Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-08 / 10. szám
r Budapest, 1896. (4.) arra kérje, hogy miután eddig is mint budai, lelki pásztor áldásos működést fejtett ki, magas állásában, melyre a korona bizalma és kormány helyezték, továbbra is a hazaszeretet és az egyetértés szellemét ápolja. E magyar nyelven tartott üdvözlő beszédre a püspök szintén magyarul válaszolt és azután a menet, a lakosság viharos zsiviója és éljenzése között, élén a bandériummal Szt.-Endre felé vette útját. A menet eközben több száz hintora szaporodott fel Szent-Endre határához érve, ismét pihenőt tartottak, mert itt a város küldöttsége D u m c s a Jenő polgármesterrel az élén várta a szeretett főpásztort, hogy köszöntse, mire az egyházközség nevében annak alelnöke, K r e- csárevics Miklós intézett hozzá üdvözlő beszédet, ezután megállás nélkül a városba tértek, amely ünnepélyesen fel volt diszitve és a Budai-utczában, a melyen át a menet haladt, diadal kaput emelt. A barátságos város minden utczájában a lakosság ünnepi díszben talpon volt és a menet, vénektől ifjaktól kisérve, egyenesen a püspöki székesegyházba indult. A püspöki rezidencziában Magyaré- v i c s püspök magára ölté az ornatust a man- tiával, a kamilarkát a fekete fátyollal és aztán a püspöki kereszttel és a főpásztorbottal kezében, a papság által hordozott menyezet alatt az egyházba indult, a hol már felette nagyszámú és előkelő közönség gyűlt össze. Ezután megkezdődött a keleti egyháznak minden pompájával az intronizáczió szertartása. Az uj fö- pász or elfoglalta a püspöki széket; a pátriárka megbízottja, a mohácsi kerület főesperese, B o 1 j a r i c s Gábor, felolvasta az egyházi fen- hatóság mandátumát, mire Te De um következett. Erre a püspöki és consistoriumi titkár protodiakonus Marianovics hálaimát mondott a királyra, a pátriárkára és a püspökre, mire a templomi chorus, a Tökölyanumnak növendékei által támogatva, melyet igazgatója, P o p o v i c s V. István országgyűlési képviselő képviselt, rázendítette a „Mnogaja Ljeta“ hymnuszt. Erre következett a papságnak hódolata a püspök előtt, a kit aztán az egyház, a papság és hívek nevében Kosztics esperes lendületes beszédben köszöntött. Magyarevics püspök hosszabb beszédben válaszolt; mindenekelőtt hálát moudott istennek, hogy ezt a napot elérnie engedte, azután köszönetét fejezte ki a synodusnak megválasztásáért. a kormánynak a megerősítő-«ének kieszközlése körül nyilvánított jóindulatáért, és a hívőknek iránta ötven éves lelkészkedő pályáján tanúsított szeretetük és ragaszkodásukért. Egyúttal serkentette a püspök a hívőket arra, hogy az elődeiktől öröklött és eddig is mindig tanúsított hűségűkben a király és haza iránt állhatatosak maradjanak és hogy hazafi- ságuk megrövidítése nélkül, hitük és nemzetiségükhöz ragaszkodjanak. Ő a maga részéről biztosítja híveit, hogy törhetlenül hazafias szellemben fogja a haza, a király és a nép valamint híveinek javát minden erejével előmozdi- tan’. Ezzel az egyházi szertartás, mely mintegy egy órát vett igénybe, véget ért és a menet az előbbi rendben, amint jött, az utcza- fon a templom előtt lévő rezidenczia felé indult, folytonos harangzúgás és mozsárágyu dörgés között. A templom elhagyása előtt az immár intronizált püspök első áldását adta az egybegyűltekre, a kik között volt a főpásztor fia, tő- és székvárosi kerületi orvos, Dr. M a- gyarevics M. és leánya, Magyarevics Emilia, özv. D or i c s n é. A püspöki lak bejárata előtt a püspököt a beocsini kolostornak két év óta mint ügyvivő szereplő archimandritája, Telecsky Platon fogadta, a ki a püspöknek uj otthonát adta át, amit ez mindjárt birtokába is vett. Itt megemlítjük azt az érdekes tényt, hogy a püspök fent említett leányának, özv. Dorics-Ma- gyarevics asszonynak az apai házat, a melynek hosszú éven át háziasszonyi tisztjét viselte, immár el kell hagynia, mert a görög keleti egyház törvényei szerint a püspöknek nemcsak hogy nőtleneknek kell lenniők, de női személyeknek általában még csak tartozkodniok sem szabad otthonukban, mert a püsp ,.k lakása a barátok kolostorának jellegét viseli magán. A templomból való visszatérés után megB U D A és VIDÉKÉ. kezdődött a küldöttségek fogadtatása. Mint első megjelent a szerb papság, T elecsky archi- mandrita által vezetve, azután következett a járásbíróság Rozé Gyula járásbiróval az élén; a városi hatóságot D uracsa Jenő polgármester vezette ; a pesti és budai szerb egyházközség egyesitett küldöttségének szónoka gyanánt N i k o 1 i c s Fedor báró szerepelt, mint olyan a szt.-endrei egyházközségnek alelnöke, Kre- csárovics Miklós, a katholikus egyházközség nevében C s é b i Antal dr. beszélt, a reformátusok nevében Baky Gyula; az izraelita hitközség üdvözletét Weisz Ármin dr. tolmácsolta és a helység tűzoltósága kirendeltségét Leitner Samu főparancsnok vezette. Midőn a hivatalos ünnepély berekesztetett a vendégek a mellékhelyiségekbe vonultak vissza, hol étkezés szolgáltatott ki, mely azonban tekintettel a beállott böjti időkre, hal- és rákételekből állott; mi azonban számos felköszöntő megtartását nem gátolá, melyek elsejét Kosztics esperes, Nikolics báró tanácsosnak szentelő, kit mint előkelő községi tagot és ál- lamférfiut ünnepelt. Báró Nikolics a hívők összetartására, Osztoics Miklós a két testvér-község egyesítésére itrité poharát. Popovics István V. a Tökölyanum igazgatója élénken ecseteli azt a nagy szorultságot, melybe a budai gör. kel. püspökség Stojkovics püspök halála után négy évig jutott, midőn az hallatszott, hogy azt megszüntetik s a közel fekvő püspökség beékelése által eddigi függetlenségében megcsorbitják. Bran- kovics György pátriárka bölcsesége és a püspöki gyülekezet belátása a püspökség 200 éves autonom fentártását a jövőre nézve nemcsak meghagyá, de annak fejéül oly főpásztort állított, ki a hívek egyházi és kulturigényeit az egyházi kezelés, az egyházi igazgató 50 éves működése révén a legbehatóbbau ismeri és minden fogyatkozásait legjobb segélyben való részesítésre hivatva van. Szóló felköszöntőjét Brankovics György pátriárkára a legmelegebb hálával fejezi be, kit a vendégkoszoru élénk éljenzése közt sokáig éltet. Eközben Magyarevics Jeremiás püspök lépett a terembe, mi Popovics igazgatót arra inditá, hogy megható szavakkal, melyek a népfelvilágosodás átszellemült apostolának mélyen érző szivéből fakadtak, a görög-kel. budai püspökség szegényebb egyházközségei, szerb népiskoláinak szomorú helyzetét ecsetelje és az uj püspököt a hazai kultúra s a gör. kel. szent egyház jól felfogott érdeke tekintete iránt mielőbbi segélyét kérje. Midőn szóló lelkes szavakban fejtegeté, hogy az iskolás gyermekek, a tanuló ifjúság az uj püspöktől, ki őket 50 éven át lelkesülten tanitá istent és a hazát szeretni, mit remél, a szemek nem maradtak szárazon és harsogó általános tetszést aratott a szónok mesteri előadása. Magyarevics Jeremiás püspököt a püspöksége iskolaügyét régi vezetőjének e fel- köszöntője mélyen meghatotta. A püspök szive mélyéből s az iskolák iránti őszinte szeretete és nemes igyekezete szülte szavakkal köszöné meg a felköszöntőnek a benne helyezett reményeket és megígérő teljes figyelmét a népiskolák felvirágzására fordítani; de mivel az iskola támogatása az összesség közreműködését illeti, a papságnak különösen szivére fekteti, az iskolák felvirágzására teljes befolyását latba vetni és a községeket iskola czélokra anyagi áldozatok hozására indítani, mely czélokra ő a legnagyobb áldozatokat fogja hozni. Magyarevics püspöke nyilatkozata a legnagyobb lelkestiltséggel fogadtatott. Végül Joanovics György, a pénzügyminisztérium tisztviselője meleg szavakban köszönte meg mindazoknak, kik daczára annak, hogy nem a gör. kel. vallás hívői, s mégis testvéri szeretetből a püspöki felavató ünnepélyen megjelentek, hogy élénk részvétet tanúsítottak, poharát ürité hazafias s a szeretett magyar haza összes fiainak összmüködésére. A társaság egy része fél 5 órakor távozott, hogy a fővárosba való visszatérésre ideje legyen. Ez ünnepélyen résztvevők egy kellemes visszaemlékezéssel gazdagabbak lettek s ama ismert tényt láttuk ismételten igazolva, hogy hazafiasság és vallási buzgóság egymással igen Márczius 8. jól megegyezhetők, mindazok, kik ezen kételkednek vegyék Magyarevics Jeremiás budai püspök működését mintaképül. A Pester Lloydból. y ' ■ .... Uj krisztinavárosi polgári leányiskola. Szép fejlődésnek indult székes-fővárosunk legkiesebb fekvésű városrészének, a kedves krisztinavárosnak lakói, különösen azok, kiket a jóságos Isten leánygyermekekkel áldott meg, bizonyára hálás szívvel, igaz köszönettel fogják tudomásul venni a székes-fővárosi törvényhatóság közoktatásügyi bizottságának f. hó 2-dikán tartott ülésén hozott határozatait. Mindegyik határozat külön-külön czikket érdemelne, de ez alkalommal, — hiszen, a mi késik, el nem múlik — tisztán a krisztinavárosi közvetlenül érdeklő dologról, még pépedig igen fontos ügyről, óhajtom a „Buda és Vidéke“ mélyen tisztelt olvasó közönségét értesíteni. A kulturális czélokért mindig nemesen érező fent jelzett bizottság, örömmel konstatáljuk, mindig hivatása magaslatán állott és áll. Hátmi is történt az említett közoktatásügyi bizottsági ülésen ? Amint Rózsavölgyi Gyula tanügyi tanácsnok, bizottsági elnök megnyitotta az ülést, megszólalt Dr. Gombár Tivadar kir, tanácsos, ki az I. kei-, krisztinavárosi polgári leányiskolának felügyelője. Iskola látogatásai alkalmával szerzett tapasztalatai nyomán meginterpellálta a fővárosi hatóság tanügyi vezetőjét a rendkivüli állapotok miatt, melyeket a felügyelete alatt, álló krisztinavárosi polgári leányiskánál észlelt. Érvei a következők : 1. A részben bolthelyiségekben, — részben magánlakásokra szánt szobákban elszórt, O # ' részben a szomszédos elemi iskolába áttelepített iskola növendékeinek száma, a helyiségek befogadásához képest, — 262, — sok. 2. Maga az a körülmény, hogy egyik ősz-* tály itt, a másik, a szomszéd házban van, hátrányára van a fegyelemre, tanításra, és nevelésre, mert a szaktanitás módszere mellett minden órán más-más tanerő veszi át az osztály tanítását, vezetését. Hogy a folytonos osztálycsere, tanerő vál- tózkodás, egyik házból a másikba mennyi időt vesztegető, s mily káros hatással van az egészségre, az magától értetődik. 3. Az iskolának, a hol pedig törvényileg a szaktanitásnak van helye, sem szer, sem rajz, sem fizikai, sem természetrajzi terme nincs. 4. Az osztályok berendezései, butorozatai, minden kritikán aluliak. A IV. osztály p. 1. 6 méter széles, és csak 3 méter mély. 5. Az iskola udvarán egy mészárosnak jégverme; egy fa, és szénkereskedőnek raktára, kocsiszíne istállója van s a folytonos járás kelés miatt a serdülő korban lévő leány tanulók arra vannak utalva, hogy reggeli 8-tól déli 1 óráig a romlott levegőjű tanszobában tartózkodjanak. 6. Tanácskozó terem, vagy tanári szoba nincs, s így a tanszemélyzetnek pontos megjelenését ellenőriző beíró könyv elhelyezését, az amúgy is felette szegényes, szűk, igazgatói irodában kellett eddig ott kényszerűségből elhelyezni, az óraközi szüneteket, továbbá az úgynevezett ablak órákat ott kell az egyes tanerőknek kitölteni, a hol pedig igen gyakran kényes természetű hivatalos, bizalmas dolgokat kell az igazgatónak a szülőkkel négyszemközt elvégezni. 7. Miután rajzterem nincs, egyes osztályokban csupán a tanulók felét lehet foglalkoztatni, s igy óradijak czimén évente 300 frtat kell a főv. központi pénztárnak e miatt kifizetni. Mindezeknél fogva kérdést intézett Dr. G o m- bár Tivadar iskolafelügyelő a tanügyi osztály vezetőjéhez, hogy milyen stádiumban ván a már 2 év előtt megkezdett polgári leány iskola uj épületének ügye, s egyúttal sürgette az intézkedések megtételét, hogy az építkezésekhez még ezévtavaszánhozzá- fogjanak, nehogy a jövő tanévben is ily, a fővároshoz nem illő, mostoha viszonyok között kelljen megkezdeni a tanítást. R ó z s a v ö 1 g y i
