Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-25 / 43. szám
Budapest, 1896. (4.) BUDA és VIDÉKÉ. Október 25. és szeretik a jó hivatalnokot, a jó polgárt és j jó családapát, ki a múlt években ünnepelte szeretetre méltó nejjével együtt boldog házassága harmincz éves tehát ezüst lakodalmát, ifjú kedélylyel és igaz szívvel. Schott Jánosűál csak a szive jobb. Az utolsóját is megosztja barátaival és résztvesz örömükben bánatukban. Ez az évszázados életre hivatott erős férfi olyan egészséges, hogy kölcsön is adhatna belőle. A tréfa, a kedély ragyog benne. Tréfál és el is tűri a tréfát. A modern világban az is ritkaság számban megy már, ha valaki jól beszél diákul, mint ő és oly klasszikus nevelése van, mint neki. A papi pályára készült és képességénél fogva ma már legalább püspök lehetne, de a sors másként irta elő munkás élete regényét. Elvesztette ugyan a pásztorbotra való reményét, de nagyobb kincset juttatott neki, mert öreg kora küszöbén unokájával játszhatik s szép családja van. A mit a stall umbau elvesztett, megnyerte a megelégedésben mint pater fa- milias. Vivat! Budavári Országk Sándor beszéde. (Elmondotta az Egyesült Fővárosi takarékpénztár jubileumán.) I. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Az igazgatóság kitüntető bizalmából reám hárult a kedves kötelesség, hogy intézetünk felszázados fennállásának alkalmából, a mélyen tisztelt közgyűlés színe előtt rövid visszapillantást vethessek a lefolyt 50 évre. Magam is több mint 83 éven át intézetünk belső szeevezetéhez tartozván, 1 1869. óta magában az igazgatóságban is részt vevén, a visszaemlékezések behatása alatt állok s gyengeségem érzetében csak némi elfogultsággal vállalkozom e szerepre. De bátorságot nyújt az intézethez való ragaszkodás s az ügy szeretető, mig gyengeségemet menteni fogja, Önök jó- akaratu elnézése. A lefolyt 50 évből 26 éven át intézetünk csakis Budán létezett, mig később az egész Budapestre terjeszté ki működését; természetes tehát, hogy egész létele első sorban a jobbparti részekkel van összeforrva, hol az anyaintézetben tartjuk ma közgyűlésünket. Budavárának 1686-ban történt dicsőséges visszaviva8a befejezte azon szomorú korszakot, melyen át az ország egyik fele a török járom alatt nyögött, másik fele pedig a vallási és politikai villongások pusztító és romboló hatását sinlette. Helyreállott ugyan a béke. de ez csaknem veszedelmesebbé vált nemzetünkre, mint a lefolyt véres harczok korszaka, mert a a nemzet álomba merült, tespedésbe esett, kétségbeesett fennállása iránt, csakis a múlt emlékéről álmodozott, a jelent mindeu lendület nélkül átélte, jövőjében nem bízott s avval nemis foglalkozott. Ez időkre vonatkozik báró Eötvös József sóhaja „Búcsú“ czimü költeményében: »S szól egy köny Budáról, mely magas tetején. Sötéten áll, egy bus emlékezet Nagy sirköve hazámnak temetőjén S ráirva mind, mi vele elveszett Régen szétdönté az idő falát, Kövén meglátni a csaták nyomát!« Az 1792-ben Buda várában tartott országgyűlés az ujjáébredésnek első hajnalpirját jelezé, de gyümölcsöket még nem érlelhetett, sőt a Francziaországból beszivárgott eszmék hirdetőink kivégeztetése és bebörtönöztetése után, még inkább siri csend honolt az országban országban és ekkor irta Berzsenyi: »Nyolcz századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. Most lassú féreg, tassu halál emészt. Nézd : a kevély tölgy, melyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek, erős gyökerét megörlik S egy gydnge széltől földre téríttetik !< Ez időben mérte az absolut hatalom a halálcsapást az ország alkotmányára az adó és ujonczállitási rendeletekkel. De ekkor már megmozdult az egész nemzet és megye megye után ellenszegült a hatalom túlkapásainak, oly erővel, ol ' hatalmasan, oly általánosan, hogy 1826-ban újra összehivatott az országgyűlés, felolvastatott Ferencz király hires leirata „Do- luit cordi paterno nostro“ s az alkotmányos sérelmek eligazittattak, megalapittatik a magyar tudományos társaság, a nemzet kezd a jövő felé tekinteni, észreveszi hátramaradását s keresi az eszközöket, melyek léteiét és fennállását újra biztosítsák. S jönek a 30 és 40-es évek, Magyarország újjászületésének, a magyar renaissance- nak dicsőséges évei! A törvényhozás Széchenyi Deák és Klauzál, később Kossuth és a czentralisták Eötvös, Csengeri és Szalay vezérlete alatt — egyrészt megvédi az ország alkotmányát, s mind hatalmasabban küzd a közjogi sérelmek ellenében, de másrészt már erélyesen gondoskodik az anyagi haladás eszközeiről is. Az egyik irányban a magyar nyelv ügye folytonosan tárgyal- tatik és hódit, törvény alkottatik a nemzeti muzeum és nemzeti szinház iránt és előkészíttetik Erdély uniója. A másik irányban törvényt alkotnak a lánczhidépitésről, Dunasza- bályozásról, vizek és csatornákról, a váltótörvény behozataláról, a kereskedőkről és sok más irányban. Egyidejűleg gazdag irodalma támad azon nyelvnek, mely csak nemrég alig volt képes természetes jogait, hosszú küzdelmek árán visz- szavivni. Kazinczy és Kisfaluny Sándor után fellépett Kisfaludy Károly, a magyar vígjáték atyja, Czuczor és Vörösmarty kinek „Szózat“-a azóta imájává lett a nemzetnek. Regényeket Írtak Eötvös és Kemény Zsigmond. A tudomány terén az Akadémia, a szépirodalom terén a Kisfaludy-társaság viszik a vezérszerepet. Ös-Budavára ellen. A budapesti I—III. kér. (budai) vendéglősök ipartársulata Ös-Budavár czimü mulatóhely további engedélyezése ellen a székesfőv. tanácshoz kérvényt nyújtott be. E kérvény tartalmát a következőkben ismertetjük t. olvasóinkkal: Tekintetes Tanács! Engedve a társulatunk tagjai által ismételten felhozott panaszoknak azon kérelemmel fordulunk a Tek. Tanácshoz, miszerint az Os- Budavár czimü mulatóhely további fennállásához szükséges engedélyt megtagadni méltóztatnék. Ezen kérelmünk támogatásául van szerencsénk a következőket tagjaink által elpanaszolt sérelmeket tisztelettel felsorolni: Az ezredéves kiállítás minden székesfővárosi üzlettulajdonost a legnagyobb reményekkel kecsegtette, de sajnos a főváros dunajobbparti üzletek általában, de különösen a vendéglősök nemcsak, hogy nagyobb forgalmat nem mutathatnak fel, hanem üzletük teljesen szünetel s a tönkrejutás elé vezette különösen azokat, kik nagyobb forgalomra számítva üzletükbe nagyobb tökét helyeztek. Ha ezen a főváros Duna jobbpartján kü lönösen feltűnő sajnos üzleti viszonyok okozóját keressük, úgy azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy nem a kiállítás okozta ezt, mert az 1885. évi kiállítás alkalmával ily panaszok nem merültek fel, hanem igenis azon mulatóhely melynek neve Ös-Budavár, ahol mindaz van megengedve, a mi városi üzletekben szigorúan tilos, mint: éneklés, zenélés, pinczérnők által való kiszolgáltatás stb. Természetes, hogy a kiállítást látogató közönség inkább ezen helyre megy, hol oly szórakozások kínálkoznak, milyeneket a városi üzletek törvény- és szabályrendeletek intézkedései miatt nem nyújthatok. A székesfőváros milliókat költ arra a nem eléggé dicsérhető czélra, hogy szép hazánk szive — a magyar főváros — minden izében magyar legyen. És mit tapasztalunk az Osbudavár czimü mulatóhelyen ? azt, hogy német ajkú pinczérnők és énekesek egész serege ger- manizálja még azon közönséget is, mely eddig mindenben magyar volt és a legidősebb német ajkú korcsi^árostól is követelte a magyar szó használatát. Azon kérdésre, hogy az uralkodó viszonyok mellett szükségünk van-e ily mulatóhelyre ? bátran mondhatjuk, hogy arra szükségünk nincs; mert egyrészt a meglévő üzletek teljesen képesek a legnagyobb igényeknek is megfelelni, másrészt pedig hivatkozunk Hock János volt orsz. képviselő és Kasics Péter törvh. bizottsági tag urak interpelláczióira, melyekből kitűnik, hogy e mulatóhely további fennállása káros következményekkel jár. Tekintetes Tanács! jelen kérvényünkkel nem kívánjuk bölcs belátását befolyásolni, de kötelességünket véljük teljesíteni, midőn bátorkodunk becses figyelmét felhívni arra, hogy a többször felemlített vállalat további fennállása a székesfőv. duna-jobbparti vendéglősök és korcs- márosok teljes tönkrejutását vonja maga után, mi által sajnos, igen sok derék családfenntartó adófizető honpolgár családjával együtt a legnagyobb nyomornak lesz kiszolgáltatva. Ezt pedig a Tek. Tanács ösmerve mindenkor tanúsított nemes gondolkozását meg nem engedheti. Ezek alapján tisztelettel kérjük, miszerint a felsorolt panaszokat figyelemre méltatva az „Osbudavár“ czimü mulatóhely vállalatnak a további fennállását megakadályozni méltóztatnék. Budapest 1896. október hó 19-én. A budapesti I—III. kér. szállodások, vendéglősök, bor- és sörmérők ipartársulata. Buzik Andor s. k. h. elnök. E kérvény szószerinti közlése mellett felkérjük az illetékes hatóságot, és intézkedő hatással biró urakat, hogy a felsorolt és valóban létező sajnos viszonyok orvoslása iránt intézkedni szíveskedjenek. Szerkesztő. Utasítás az állami szőlészeti és borászati szakközegek számára, az 1896: V. t.-cz. végrehajtása körül teljesítendő szolgálatukra nézve. II. 11. §. Annak megállapítására hogy alkalmas-e valamely terület kölcsön utján szőlővel való beültetésre, általánosságba véve elfogadható alapot szolgáltathatnak a helyi viszonyok összbenyomása, a szomszédos területeken hasonló talajokban elért eredmények, az általános gyakorlati tapasztalatok s az állami szakközeg gyakorlati érzéke. Hogy azonban e tekintetben az állami szakközegek mégis bizonyos irányelvek által megszabott határok és korlátok közt járjanak el, rendelem, hogy kölcsön utján szőlővel való felújításra általánosságban alkalmasnak nyilvánítható az oly eredeti (eddigi) szőlőterület, a mely megfelelő fekvéssel és viszonyokkal bír, s a melynek talaja legalább 60 centiméter mélyen megforgatható, nincs kimerülve, nem tulsovány nem terméketlen, nem nagyon száraz és köves, nem nagyon meredek, nem nagyon meszesz, vagy nem vadvizes s a melyet nem ér rendesen évről-évre jégverés. Ha a kimerült, sovány, terméketlen vagy vadvizes talajok trágyázás, több évi ugarolás, légenygyüjtő kapás növények több éven at való termelése, árkolások, alagcsövezések vagy más alkalmas müvelatek utján megjavittattak s termőképes és megfelelő állapotba hozatlak, az ekként sikeresen befejezett telkesítés után a szőlővel való felújításra esetleg alkalmasaknak jelezhetők. A fentiek szerint bírálandó el az is. ha vajon az elpusztult eddigi — felújításra nem alkalmas — szőlőterület tulajdonosa által a törvény 5. §-ának második bekezdése értelmében esetleg kijelölt helyettesitő terület alkal mas-e szőlő létesítésére vagy sem. Az ily helyettesitő területek ezonban meg- vizsgálandók lelkiismeretesen abból a szempont-
