Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-16 / 7. szám
Budapest, 1896. (2.) Meg vagyok róla győződve, hogy a Magyar Iskola Egyesület, a Magyar Egyesület, ugv erkölcsileg mint anyagilag támogatni fogják e nemes czélt. Mindenekelőtt fölkérem a községek elöljáróit, szíveskedjenek nyilatkozni mielőbb, hozzájárulnak-e e tervhez, hogy a szerint történhessenek itt a központban az intézkedések. A nyilatkozatok a „Buda és Vidéke“ szerkesztőjének czimére küldendők. Ep érj easy István, Gyanúsítás. Pulszky Károly sajnálatra méltó sorsát tárgyalva a naponként megjelenő lapok legnagyobb része az emberszereteten alapuló elme és idegyógyitó tudomány köztiszteletben álló tekintélyes férfia, dr. Nidermann Gyula vezetése alatt álió intézetet is gyanúsító csipkedésekkel emlegette. Olyan híreket szállított és olyan szavakat adott a firtatások (interwiew) eredményekép az orvosok szájába, melyek nem igazak. Szabálytalanságot, majdnem törvényszegést minősítettek ezek a hírek. Ha van tudomány, melyről felületes könyelmüséggel írnak a lapok ez az elmét gyógyító tudomány. Maga a közönség egy részének is az a visszás hite, ho:y ha rokonok vagy egyéb érdekek úgy kívánják az elmegyógyitók készek egy rémes regény szövésére. Beviszik a tébolydába az arra kiszemeltet és ott eltemetik elevenen. Az elmebajokból kiválasztanak egy fajtát, egy nemet, ebbe besorozzák az elkárhozásra szántat és az el van rejtve Isten, ember s a büntető igazságszolgáltatás vagy a nevető rokonok elöl. Kénytelenek vagyunk az alaptalanság ellen felszólalni, mert a közönség között bizonyos sejtéseket a budai közélet egyik jelese, dr. Nider- man Gyula személye ellen keltettek. Az alattomos és sorok között vagy itt-amott merész következetességgel kihívott vád súlyosan érintette az ő tisztelt személyét és az intézet orvosait. Még megfigyelés alá sem könynyen lehet valakit vonni, ehez a család beleegyezésén kívül orvosi bizonyítvány kell. A kit megfigyelnek az még nem következés, hogy elméjében háborodott. izü adomázója. Azt mondják Bessenyei Ferencz képviselő tud legjobban adomázni én azt állítom és fogadnék is rá, hogy Huszár Adolf tud legjobban adomázni . . . Jó ember, jó szivü. Jósága rajta van az arczan is. Szemeiből kisugárzik nemes gondolkodása. Folytonosan derült és mosolyog. Nagy érdemeket, nagy dolgokat jegyezhettünk volna fel róla, de ha szerény embert rajzolunk, azoknak a vonásoknak kell kidomborodni a melyek a szerénység nagy erényét jellemzik. Isten éltesse . . . Ifj. Bún József. Bún Józsi. Ki az a ki ezt a nevet Budán nem ismeri komoly dolgokban vagy pohár között ? Jó fiú, jó pajtás. Lelkes polgár. Ha köteteket írnak is valakiről ezeket a szép tulajdonságokat csak ez a három szó festi legjobban. Mint lövészmester a lövölde ügyeit szivén viseli és nagy része van a tekintélyes egyesület teiebélyesedeseben. Mint vadászmester kitünően tölti be tisztét. Mint vadász pajtás lelke a vadásztársaságnak. Erélyes és kitartó és szigorú a szabályok végrehajtásában. Egy századra termett athléta alak, de a kiben a szív érzékenyebben szólal meg, mint akármelyik nőben. Sok világot járt be és a sok világból azt a tanúságot hozta, hogy hazájáiiak rendületlenül legyen nive a magyar. BUDA és VIDÉKE Miből kerekedett ez az alattomos gyanúsítás ? Mikor Pulszky Károlyt, a kit a sajtó dédelgetett, a sajtó hordozott vállain, beszállították az elme- és idegbajosok intézetébe, a hirszedők (reporter) ostromolni kezdették az orvosokat, hogy nyilatkozzanak. Az orvosok nehány óra alatt alig észlelhetnek valamit az elme alakulásából, a lélek titkaiból, de különben is ez titok. Erről beszélni nem szabad. Mondanak a személyre nem tartozó általánosságokat. A hirszedő hazaviszi a szúnyogot és lesz belőle elefánt, ha mindjárt csak ál-elefánt is. A hírbe keveredett ember bekerült a tébolydába. A sajtó könynyelmii része által táplált közvélemény felteszi a vénasszony bodros főkötőjét és kezd nyilatkozni. Könynyü neki. Van pénze. Megfizette az orvosokat. Most már bolond. Beszámithatlan. Az orvosok mindjárt beszámitbatlannak mondanak valakit. Az orvosszakértők beszámithatlansága nyilatkozatáról a közönség, a bírák némely része, a vádoló hatóság képviselői közül sokan azt tartják, hogy az orvosok megfizettetve magokat egy kőre fújnak a vádolttal, a kinek most már meg van az igazoló jegye, a bűnbocsátó levele, hogy tehet a mit akar: lophat, rabolhat, gyilkolhat. Én erről a kérdésről gyalogjáró észszel, tehát nem tudományosan úgy gondolkodom és úgy is látom, hogy itt egy hajszál finomságú meghatározás vethet világot a beszámithatóság vagy a be nem számithatóság kérdésére. Ez a meghatározás minden egyszerű ember agyából is kikelhet, nem kell hozzá sem pápaszem sem Minerva-fő. A testnek, léleknek, agynak vannak elváltozásai, vannak betegségei. Az ép testben ép lélek lakozik. Van ragadós, veszélyes betegség a testben, de van az agyban és lélekben is. Lehetnek a léleknek és agynak olyan cselekedetei, melyek teljesen önkénytelenek. Az egyén nem tehet róla, hogy elköveti. Az ösztön a rugó s az ember lehetetlen, nem felelős érte. Hiszen egy mámorban, felindulásban teszünk olyant, mit szeretnénk meg nem történtté tenni. Lábunknak, kezünknek, tüdőnknek és szerkezetünk egyéb részeinek lehetnek betegségei, melyek egy pillanat alatt következnek külső vagy belső behatások miatt. Hát a véges embernek csak lelke vagy agya lehetne oly tökéletes, hogy ellentállna a változások törvényének. Egy ily akármilyen viszony vagy körülmények miatt elváltozott lélek vagy agy ösztönös, gépies cselekedete olyan mérték alá esketik, mint az egészséges léleké vagy agyé. Maga az üdyözitő, ki az embert a velők oszlásáig ismerte elfogadta ezt a véleményt a midőn elcsendesedett erre a szólásra : „U ram bocsásd meg nékiek mert nem tudják mit csele kész ne k.“ A ki nem tudja mit cselekszik arra nem lehet azt mérni, mint a ki tudja, hogy mit cselekszik. Ez világosítja meg a beszámithatóság vagy oeszámithatlanság kérdését. A lélek kutató és lélek ismerő tudomány állapítja meg, hogy egy cselekedetre melyik illik. N. N. nem beszámítható. Lelke és erkölcse egészségtelen, veszélyes. Az orvosok a beteg erkölcsöt vagy lelket nem bűnbocsátó levéllel akarják ellátni, ők azt akarják, hogy válasszák külön a beteg erkölcsöt, a mely ragályos az egészségestől. A büntetés czélja nem egyedül a megtorlás, a megsértett rend helyreállítása, de a javítás is. A ragályos beteget gyógyítják, miért ne gyógyítanák a beteg lelket, vagy agyat. A megfigyelés kötelessége az elme-orvosnak s az nem jelenti azt, hogy a beteg lelkűt megölik, kivégzik, száműzik a társadalomból. Az ember minden baját közli az orvossal, csak ha lelkében és agyában érez rossz tüneményeket ezzel nem törődik. Az elme-orvosok már a nevelésnél ajánlanak sok olyant, mit meg kellene tartani. A tanítás ügyét vezetők megmosolyogják, nem hallgatnak intő szavukra és mit sem törődnek a lélek és agy. megterhelésével. Az elme-orvosok az idegesség okairól is értekeznek, figyelmeztetik a törvény- hozást erre, arra. Pusztában vész el a szó, a kiáltás. A test egészségügye mostoha gyermeke a törvényhozásnak, a lélek egészségügye kitagaFebruár 16. dott gyermek, hiában kopogtat, nem eresztik be a törvényhozás ajtaján. A nagy tudományu, okát tanult, sokat olvasott, sokat ólt és utazott gyenge szervezetű Pulszky Károlyban oly fényes képességek voltak, melyekkel más korban, más társadalomban egyenlő lelki és testi nevelés mellett javára lehetett volna hazájának. Én nem tartoztam neki mint feltűnő napnak az udvarához, a szomorú alkonyban sem akarom őt megbírálni. Az bizonyos, hogy nagyon sok beteges tünemény, lehet átöröklés sajnálatos okai vezették szomorú játékának fonalát és alakították a végzetes és káros bonyodalmakat. Nagyon sokan mondják azok közül, kik ismerték kár érte: jó fiú volt. Miért ne lehetett volna. Mindnyájunkban feles a jó a rosz- szal. A körülmények, vér, faj és nevelés táplálják az egyiket és küzdik le a másikat. A szomorú játékból, mely egy fényes elmét s beteges nagyratörő ábrándok, káprázások között élő embert szorított le a cselekvés színpadáról tanúságot meríthetünk, Ne csak tanítsuk az embert, de neveljük is. A test és lélek egyformán legyen képezve. A társadalom végre ismerje meg az embert és az ember is ismerje meg magát. Hallgassunk a lelket és elmét ismerő tudósokra. A neveléssel edziik meg a lelket ép úgy mint a testet. Az idegesség, az erkölcstelenség enyésztő elemeit (bacil us) öljük ki, irtsuk a társadalomból. Maga a sajtó küszöbölje ki az idegrontó, agybomlasztó, lélek egyensúlyát felbillentő irányát. Tisztuljon meg az irodalom, ne legyen az erkölcstelenség apotheozisa. A rohamos haladás, a gőzerőre dolgozó fényüzési vágy, korán ébredő kényelemkedvelés, gazdagodni vágyás pokol zűrzavara szűnjék meg. Szüntessék meg. A vallástól ne fosszák meg az embert, hogy élete végéig bízva bizhasson. Elmondottam ezeket akkor, a midőn meg kellett nyilatkoznom az idegességet terjesztő gyanúsítások alkalmával, melyek méltatlanul és a jobbakat tiltakozásra szólítva érintették dr. Niderman Gyulát. Erdélyi Gyula. A magyarosodás ügye Budán és vidékén. Jó utón vagyunk. Már sikerült felráznunk a budai részeken is a tespedő közönyt a magyarosodás szent ügye mellett. Nyilvános helyeken, magántársaságokban megbeszélés tárgyát képezi a mozgalom, s mind szélesebb mederben foly a vitatkozás azokról az eszközökről, a melyek a kellő gyorsasággal és hathatósan vezethetnek a kitűzött czél elérésére. Barátaink, ismerőseink, olvasó nagyközönségünk vállvetve munkál közre. Társadalmi utón fényes sikereket érhetünk el. Ám szóljon a kérdéshez minden hü fia a hazának, kivált a kik a mi küzdelmeink helyén és környékén laknak, a kik ismerik a viszonyokat, a kik tudják, hogy hol a seb, s azt gyógyítani is megkísérlik. Szives örömmel nyitjuk meg hasábjainkat a legkülömbözőbb véleményben levőknek is, csakhogy ébresszünk, buzdítsunk és őrködjünk. A mi véleményünket ösmeri a közönség, nincs okunk azt megváltoztatni, e mellett maradunk. Tisztelt Szerkesztő ur ! II. k. Víziváros. Nem egyhamar fogunk boldogulni, ha lelkesedéssel bár, de csak a tintát, illetve a nyomdafestéket visszük be a magyarosodás küzdelmébe. Azok a közlemények, a melyek becses lapjában, a „Buda és Vidékében“ megjelentek, dicsérik a megirójuk buzgalmát, magyar nyelvünk iránti hazafias szeretetünket, valamint a t. szerkesztő urnák nemes czélját, hogy a magyarosodást előbbre vigyük, de a hangoztatott
