Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 45. szám
1 Budapest 1896. (2.) BUDA és VIDÉKE képe ő, ki magas állását dús polgáveró- nyei folytán töltötte be kitünően. Távozásával szép emléket, maradandó alkotásokat és balhatatlan nevet hagy a főváros évkönyveiben és magával viszi a polgárság elismerését, tiszteletét és háláját, és valóban babérokon nyugo- szik ez az érez jellemű férfiú. A kerületi elöljáróságok Ill-ik negyedévi vizsgálatáról. A polgármester a következő jelentést terjesztette a közgyűlés elé: T. közgyűlés! A kerületi elöljáróságok ügymenete az 1893: XXXIII. t.-cz. 25. §-a értelmében az 1896. év III. negyedére nézve megvizsgáltatván, t? vizsgálat eredmányéről szóló jelentésemet a következőkben van szerencsém a tekintetes közgyűlés elé terjeszteni : Általánosságban a kezelés és ügymenet kielégítőnek és olyannak találtatott, a mely némi kiegészités és pótlás mellett a fokozott igényeknek is teljesen meg fog felelni. Indokolatlan vagy lényegesebb hátralék az egyes kerületekben nincs, a VI. kerületnél múlt alkalommal különösen a lemásolás körül jelentkezett hátralékot is a központból kirendelt ideiglenes személyzet már ..feldolgozta. Azonban észlelteitek egyes olyan visszás állapotok és hiányok, a melyek nem az elöljáróságok helytelen eljárásának tudhatok be, de mert bénitó- lag hatnak a közigazgatás helyes menetére, kivétel nélkül minden elöljáróságra közösen vonatkozó általános intézkedéssel mielőbb megszüntetendők. így nevezetesen az tapasztaltatok, hogy a központi mérnöki hivatal olyan dolgokat hárit a kerületi elöljáróságok, illetve az ottani mérnöki közegek ügykörébe, a melyek hatásköréhez éppen nem tartoznak a igy a rendes ügymenet nem egyszer fennakakadást szenved. Az elől járósági szolgálati utasításban oly rsndelkezes foglaltatik a 18. § ban, hogy a kerületi mérnökök a középitési igazgató felhívására az elrendelt munkálatokban közreműködni tartoznak. Ezen a czimeu azután a központi mérnöki hivatal a kerületi mérnök hatáskörében nem tartozó munkákat is rendel el és hárit az előljáróstgi mérnökökre. A 18. §. ilyetén magyarázása azonban teljesen helytelen, meri e § nem a végrehaltás, hanem csak a közreműködésről rendelkezik, a mi lényegesen különböző két iorgalom. Itt kell felemlítenem még azon több kerületben tett panaszt is, hogy a központból a magánépitési engedélyek nagyon későn adatnak ki, minek következtében a kerületi mérnökök zaklattatnak a felektől. Teljesen helytelen az az állapot is, hogy az uj előljárósági szervezet életbeléptetése óta, még a kerületi számvevőségi közegeket egyetlen egyszer sem vizsgálták fölül a központi számvevőségi osztály részéről. A kerületi számvevőségek ilyetén felülvizsgálata már csak egyöntetű eljárás czéljából is felette kivánatos. Általános intézkedés forog fenn a vagyontalan kiskoruk feletti felügyelet tekintetében is, mert egyes kerületi elöljáróságoknál ezek jóformán kiesnek a nyilvántartásból. Ugyanis az ily vagyontalan árvákat ellenőrző kerületi választ mányi tagok több kerületben azzal küldötték vissza az elöljáróság részéről nekik kiadott nyilvántartó lapokat, hogy a kiskorú a kijelölt helyen ismeretlen. Nem ugyan valamennyi elöljáróságnál, de a legtöbbnél tapasztaltatok, hogy a tiszti orvosuk nyilvántartásaikat nem elég pontosan vezetik. Különösen áll ez a betiltott, vagy veszélyeseknek jelzett lakásokról vezetett nyilvántartókra, a melyek néhol részint hiányosaknak, részint pedig a tényleges állapotnak nem egészen megfelelő tartalmuaknak bizonyultak, ami arra a körülményre vezethető vissza, hogy a legprimitívebb ellenőrzés kötelezettsége is a teendőkkel néhol tulhalmozott tiszti orvosokat terheli. A részletek tekintetében a vizsgálat eredménye a következőkben foglalható össze: Az I. kerületi elöljáróságnál: most már teljes a létszám, de nem minden tisztviselő lakik a kerületben. A II. kerületi elöljáróságnál: a közigazgatási számvevőség hitelnyilvántartása nem kielégítő, annak oly áttekintést kell nyújtania, hogy mindennap tudhassa bárki, a ki a könyvekbe betekint, mily összeg áll még az előirányzattal szemben rendelkezésre s mi a tényleges kiadás összege. Ezt a nvivántartásból megállapítani csak utánszámitási műveletekkel lehetett. A III. kerületi elöljáróságnál: a személyzet nem minden tagja lakik a kerületben. s nincs az a kevés, a mivel meg uem elégszik. Nem rontják az agyát tarka gondolatok. Jobban szereti a házi tűzhelyet és talán igazabb is ; nem kell álezázni az őszinteséget. Jó parasztlány lett volna belőle. Szellemes eléggé, de azért versenyt dolgozik kerti és mezei munkában a cselédekkel. A háztartás az ö boldogsága. Kati úgy sem kap rajta. Menyétes Márton uram, ha a felesége ezt a kérdést tárgyalta, szintén hozzászólt. A leány arra való, menjen férjhez idejében. Jól teszi az aujja' ha igyekszik tovább adni. Otthon pené- szedjék el? Nem oda Buda, csak színre szin jöjjön, mert ha az egyik félre viszi a nótát, jajj az ilyen életnek. Nem libéria teszi a boldogságot, hanem a szív. Akármilyenhez nem adhatja valaki a leányát. Jól megbányja vesse a legényeket. Nagy felelősség az. Igaza van Lornyáné tekintetes asszonynak, tökéletesen igaza. Julcsa kisasszony, Kati kisasszony is megérdemlik, hogy jól menjenek férjhez. Tanuljanak látni, mert jó szem nélkül bele mennek a leányok a szerencsétlenségbe. Parasztleánynál jobban sikerül a házasság, mint az uraknál, mert azoknak jobb a szemük. Itt a kerti lóczán nem beszélgettek erről a dologról. Fiatal leány két fiatalemberrel van együtt. Vigyázni kell, mert rosszra magyarázzák az ügyetlen beszédet. Azután még azt is hihetne ez az urinép, hogy az öcscséib reájuk akarja kötni. Ezt pedig ne higyje. Attól is megijedt, a mit beszólt, hátha sok fát rakott a tűzre, a mi eddig nem lobogott. Bezzeg Kati előtt nem beszélne, mert az nem olyan tréfás teremtés. Le sem ülne egy padra azzal, a ki nem ur. Azért is bízik Katiban jobban. Ez a leány nem gyullad fel olyan könynyen, mint Julcsa. Tudja magát tartani. Erős természetű, eltitkolja, a mit érez. A kötelesség előtt meghajol. Ha az anyja, apja jónak látja, nem ad kosarat, akár szereti, akár nem szereti. Julcsa fejesebb. De hát ki tudna okos lenni, mikor még eeryikük sem volt szerelmes. Álmodott talán ki-ki a magáéról, a mesebeli király fiúról. Sokat mesélt ilyeneket Évi néni. mikor kislány-korukban meglátogatták, de csak nem érkezett meg, akárhogy várták is. Húsz éves kora után a leány még jobban vágyik egy igaz szívhez, mint azelőtt. Szeretne független lenni és háztartásában önállásra vergődni, de most már fél, kezd bizalmatlan lenni, azért határozza el magát nehezebben a fontos lépésre. Mikor arra való férfit lát, szeretné, ha ez lenne az igazi, de hiába, a szívnek nem lehet parancsolni. Julcsa szeretett Évi nénivel beszélgetni, de mióta Ácszugi Rábolcson üdítette lelkét, nem látogatta meg, nehogy felvegyék a szóra, hogy maga jár a legény után. Hamar kihire- sitik a lányokat ebben a faluban, bár nem sok pihent nyelv van ; mert az emberszólásban kop- tatatják. Ácszugi látogatása után felmentve érezte magát a tartózkodás alól. Sietett helyrehozni a mulasztást, hogy eltréfálhasson vele és beszéljen ábrándjairól, a miket otthon nem hallgattak meg. Ma nem folytathatta, a két férfi előtt nem mert szabadon beszélni. Ez is szóbajött, az is. November 8 Mozgalom a vidékért. A napokban Pestmegye alispánjánál elkezdették tárgyalni azokat az intézkedéseket, melyeket szükséges volna a vidék emelése érdekében megtenni. Ézuttaí az értekezlet bizalmas jellegű volt, de azért részt vett azon a „Buda és Vidéke“ szerkesztője is. A megjelentek között volt Földváry Miklós császári és királyi kamarás, törvény- hatósági bizottsági tag s a ráczkevei kerület képviselőjelöltje is. Földváry Miklós a nagy Föidvary Gábor unokája és a feledhetlen emlékű halhatatlan Földváry Mihály fia. Mint megyei jegyző, mint országgyűlési képviselő és mint megyei bizottsági tag nagy közigazgatási készültségével tűnt ki. Á megyei iskolában megtanulta a körültekintést, a dolgok átlátását. Örökölte a Földváryak szervező képességét. A „Buda és Vidéke“ több czikket közölt Buda és vidéke emeléséről. E czikkekben foglalt terveket Földváry Miklós áttekintette és ezek folytán a munka progamm irányát kimutatta. E programm a községek gazdasági jólléte, közművelődési felvirágzása, a lakosság vagyonossá tétele, a nyaralás fokozása, a természet előnyeinek kiaknázása. Ezen az alapon szükségesnek látja a járási és helyi szépitési bizottságok megalakítását és azoknak folytonos munkában tartását, egy központi kapcsolattal kfilöuös tekintettel a budai érdekekre. Földváry Miklós a legkisebb részletig figyelmes. Nem csak ismeri, de szivére is vette a vidék érdekeit és minden nézete mély tanulmányra vall. Hálával fogadjuk mi az ő törekvését, mert ezekben van a mi törekvésűnk és Buda és vidéke emelkedése. Örülünk rajta, hogy ily erélyes és arra való tekintély foglalkozik a mi szép vidékünk érdekeivel. Hisszük és reméljük, hogy a siker el nem marad és Földváry Miklós, a kinek személye teljes biztosíték arra, hogy ügyeinket előbbre viszi és nevét oly hálával fogjuk emlegetni, mint boldogult nagyapjáét és atyjáét. Annak idején a mozgalomról be fogunk számolni a mi igazolja azt, hogy Földváry Miklóshoz mi és a községek joggal bíztunk s bizalmunkat, ragaszkodásunkat megérdemelte. Erdélyi Gyula. Nagyvárosi elet, falusi esték. Az élet kis dolgai, nagy dolgai. Bóbitástyuk, nyíló virágok? konyha művészet, varrás, hímzés és sok mindenféle tarkaság. Ily könyü tárgyak közhen legjobb m lehet vizsgálódni és figyelni. Nem maradtak mindig ennél. Felszínre jöttek az eszmék és érzelmek. Maga Évi néni fordította erre a szót, ösztönözte Bencze félbenhagyott felolvasása. Női-jellemek, férfijellemek elbírálása következett. Julcsa horgolt, de közbe az ő olvasmányait is birálgatta. — No hát mit szól hozzá, Juliska? A sikkasztó pénztárnok meglátogatja, mikor a börtönből kikerül, a menyasszonyát. Mi fog történni ? — A menyasszony, ha szerette, szeretni fogja ezután is. — Olyan gézengúzt ? — Én azt tartom, hogy a kit szeretünk, annak mindent megboosátunk. A mi szemeinkben nem bűn az ö bűne. — De mi szól hozzá a világ ? — Mit szól hozzá a világ, Ácszugi ur? Szerintem a világra nem kell semmit sem adnunk. Ki cselekedhetnék olyant, mely mindenkinek tetszik ? A szerelem megbocsátja a bűnt. — Igaza vau a kisasszonynak, — erősítette Bencze, — én is aOt mondom, hogy két szív dolgához kevés köze van a világnak. — Vagy szeretni, vagy nem szeretni . . . Bencze felelt reá. — Teljesen úgy van. Ettől fogva a társalgást Julcsa és Bencze vitte, Évi néni és Ácszugi csak úgy elvétve vegyültek bele. (Folyt, köv.)
