Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-11 / 41. szám

LJudapes1- 1895. (4.)

rég letűnt századokban is megfordultak itt, mely másfélszáz éven át idegen hatalom birtokában, bevehetetlen erőd vala, s mikor végre visszajutott a nemzet jogos birtokába, a pusztulásnak romlásnak képét mutatta, melyen alig maradt kő a kövön, de mely elődeink munkás szor- aalma által a gondviselés óvó szárnyai alatt Phönixként uj életre kelt s ismét elnyerte nagy rendeltetését, újra szerepet játszott az ország történetében, uj virágzásnak, gazdagodásnak indult; mig végre — egy különben rég óhajtva várt kor — a kiegyezés kora felderülvén, számtalan, politikai, adminisztrácziónális és egyéb okok közreműködése által az utolsó 25 évben majd stagnácziónak, majd hanyatláanak indult.

Igenis, T. Értekezlet! Az 1867-iki nagy események, melyektől nem lehet elvitatni azt, hogy hazánkat a fejlődés, az anyagi és szellemi élet terén a haladás útjaira terelték, minek számtalan példáját és bizonyságát látjuk mindenfelé, épen csak Buda városának életében nyilatkozik olyképen, hogy szomorúságot ébreszt azokban, a kik érdeklődnek a főváros ezen része iránt. És pedig nem azért, mintha Bvda és Ó-Buda, — mert a Buda elnevezés alatt Óbudát is kérjük mindenütt érteni, — közigazgatás tekintetében mostoha elbánás miatt panaszkodhatnék, hiszen könnyen bebizonyítható, hogy Buda adminisztrácziójának, a város fentartásának költségei hasonlithatatianul többet emésztenek fel most, mint akkor, mikor még külön törvényhatóság volt; hogy jóval több adatik ki a budai közmunkákra, mint az- alőtt, hogy a főváros adminisztrácziója nem tesz különbséget a pesti és budai részek között, hogy a városházán a budai érdekek ép oly meleg szószólókra találnak a pesti polgárság kebelében, mint azok érdeke a budaiaknál, nem tapasztaljuk erőszakos elnyomását a budai érdekeknek, és — mégis, majdnem megmagyarázhatatlanul érezzük, hogy le vagyunk szorítva a haladás, a fejlődés azon útjairól, melyek az emelkedéshez, a gazdagodáshoz, a virágzáshoz vezetnek. S ha Buda mai képét összehasonlítjuk annak régi arczulatával, azt látjuk, hogy bár ma nagyobb, gazdagabb, több épülete van, nagyobb lakosságának száma, mint azelőtt mégis hátrább áll, mint aunakelőtte. E körülménynek nyitja az, hogy régente csekély eszközökkel többet lehetett elérni, mint ma, s hogy a XIX. század rohamos fejlődésével lépést lehessen tartani, ahhoz határtalanul több kell, mint kellett a letűnt századok folyamán.

Ha Budát Pesttel összehasonlítjuk, azt keB mondanunk, hogy ami Budán van, kivéve néhány középületet, az mind a múlt, s ami Pesten van, annak legnagyobb része a jelen, az utolsó 25 esztendő alkotása. Sőt, ha közintézményeinket tekintjük, azon fájdalmas megismerésre kell jutnunk, hogy sokat, amivel ezelőtt bírtunk, elvittek, elvettek tőlünk, és gazdagították vele a pesti oldalt.

Ha végig tekintünk a pesti parton, nem tagadhatjuk el, hogy a főváros ezen része rohamosan haladt az utolsó 25 esztendő alatt. S akik nem ok nélkül azt mondják, hogy Berlin és Budapest azon európai városok, melyek amerikai arányokban fejlődnek, növekednek, azok nem tagadhatják el, hogy e haladás, e fejlődés főkép a pesti partra vonatkozik, mert a budai part, eltekintve attól, hogy lakosságának száma a természet törvényei szerint, még a legmostohább viszonyok között is kell, hogy növekedjék, növekszik is, és eltekintve attól a minimumtól, ami a középitkezések terén itt is történik, valóban nem veheti magára az ameri- kaias arányú fejlődésnek a fővárosra nézve konstatált tényét.

Es, T. Értekezlet, mi mindezek daczára nem akarunk rekriminálni, nem irigykedünk e tekintetben boldogabb pesti polgártársainkra, s nem kívánunk egyebet, mint azt, hogy ameny- nyiben a főváros fejlődése és fejlesztése megengedi, nagyobb figyelemben részesüljünk ezután, mint aminőben részesültünk eddig.

Igaz, hogy a főváros egyesítése következtében annak jobbparti része, t. i. az egykori Buda és O-Buda, elveszítette egykori különálló városi jellegét, s a törvény értelmében ma már csak alkotó része az egységes fővárosnak, s mint ilyen, nem kívánhatja azt, hogy külön városnak tekintetvén, a város fejlesztésében neki külön

BUDA és VIDÉKÉ

mértékkel mérjenek. De, mig egyrészt ezzel elismerjük azt, hogy nem kívánhatjuk helyi érdekeink kielégítését az összesség rovására, úgy viszont épen ezen elismerésből következik az is, hogy az sem jogosult, hogy a főváros más részei ami rovásunkra előnyben, fejlesztésben ré- szesittesenek. Mert amidőn mi elismerjük azt, hogy ami helyi érdekeinknek háttérbe kell szo- rulniok az egyetemességet érdeklő közérdekek előtt, úgy másrészt azt kívánhatjuk, hogy ami jogos érdekeink ok nélkül ne áldoztassanak fel a többi városrészek helyi érdekeinek.

És ha léteznek jogos helyi érdekek, akkor a főváros budai részére nézve is léteznek ilyenek, s ezek nem ignorálhatók egyrészt azért, mert a főváros fejlődésének nem szabad egy pontra irányulnia, mert nem helyes az, hogy mindaz ami a fejlesztés körébe vág, kizárólag csak egy részen halmoztassék fel, mert az észszerű fejlesztésnek egyenletesen kell megoszlania az összes részek között, különben egy oly saját- szerű ellentét létesülnie egyugyanazon városban, hogy mig annak egyik részé csupa féoy, pompa és gazdagság, addig a másik éésze romlásnak és elszegényedésnek indulna. Ha a főváros tovább is ily osztozkodás szerint fejlődnék, akkor maholnap a keleti városok siralmas képét nyújtaná. De, ha Budáról van szó, itt még a história és az ennek alapján létrejött jogosultság is tekintetbe veendő. Sok századon keresztül az egykori Buda volt országunk fővárosa, és a királyok székhelye; lehetetlen tehát az, hogy azért, mert meg szűnt kizárólag az ország fővárosa lenni, oly mostoha elbánásban részesüljön, mint részesült az utóbb lefoly 25 esztendő alatt.

Röviden előadtuk T. Értekezlet az eszme keletkezésének eddigi fejlődésének történetét. Szükséges most már, hogy áttérjünk a konkrét javaslatokra, hogy részletesen fölsoroljuk azon főbb momentumokat, melyeknek megvalósítását szükségesnek tartjuk Buda fejlesztése szempontjából. Tevékenységünknek főirányelve az legyen, hogy legelső sorban a budai részek összeségének emelkedése és fejlesztése tartassák szem előtt, tekintet nélküi az egyes városrészek és vidékek saját külön érdekeire, de mégis úgy, hogy a fejlesztés nem egy csoportba való össze- halmozás által, hanem kellőképen és észszerűen történjék, ami természetesen magában involválja azt, hogy egyik másik kérdésben nem mellőzhetjük az egyes városrészek megnevezését. Buda emelésének egyik főtényezőjéül azt akarjuk elérni, hogy azon középületek, intézmények és intézetek, melyekre nézve nem fontos az, hogy a messze elterülő pesti síkságon emelkedjenek és létesüljenek, s melyeknek élete és munkássága nincs azon folytonos mozgékonysághoz és sietséghez kötve, mely főkép az adminisztráczió és az üzleti élet szempontjától a pesti oldalon természetszerüuen kifejlődhetik, Budán helyeztessenek el, s ez által a budai oldal fellendülésének is tápot nyújtsanak.

(Folyt, köv.)

Erdőink.

Dr. Thirring Gusztáv, a székesfőv. statisztikai hivatal aligazgatója által összeállított 1894. e. Statisztikai évkönyv kerülvén kezembe, az ott felhalmozott és nagy gond és fáradsággal összeállított értékes és érdekes adatok közül ismét a székesfőv. erdőkre vonatkozók kötötték le figyelmemet.

Ézek szerint a székesfőváros összes erdőterülete 1885. évben 1122-78 hectár volt, mig 1894. évben már 2262-51 hectárra emelkedett. Már e számok magukban is igazolják az illetékes körök érdeklődését az erdő iránt. Oka ennek a lényeges emelkedésnek egyrészt nagyobb- mérvü vételek, másrészt pedig eddig parlagon heverő, vagy más művelési ághoz tartozó területek befásitása és az erdőkhöz történt csatolása.

Ezen területből be van erdősítve 1855-15 hectár, beerdősités alatt 343-01 hectár, mig a többi terület részben terméketlen, részben pedig mint belsőség, csemete kert stb. lesz felhasználva.

Még jobban feltűnnek azonban a haladás jelei, ha ezen területeket az 1859. évi területOktóber 11.

tel hasonlítjuk össze, a midőn egészben csak 850-12 hectár lett kimutatva.

Amíg az erdőterület ily módon emelkedik, addig nem kell tartani attól, hogy kiránduló- helyeink elfogynak, sem pedig attól, hogy helytelen a gazdálkodás ott. Azok a körök, kik az erdő területének ily mérvben való szaporodását előmozdították és lehetővé tették, okvetlen őrködni fognak annak helyes kezelése és épségben tartása felett is.

Kedvezőtlenebbek a kimutatás második részében a korra nézve felsorolt adatok. Mig ugyanis az 1859. évi adatok szerint az akkori erdőben meglehetősen egyenlően volt mindenkor képviselve, ez a szép egyensúly már az 1885. évi adatok szerint is nagyon meg lett bontva. A kimutatás szerint ugyanis az összes terület felénél nagyobb része egykorú, talán már el is öregedett és igy nincs kizárva, hogy a tisztások területe is ennek folytán nagyobbodott, mig fiatalabb és középkorú erdő alig van Valamivel kedvezőbb lett az arány az 1894. évi adatoknál hol a korosabb erdő arányszáma csökkent és a fiatalabb erdőszázaléka emelkedett, de itt meg valószínűleg a régebbi gazdálkodás következtében a középkorú erdő van nagyon is csekély mérvben képviselve.

Az egészből azonban láthatni, hogy a jelenlegi erdőgazdaság a megbillent egyensúly helyreállitásáéa törekszik, és iparkodik arra, hogy az egyes korok egyenlően legyenek kép- visolve, mert ez a mai erdőgazdaság alapelve igy éretik el az. hogy a kor és idő viszontagságai folytán kidőlt vagy már nem életképns egyedek helyettesítéséről gondoskodva van.

A következő kimutatás már az 1894. évi állapotot részletezi s itt a legújabb beszerzések szám szerint is föl vannak sorolva, például: a volt Sigray-Czillich-féle terűlet 29‘88 hectárral az ujjonan megszerzett, budakeszi erdő 646 hectárral.

Ez a kimutatás a jelenlegi fakészletet is kimutatja, s azt mondja, hogy a budakeszi erdő nélkül 90789 tömörmeter fa van az erdőkben és ez évenkint 1935 tömörméterre gyarapodik. Ez a gyarapodási adat, illetve eredmény nagyon csekély és pedig egyrészt azért, mert az erdők nagyon köves, rossz és szegény talajon állnak, másrészt és főleg azért, mert a régi kezelési módnak megfelelően túl korosak s ennek már nem fejlődhetnek és gyarapodhatnak úgy, mint azt fiatal erdőnél láthatok. Arra az időre, mire az ujabbi ültetések számbaveheto fejlődésnek indulnak, majd ez az eredmény is kedvezőbb fog lenni, de minden erdőgazdaságnál ily nagyobb munkálatok hosszú időt is vesznek igénybe, különösen ha oly gyökeres és elvi változások keresztülviteléről van a szó, mint a székesfővárosnál a jelen esetben.

Az erdész nem is dolgozik abban a tudatban mint a gazda, hogy úgy amint vetett úgy aratni is fog. ő utódjának vet. és az elődje fáradságos eredményét aratja. De úgy látom eltértem a statisztikától, melynek következő kimutatása az évenkint beültetett területeket az ültetésnél felhasznált csemetéket és napszám mennyiséget és költségeket részletezi és ezek eredménye képen kimutatja, hogy egy hectárnyi terület beültetése 82 és 259 frt között változik a megmunkált terület minőségéhea képest. A többi kimutatások az évenkint termelt famennyiséget, a fentartási költségeket, a fa eladási árát stb. részletezik, s általánosabb érdekkel talán az bir, hogy 1886 év óta az utak mentén nevelt sorfákon termett vadgesztenye és némely években az erdőn termett gubacs is értékesítve lesz, tehát csekélyebb dolgokra figyelem forditt5tik, továbbá az, hogy a személyzet által évenkint nagyobb mennyiségű kártékony állat, kőbőr eb és macska stb. lesz elpusztítva, s hogy ezek száma 1893. évben 3085, és 1894 évben 3617 darabot! tett ki. Figyelembevéve a nagy határt és a szomszédhelyiségeket e számok nagyobbak is lehetnének, de csak az erdészeti személyzet vehet itt tevékeny részt, miután a csőszök nem hordhatnak lőfegyvereket.

Összegezve az eredményeket a haladás a számok szerint ítélve is tetemes, és csak kívánatos lehet az, ha az illetékes körökben a kitartás nem lankad, hanem azok az erdők fejlesztése és gyarapításában továbbra áldozatkészségük nemes példáját adják. Tény az, hogy a