Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 45. szám
Budapest, 18%. V. évfolyam 45. s/. (Szt.-András hava.) Vasárnap, november 8. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : C3-XTJL^.. KI xl DÓ-IIIV ATAL,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; Vároamajor-ntcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Elttflaetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 8 korona, évnegyedre 3 korona. s2^RKi;s2;TÖsí;a, Városmajor-ntoza 28. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni Kamutermayer Károly. A székes főváros polgármestere nyugalomba vonul. Szóvirág nélkül mondhatjuk, hogy a mindenki által tisztelt és szeretett polgármester ezt a nyugalmat hasznos és örökbecsű alkotásai után megérdemli. Munkabíró, még mindig tetterős korában kell fel székéből. Hogy elfáradt volna, az nem látszik meg rajta. Akarata előtt tisztelettel hajiunk meg. A polgár- mesteri szék megüresedik s abba bizonyosan méltó utódot ültet a törvényhatóság bizalma. Az utód rendezett örökséget vesz át. A kitűnő úttörő után nem kell a kezdet nehézségeivel küzködni. A jövő munkája nem oly terhes, mint a multté volt. Már azért is könnyebb, mert előtte egy fényes példa' a Kammermayer Károly élete, a legkifogástalanabb élet áll. Buda, O-Buda és Pest egyesítése egy szív kamarába való közösitése egy nj korszakot nyitott meg a testvér fővárosnak életében. Más idők következtek más em- ; berek áltak a ügyek élére. A vezető sze- | mély erejében, a nagyságnak, előrelátás- | nak, türelemnek, kitartásnak és önfeláldozásnak kellett nyilvánvalóvá lenni. Kammermayer Károly megfelelt a beléje helyezett bizalomnak. Helyét emberül töltötte be. Érdemei elismerésre méltók, és fényes betűkkel vannak beírva az egyesitett fővárosok történetébe. Köz- igazgatási politikájában ő is Pestnek juttatott nagyobb előnyöket ö is Pestben látta a főváros nagyságát és annak dó- delgetósóben felvirulását. A nagy embereknek is vannak tévedései és ebben a közigazgatási politikában ő is tévedett. Nem figyelte meg eléggé Buda előnyeit és nem tartott egyensúlyt a két főváros fejlesztésében... E tévedés helyrehozása a jövő feladata. A felékesitett Pest után joggal következik Buda ékesitése. Az édes gyermek ki vette a részét, következik tehát a mostoha, és szakadjon vége annak, a bizonyos egy tál lencsének a regénye. . . Adjuk meg Esaunak a mi Esaué, Jákobnak a mi Jákobé. Nem lehetett elhagyni ezeket a megjegyzéseket a bncsuzásnál sem. Felemli| tettük a mi elhagyottságunkat, felemlítettük, mert a távozó polgármester jóakaratával elégszer találkoztunk ugyan, de mégsem annyiszor, mint a mennyiszer érdekeink megkívánták volna... Kammermayer Károly becsületes, tiszta jellemű ember. Egész idejét, tehetségét hivatalának áldozta. Hűség, pontosság, megvesztegethettem ég magaslanak ki erényeiből. Igaz polgár és valódi hivatalnok, biztos, erős szervezőkóz. Kormányzása idejében a székes főváros rohamosan emelkedett a pesti oldalon európai színvonalra és olyan alkotások történtéé, melyeknek bámulására, idegen városokból jöttek ide. Kammermayer Károlynak nemcsak a nagyszabású dolgokhoz volt érzéke, de a főváros közigazgatásának gépezetét a legkisebb szegig is jól ismerte és átnézte. Mindent gyorsan felfogott, észrevett és azonnal munkához látott, mihelyt a tervelés megért benne. Útjáról te nem tért s azon példás igazsággal haladt. Egy valódi polgár utolórhetlen mintaA „BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. Demeter szerencséje. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. (15) (Folytatás.) — Tessék, tessék, Kedves Juliskáin, ne féljen, ez az öcséin, Bencze. Juliska leült a nagyasszony mellé. Most már csak közelebb tudja meg Kvi néni, mi lett a börtönéből kikerült sikkasztóval, mikor a menyasszonyát felkeresi. Ha egy negyedórával később jön a kisasszony, ez kitódik,. 0 meglőné magát, nem szemérmetlenkednék egy becsületes házhoz. — Köszönöm, Évi néni. — No lássa, egyszerre hogy megszaporodtunk. Fiam is van, lányom is van. Az uram a szőllőt bújja, vág helyette a mészárszékben Bencze. Én is pihenek, mert Gfertrud zörgeti a kulcsot. Ácszugi ur meg mér néha a söntésben addig is, még meg lesz a lélekispitály. bíráskodunk, lelkem, rettenetesen. Hogy van a tekintetes keresztanyám asszony ? — Köszönöm, meg van. Julc8a ide is tekintett, oda is. Zavarban volt. Látszott rajta, hogy nincsen ő neki sok kérdezni valója, hanem csak a kíváncsiság hozta ide. Milyen fess két ember. Az egyik mészáros, a másik pinczér és gavallérosab'ban néznek ki a szolgabirónál, pedig az is Budapesten készitteté ruháit. Bencze nem volt olyan érdekes, mint Ácszugi, de csinosabb és éléckebb. A fiatalság ragyogott arczán. Látszott, hogy még most indult j az életbe. Julcsa kisasszony lopva hol egyiket, hol a másikat vizsgálta. — Jó tánczol ám az öesém, ha kedve van hozzá, de most az édesanyját siratja. — Gyászban van P — Bizony nagy gyászban vagyok, kisasz- szony, igazi édes anyám volt nekem. Még jobban fájna, ha a bátyám meg a neuem, ezek a jó lelkek, nem vigasztalnának és pártfogásukba nem vettek volna engemet és a húgomat. — Bizony jó asszony az Évt néni. Megérzi mindenki baját. Jó a szive. — Igaza van, kisasszony. — Hát csak nem hagyhatom el az árvákat. Most már itt maradnak. Az egyiket meg- házasitom, a másikat férjhez adom. Én is cselédleány voltam, mégis akadt elég jó szerencsém. Nem olyon utolsó dolog, ha valaki mészárosné. Úriemberek is elvettek volna engemet, de mit ér a kolduspompa. — Menyétes bácsi is derék ember. Ilyenhez magam is elmentem volna. — Juliskám lelkem, maga kisasszony, magának ur való. Rájuk nézve pedig csak az áll: zsák a foltját megleli. Majd eljön nyoszo- lyolánynak, ha elébb nem sütök fánkot a lakodalmán. Most mindig olvas az öcsém, Bencze, de én csak olyat szeretek, a mi házassággal végződik. — Nem szereti Évi néni a szomorú történeteket ? — Nem én még az életben sem, nem hogy könyvben. Ha én csinálnám a könyvet, mind vigan végződnék. — Nem lehet ám, kedves néném, mert az élet sem egyforma, egynek piros, másiknak fekete. — A hogy az ember kovácsolja, olyan az többnyiré Bencze öcsém. Ugy-e Juliskám? — Más a könyvben, más az életben. Sok mindenféle az akadály. Julcsa kisisszony egy kissé ábrándos természetű volt. Regényes ábrándozásai és hajlamai miatt többször kikapott az anyjától. Fiatalabb eveiben, 12—13 éves korában, a biró fiával levelezett. Mikor tetten kapták, napvon jól tudta magát védeni. El is panaszolta Évi néninek, mert az volt neki a titkos tanácsosa. Nem tetszettek neki a beteges urak, a kik többnyire csak hozomány vadásznak. Szívesen beszélgetett akárkivel, boszuságára édesanyjának, ki nem szerette ezt a demokratikus természetet. Évi nénivel beszélgetve számtalanszor ismételte, hogy szeretne ő parasztleány lenni, kis gunyhóban lakni. Kati húga meg kastélyról álmodott. Négy lovon kell azért jönni a vőlegénynek. Julcsának elég a szerető szív is, ha dolmányban van is. Mikor vándorszínészek vetődnek Rábolcsra, úgy elgyönyörködik a népszínművekben. Mily szép történetek ezek ! Milyen nemesek azok az egyszerű szivek ! Évi néni magában azt véli, hogy a kisasszonynak igaza van, de fennhangon lepiron- gatta, miért járatja ilyenen az eszét. A kisasz- szony azt tartja: az egyszerű ember boldogabb „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.
