Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-04 / 14. szám
Az országos szőlőtelepitő sző-1 vetkezet czélja és szervezete. Hazánk szőlőhegyeit elpusztította a phylloxera ! Szőlőink megsemmisülésével elveszett egy mérhetetlen nagy nemzeti vagyon. Szőlőtermelő népünk elszegényedett s egy igen nagy részük a koldusbottól menekülendő, Amerikába és Szlavóniába vándorol. Társadalmunk a szőlők pusztulása után agóniába esett, sem bátorsága, sem pénze nem volt, de még út sem volt arra, hogy uj szőlőket miként ültessen, a kipusztultakat miként reskoustruálja, a kezdeméii37ezést az államtól várta, sőt még ma is ott állunk, hogy szőlő- termelőink nagy része mindent az államhatalomtól vár, pénzt, talajt, szakértelmet! Az állam az elpusztult szőlők rekonstruálása s uj szőlők telepítése tekintetében megtesz ugyan minden tőle telhetőt, azonban e tekintetben a leguagyobb feladat nem az államra, hanem a társadalomra hárul. Az állam adhat segélyt, adhat olcsó kölcsönt a szőlőte- lepitőnek, de nem adhat kész, kellő szakértelemmel betelepített szőlőt, ezt megtenni a társadalom feladata. Ezen társadalmi feladat keresztülvitelét vállalta magára az országos szőlőtelepitő szövetkezet. Mert ugyau mit ér a segélylyel, mit ér az olcsó kölcsönnel a közép és kis szőlőtermelő, ha nincs megfelelő szőlőtalaja s ha nem bir szakértelemmel az uj szőiőkulturában. Megfelelő talajba szakértelem nélkül ültetett és kezelt szőlők csak a nemzeti vagyon további pusztulását mozdítják elő. „Kész szőlőt a termelő kezébe“ ! Ez jelszava az országos szőlőtelepitő szövetkezetnek ! az országos szőlőtelepitő szövetkezet az egész országra kiterjeszti tevékenységét és az elpusztult szőlők rekonstruálása, uj szőlők telepítése, a kor színvonalán álló egészséges munkairány követése, a hazai csemegeszőlő és borkészleteknek külföldön biztos és állandó pi- aczok szerzése stb. által vissza akarja hódítani veszendőbe ment nemzeti nagy kincsünket, a „szőlőt“ és ezzel biztosítani akarja szőlőmüvelő népünk vagyonosodását s ezreknek nyujtand biztos alapot a tisztességes megélhetésre. A szövetkezet működését egyenlő arányban terjeszti ki úgy a kötött, mint a homoktalajon levő szőlőkulturára. Az országos szőlőtelepitő szövetkezet feladatainak megvalósítása czéljából azon tagjai számára, a kiknek sem szőlőtalajuk, sem pénzük, sem szakértelmük nincs, szőlőterületeket vásárol, azokat beülteti, parczellázza s nekik a vételárnak 10—15 év alatt kisebb részletekben leendő törlesztése mellett tulajdonukba bocsátja. ' Budapest, 189 7. ■■ (2) _ ____ BU DA és VIDÉKÉ Április 4. Azon tagjainak, kiknek talajuk van, de pénzük és szakértelmük nincs, talaját beülteti, őket szakképzett kezelők által az uj kultúrába bevezeti s a beültetésért járó munkadijat hosz- szabb lejáratú kölcsön formájában szedi be tőlük, hogy ki-ki szőlőtermése egy töredékéből könnyedén törleszthesse tartozását; végül azon tagjai részére, a kiknél csak a szakértelem hiányzik, a szövetkezeti telepeken munkásokat és szőlőkezelőket képez. Nagy, sőt kiváló súlyt fektet a szövetkezet a homoki szőlőkulturára s minden erejével azon lesz, hogy a homoki szőlők telepítését még az által is előmozdítsa, hogy igyekezni fog megnyerni saját jótállása mellett, pénzintézeteket arra, hogy az állam által garantirozott (25 milliós) kölcsönhöz hasonló feltételek mellett homoki szőlőkre is engedélyezzenek törlesztéses kölcsönöket. Ilyen kedvezményre a homoki szőlők jövedelmezőségüknél fogva méltán igényt tarthatnak ! A szövetkezet ezen nagy feladatai mellett tagjai egyébb szőlőszeti szükségleteit is ellá- tandja, nevezetesen európai és amerikai szőlővesszőket és oltványokat tömegesen termel s azokat tagjainak jutányosán bocsátja rendelkezésére. valamint a tagok vesszőkészletei eladását közvetíti, államilag segélyezett anya- és minta szőlőtelepeket létesít, karónyerés czéljára akáczosokat ültet és kosárfüzt termel. Tagjai körében a szakértelmet igen olcsó szaklap által is terjeszti a szőlőszeti mellékterményeket feldolgozza s a jobban nem értékesíthető borokból cognacot gyárt. Szőlészetünk felvirágoztatására azonban mindez nem elég, mert mit ér a legszebb szőlő mit ér a legiobb bor. ha nincs rá vevő. A szövetkezet működésének egyik fő csoportja leend a szőlőtermények jó áron való s biztos értéke- sithetésének keresztülvitele. Ezen czél elérésére a szövetkezet tagjai bor és csemege szőlőkészleteinek eladását közvetíti, külföldi piaczokat keres fel és nyer meg, külföldi kereskedőket hiv be, hogy tagjai szőlőjét és borait lehető jó áron eladhassa. Sőt ennél sem áll meg, hanem ha nagyobb bor mennyiségek állanak majd rendelkezésére a monarchia, esetleg a külföld nagyobb városaiban mintapinczéket és kiméréseket állít fel, továbbá szőlő- és borkiállításokat és auctiókat rendez Mindezek oly nagy horderejű feladatok, melyeknek czéltudatos megvalósítása nélkül szőlőink helyreállítva, szőlőtermelő népünk a koldusbottól megmentve s szőlő és borkereskedelmünk felvirágoztatva nem lesz s nem lehet soha. Az országos szőlőtelepitő szövetkezet székhez-e Budapest. A működéséhez szükséges tőke 100 korona névértékű üzletrészek kibocsátása álta képeztetik. Az üzletrészek havi 10 koronás részletekben is fizethetők. A szervezési költségek fedezésére minden üzletrész után a jegyzés alkalmával 2 korona beiratási díj fizetendő. A szövetkezet ügyeit Budapesten az igazgatóság vezeti a felügyelőbizottság ellenőrzése mellett. A vidéki ügyvitel és a tagokkal való érintkezés sikeres keresztülvitele czéljából, az igazgatóság minden községben, hol szőlőtermeléssel foglalkoznak, bizalmi férfiakat „ügyvivőket“ nevez ki, a kiknek feladata leend : 1. Eladásra és betelepítésre ajánlott szőlőterületeket nyilvántartani, s a szövetkezettel közölni. 2. A szövetkezet által beültetett s eladásra kerülő szőlők vételéi e ajánlkozó vevőkkel tárgyalni. 3. A működése helyén levő bor. szőlő, oltvány, vessző stb. készletet, illetve szükséglétét tudakolni, a szövetkezetnek bejelenteni, bormintákat beszerezni és küldeni. 4. A szövetkezet által venni vagy eladni kívánt terményeket és anyagokat tudakolni s a vételt vagy eladást közvetíteni. Végül 5. Mindezekről könyvet vezetni. Az ügyvivőket működésűkért az igazgatóság által meghatározandó jutalék illeti. A szövetkezet tagja lehet bárki, nemkülönben alapok és egyletek, mint jogi személyek, és kiskorúak is az általuk aláirótt belépési nyilatkozatok alapján. A szőlőtelepítés és a szőlőszeti termények értékesítését ennyire felölelő intézmény biztos emeltyűje leend szőlőtermelésünk és borászatunk felvirágzásának, s ha ezen czélját a szövetkezet betölti, a mi, hogy megtörténend kétségtelen, ezzel együtt nem megvetendő pénzügyi eredményt is ér el az által, hogy az üzletrészek után tisztességes, sőt jelentékeny osztalékot fog tagjainak juttatni. Az üzletrészek törlesztésére szolgáló ösz- szegek egyelőre a Pesti magyar kereskedelmi bank terézvárosi fiókjához Budapest, VI. And- rássy-ut 21. sz. alatt küldendők. Bővebb értesítést az országos szőlőtelepitő szövetkezet szervező irodája (Budapest VI. Nagymező utcza 12. sz. a.) ad. Igazgatósági rendes tagok: Földvári László cs. és kir. kamarás, nagybirtokos, Haraszti. Luppa Péter orsz. képviselő, Pomáz. ifj. Horváth Mihály nagybirtokos, Czekeháza. Nagy György kir. tanácsos, nagybirtokos, Temesvár. Vasadi Balogh Lajos ref. lelkész, „Mavyar Föld- mives“ szerkesztője, Gyúró. Dr. Horváth Jenő ügyvéd, szőlőteleptulajd. Budapest. Maurer János a „Szőlőszeti és Borászati Lapok“ szerkesztője, szőlőteleptulajd. Kassa. így Hatvani, mint lapszerkesztő, kitűnő alak, S z i 1 a s y mint gyáros, igazi szerető | hitves. I v á n y i, mint Kimer Péter és Szén- j t e s János, mint Malosi, egytől egyig jó j alakítások. Kedves szereplő volt még a nők között Cserváry mint Margit, kinek nótáit többször megismeteltették és jó volt Kissné mint Végh Lujza, Klára anyja. Az előadás egyik vonzó erejét képezi végre annak zenéje, melyet régi motivomuk alapján Serly Lajos igazgató állított egybe. Most még egy pár szót a nem komoly kritikusokhoz. Egy színházat gunynyal könnyen tönkre lehet tenni, nem hiszem, hogy ez komoly czél lehetne, mert nem lenne méltó azokhoz a lapokhoz, melyeket képviselnek a tudósítók. Tudom, hogy a fővárosi sajtó sok. sok kacsát közöl, s ha már egyeseknek kedvük telik saját olvasó közönségüket felültetni, úgy legalább ne tegyék azt a Kisfaludy színház rovására, s ne cseréljék össze a főszereplőket azokkal, a kik talán egyszer majd Ken de ma még nem szerepelnek. Be kell azt látni, hogy kedvelteiknek evvel többet ártanak mint használnak, bár sohasem tudjuk, melyik közvitéz hordja borjújában a tábornoki botot. Lhmn. * * * Mint örömmel értesülünk, Serlyt a főváros közoktatási bizottsága elismerte és méltányolta, mint ez az alábbiakból látszik: Serly Lajos, utalva arra a fontos misz- szióra, melyet színháza a III. kerületben teljesít, segedelemért folyamodott a fővároshoz. Az ó-budai szinpártoló egyesület és a közoktatásügyi bizottság kiküldött tagjai, a kik a színházat megtekintették, a társulatot jól szervezettnek, az előadásokat jóknak találták, 8000 frt építési segedelmet javasoltak. A közoktatási ügyosztály a segitőösszeget 6000 frtban óhajtja megállapítani. Serly folyamodását a közoktatás- ügyi bizottság mai ülésén tárgyalta. Több bizottsági tag, aggodalmának adott kifejezést, hogy ezzel az összeggel segítve lesz-e a színház, s nem lesz-e a főváros olyan helyzetben, hogy a segítséget kiutalványozza s aztán a színház nem lesz képes megküzdeni ennek ellenére a helyzettel. T e n c z e r Pál különösen súlyt helyez arra, hogy a szinháznak Ó-Budán igazán nemzeti hivatása van s a bizottság nem veheti magára az ódiumot, hogy szűkkeblüségével e misszió teljesítését megakadályozza. Utal arra, hogy a városligeti színkörnek, a krisztinavárosi színkörnek, melyeknek csak félszezónjuk van, s e mellett olyan sűrű, vagyonos és intelligens lakosságú városrészekben vannak a színpadjaik, a város évi hat-hatezer forint szubvencziót ad. Mennyivel méltóbb arra Serly, a ki saját vagyonából ment neki a roppant koczkáztatásnak, hogy Ó-Buda németajkú lakosságának hirdesse a magyar szót annak legvonzóbb alakjában, a színpadok nyelvén. Lengyel Sándor, G ö ő z József. Gyulán yi Adolf és többek hasonló szellemű felszólalása után a bizottság a 6000 forint szubvencziót elfogadta. Az olló panasza Egy olló egyszer búsongott magába : „Én eltévesztett ekszisztenczia ! Mért nem szabó, czipósz, borbély lakába Vetett a sors ? mily végzetes hiba ! Ah, folytonos idegességben élek. Rablás, gyilkosság, párbaj, harcz, merénylet Mind-mind az ón két kezemen megy át; — Ah, a szerkesztés mennyi dolgot ád !“ Palágyi Lajos.
