Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-11 / 41. szám
Budapest, 1896. (2.) BUDA és VIDÉKÉ. Október 11. titkár ur tervezete sem kerülheti el ezt a sorsot. A példabeszéd azt mondja, hogy a fejétől romlik meg a hal! Közgazdaságunk s társadalmi életünk is a főtől kapta bajait, mert lehet-e nemzeti fejlődésünk üdvöt hozó akkor, midőn az ösz- szes osztályok szakszerű építkezési munkáját egyedül oly faktorok vezetik, kiknek a kellő elbíráláshoz szükséges ismeretük és szakértelmük hiányzik?! Kern követelie-e meg közgasdaságunk jövője, hogy a szakértelmiségnek, mint egyenrangú faktornak a szakminisztériumokban is helyet teremtsünk ? hogy ezzel a rendszerrel a jogászok alkotó ambiczió- jának hazánk javára segédkezóst nyújthassunk arra, hogy a szenvedő osztályok érdekeinek összhangzásba hozatalával a társadalom nyugalmát, a kenyérkereseteknek rendes mederbe való terelésével elérhetőkké tehessék. Nem vészt hozó-e az országra s magukra a jogászokra is, ha a jogászelem túltermelése beáll és ha ez az elem a kapzsi tőkével karöltve fogja közgazdaságunkat irányítani, mert a közgaz daság törvényei szerint a szakértelmiségek érvényesülése nélkül egyik ország népe sem lehet sem gazdag, sem boldog! Kifejtett véleményem alapján az iparosok nyugdijtervezetét mellőzni, a szabad ipar és kereskedelem túlkapásainak orvoslását és a szaktehetségeknek a minisztériumokban levő működési körök biztosítását kérni, ajánlom az iparosok figyelmébe. Ifj. Sir Nándor. Szőlővessző- és szőlőoltvány- üzleti szokások. A) £ SEobások alkalmazása 1. §. A jelen szokások kötelezők : 1. az állami szőlővessző-szaporitó anyatelepekre és szőlőoltvány telepekre ; 2. azokra a vállalkozókra, a kik a jelen szám alatt egyidejűig kibocsátott „Hirdetés“ A részében foglaltak alapján állami támoga- ta'ssal amerikai szőlővessző-szaporitó anyatelepeket és szőlőoltvány-telepeket létesítenek s azok terményeinek elárusitásával üzletszerűig foglalkoznak, úgyszintén az említett „Hirdetés“ B része alá tartozó s állami támogatásban részesülő érdekkörökre ; 3. azokra a szőlőbirtokosokra, a kik elpusztult szüleiket az 1896: V. t-cz. rendelkezései alapján igénybe vett kölcsönnel újítják fel: 4. mindazoknál a szőlővessző- és szőlő- oltvány-üzletekuél, a melyek eme szokásokra való hivatkozással jöttek létre. Más esetekben a vevőnek (megrendelőnek) s az eladónak (szállítónak) szabadságában van az üzletet ezektől a szokásoktól eltérő feltételekkel és kikötésekkel létesíteni; ajánlatos azonban általában, hogy a közönség a szőlővessző- és szőlőoltvány-üzleteknél ezekhez a szokásokhoz ragaszkodjék és azok megtartását főssé ki, egyrészt azért, hogy a szőlővessző- és szőlőoltvány-tizlet az egész országban egyöntetű legyen s másrészt azért, hogy mind a vevő, mind az eladó érdekei e szokások oltalma alatt kellő védelemre találjanak. Az állami szakközegek, ha akár bírói eljárás során mint szakértők vétetnek igénybe, akár birói eljáráson kívül szakvélemény adására szállíttatnak fel, szakvéleményeiket ezeknek a szokásoknak figyelembe vételével fogják nyilvánítani B) A BZÖltívesszöhre nézve. a) Általános kellékek. 2. §. A szőlővessző az üzleti szokásoknak megfelel, ha teljesen érett, mindennemű gomba- (kryptogamikus) betegségtől, úgyszintén elemi csapás vagy rovarkár okozta, vagy más külső erőmüvi behatásból származó — habár be is hegedt — sérüléstől mentes, s nem szenved törpeáguság-, csalánosodás-, szalagosodás-, vil- lásodás- vagy csavarosodásban. A rügyeknek teljesen épeknek és éretteknek kell lenniök (1. a 4. §-t.) és szükséges, hogy azok fagyoktól ne szenvedtek legyenek. A jelen szakaszban felsorolt összes kellékek feltétlenül megkivántatnak mindennemű szőlővesszőnél, tekintet nélkül azok életkorára, vagy más állapotára. He naljhajtások semminemű alakban és asszony volt, ki azon igyekezik, hogy vendége otthon találja magát. Erről és amarról is beszélve, végre rátértek a lélek szanatóriumára. Mennyire tetszett ez a tekintetes asszonynak. Nem kell elpazarolni a tejfelt, a túrót, a vajat. Ára leszen a zöldségnek, most csak a majoránnán, meg a káposztamagon fordíthat valamit A tojást, ha a kofák össze nem szedik, úgy dobálja, majdnem ingyen az emberek után. A baromfinak nincs ára. Maguk eszik meg. Szükség van a pehelyre, két leány van a háznál. Városiak jönnek, mindenből piacz leszen. Megveszi azt a darab földet, amire régen vásik a foga. A kisasszonyok belemerültek a gazdálkodásba. Szinte öröm volt hal'gatni. Legalább két orvos kell. Egynek megmarad az öreg, a másik fiatal lesz. Derék, nagyon derék, tapsoltak a kisasseonyok, úgy is olyan rossz tánezo- sok vannak ezen a vidéken. Egyszerre kiütött Lornyáéknál a szanatórium-láz. Elhatározták, hogy a részleteket egy pompás ozsonna mellett közelebb beszélik meg. A lányok majd kitesznek magukért. Mikor Ácszugi elbúcsúzott és hazament, egyre azt beszélték milyen derék ember ez a pinezér. VI. Gertrud regénye. — Hogy tétszett a Lornya-család ? Ezzel a kérdéssel fogadta Menyétesné a hazatért Ácszugit. — Nagyon derék család. — Ugy-e mondtam, Melyik tetszik jobban ? — A mama . . . — Az már bizonyos, hogy sokat ér, de hát a lányok közül ? — Tudja Isten. Julcsa kisasszony? — AZ is . . . — Talán Kati kisasszony ? — Meglehet . . . — Egyik csak jobban tetszik ? — Nem láttam még őket annyira. — No, hiszen, olyan soká kell a felett fünődni, hogy két leány közül melyik a szebbik. Fogadom, Gertrud megtudná mondani, hogy a két legény közül melyik a szebbik? — Én, kedves néném ? — Igen, hát kicsoda más. Talán bizony nem is néztél senkire? — Azt nem mondom. — Azért mert jaj annak a szívnek, melynek nem volt, vagy nincs virága. Ugy-e tekintetes ur ? — Gertrud kisasszony még sokkal fiatalabb, — Hamar kipattan a bimbó csak harmat kell hozzá, meg napsugár. Ugy-e Gertrud ? — Azt mondják. — Hát te nem tudnál felőle? — Én . . . akadozott Gertrud és az egész arcza pipacscsá vált. — Urartu bocsáss ! — kiáltott Évi néni, — ez a leány szerelmes. Nem nagy betegség az, leányom, pap neki a legjobb orvosa. Gertrud szégyenkezve rejté el arc/át nénje kebelén. — De néni . . . — No csak ki vele. Valljuk be azt a semminemű elnevezés alatt nem képeznek az üzleti szokásoknak megfelelő vesszőket. b) Sima és gyökeres szőlővesszők 3- §. Hogy a sima szőlővessző az üzleti szokásoknak megfeleljen, szükséges, hogy a szőlőtőkéről érett állapotban metszessék le, a mellékvesszőktől tisztogattassék meg s az alábbiak (6. §.) szerint eldarabolva, a következő tenyészeti időszakban való felhasználásra alkalmas állapotban, képezze az üzlet tárgyát. 4. §. A gyökeres szőlővessző az üzleti szokásoknak megfelel, ha a 3. §-ban körülirt sima vesszőből akként állíttatott elő, hogv legalább egy tenyészeti időszak tartama alatt — tehát tavasztól őszig, esetleg a következő tavaszig — iskoláztatván, legalább egy oly hajtást hozott, a melynek négy alsó rügye teljesen érett, s ha megfelelő ép és egészséges gyökérzete van. 5. §. Ha a megrendelés egyszerűen szőlő- vesszőról szól, az alatt sima szőlővessző értendő, hacsak a megrendelő nem tesz világosan és határozottan oly árról emlitést, a mely az illető termelő vagy szállitó árjegyzéke vagy a nála szokásos eladási árszabály szerint kétségen kívül csak gyökeres vesszőre vonatkozhatok. c) Á szőlővesszők méretei és osztályozása. 6. §. A sima szőlővesszők, ha a megrendelő más méretet nem kötött ki, oly darabokban szállitandók, a melyek az alsó bütyöktől lefelé legalább öt (5), felfelé pedig legalább negyvenöt (45) centiméter hosszúak. A gyökeres szőlővessző legalább negyveu (40) centiméter hosszúsággal kell, hogy bírjon. 7. §. A szőlővesszők — akár simák, akár gyökeresek — két osztályba Boroztatnak. Első osztályú az eddig körülirt kellékeknek megfelelő : a) oly amerikai fajtájú (sima, vagy gyökeres) vessző, a melynek átmérője (vastagsága) legalább hat (b) milliméter, ezen a méreteu túl felfelé való végső határ megállapítása nélkül; b) oly honi (európai) fajtájú (sima, vagy gyökeres) vessző, a melynek átmérője (vastagsága) legalább hat (6) milliméter, de nem több tizenöt (15) milliméternél. Másod osztályúak az eddig Körülírt kellékeknek egyebekben megfelelő azok a sima c) amerikai fajtájú vesszők, a melyek átmérője (vastagsága) hat (6) milliméteren alul van, de nem kisebb négv (4) milliméternél; rettenetes bűnt, mielőtt a bíróhoz mennénk. Szőke-e, barna-e ? Ni-ni, te sirsz. Ejnye ki látott már ilyen szerelmest, aki sir. Bagoly rúgja meg a dolgát. Ne sirj, aranyos virágszálam. Szólj, ki bántott. Gertrud csak zokogott, zokogott. Most már azért nem tudta abbahagyni, mert szégyenlette, hogy elkeseredett. Ácszugi Demeter szeretett volna távozni, de nem birt. Ez a jelenet egy helyhez szögezte. Szivesen közreműködnék, hogy megboszulja azt, aki Gertrudot bántotta. De neki semmi köze hozzá. Ha rokona lenne, az más. Perczek teltek el, mig a leány felmerte emelni fejét. Szemei még könyben lábadtak, de mosolygást erőltetett. Uralkodui akart fájdalmán. Elpirult. Bestelte a sírást. — Nos, nem fáj már? — kérdé a nénje. Beszélj. Ácszugi ur nem nevet ki érte, ő is lehetett már szerelmes. — Én már nem vagyok ! — felelt határozottan a leány. — De voltál ? — Igen. — Bászedett ? — Nem egészen, kedves néném. — Ígérgetett, hitegetett. — Ennyire nem voltunk, csak tudtam, hogy szeret és én is szerettem. — Miért nem Írtad meg ? — Akkor a képezdébe jártam. Ott ismerkedtünk meg. Nem tudom, hogy történt, de a harmadik látogatásnál már kigyuladt a szivem. Nem tett vallomást. Gyakrabban találkoztunk. (Folyt, köv.)
