Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-04 / 14. szám

\

r Budapest, 1897. (3)

A budai bástya ékességei.

A janira annak, akit illet.

Nagy szemet mereszt e czimre nem egy várbeli lakos ; ugyan miféle ékességei lehetnek a bástyasétánynak, a melyeket ő még észre nem vett? a melyekről az újságból kell értesülnie. Az a két sor fa, a mely még most nem is lombos, nem újság; az a hatalmas vaskorlát, a mely a bástya harmadrészén ayujtózko- dik, az sem újság, a másik kétharmad rész fehér, de kormos fakorlátja, az meg épen nem újság; a magas és alacsony, magasabb és alacsonyabb házak, változatos, azaz: regényes, de épen nem vonzó lánczolata, az sem mondható valami ékesnek. Hol van tehát a bástya éke. szépe? A kilátás az egj'kor hires bortermő, ma már kopár hegyekre, idegen emberre nézve lehet elragadó is, de a budai ember szeme már meg sem akad rajta.

De bezzeg megakad azokon az élő és mozgó, ácsorgó és heverésző lényeken, a kik mindennap százával vonulnak fel a Tabánból, a Vízivárosból. 0 Budáról, Ó- és Uj Pestről a budai várhegyre, lesve, várva, mikor jelenik meg a prímás sétáját végzendő, a ki aztán megváltja mind magát, mind a bástyán sétálni szokott várbeli közönséget attól a látványtól, a melynek párját Budapesten sehol sem lathatni, de talán másutt sem.

Ha a prímás egész nap nem mutatkozik, egész nap ott ácsorog az a piszkos, rongyos tömeg a Perdinánd kaszárnya tájékán reggeltől estig, vagyis napnyugtáig, akkor aztán, mint a jó madarak, szétmennek a világ mind a négy tája szerént, hogy jókor reggel elhagyott fészkeikben folytassák tereferéiket, amelyeket főn a bástyán, a lovas-uton folytattak kisebb-na- gyobb csoportokban egész áldott nap, nem nagy gyönyörűségökre a bástyái sétálóknak. Ezek a budai bástya ékességei.

Sokszor gondolom magamban, hogy már minden valamire való faluban tilos az utczai koldulás és Budának e szégyenfoltját senki sem látja meg? Bezzeg az Erzsébettértől távol tudják tartani nemcsak a koldus sereget, hanem még a cselédeket is, hacsak nem valami urfiakkal sétálnak! Egy kosaras, vagy bármiféle butyoros cselédet, vagy boltiszolgát minden bejáratnál visszautasítanak az ott őrt álló cerberusok, a kiket a honvédmenedékház- ból vezényelnek ki, gondolom csak, nem ingyen ? És mi e visszataszító látványtól csak akkor vagyunk mentek, mikor a kegyelmes prímás nem tartózkodik Budán, amit ez az ácsorgó népség jobban tud az újságból, mint a — rendőrség, a melynek teendője volna az ily jelenetekaek véget vetni.

A mai oapon kedvem kerekedett dél tájban szemlét tartani e söpredéken, s azt láttam, hogy legnagyobb részök ép, egészséges, munkaképes, a kinek a leggyengébb szivű keresztény ember sem adna egy fülért sem. de nem is adhatna, mert alkalmat sem találna rá. A i templomok csarnokaiban ezek nem láthatók, j de igen is van olyan névtelen jegyzőjük, akik : által folyamodványokat iratnak a szt Vincze- egyesületekhez, meg egyes adakozó hírben álló főurakhoz, asszonyokhoz, főképen pedig a prímáshoz ; aztán a pálinkás butikokban, meg a nekik való kávémérésekben várják a kegyes adományok megérkezését.

A szt Vincze-egylet tagjai ezeket már mind ismerik és alig alig találnak közöttük olyanokat, a kiket a segélyezésre méltóknak tartanak.

A kik a prímáshoz folyamodnak, mindemellett megkapják zsoldjokat, mert a folyamodványra rendesen az utalványozott összeg is rá van Írva, a min természetesen a szt Vincze-egylet sem változtathat, pedig a maga ismert szegényei között sokkal jobban elhelyezhetné a segélyt, mint ilyen irodalmilag kolduló naplopók között.

Azt is gondoltam már, hogy azt a gyönyörű bástyái sétányt nem lehetne-e koldus delelőnek, a Lovas-utat k oldu s- börzének, a Nádortért — ad nótám T ö- rökles — kp Idusle s-nek nevezni ? Megérdemlené. — És mindez ékességnek sok, sok

BUDA és VIDÉKE

t ideig maga az Uri-utcza meg a bájos Lant- í utcza volt a színhelye ! Azokat azonban mégis megtisztította nagy időre az Uri-utcza rendőre, a kit ha az ember megszólít, azzal mentegetőzik, bogy nincs rá parancsa. Tehát az I. kerületi elöljáró vagy rendőr kapitány urak ne sajnálják azt a parancsot kiadni és a budai közönséget nagyon le fogják kötelezni magoknak.

Dixi.

A budai könyvtár..

Jurányi Győző kőnyvtárőr jelentése a budai könyvtáregyesületnek 1897. márczius 25-én tartott VI. rendes közgyűlésén.

Immár fennáll erősen és szilárdan az épület, melyet öt év tapasztalatai, munkássága és lelkesedése emelt. A lefolyt idő eredményei megmutatták, hogy a lelkesedés nem lelkesedés nem fellobbanó láng, hanem állandó, jótó- ! kony meleg, melynek tisztitó füzéből kultúrintézményünk kiforrott.

Mindennél határozottabban megerősödött az a törekvés, hogy intézményünket nevéhez híven egy nagy nyilvános Budeci Könyvtárrá kell fejlesztenünk, hogy városrészünkben is bárki feltalálhassa szellemi szükségletei kielégítésének amaz eszközeit, me yekhez eddig csak tetemes fáradsággal juthatott.

És örömmel jegyezzük fel, hogy a tett intézkedések jogosan engednek arra következtetni. hogy hovatovább elérjük azt a czélt, melyhez városrészünk hatalmas kulturális érdeke fűződik, s mig törekvésünk szálai egy oly férfiúban összpontosulnak, kit tapintata, lankadást nem ismerő buzgalma és kiváló tulajdonságai ékesítenek, kivel intézményünk a lefolyt rövid esztendő alatt is már mélyen, elválaszthatatlanul forrott egybe, — a siker jóllehet már a közeljövőben rejlő.

Nem volt év, melyben intézményünk oly sokoldalú fejlődést, gazdag gyarapodást ért volna el, mint a lefolyt esztendő.

Ez évben, 1896. deczember 5-én nyert könyvtárunk a Toldy Ferencz-utczai iskolában külön, önálló helyiséget, mely most már kizárólag intézményünk rendeltetésének és tisztviselői zavartalan működésének szolgálatában áll; ugyancsak ez évben az ezredéves orsz. kiállítás közoktatásügyi csarnokából négy hatalmas szekrénynyel is gyarapodott könyvtárunk, betöltve ezzel teljesen a helyiségünkben rendelkezésünkre álló helyet s jelenlegi helyiségünk a könyvtár rohamos fejlődése és gyarapodása folytán már is szűknek, alkalmatlannak bizonyult. Intézményünk csak akkor fogja czéljait valóban elérni, csak akkor fog rendeltetésének teljesen és hiven megfelelni, ha alkalmas helyiségnek, állandó otthonnak birtokába jut és egyesületünk a múlt közgyűlés határozatához képest immár fel is terjesztette kérelmet a székes főváros tanácsához, hogy a könyvtár részére az emelendő budai vigadóban egy olvasóteremből és megfelelő könyvtári helyiségekből álló otthont biztosítson.

Kiváló örömömre szolgál beszámolnom arról, hogy a már évek óta folyt könyvtár rendezési munkálatokat kettőzött erővel befejeznem sikerült. Hogy mit jelentenek e szavak, csak az képes megítélni, kinek egy nagyobbszabásu könyvtár rendezési munkálatait a modern igényeknek megfelelőleg vezetni már alkalma volt. Mily alapvető készültség, mennyi fáradság és szigorú rendszeretet szükséges ahhoz, hogy ily mú fölépüljön, — föl- épüljöu úgy, hogy évtizedek múlva is, ily alakjában fennmaradhasson.

Szoros összefüggésben állanak ezek intézményünk egész szervezetével és az 1894. évben keresztül vitt reformokkal.

Az akkori II. kér. népkönyvtárból Budai Könyvtár lett és kettős czélt tűzött maga elé: a magyarosodás terjesztését és a közraivelő- dés ápolását egyrészt, a mi a régi volt, másrészt a tudományos művelődés előmozdítását; ehhez képest könyvtárát is ketté választotta :

Április 4

népkönyvtárra és szakkönyvtárrá ; nevük magukban hordja a czélt, melyet szolgálni vannak hivatva.

Könyvtárunk első részét, nem szabad elterelni soha magasztos, hazafias rendeltetésétől : a magyar közművelődés előmozdításától ; másik része azonban, a szakkönyvtár hivatva van majdan a nagy Budai Könyvtárrá fejlődni. E körülmény figyelembevételével történt könyvtárunk rendszerének megállapítása. A szakkönyvtár a tudományok összes ágaira kiterjedve 11 főszakból, ezek keretében ismét 37 alszakból áll. Ehhez képeit könyvtárunk czimjegyzékót is külön részekbe foglalva kellett közzétennünk. A népkönyvtár első czim- jegyzéke már 1894 ben látott napvilágot, azóta is két pótfüzete jelent meg; a szakkönyvtárnak nyomtatott czimjegyzékót azonban, sajnos, mindeddig nélkülöznünk kellett. A könyvtár rendezésének befejeztével azonban már a könyvtár eme nagyobb és értékesebb részének körülbelül 20 Ívre terjedő czimjegyzékót a sajtó alá rendeztem és választmányunk ennek kinyomatási költségeire az idei költség- vetés keretébe 400 frtot már be is illesztett.

Könyvtárunk a lefolyt évben oly gyarapodást mutat, minővel fennállása óta még egy évben sem dicsekedhetett; nem kevesebb, mint 2728 művel gyarapodott 3331 drbban. Oly eredmények ezek, melynél nagyobbat fővárosunk nagykönyvtárai sem érnek el. Hogy ez lehetséges volt, az ama számosak áldozatkészségének köszönhető, kik adományaikkal a könyvtár gyarapításához járultak; ezek közül különösen meg kell emlékeznem szeretett elnökünknek, Csorba Ferencz dr.-nak 234 drbból álló és dr. Fáik Miksa orsz. képviselőnek, Bagó Márton, Diószeghy Béla, Koncsek Lajos uraknak nagyobb könyvadományairól ; az ezredéves orsz. kiállítás, valamint a m. kir. tud. egyetemi nyomda igazgatóságai pedig összes kiadványaikat küldötték meg. Azonkívül néh. dr. Barsi József, a tud. Akadémia tagjának 838 drbból álló értékes könyvtára is, melyet még évek előtt oly rendelkezéssel hagyott hátra, hogy az egy létesítendő budai közkönyvtárnak alapjául szolgáljon, az orsz. magyar iskolaegyesület révén könyvtárunknak jutott.

A lefolyt 1896. esztendő gyarapodása a következő : a) a szakkönyvtár 1926 mű, 2093 darab, b) a népkönyvtár 264 mű, 402 darab.

c) Barsi könyvtár 538 mű, 836 darab. Összesen : 2728 mű, 3331 darab.

A könyvtár állománya 1896. deczember hó 31-én a következő volt: a? a szakkönyvtár 4768 mű, 5491 darab, b) a népkönyvtár 1546 mű, 2540 darab, c) Barsi-könyvtár 538 mű, 836 darab. Összesen: 6852 mű, 8867 darab.

Könyvvásárlásra a lefolyt évben 187 frt 24 krt, könyvkötésekre pedig 60 frt 80 krt fordítottunk; a könyvtárra eddig fordított beruházások mindösszesen 2258 frt 51 kr.

A könyvtár a lefolyt évben hetenkint háromszor: hétfőn, szerdán és pénteken dél. után állott rendelkezésre, az egész évben tehát 146 napon; a lefolyt 1896. évben 367 olvas^ 5297 esetben használta; az olvasók száma ezek szerint 86, a könyvforgalom pedig 337 ^ eset csökkenést mutat. Az olvasók számána^ csökkenése jórészt annak tulajdonítandó, hogy a középiskolai tanulók számát a lefolyt évben korlátoztuk ; a könyvforgalom csökkenése pe_ dig eme körülményen kívül kivált annak ere(j_ ménye, hogy a könyvtár az 1895. évben 210 a lefolyt évben pedig csak 146 napon ál]0^ nyitva; mig 1895-ben egy olvasó átlag ^4-7 esetben, a lefolyt évben 14'4-szer haszn4jta a könyvtárt; mig 1895-ben az egyes nap0j-on átlag 41-en, 1896-ban 35-en keresték fel könyvtárunkat. É csökkenést a milleniumi év sokféle ünnepségeiben és szórakozásaiban kereshetjük, mely bizonyára sokakat vont el a csendes és komoly foglalkozástól.

Ha a jók gondoskodása, a nemesek áldozatkészsége és mindnyájunk lelkesedése kiséri a Budai Könyvtár-Egyesületet továbbra is, hovatovább elérjük azt a magasztos czélt. mely mindannyiunk legszebb vágya, forró óhajtása.