekei. Jézus halála az ember megigazu- lása, az eredendő bűn váltsága. Feltámadása halála a bűnnek s felébredés gyarlóságunk álmiból, haladás az igazság- egyenes utján az Isten felé. Erkölcsi megjobbulás. Uj élet. Boldog reménység. Részesség a feltámadás gyümölcseiben. A halál meggyőzése, eltörlése, az idve- ziiiés biztositéka. Ezért ül ünnepet ma a kereszténységgel az egész emberiség. Ezért hangoznak templomainkban a hálaadás zsolozsmái. Áz emberiséggel együtt ünnepel a természet, mely felébredve téli álmából, biztatva példázza a megújulást, a feltámadást. A merre nézünk, tavasz pompájában díszük a miudenség. Fakadó virágok, zöldelő fák, a szellőben a tavasz balzsamos lehellete, a madárdalban a megifjult világ dicsérete. Nincs itt! Feltámadott! hangzik a templomokban és a vallás szózata visz- hangozik minden szívben. Az eszme, a tetterő megölte az anyagot, a közönyt. A jóravalók ereiben a jó cselekedet vágya ébred. Vágy, tenni "a hazáén, a közügyekért, az emberiségért. Ezen a napon egyben, egyért dobban a király és a koldus, a keresztény és nem keresztény szive, hiszen mindnyájunkért meghalt a Jézus Krisztus és mindnyájunkért fel is támadott, és mindnyájunkkal közli majd a Szent Lélek is erejét. A képzelet, az ábránd szárnyakat í ölt és magával ragadja óhajainkat, vágyainkat, reményeinket arra felé, honnan ezek beteljesedését várjuk. Fővárosunk egyik legszebb csúcsán, a Szent Gellért hegyén búcsúra zarándokol, búcsúban enyhül a sokaság. A ki a hegyre ér, elterülten látja a székes fővárost és a vidéket, maga előtt látja Budát és szép környékét. Szive meglelik nemes érzésekkel s a mint szemét a haza könynyére, a kanyargó Dunára veti, a csendes ünneplő fővárost nézve, mely most kibontakozott a gyárak gőzköréből, hiszi ennek a fővárosnak, különösen Budának és vidékének 1 feltámadását. ! „BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA. Szeretet májusa.*) Zempléni Árpádtól. Ha a természet ünnepel, Hagyd abba munkád, gyönge ember, Kutasd az élet titkait, Tanulj harczolni értelemmel. Mert nagy tanulságokra hiv, A természet nagy tényre oktat : Dajkánk a föld s ellenfelünk, Reményre és tűrésre szoktat. Gondold meg élted folyamát! Lekötve élsz a föld rögéhez. A restek rabszolgája vagy, Azért munkálkodói, hogy éhezz! A tudatlanság s a nyomor Között mindig állandó frigy volt: Nem tudod, miért vagy nyomorult, Csak azt tudod, hogy mindig igy volt. *) Mutatvány a fiatal költő most megjelent szép és valódi költeménykötetéből. De nem szabad, hogy igy legyen ! Munkának, észnek van jövője. Ha mi fogjuk meg a vadat, Lakjunk előbb mi jói belőle. Azé a föld, ki dolgozá, Azé az érez, ki megtalálta, Azé a nagy fölfedezés, Aki kereste és kivárta. Magától még a fű se nő : A természet nem bőkezű már, Ha munkával nem jársz elől. Kórót termel a hév tüzű nyár. A munka mindent biztosit. De munka nélkül szerte züllünk, Elpusztulunk mint Ninivé. S holt sivatag támad körüliünk. Mi tartjuk fenn a kultúrát, Kik kézzel, ésszel egyre törvén, Munkába öljük életünk, Míg megszelídül egy-egy örvény. Kezünk nyomán a folyamok Kiszáradnak, uj útra térnek, Az embernek hódol a föld, Elefánt hódol az egérnek. Bízik abban, hogy azoi ükre bízva van, megértik, micsoda s Buda és vidéke s az igazság egyenes utján haladva, e szép vidéket felvirágoztatják, úgy a hogy méltányos. Nem tavaszi álom, de húsvéti meggyőződés festi a szebb jövőt a. méltányosságban és jogosságban részesedés napjait Látjuk szemeinkkel a kikelő jövőben a felépült várat, a megszépült várost, az ápolt és hivatásukat megtalált községeket, látjuk, hogy Buda D u n á n- t u 1 szive az ország szellemének, előkelőségének és ifjúságának fészke. Elő t- t ü n k áll, h o g y miké 11 t e r ő- s ö d i k meg ettől a vidék és az egész Dunántúl. Nem h a l 1 u n k ni á s t, c s a k magyar szót, a ni agyar egyesület és a magyar iskolaegyesület diadalát. A feltámadás napján támadjanak fel reményeink, keljen, ébredjen életre a tetterő, az alkotás, és lelje sírját a közöny. Igen, mert feltámadt Jézus e ii a p o n. ßüttei János. így együtt, ennyi millión Hatalmasság a gyönge ember. Munkásokból áll a világ, Esőcsöppekből áll a tenger. S nem az a rend, ha fáradunk, Hogy munkakerülőkre szálljon, Amit mi együtt alkotánk: De hogy a rest munkába álljon. Nem gyűlöletnek, boszunak Ünnepjét üljük mink ma itten. Nem munkások, kik vérbosszút Forralnak ártó sziveikben. Hogy milliók élhessenek. Nagyon kell itt egymást szeretnünk... Ne bántsuk egymást, emberek ! Elég zsarnok él már felettünk. Mi, akik már fölébredénk • Az igaz ember tudatára. Akik előtt kinyilt a menny, Egy szebb jövendő láthatára : Azért jövénk, hogy egy napot Szenteljünk ennek a jövőnek; Hadd lássák, mennyi népe van A szabad, munkás, uj időnek ! \ „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből,
