Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-11 / 41. szám

Budapest, 18%.

V. évfolyam 41. sz.

(Ősz hava.) Vasárnap, október U.

HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL.

BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE.

Szerkeszti : EXSXDÉULfSn Q-TTT7X-.A..

KIAI>Ó-HIY ÄTÄX,,

Megjelenik minden vasárnap.

hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: I. kér. Albotás-utcza 12 a. Sztíke-ház

Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 8 korona, évnegyedre 3 korona.

I. kor., Alkotás-ntoza 12/a. Sztíke-haz.

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

Országos Oltalom Egylet.

in

A kibontakozás s a jobb jövő elérése elodázhatlanná teszi, bogy a becsületes munkára a hitel élvezhetése nélkül utalt kisiparosok és kereskedők tisztességes megélhetése az ipari és kereskedelmi törvények kellő reformálásával lehetővé tétessék, mert a fent vázolt veszedelmek ma létüket mindinkább fenyegetik s egyikük sem tudja, hogy e kapzsi áramnak mikor tetszik őket vég- képen elsodorni; azért sokan még családot sem alapithatnak. A munkások és kereskedelmi alkalmazottak is e nyomást sinylik, sőt a nemzetiségek gyűlölködésének oka is a megélhetés nehézségeiben keresendő.

A nyugati államokban az ipari vagy kereskedelmi magánvállalkozásba bocsátkozó arisztokrata, jogász stb., hogy pénzét és az ország vállalkozási szellemét ne veszélyeztesse, a józan ész tanácsára előbb a vállalathoz szükséges gyakorlati szakavatottságot s üzleti látkört szerzi meg magának. Ennek következtóI ben ez államokban már tisztában vannak I avval, hogy a ki a folytatni szándékolt vállalkozásnál a maga kárán szerzi meg ismereteit, az ritkán emészti fel önmaga vagyonát, de e ténykedésével a tisztességes konkurrensnek sok veszteséget, kárt okoz. Ott már tisztában vannak avval is, hogy a szakavatottság nélküli vállalkozás tisztességtelen versenynyel, és árupocséklással jár s az e miatt előálló veszteségek az alkalmazottak és munkások fizetésére nagy befolyással bírnak. A nyugati államokban a szakminiszteri referens hivatalnokok jobbára előre képezik ki az állásukhoz megkivánt szakban magukat, mert ott a specziális ismeretekre súlyt fektetnek és nem csereberélik őket annyira, mint ezt nálunk tenni szokták.

A szabad ipar és kereskedelem bajai azonban ez államokat sem engedik boldogulni, pedig az ö kultúrájuk régen megtörzsökösödött. E körülmények vezérlik Németországot most a kereskedelmi és ipari törvények megváltoztatására és a szövetkezetek felállítására. Az iparilag | s kereskedelmileg is hatalmas német |

nemzet e rombolás ellen már védekezik, de mi, kik sokkal gyengébbek vagyunk, tétlenül várjuk be azt az időt, mikor a kapzsiság réme ellen az ököl jogával íog majd védekezni az elszegényedett nép!

Az iparosok nyugdijtervezetót azért is elfogadhatatlannak tartom, mivel iparosaink rendes jövedelemmel s még biztos jövővel sem birnak.

Ne zárkózzék el tehát az igen tisztelt titkár ur az alapmunkálat teljesítése elől, m^rt neki ezt teuni hivatalánál fogva módjában van, s vegye tekintetbe, hogy a budapesti kereskedelmi nyugdíj egyesület annak idején hasonló ezélzaftal létesült. Az újkori fentvázolt nyomás azonban tagjai számát 16-ra redukálta. Pénze, az maradt bőven, van 80 ezer forintja és e néhány tag e nagy összeg fölött, mely mások verejtókes befizetéseiből gyülemlett össze, legközelebb osztozkodni fog, Azután a magyar gyógyszerészek és még más osztálybeliek minden ez alapon létesített nyugdijegye- | sülete szintén ily szomorú emberbaráti | eredményt ért volna el. Az igen tisztelt

A „BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA.

Demeter szerencséje.

— Regény. —

Irta : Erdélyi Gyula. (12)

(Folytatás.)

— Kedves leányom, ha a főfájásod kiállt, tedd le a kendődet.

— Igen, anyám, — szólt felyidulva Julcsa, mert most már ő is a csatalánczba került. Kati elég mérgesen nézett ezért anyjára.

— Sok baj van a gyermekekkel, kedves Ácszugi ur. Meg ne házasodjék valaha.

(Az első akadály ki volt téve, hogy ugorja át. Elkerülte.)

— Nagyon szeretem a gyermekeket, nagyságos asszonyom.

Kedves ember, szólt magában Lornyáné és fennhangon folytatá:

— Pedig annyi baj van velük. Különösen a leányokkal. Fiúgyermek megél a jéghátán is.

— Most már, kérem, a nőknek is nyilik elég pálya. Önállók lehetnek.

— Szomorú az kérem, ha az asszonynak hivatalt kell viselni. Ez olyan anyámasszony katonáskodás csak és annak való, aki rá van szorulva. Ezt az utolsó pár szót nyomatékkai ejtette ki.

— Nagyságos asszonynak igaza van. A családi boldogság a legfőbb életczél. (Okos ember, úgy vélte a tekintetes asszony.)

Nem is kell attól félni. Mátém is sokáig kerülgette a házitüzheiyt és végre mégis belátta, hogy bajos egyedül lenni.

— Nem szegülhutünk ellene sorsunknak.

— A mai férfiak, Isten tudja, miért, de gyávák. Amint egy kis mulatság van, mindjárt kiszaladnak a kártyaszobába, vagy kvaterka mellé. Ugy-e, ami időnkben nem igy volt, Máté ?

— Nem angyalom.

A tekintetes asszony szemei jelt adtak, hogy szabad a szó. Sorrendben. Először Julcsa szólt :

— Szeret ön tánczolni ?

— Én nagyon sokat tánczoltam.

— Ugy-e bár mazurkát ?

Ezt már Kati kérdezte.

— Azt is.

— Mi most a legdivatosabb keringő ?

— Sok van ?

— Hát a nóta melyik ?

— Ki melyiket szereti ?

És igy tovább.

A leányok szabadjukra hagyva kereszttűzbe szorították az ellenséget. Kérdeztek tőle mindenfélét. Korzóról, Margitszigetről, színházakról, hangversenyekről. Álig győzte a feleletet.

Hiszen ezek is olyan nők, mint a fővárosiak, ugyanazok a határkövek a társalgásban, ezek között kanyarog a beszélgetés útja. Egy kicsit a toaletté nem a legutolsó divat, a magatartás más, modor tisztességesebb. De ezek is csak olyan nők. Felületesek. Kiváncsiak. Pletykára vágyók. Szeretnek maguknál nagyobb

urakról beszélni. A kaczérság meg van, bár ártatlanabb kiadásban. A bútorok nem újak, de ott van a lepke, a ballerina, a csinált virágok, akár csak Budapesten.

Sem Julcsa, sem Kati nem volt szép leány, de takarosak, egészségesek. Nem tudnak nagyon mesterkéltek lenni.

Adják a nagy világi hölgyet, ahogy divatlapokból olvassák és mégis meglátszik rajtuk az ártatlan falusi egyszerűség. Nincsenekelromolva. Olyan naivak azok a cselszövések is, miket a mama készít. Látszik rajtuk, hogy jó emberek. A vőlegény-fogdosás nem olyan merészen megv. A szülők szivükön viselik gyermekeik boldogságát, miért ne volna ez nekik megengedve.

Megmutatták Ácszuginak a kertet is. Kérdezősködtek, melyik a kedves virága ? Persze azért, hogy elárulják, milyen jól tudják a virágnyelvet, a legyező, zsebkendő és bélyegnyelvet.

Az idő nagyon jól telt el. Nem bánta meg, hogy eljött. Báli ismeretségeiben sohasem tanult ennyit. A két leány gyermekies modora elragadta. Most már három nőt ismer. Julcsát, Katit és Gfertrudot. Milyen derék tanulmányok ezek a lélekszanatoriumhoz. Aki gyógyítani akar, annak női sziveket és női lelkeket is meg kell ismerni.

A leányok is megKedvelték. Tekintetes asszony és Máté ur szintén. Annyira kedélyes lett a társalgás, hogy Lornyánét cserbenhagyta a diplomácziája. Elfelejtette, hogy vőlegényjelölt is lehetne Ácszugi. Csak a magyar házi„Nyelvóben él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava