Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

Budapest 1896. (4.) BUDA és VIDÉKÉ November 8 Szózat a magyar hazafiakhoz. Ezer esztendeje, — tűzzel, lánggal, vihar­ral és vérrel teli ezer év, — hogy Árpád le­szállt a hegyekről és először megitatta lovát a Tisza éltető vizéből. A mi vére a magyarnak elfolyt ez idő alatt az Árpád foglalta haza védelmében, ha egy mederben hömpölyögni látnok: szörnyű folyam lenne az, egy vér-Tisza, mely meg­festené egymaga a Dunát és a h ekete-tengert a rubint szinére. És a küzdelem nem érte végét. A harcz folyik tovább, a riadó hívja a honfiakat csa­tára ma is az ezeréves birodalom téréin, a második ezer év küszöbén ; hívja harczra, döntő csatára. Es a küzdelmet, a melyet bárd, buzo­gány és repülő nyílvessző kezdett; melyben utóbb kard élén nyargalt, golyóbison szágul­dott adva-véve a halál: a küzdelmet mostan a béke, a cziviíizáczió emésztőbb fegyverei foly­tatják. Az eke, a kalapács, a czirkaiom, a toll, nyomtatott betű vívják a harczot. A szorgalom, a takarékosság, a munka, a szeretet szentháromsága: ember-, haza- és szabadságszeretet állanak csatasorban. Halljátok meg szómat mind ti magyarok, testvérek, hazafiak és jusson a beszédem fel­tárt szivetekbe! Ötször kiirtva ötször föltámadott és meg­sokasodott a magyar ősei földjén és áll ma is, fejedelmi szép nyelvével az Isten trónját ostro­molva, imádsággal és hálaadással. Az Isten, a ki karjába aczélt, kardjába lángot, szivébe vitézséget, elméjébe világosságot ada mindig és győztessé tette mostoha időkön s ádáz ellenségeken: Isten most ihlesse meg szivét és leheljen bele erkölcsöket, a melyek győztessé teendik a második ezer év keményebb harczaiban. Tekints oh magyar, a ki az ország szivé­ben, áldott földeken, virágzó városokban, magad sokaságában, biztosságod érzetének elégségében lakozol : tekint, te boldog, országod határszéleire, a hol elszórva, megostrvmolva, ember és ter­mészet mostohaságában eleteder, és álmod nyu­galmát, nyelvedet és kezed munkáját elszánt küzdelemben, emberfeletti feláldozással védik és őrzik előőrseid, magyar testvéreid, idegen fajok közé, idegen nyelvbe szórt drága szi­getek Hősök, a kik külső, ellenséges czélzatok- tól táplált támadások ellen védik a talpalatnyi földet, védnek egy-egy iskolát, védnek egy-egy templomot, védik családok magyar szentélyét es szinte roskadoznak az emberfeletti harczban. Mikor a királynak háborúja támad, mire oktatja az írás? Azt mondja, a bölcs király eleve számon szedi a katonaságát, edzi és szer­vezi s mikor a trombita rian, előre küldi és serege megszerzi neki a babért s a diadalt. A mely király pedig nem gondol eleve hadseregére, hanem csak mikor csatára szólít­ják, hirtelen szedi össze és ámbár példát mu­tatva, maga rohan előre : az a király nemcsak elveszti a csatát, hanem maga is az ellonség fegyverének áldozata lesz és hevenyészet serege ki kardra hányódik, ki szétszóródik. 0/ edd elmédbe testvérem é3 anyám egy személyben, királyi magyar nemzet, fejedelmi nép, hogy a bölcs király dolgát kövessed. Ne várd meg, a mig idegenek megfujják a harczi riadót, hanem gondolj eleve, gondolj a béke idején a te katonáidra, a kik szent kincseidet: magyar nyelvedet, magyar nemzeti­ségedet, nemzeti műveltségeket máris szoron­gatva védik: szervezd fel őket, fegyverezd fel őket, edzed meg őket önfeláldozó hivatásukra, h°gy; mh-e a trombita szava a te hajlékodat eléri süvítő hangjával, sereged készen, erősen, bátran, lelkében és kezében a biztos diadal fegyvereivel vehesse fel éretted a harczot. És te diadalmi indulóval, lengő zászlóval indulj dicsőséged második ezer évébe, nemzeti nagysággal, magyar szívvel, Árpád hóditó erejével. így szól hozzád innen a Kárpátok aljá­ról, félkézzel építve, félkézzel birkózva, egész leikével érted lángolva egyik szerény, de hű­ségében meg nem szárnyalható katodád: a felvidéki magyar közművelődési egyesület, mi­kor testvérként üdvözöl és nehéz munkájához támogatásodat kéri. Nyitra, 1896. Gróf Károlyi István, a „F. M. K.“ elnöke. Thuróczy Vilmos, cs. és kir. kamarás, fő­ispán, tiszteletbeli elnök. Rákosi Jenő, tisz­teletbeli elnök. C s i p k a y Károly, Zólyomvár- megye alispánja, alelnök. Libertin y Gusztáv, kir tanácsos, Nyitravármegye tanfelügyelője, tiszteletbeli alelnök. Szontagh Pál, v. b. t. t., főrendiházi tag, tiszteletbeli elnök. Gróf D e- genfeld Lajos, tiszteletbeli elnök. Craus István, a III. osztályú vaskoronarend lovagja, Nyitravármegye alispánja, ügyvivő alelnök. Dr. Gyürky Geyza, Nyitravármegye tiszti főügyésze, tiszteletbeli alelnök. Lőrinczy György, a „F. M. K. E.“ központi titkára. Hementó. (Folytatás.) A közművelődésnek hathatós tényezői a különféle szabgyüjtemények. Ilyenek a mi fő­városunkban is vannak; ott van az Országos Képtár az Akadémiában í egy másik a Nemzeti Muzeum épiletében; ott a Történelmi Aczkép- csarnok, ott vannak a N. Múzeumban a külön­féle tárak, mint a könyvtár, régiségtár, a ter­mészettudományi gyűjtemények. Az egyetem kere­tében is vannak ilyen, a tudományok különfélesza­kainak szolgáló gazdag és értékes gyűjtemények. És mindezek a pesti oldalon vannak. Mind ott vannak, annak daczára, hogy szűkén és rosszul vannak elhelyezve. Hogy az Országos Képtárt, az akadémiai és egyetemi könyvtárt, az egyetem különféle gyűjteményeit helyükből kimozdítani nem lehet, azt mi is belátjuk. De, tény az, hogy a M. N. Muzeum épülete már réges-régen szűk­nek bizonyult az ott levő gyűjtemények bzámára főkép, ha, a mi elodázhatatlan, azokat folyto­nosan fejloszteni és bővíteni kell. Gr. Csáki Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter ur már régen foglalkozik azon eszmével, hogy a N. Muzeum épületét át kell alakítani, kibőví­teni, megtóditani. Nem zárkózhatik el senki azon szükségesség elől, hogy a múzeumi gyűj­temények számára uj helyiségekről kell gondos­kodni, de — a lehető legszereocsétlenebb meg­oldásnak kell tartanunk azt, hogy ez az épület átalakíttassák. Egyrészt azért, mert fővárosunk­nak ezen egyetlen, igazán klasszikus stilü és arányú épülete csak vesztene a hozzáépítések által; másrészt azért, mert az a szép kert is, melynek közepén áll, veszítene harmóniájából újabb építkezések által, s végre, főkép azért is, mert nagyon bajos volna a Muzeum épületét úgy átalakítani, hogy az a jelenlegi gyűjtemé­nyek elhelyezésére teljesen alkalmas és ele­gendő legyen. A Muzeumben levő gyűjtemények kellő elhelyezése okvetlenül uj építkezéseket igényel. Már most állapodjunk meg ezen gon­dolatnál. Nem volna-e sokkal czélszeriibb, ha a kontemplált és tervbe vett átalakítások, ha a Muzeumkert beépítése helyett, a Muzeum épü­letéből egy vagy két gyűjtemény kihusittatnék s azok számára egész külön épület emeltetnék, és pedig Budán ? És itt senki se éljen azon ar­gumentummal, hogy a budai oldal távolabb esvén a főváros középpontjából, nem alkalmas ily gyűjtemények elhelyezésére, mert ha csak egy pillantást vetünk más európai nagy váro­sokra, azt látjuk, hogy ott is, oz ilyen kultu­rális intézmények egymástól messzire vannak elhelyezve. Arra se hivatkozzék senki, hogy a múzeumban levő gyűjtemények részeit képezik a gióf Széchenyi-féle hagyatéknak s ezért együtt kell maradniok, mert e gyűjtemények a Budára való áthelyezéssel nem veszítenék el ezen jelle­güket ; de meg azért sem, mert akár mostani helyüktől 50 lépésnyire álló épületbe, akár egy kilométernyire attól helyeztetnek el, az már nem sokat változtat a gyűjtemények összetartozósá- gán. Hivatásunknak fogjuk tartani, hogy oda hassunk a magas kormánynál, hogy a Nemzeti Muzeum gyűjteményeinek egy része uj épüle­tekbe és pedig Budára helyeztessék át. Czélszerü volna az is, ha a budai oldalon telkek jelöltetnének ki, a hol művészeink ma­guknak műtermeket építhetnének, annál inkább, mert a pesti oldalon már erre alkalmas telkek nincsenek. Nagy mértékben érzik a budai oldalon egy nagyobb szabású nyilvános könyvtár hiánya is. És ez a fontos kérdés is megoldathatnék az által, ha a Műegyetem áthelyeztetnék, és ha sikerülne oda fejleszteni az ügyet, hogy annak könyvtára szakkönyvtárból általános könyvtárrá alakíttatnék át, és megnyittatnék a közönség használatára. Ebben nincs nehézség, mezt hiszen valamikor az Egyetem könyvtára is szakkönyv­tár volt, ma pedig egy, minden tudomány- és ismeretkörre kiterjeszkedő nagy, nyilvános könyvtár. Óhajtjuk, hogy a vallás-közoktatásügyi minisztérium visszahelyeztessék Budára. Szerény nézetünk szerint ezen minisztériummal szemben legkevésbbé érzényesithetők oly érvek, melyek annak a pesti oldalra történt átvitelét indokol­ják; sőt tekintve azt, hogy ezen minisztérium úgyis alig fér meg ott, hol jelenleg van, te­kintve, hogy jelenlegi helyiségei alkalmatlanok is, és a czélnak meg nem felelők, és hogy az államra évenkint óriás terhet ró azon bérösszeg, mely ezen a réven elvész az állam bevételeiből oda fogunk törekedni, hogy az Budára vissza- hozassék. Hátra vagyunk társadalmi tekintetben is, Azon néhány apróbb termen, melzek egyes kö­rök helyiségeivel kapcsolatosan Budán találha­tók, de a melyek legjobb esetben is, 10 ember­nél többet alig képesek befogadni, ezen néhány apróbb termen kívül nincs helyiség az egész budai oldalon, hol a polgárság nagyobb szám­ban találkozhatnék. Igaz, hogy e tekintetben már megindult a fejlesztés munkája, mert bír­juk a fővárosi hatóság ígéretét, hogy egy Vi­gadó-féle épület fog itt épülni. Ennek azonban csupán az I. és II. kerület fugja hasznát venni, mert a távol fekvő O-Budára nézve, még jó közlekedési eszközök mellett is távol fog esni; ezért oda kívánunk hatni, hogy a III. kerület számára az ott levő elég terjedelmes „Korona“ nevű épület alakíttassák át ilyenné.*) De a társadalmi életnek egyéb kívánságai is vannak. így elsősorban a színházak. Van ugyan egy kicsike színházunk a várban, mely­ben azonban vajmi csekély számú közönség ta­lál helyet, s vau egy npári színházunk a Krisz­tinavárosban, mely azonban évről-évre összeros- kadással fenyeget. Kívánnunk kell tehát, hogy a jelenleg feonálló színházak f'eutartása mellett még egy színház épüljön a jobbpart oly részen, hol nemcsak sűrűbben lakott II. kerület, hanem a távolabb eső III. kerület lakosaitól is meg­közelíthető legyen. Köztudomású tény az is, T. Értekezlet, hogy valószínűleg osak idő kérdése, hogy az Új-épiilet ás Károly-laktanya helyébe uj, a mo­dern igényeknek megfelelőbb katonai épületek fognak emeltetni. E tekintetben az lesz törek­vésünk, hogv a budai oldal is számba vétessék ez uj építkezésnél, és pedig a budai rész kilyebb eső részei, melyek alkalmasabbak lesznek úgy a laktanyák építésére, mint gyakorlóterek szá­mára Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a keres­kedelem és ipar érdekeit sem. A kereskedelem­nek fellendülése nemcsak budai, nemcsak pesti, nemcsak fővárosi, hanem országos érdek is. És, ha nem is lehet törekvésünk az, hogy a keres­kedelmi forgalmat Pestről Budára tereljük, van egy kereskedelmi szempont, melynek megvaló­sításánál a budai oldalt kell szem előtt tar­tanunk. Nem uj eszme ugyanis az, hanem főkép az utóbbi időben emlittetett sűrűbben, hogy a fővárosnak kikötőre van szüksége, és pedig olyanra, mely nemcsak a hajók kitelelésére le­gyen alkalmas, hanem a kereskedelem emelését is czélozza. Ezen kikötő számára, már a hely is tervbe van véve. Némelyek a pesti oldalon kívánják azt megvalósítani, minthogy azonban egészen le az elevátorig erre alkalmas hely nincs, le akarják vinni a Csepel-szigetéig. Egy másik tábor azt a budai oldalon akarja létesí­teni, és pedig a sárosfürdőtől lefelé terjedő partrészen. Ha választani kell, a minthogy re­mélhetőleg nem hosszú idomulva annyira meg­érik a dolog, hogy kell választani a két part *) Megtörtént. Szerkesztő.

Next

/
Thumbnails
Contents