Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-16 / 7. szám
BUDA és VIDÉKÉ. i •» Budapest, 1896. (3) szép szavak mellett mégis csak több eredményt érhetnénk el, ha tettel is közreműködnénk, annak minél közelebb jövőben való megvalósításán. Elfogadom és aláirom „Veterán a várból“ aláírással ellátott czikk írójának kifakadását, mert igazság vezette minden sorát, és minden szóvirág nélkül egyenesen a szeg fejére ütött. Nincs másként, mint a hogy meg volt Írva! a Várban, — magam is felsorolhatnék egyes állami hivatalokat, — a hol mihelyest magyar nyelven megkészitett aktáikat elintézték, azonnal megkezdődik a német tracs, mert úgy a politikai, mint társadalmi és családi körülményeikre vonatkozó dolgaikat csakis német nyelven közlik egymással. Hát még a hivatalon kiviil ? Utczán, vendéglőkben, kávéházakban, ha két-három ilyen beamter összeverődik, nem jut ott a magyar nyelvnek még egy árva „és* szócska sem. Es mi történik azután? Ezek az urak magyar nyelvű iskolákba járatják gyermekeiket, a vizsgákat kiállják, de ha az iskola padjaiból szülőikhez térnek, már a küszöbön meg fagy ajkaikon a magyar szó, s németül sorolják fel a nap érdekesebb eseményeit. És ez a háládatlan csúf szokás megrögzik bennök, apáik nyomdokain haladnak akkor is a midőn családot alapítanak. Apa és fiú között nincs külömbség, mert a fészek van megfertőz- tetve, s az ezekből kikerült csemeték is telítve vannak a német szóval, mely családjuk nyelve, és a mely visszavágja a magyarosodást tizedekre. így van ez mélyen tisztelt szeikesztő úr, és nem másként! Fűzhet ehhez bárminő kommentárt is, ezt az igazságot megdönteni nem fogja soha. Az a szólás-mondás: „Hogyha én nem beszélek magyarul, beszél helyettem a fiam és unokám“, csak czifra sallang, hogy kitérjen a magyarosodás szent ügye elől, s takarja a hátát a lelkesen megindult hazafias áramlattal szemben. Ha ezekben meg volna a haza földjéhez és annak nyelvéhez való ragaszkodás melege és csak a legkisebb köteles érdeklődés is, úgy családjuk tűzhelyén a gagyogó és megnőtt gyermekeiktől nem követelnék, hogy kérelmöket német nyelven terjesszék a Vatter és Mutter, a Gross-Vatter és a Gross-Mutter elé. Itt van a hiba! ezért nem. haladhatuukHa az ó-budai polgár, a mint becses lapjában megírta, német nyelvű fohásszal, de szivében hazafias érzéssel akar a sírba szállni, hát még odáig jut (adja az Isten hogy sokára következzék be) megtehetné azt is, hogy otthonában engedje a serdülő gyermekeket az állam nyelvén társalogni, s holmi dédelgetéssel, ígérgetésekkel ne kényszerítse őket a német nyelvre. Ez volna igazában a hazafiui érzelem megnyilatkozása. Nem mondom, hogy kivételek nincsenek, de csak egyre akarom a t. szerkesztő ur becses figyelmét felhívni. Van-e tudomása arról, hogy az iparosok, a gyárak műhelyeiben ritka a magyar szó ? tudja-é azt, hogy midőn a fiú kijárta a 4 vagy 6 polgárit s mesterséget választva mint iparos-tanoncz a műhelybe kerül, azontúl mintha elvágták volna nyelvének egy darabját mely eddigelé csakis magyar szót ejtett ki, az a légkör a melybe jutott rákényszeríti a német nyelvnek megtanulására, beszé- lésére, hogy aztán végig kisérje az egész életen át. Ezekben a műhelyekben a legény (most segéd) a mester (most főnök) németül beszélnek inasaikhoz (most tanonczaíkhoz), németül kérik a mesterséghez szükséges segéd eszközöket, szerszámokat, és végül német utasításokkal látják el ha valamelyes küldetést bíznak rájuk, úgy, hogy mire felszabadulnak és segéddé avatják őket az első áldomást „Prosittal“ isz- szák meg. Szomorú dolgok ezek t. szerkesztő ur, de még szomorúbbá teszi a való. Ezek a visszaesők képezzik a mi gondoskodásunk fő tárgyát. Ha már a köteles iskoláztatással az elemi ismereteket magyar nyelven csepegtetjük beléjök, legyen gondunk arra is, hogy azok maradjanak nyelvben és érzelemben akkora is, a midőn szabad szárnyra kellve önállóan keresik meg kenyerüket. Szigorúan őrködjünk tehát az esti iskolák betartására, különösen hívjuk fel a mesterek főnökök az egyes czégek üzletvezetőit, hogy a tanonczokat szigorúan utasítsák az iskolába menetelre, a hol a beosztott hazafias tanítók bizonyára örömmel teljesitik kötelességüket, hogy a magyar nyelvet a serdülő fiuk ne csak tovább beszéljék, hanem annak zengzetességét lelkűkbe, szivükbe véssék, s azt ápolják egész a sírig. A gyárakban az előmunkások, a műhelyekben a mesterek, és segédek, az üzletekben, kereskedésekben a főnökök és üzletvezetők járjanak jó példával elől, az ő érdemük lesz első sorban, ha alantas közegeik a magyarosodás útjára lépuek, s szól ajkukról a Hymnus; Isten áld meg a magyart. Újhelyi Géza. Egy év története. (A kereskedelmi társulat választmányának évi jelentése a jan. 27-én tartott rendes közgyűléséhez.) Tisztelt Közgyűlés! Az 1893. évi közgyűlés által megválasztott elnökség és válaszmány működésének harmadik, utolsó évéről, az 1895. évről jelentését a következőkben terjeszti elő: A lefolyt évet az előkészületek esztendejének tekinthetjük. A miről múlt évi jelentésünkben mint óhajtásról emlékeztünk meg, a kezdeményezés stádiumába lépett. A magy. kir. kereskedelemügyi minister Budapest székes-főváros közönségéhez intézett átiratában ugyanis tudatta,, hogy a hidvámnak a Duna jobbpartján kirakott és a balpartra kocsin átszállítandó hajóterhek után való elengedése iránt a magy. kir. pénz- ügyministeriummal tárgyalásokat tett folyamatba. Reméljük, hogy sikerülni fog a kereskedelemügyi ministernek ministertársát meggyőzni, hogy a kincstár érdekeinek csorbítása nélkül a kereskedőknek és különösen a Duna jobb partján lakóknak ezen jogos óhajtása megvalósuljon. Az, hogy a kereskedelemnek egy- része a Duna jobb partjára áttereltessék, nem is kizárólag budai érdek. Hisz’ napról-napra halljuk a panaszt, hogy a Duna bal partján mindinkább szükebb lesz a kirakadó hely és nem épen lélekemelő az a verseny, a melyet úgy egyesek mint társaságok kifejtenek, hogy érdekeiknek biztosítására alkalmas területhez jussanak. — A mint megtalálja a hatóság módját annak, hogy a Duna jobbpartján kirakott és innen a balbartra aocsin átszállított áruk hidvámmentességben részesitesse- nek, megszűnik egyrészt az a vetélykedés a pesti partok iránt, másrészt áttereltetik a kereskedelem egy része a budai oldalra, amely hivatva lesz a csendes környéknek uj életet adni. Természetes, hogy az ezzel kapcsolatos hidvámkér- désnek megoldása egymagában nem elegendő, hanem kívánatos, hogy a hajókirakodásoknak a Duna jobbpartra átterelésével a jobb oldali alsó rakpart kiköveztessék és feljárók létesites- senek. A budai kereskedelmi társulat megválasztandó választmányának kell, hogy elsőrendű gondját képezze, hogy e tekintetben a székes- főváros tanácsához előterjesztést tegyen. A mitől a budai kereskedelem felvirágo- zását és egyáltalában a Duna jobb oldalán fekvő városrésznek fejlődését várjuk, a törvény- hozás által elhatározott hidaknak építése sem történt oly gyorsan, mint az reméltük. A vám- házköruti hídnak a forgalom részére átadása halasztást szenvedett, amennyiben az 1896. évi május hó 1-je helyett csak októberben fog megtörténni. Az eskütéri hídnak építése, amelynek létesítéséhez a budai kereskedelem a legfoko- zottabb reményeket fűzi, pár évre el lett odázva, pedig ezen hídnak kiépítése előtt a jobb oldali kereskedelemnek felvirágozását remélni sem lehet. Az ifjú Pest rohamos fejlődésével nem tudott lépést tartani a kedvezőtlen földrajzi fekvésű Buda, a túloldalon tündöklő ragyogó fényes palotákkal szemben kirínak a budai oldal szegényes házai és csökkentik nagyrészben azt a remek, azt az elragadó panorámát, amely a fővárosba eljutó idegeneket bámulattal, csodálattal tölti el. Az eddig létezett két Írd az óriási mértékben megnövekedett forgalmat már jó ideje nem volt képes lebonyolítani, mondFebruár 16. hatni tehát, hogy az egész fővárosra nézve életszükséglet, hogy az eskütéri hídnak kiépítése többé el ne odáztassék. Nem kell attól tartani, amitől néhány világtól elmaradott fél, hogy az uj hidakon át könnyebben hozzáférhető lesz a pesti rész, ennek folytán a budai közönség ott fogja szükségletét fedezni; aki a fogyasztók közül abban a balhiedelemben ól, hogy az ugyanegy gyárból ugyanazon forrásból beszerzett áru azért jobb, mert pesti üzletben volt raktározva, — ezt ezen tévhitéből egyhamar kigyógyitani úgy sem lehet és bármilyen fáradságába kerüljön, szükségletét, amint eddig tette, ezentúl is hite szerint elégíti ki. De nyerni fog uj fogyasztókat a Duna jobbparti rész, nyerni fog pedig az által, hogy a hidak kiépültével, a közlekedésnek olcsóságával, gyorsaságával, tökéletességével a bal partról százával és százával fogják áttenni a családok lakásaikat és a vagyonos lakosságnak szaporodása az egyetlen maradandó alap, amely a budai kereskedelemnek a fellendülést megadhatja. Nem kívánja társulatunk sem, nem kívánják a társulatunkhoz tartozó kereskedők sem a budai kereskedelemnek mesterséges utón való emelését, de az jogosult óhajtás, hogy a hatóság a közszükséglet kielégítése tekintetében kötelességének eleget tegyen. Örömmel jelenhetjük, hogy a régi avíilt felfogással szemben haladást tapasztalunk. A pénzügyministerium végre a székes-főváros törvényhatóságának felterjesztésére és sürgetésére a hidakon közlekedő társaskocsikat felmentette a hidvámnak kocsinként és fuvaronként fizetésének kötelettsége alól és méltányos átalányösszeget állapított meg. Remélni lehet, hogy ez a jövőben is precedensül fog szolgálni és első lépésnek tekinthető arra, hogy megszűnjék a tarifakülömbség, mely a pesti oldalon elvonuló vonalak és a Budára átszolgáló vonalak között eddig létezett. A lefolyt év folyamán a m. kir. pénzügyigazgatóságtól kedvező elintézést nyertünk az italmérési engedélyek kiadásának gyorsítása tárgyában hozzá intézett felterjesztésünkre. Az iparhatóság kérelmünkre megszüntette azt a visszásságot, hogy az uj évet megelőző hetekben kereskedők rovására házalók uton-utfélen papirkereskedés tárgyát képező üdvözlőkártyákat árusítottak, Kötelességünknek tartottuk gondoskodni arról, hogy társulatunk képviselve legyen az ezredéves kiállítás alkalmából rendezendő kereskedők kongresszusa előkészítő bizottságban, mert karunkra nézve erkölcsi kötelességnek tartjuk, hogy hazánknak e fényes ünnepén a kereskedők is minél impozánsabb számban való megjelenésük által adjanak kifejezést úgy a kartársi együt- érzés, valamint az ügyünk iránt való érdeklődés felől. Ezzel kapcsolatban jelentjük, hogy társulatunk magán a kiállításon is résztvesz, ameny- nyiben ugyanis a kiállítás V. kereskedelm:', pénz- és hitelügyi csoportjában résztvesz a társulat 200 éves múltjáról tanúskodó irataival, pecsétjeivel és egyébb okmányaival. A boltőrsógi intézmány tárgyában, melyre vonatkozólag múlt évi jelentésünk tanúsága szerint véleményünket a székes-fővárosi tanács rendelkezésére bocsátottuk, ez aként határozott, hogy a magy. kir. belügyminiszterhez fog fel- terjesztést intézni, miszerint a kérdés törvényhozási utón rendeztessék, mert szabályrendelettel való megoldása nem lehetséges. (Vége köv.) Ültessünk fát. A közoktatásügy újításokban és szépesz- mékben gazdag minisztere Dr. Wlassics Gyula nagyon fontos elhatározásra készül. Lapunknak egy ma közölt másik czikkében az idegesség és lélekbajok felett elmélkedünk. Dr. Wlassics Gyula a közoktatásügy fá- radhatlan minisztere terve egy hatásos gyógyszer lesz az idegesség és lélek-betegségek csiráira. Első sorban a földmivelésügy szintén tetterős minisztere, Dr. Darányi Ignácz tervével találkozva a főváros kültelkén lévő iskoláiban szándékozik a kertészetet kötelező tárgy- gyá tenni. j
