Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

--------------------------------------------Budape

st, 1896. (5 )

között: úgy nemcsak budai, de fővárosi érdek is, hogy a kikötő a Lágymányos tájékon létesüljön; mert, ha nincs hátrányára a kikötőnek, illetőleg a pesti oldalnak s a főváros kereskedelmének az, hogy a kikötő a Csepelszigetéig levitessék, úgy még kevésbé árthat az ügynek az, ha a budai oldalon, s igy úgyszólván a városban lesz. Hogy pedig ez a budai oldal fellendülésének mennyire használna, azt mondanunk se kell.

A kereskedelem és az ipar szempontiából, de meg a budai részek lakosságának érdekéből is, nem hagyhatunk figyelmen kívül egy igen fontos körülményt. A ki a budai régebbi életviszonyokat ismeri, jól tudja, minő nagy csapás érte az utóbbi években polgártársainkat az által, hogy filloxera már-már teljesen elpusztította az egykor világhírű budai bortermelést. Buda os lakosai között alig van egy, ki ezt a csapást súlyosan ne érezné.

A midőn e végzetes csapás a budai részeket érte, általánosan volt, és hatóságok kijelentéseiben is nyilváuult a szükség érzete, hogy az ennyire sújtott budai részeknek kárpótlást kell nyújtani, azon ezer meg ezer szőlő- művelőnek pedig, a kiknek őseik évszázadokon át szőlőművelésből éltek, közmunkák létesítése és abban foglalkoztatása által kell kenyeret adni. Ez azonban csak óhaj és Írott malaszt maradt és szinte csodálatos, hogy senkinek sem jutott eszébe azon eszme, hogy a budai hegyvidéken való közutak emelése által a czél legbiztosabban és leggyorsabban lett volna elérhető. A közutak építésénél alkalom lehetett volna a tönkrement szőlőmüveseknek az Ígért tenyeret megadni, de egyúttal a közutak létesítése által alkalmassá tették volna a budai hegyvidékei, annak kevésbé lejtős, lankás részeit, nyaraló telepekre. Ha az Orbánhegyre vezető ut, a viráuyosi dűlőben évek óta tervezett ut, a Trombitás-utnak a Lipótmezőig tervezett meghosszabbítása kiépült volna, ma már villákkal volna beépítve a hegyvidék ezen dombosabb része. A mostani viszonyok között azonban senkinek sincs kedve a budai vidéken akár villát építeni, akár csak kertet létesíteni, mert az utak, melyek azelőt, midőn e szőlők még jó karban voltak, legalább a szüret idejére úgy a hogy helyrehozattak, most teljesen el vannak hanyagolva, a facsemetéKet pedig kellő számú és alkalmas csőszök hiányában ellopják.

Ez a mostoha bánásmód s különösen azon körülmény, hogy a hatóság nem tartotta feladatának, oda hatni, hogy a budai dombos rész nyaralótelepekké alakuljon át, oka annak, hogy meét a budai hegyek — kivéve a százados múlttal biró Svábhegyet és Zugligetet, a mely már is kelleténél túl van beépítve — szinte megközelithetlenek. A pesti részen a Zuglóban és az u. n. tisztviselő telepen létesültek volna. Ez egészségesebb lett volna úgy magukra a lakosokra nézve, de közre hatott volna a főváros és vidékének szépítésére is. Ezen panasznál még jogosultabb azonban az, hogy a Rózsadomb, mely itt van a főváros kellő közepén s a melyet már ma is száz meg száz gyönyörű villa koszoruz és festői látványt nyújt, még mindig nincs ellátva kövezett utakkal és vízvezetékkel- Első rendű szükségnek tartjuk tehát a Rózsadombon, továbbá a budai hegyvidéken utaknak létesztését, a vízvezeték kiterjesztését, és szükségesnek tartjuk hogy a kopár hegyek: Sashegy, Hármashatárhegy, Kecskehegy minél előbb és pedig teljes erővel befásittassanak. Ezt a befásitást nemcsak szépészeti indokok, de a főváros egészségügyi viszonyai is sürgősen kkvetelik.

De nemcsak ily utón kellett volna s kellene a jövőben ezen állapotokon segíteni, hanem az ipari munkásság előmozdításával is. Valami kevés már történt is ez Irányban.

így pl. Ó-Budán Baross miniszter keztyü- varró iskolát létesített, s a pénzügyminiszter dohánygyárat állított. Hálával ismerjük el ezekben a kormány azon szándékát, hogy segítséget nyújtson a filloxera által sújtott lakosságnak, de — ez még nem elég a bajok orvoslására. Azért is czélul tűztük ki magunk elé, hogy oda hassunk, hogy a mi veszteséget lakosságunk ezen csapás folytán szenvedett, azt a fentebb említett módon és az ipar fellendítésével tegyük

BUDA és VIDÉKÉ

jóvá. E czélból oda kell törekednünk, hogy a jobbparti oldalnak ily czélra alkalmas területein gyárak és ipari telepek létesüljenek.

Tudvalevő dolog, hogy a főváros a Duna- part pesti részét minden évben bérbe adja hajózási s egyéb ipari és kereskedelmi vállalatuknak. Ma már odajutottunk, hogy a hatóság nem teljesítheti miudazok kívánságát, kik a rakparton helyet akarnak maguknak bérelni, tűig viszont a budai oldal majdnem felhasználatlan. Ha meg volna a főváros hét partja között a a szükséges közlekedés, ha a budai rakpart kel lőképen ki volna kövezve és hajók kikötésére alkalmassá téve, akkor ezen a bajon is segíteni lehetne.

Kívánjuk, hogy a III. kér. területén építtessék egy kisebb méretű rendőrségi laktanya; és egy uj, a jelenkor igényeinek megfelelő kórház, miről különben már rágebben van szó s ezenkívül egy külön gyermek-kórház.

Nem hagyhatjuk emlitetlenül, hogy a budai rész egyebek között főképen arra is alkalmas, sőt sok tekintetben hivatva van arra, hogy ott oly testületek és egyének telepedjenek le, kikre nézve mindegy akár Pesten, akár Budán vannak. Ilyenek az ország főpapi, főúri rendje. Oda kellene tehát hatni, hogy főpapjaink és főuraink a fővárosban való tartózkodásukra itt építsenek maguknak otthont.

(Vége köv.)

A Kis Pipa Budán.

Karikás Mihály nevet nem csak a székes fővárosban, de az egész országban jól ismerik. A Kis Pipa világhírű. Alig volt nevezetesebb kedves vendégünk a kinek a Kis Pipa jó magyar konyháját be ne mutatták volna s a ki azt meg ne dicsérte volna. Még Pázmándy Dénes ie elismeri a Karikásék jó főztét.

A magyar társadalom legjelesebbjei járnak és jártak ide, és otthon érezték magokat a magyar ételek és jó magyar szellem mellett.

A Karikás család igazi magyar család. Miska bácsi egy valódi táblabiró. Az ifjú Miska jó kedélyű irodalmilag müveit ember, felesége a nők mintaképe, jó gazdasszony és igazi takaros magyar menyecske. Példás családi életet élnek. Szorgalmasak. A Karikás család sok embert segélyezett, sokkal tett szívességet. Ez az oka, hogy nagy vagyonuk nincsen. Miska bácsi Lajos fiával állította ki a magyar konyhát a kiállításon. Ott és idebenn is forgolódik a szóval nyugalomba vonult, de tettben fáradhatlan jó öreg kocsmái-os, kit az Isten derült aggkorral áldott meg.

Ebéd után a skuptinában, a kiváló személyek mellékszobájában szokott együtt lenni a család. A ház derék úrnője pihenőül, még a vacsorát nem kell készíteni, mint a szorgalmatos Mártha varrással foglalkozik.

Ebbe a szobába köszöntött be egy urihölgy és szeretetre méltó nyájassággal kérdezte, hogy másnap reggel 9 órára lehetne e reggelit kapni ?

— Mi reggelit nem főzünk felelt a kedves háziasszony.

— De a királynénak.

A háziasszony nemmel felelt, mert csak egy király nevű úrnőre gondolt.

— 0 felségének, Magyarország királynéjának sem, kérdé az úrnő.

A szerény Karikásné e nem várt megtiszteltetésre alig tudott zavarából magához jönni. Az úrnő ki oda udvari fogaton jött bemutatta magát. Ferenczy Ida volt, a királyné udvarhölgye és oldalánál a magyar irodalomnak nemtője.

Megállapították a reggelit, mit idősb Karikás Mihály, Fridrich Matild, Thoman Katicza és Horváth Róza kitűnő szakácsnéival főzött és ebből a fogásból állt:

Paprikás csirke galuskával.

Komócsy vesepecsenye tojásos burgonyával.

Lekváros derelye és túrós gombócz.

Ifjú Karikás Mihály vitte fel a várpalotába a kitűnő reggelit, a mit a királyné jó étvágygyal fogyasztott el, és nem győzte dicsérni.

Másnap Ferenczy Ida megint elment a Kis Pipába és megköszönte a királyné nevében a pompás ételeket.

November 8.

A magyar vendéglős ipart ért szép kitüntetés büszkeséggel töltheti el u Karikás családot, mert a Kis Pipa konyhája udvar képessé lett és ezzel is gyarapodott nagy hírében.

Nem lehetek máshol . . .

Nem való nekem e nagyvárosi élet,

Lelkem minduntalan kis falumba tér meg, Minden perczben százszor ;

Odanőtt a vágyam ahhoz a kis házhoz,

Nem tudok elválni, — állhatatos máshoz Nem lehetek máshol!

Mit nekem a Hír s Név merev, büszke kénye ? Mit a márványtermek elvakitó fénye ?

Mit a czifra pompa ?

Szép, a kinek szép itt e kifestett élet,

De ez más vidékről sírva ide tévedt Lelkem soh’se vonta . . .

Milljók közt magam itt számüzöttnek érzem, Más hegyekre óhajt, én a völgyet nézem, Odább innen, — odább;

Virágos ablakú kis szobádba vágyom,

Hol a való szebb volt, mint itten az álom, — Visszavágyom Hozzád!

Odanőtt e házhoz Üdve mindenemnek,

Az a szőke lányka dobogó szivemnek Odaszúvta szárnyát;

Hol a Branyiszkónak fenyüs szele járja,

Hej, talán e kis lány szintén várja ... várja . .. Vándormadár párját . . .

(Buda)

Chalnpka Rezső

Különfélék.

— A kiállítás után. A kiállítást ünnepélyesen bezárták. Az ipar és kereskedelem szép eredményeket mutatott fel. A haladást nem lehet eltagadni. Székes fővárosunkban sok idegen fordult meg. Mondtak, Írtak, hízelgőt és nem hízelgőt. A kiállítás sikerült. A rendezés és siker Dániel Ernő minister és Schmidt József miniszteri tanácsosé. Nekünk Budának és vidékének a kiállítás nem használt. A kiállításnak vége. Reméljük, hogy most már Budának jogos kérelmeit teljesítik.

— Nevünnepély. A „Budai Kath. Legényegyesület“ ifjúsága által a „Kath. Ta- uoncz-Otthon“ helyiségében (II., Toldy Fe- rencz-u. 30) 1896. évi november hó 8-án (vasárnap) Véziuger Károly ur, az egylet értem- jeles elnökének tiszteletére Néviinnepelyt rendez. Műsor: 1. Pápai hymnus. Előadja az egyleti énekkar. Üdvözlő beszéd. Mondja Schvartz Géza, egyleti dékán. Üdvözlő dal, Zsasskovszky- tól. Előadja az egyleti énekkar. 2. „Szent István“, Földváry Istvántól. Szavalja Porgeth Imre. 8. „Podmalicsku Janó“, komikus rnagán- jeleoet Kőmives Imrétől. Előadja Bukovszky József. 4 „Tel Vilmos imája“. Énekli Mészáros Ferencz. 5. „Magyarokhoz“, Berzsenyitől. Szavalja Labancz József. 6. „Viharban“, Dürnertől. Előadja az egyleti énekkar. 7. „Munkácsi rab“, Jókai Mórtói. Előadja Mészáros Ferencz. 8. „Egyveleg“, Weber „Bűvös vadászkából. Hegedűn harmónium-kisérettel. Schmidt Károly. 9. „Se pénz, se posztó“, monológ Reim Lajostól. Előadja Stadler Károly. 10. a) Népdalok, Chicagó-induló. Ismert dallam uj szöveggel Stacke Istvántól. Előadja az egyleti énekkar. Élő képlet : A) Kolping Adolf mint mesterlegény. B) Kolping Adolf mint legényegyleti elnök. Ének: „Isten áldja a tisztes ipart“. Egre8y-Vörösmarti: „Szózat“.

— Építik. Az I. kerületi gymnásiumot nem sokára építik. Úgy mondják, hogy Jankó vi eh János telkét a Koronaőr-utczában vették meg erre a czélra.