Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-06 / 49. szám

Budapest. 189G.

V. oríolyam 49. sz. (Szt.-András hava») Vasárnap, deczember 9.

HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL.

BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE.

Szerkeszti : ZE-i:E3IDIÉ]I_"2-X G-^TTTXj^..

KTÄD0-HIY ÄTAIv, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; Városmajor-ntcza 28.

Megjelenik, minden vasárnap. Eltfflsetéai árak ; Egéyz évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona.

szer k Es^TÓsÉa,

Városmajor-ntcza 28.

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

A magyar egyesület tagjaihoz.

Buda es Vicléke:í közigazgatási, közgazdasági és társadalmi hetilap, megjelenik minden vasarnap két nagy iv terjedelemben; szarkeszti: Erdélyi Gyula (szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kér. Varosnnajor-utcza 28 szám) A lap ara: egész óyre csak 6 frt, féléve 3 frt, negyedévre I frt 50 kr. Negyedik évfolyam E heti lapot melegen ajánljuk a Magyar Egyesület“ t tagjainak szives figyt Imibe, mint olyat a mely igen nagy szolgálatokat tesz a magyarosítás ügyének, s igy egyesületünk nemes és hazafias törekvéseit nagy mértekben előmozdítja Ez a fővárosi újság a mely egyesületünk működésévé! rokonszenvesen foglalkozik tüzetesen közölve mindent, a mit az egyesület a magyarositas ügvebeu tesz Igen alkalmas e lap — mert szívesen s 'elkesedéssel működik velünk karöltve — arra, hogy a tapasztalt m igyarellenes állapotokat nyilvánosságra hozva, ezeknek megszüntetésében egyesületünknek segédkezet nyújtson Felhívjuk azért a t tagtarsakat hogy e lapra szent ügyünk érdekeben is minél többen előfizetni s panaszaikkal hozzá is forduld szíveskedjenek

A magyar egyesület.

üdít és vidéke a kiállításon.

Az 1896-iki ezredéves kiállítás köz- ! leményeinek 32-ik száma tartalmazza: | Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás I jury-tanácsának javaslata alapján a ke- | reskedelemügyi m. kir. miniszter ur által adományozott állami érmek hivata- i los sorozatát.

A történelmi főcsoport kitüntetéseit. Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás jury-tanácsa által megítélt kiállítási kitüntetések hivatalos jegyzékét. Az időleges kiállítások kitüntetéseit.

A sok ezer név között igyekeztünk Buda és vidéke kiállítóit ugyszin- {' tén előfizetőink és hirdetőinket kisze- j melni és azok jegyzékének közlését a Buda és Vidékében ezennel megkezdjük.

A mit az egyes kiállítókról tudtunk ; azt megírtuk. A kép, mely Buda és vi- J dékónek iparát, kereskedelmét, gazdaságát és társadalmi műveltségét mutatja, csak úgy volna hü, ha minden egyes kiállító azt röviden megírta volna. Erre kérjük 1 őket.

Először a Buda és vidéke kiállítóit

közöljük azután azokat, kik mint Buda és vidéké érdekeinek barátjai lapunkat támogatják és annak barátai.

Büszkék vagyunk arra, hogy a mit bármely szakban Buda és vidéke kiállított az feltűnt és igazolta azt, hogy a • mi iparunk, kereskedelmünk, társadalmi ó etünk eléggé fejlődött.

Természetesen, ha a kiállítást ott rendezik a hol erre maga a természet és czélszerüség jelelt ki helyet a Lágymányoson úgy Buda és vidékének haladása jobban kidomborodik. Nem mondunk le arról a reményünkről, hogy mielőbb lesz legalább egy részletes és időleges kiállításunk Budán. Talán magok a kiállítók egyesülhetnek erre, hogy egy csoportban láthassuk azt, a mit kiállítottak . . .

Kérjük azokat, kiket kifelejtettünk, kiket a jury mellőzött, hogy lapunk utján jelentkezzenek. A „Buda és Vidéke“ program mja Buda és vidékének emelése, boldogulása. Haladjunk együtt egyért, egymásért.

Az eredmény csak buzdító példa legyen, biztos önérzettel igyekezzen kiá „BUDA és VIDÉKÉ“ TAROMJA

Demeter szerencséje.

— Regény. —

Irta : Erdélyi Gynla. (19)

(Folytatás.)

Ha nem szerzett is, de megtakarította ősi vagyonát. Teher nélkül adta át fiának.

Rencsi Barna eléggé megtartotta. Vígan, könyeJmüen élt. Parancsolt. Nem követte a magyar nemesség szokásait. Elleste ezt a szenvedélyt azoktól, kik elfordultak őseik szokásától- A pazarlás csak kölcsönzött és nem öröklött. Sok volt a nemességnél az erény és kevés a bűn. Ha az utódok elfajultak, arról nem tehetnek az ősök. Rencsi Barna nem ütőit sem apjára, sem nagyapjára. Takarékos emberek voltak. Garast-garas mellé rakva szaporították ősi vagyonukat. Barnát, anyja kivánságára, a Teréziánumban nevelték. Itt leste el a nagyur- hatnámságot. Az ősi vagyon megrendült, el kellett adni. Apósa vette át ügyei rendezését és kibérelte neki ezt a birtokot Rábolcson. Az életfentartás ösztöne visszaadta neki ősei jó gondolkodását és nemcsak gazda, hanem korunk egy uj típusa, nemzetgazda, földbirtokos vált belőle. Már ő spekulált, még a börzén is játszott batáridő- üzletre.

Füből-fából pénzt vert. A mit elharácsolt, azt lázas sietséggel igyekezett visszaszerezni. Néha szerencsésen, néha szerencsétlenül üzérkedett. Szorgalmasan olvasta, nagy képpel tári

l

l

l

!

gyalta a lapok közgazdasági rovatát, sőt néha maga is irt egy-egy szemlélődést a közgazdaság talajáról.

Titokban mindig részvénytársaságról álmodott, majd haltenyésztest, baromfi-hizlalót, czukor- vagy szeszgyárat akart alapítani.

Ácszugi tervét megkedvelte. Á koczkázat kérés, a siker valószínű. Hiszen napjaiban a legtöbb kamatot a humanizmus hozza. A czél az emberszeretet, eszkösz az önzés. Ha kifo- ságok volnának, jótékony adakozások elmossák a kifogásokat. A lélekszanatórium nagy eszme, benne vau Rábolcs jövője.

Szanatórium-eszmével aludt el, azzal ébredett. Ez oyterv, miből ügyes ember aranyat ás. Vágyott megismerkedni Demeterrel és nagyon megörült, mikor az más őt bejelentette.

Maga ment elébe.

— Nagyon örülök.

— Részemről!

— Rég vágytam megismerni.

— Én is óhajtottam.

— Tessék ide a szalonba. Azonnal bemutatom a feleségemnek.

— Lekötelez vele.

— János, kérd a nagyságos asszouyt. Hogy tetszik Rábolcs ? Azt hiszem, alkalmas tervéhez.

— Magam is erről vagyok meggyőződve.

A részvéttől függ minden.

— Az meglesz.

— Gondolja ?

— Meg vagyok róla győződve. Ma a ré»z- vénytársulatoknak biztos a talaja. Jó papirosokat szívesen veszünk, az apósom is beugrik.

— Meglátjuk, mi lesz belőle.

— Nagyszerű. Igen nagyszerű dolog.

i

— Adja az Isten. Éu lerovom kötelességemet az emberiséggel szemben.

Időközben megérkezett a nagyságos usz- szony. Teljes toállettben. 0 is értett a pénzügyekhez. Minden alkalmat megragadott rra, hogy ezt elárulja. Valóságos sportszendvedelyt árult el. Nagyszerű dolog: egy részvénytársaság, mely szalonjában alakul! Mit ér a világ minden bódítása a pénzügyi eredményekhez képest. A pénz, ez az alapja mindennek. A legnagyobb hazafi az, a ki legtöbbet nyer. A régiek csatáztau, mi bankot alapítunk. Ez csak olyan bazafisag, mint a törökverés. Az a részvénytársaságot alakiró láz, mely az egész világot elfoglalja, ez a titkos ösztön meg volt Rábolcson is.

A pénz illata kábított a kis falubau is. Hol nincs ma egy részvénytársaság? Miért ne legyen Rábolcson is? Holmi jótékonyegyletek, tüzoltóegyletek, stb. lejárták magukat. Ma már pénz, ez a jelszó. Ennek csengése a dallam, a dajkadal, mi mellett a gyermek aluszik.

Ha igy haiad, a gyermekek nem katonás- dit, hanem részveuyesdit játszanak. A pénz, a pénzszerzés vágya tombol minden felé. A nők csak oly őrülettel vesznek részt abban, mint a férfiak. Pár év és a jótékony ncegyletek helyét különféle szövetekezetek váltják fel.

Ma már vaunak nők, kik először sem nem a hymen-hireket, sem nem a törvényszéki tudósítást, de előbb a börzét olvassák a lapokban. Főrangú nők szobáiba mint valami titkos imádók osonnak be a börzeágensek. Nem szerelmes leveleket rejtegetnek annyira, mint elszá molásokat. Ne higye senki, hogy ez nagyítás.

(Folyt, köv.)

„Nyelvében ól a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava