Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-20 / 38. szám
Budapest 1896. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Szeptember 20. lap, minél több nyilvános helyen olvassák annál erősebb az a közszel!em, mely a polgár erények forrása. Buda az o r s z á g s z i v e, és innen áradjon szét leginkább Dunántúlra a közművelődés, ipar és kereskedelem. A „Buda és Vidéké“ többször czikkezett már erről és irányadó körökben czik- keit szivesen fogadták. A budai ipar és kereskedelemért is sikra száll s ezt magok a budai és iparosok és kereskedők ismerik el legjobban, és czáfolhatlanul az által, hogy üzleteiket lapunkban ismertetik és azt támogatják és terjesztik, annak tartalmát gazdagítják. Egyszerű budai polgár leveléből idézzük ezt a sort: A Buda és Vidékét mindenkinek pártolni kell, kinek a közügyekhez Buda és vidéke fejlődéséhez érzéke van. Idéztük ezt a mondatot és kérjük tisztelt polgártársainkat, hogy véssék ezt szivökbe és karolják fel lelkesen Buda és Vidékét. Ha csak minden előfizető még egy előfizetőt gyűjt úgy még jobban megizmosodhatik a lap és még méltóbb képviselője lehet a polgár erénye k n e k. A Buda és Vidéket térj esetésére alakult végrehajtó bizottság. Budai művészek, (Czikksorozat.) Irta : Taksonyi József. II. Kallós Ede született Hódmezővásárhelyen 1866-ban. Igazán friss, életerős tehetség. Az újabb pályázatokon gyakran hallani nevét és diadalait. 0 készité a pusztaszeri Árpád-emléket s a Kölcsey-szobrot, amely Párisban öntés alatt van. A békés-gyulai Erkel-szobor már fönn áll; s most fog hozzá a Bessenyei-szobor nagyban való elkészítéséhez. Nyíregyházára készül. Erkel Ferencz szobor-mintája a kiállításon van. Készít még a művész egy szorosan magán érdekű dolgot is, amely éppen azért nincs a nyilvánosságra hozatali joggal felruházva. Mindez eleven bizonyitéka annak, hogy a művésztől még sok, nagyon sok remeket fogunk láthatni. Kiképeztetését Párisban Chapu tanártól nyerte a Julien-akadémián. Ligeti Mór szintén frisseséget hozott ma- j gával külföldről; különösen a felfogásban van valami sajátos, egyéni vonás, amely a szabadabb müvészkedes terére vezet. Pld. büsztéit nem ritkán egy tömb (sziklatömb v. faltömb)- höz ragasztja. Könnyed, zsáner-szerü megjelenés, kezelés jellemzik. Csoportjaiban mindig élet van, képmásai hasonlatosak. (Éppen most fejezte be Perczel Dezaő belügyminiszter büszté- jét; nagyon sikerült.) Nagyobb müvei is haladó talentumnak nyomait viselik magokon. Budapesti születésű s iskoláit Bécsben és Párisban fejezte be. A főváros tulajdonában levő (Most a kiállítás fővárosi paviilonjában van.) „Rákász fiú“ s pendantja, a „Csirkés leány“, továbbá a tatai „Menuette“ mind csak tanúbizonyságai annak, amit az előbb Ligetiről mondottam Számos szobra van középületeken is. Általában sok jót várhatunk tőle. Az ezredéves kiállításon több „képmás“-a s egy „Árván“ ez. szobormüve van. Rausch Béla született Pozsonyban 1873- ban. Fiatal, kezdő. Stróbl Alajosnak volt tanítványa s Olaszországban is végzett tanulmányokat. Fejlődő tehetség, különösen a „gyermek zsánerben“ tűnik ki. Holló Barnabáe igazán szobrász vér, akinek külföldre sem volt szüksége, beérte azzal, amit itt a jó és igaz Stróbl oldala mellett tanulhatott. S hogy mennyire jó hatással volt reá az ideális és klasszikus Stróbl: kitűnik alkotásaiból. Az akadémiai faltábla, a Tompaszobor 8 több téremlék a kerepesi temetőben mind csak dicsérik pontosságát és fogékonyságát. Alsó-Hangonyban (Gömör-kis-Hontmegye) született. Egy szarvasbikát állított ki legelőször a képzőművészeti társulat műcsarnokában, s az tette figyelmessé a közönséget nevére. Azóta már a legjobb szobrászaink sorában emlegetik Hollót. Van több szobra az országházon is. A kiállításon egy „Férfi képmás“ van tőle. Tóth István erős tehetség, ő Szombathelyen született 1861-ben. Tanult Bécsben Zumbusch tanárnál 7 évig. Müve, a nagy-váDunaparton. A munka nem szégyen. A mije van, abból földet szerez és maga miveli. Családot alapit. Elveszi a legelső parasztleányt, ki neki megtetszik és a ki őt igazán szereti. Boldogok lesznek, leköszön igényeiről. Parasztruhában jár. Gyarapodik, nő a gazdaság a család. Kiskirálylyal sem cserél. Azt hitte, hogy ez oly könnyű. hát fűrészelt a mindenes. Azt mondta neki, hogy a doktor rendelte, engedje meg, hadd segítsen. Nagy mulatságára szolgált a mindenesnek, olyan félszegen állt kezében a fűrész. Egyet-kettőt rántott csak a fűrészen, már is derekába hibbant, de azért állta a sarat, míg lehetett. Később teljesen kimerülve állt ki a munkából. Elcsüggedt, hogy nem fog hozzá szokni. Getruddal találkozott, mikor kiizadva a munkát félbenhagyta. Délben nem igen beszélgettek másról, mint felköltözött anyjáról. Neki nem volt joga ezt a társalgást folytatni. Minek tolakodott volna idegenek érzésbe. A rideg közönyösség volt az ő osztályrésze a szeretet ömlengéseiben. Nem kérdezhetett olyan valamit, a mi az érzelmet érinti. Nagyon nehezen találta meg a kérdést? Mit is kérdezzen ettől a bánatos leánytól? — Hol van a néni? ~7 Tetszik talán valamit parancsolni ? Nincs itthon, átment Lornya urékhoz. — A kisasszonyt nem terhelem. — Ha a vacsora miatt tetszik rendelkezni, nénérn megbízott, hogy szolgálatára legyek. — A kisasszony ? — Nem vagyok én kisasszony, csak Gertrud, — szólt megható szerénységgel. — Én igy nem nevezhetem. Sem nem rokonom, se nem testvérem. — Éngem mindig Gettrudnak neveztek. — Szép név. — Ugy-e nem szegény lánynak való ez a név ? — Miért hiszi azt a kisasszony, hogy nem való ? A kinek a szive nemes, az nem szegény. — Sohasem szerettem ezt a nevet. Jobb lenne, ha közönséges nevem lenne. — Nem a név határoz, hanem a személy. — Ne tessék hinni, a névre sokat adnak. Én egyszer nem kaptam helyet, mert ilyen úri nevem van. Nem hitték, hogy dolgozni tudok. A tanitóképezdében, hol egy osztályt végeztem, szintén üldöztek érte. — Gonoszok az emberek. — Én azt hiszem, nem annyira az emberek gonoszok, mint mi. Nem alkalmazkodunk mindig, a Körülményekkel nem békülünk ki. Rosszul lépünk fel. — Igaza lehet. — Én azt hiszem, szavaim közel járnak az igazsághoz. — Szerencse is kell az élethez. — Az is és hogy kerüljük a köunyen- hivést, reményeink ne csigázzuk. Tehát nem szolgálhatok semmivel? — Köszönöm nem. Getrud feje be volt kötve, mint a paraszt- leányoké. Demeter visszazökkent gondolataiba. Milyen derék parasztmenyecske lene ebből a leányból. Milyen boldog lesz az, a ki szivét radi Szent László—szobor 1893-ban lett felállítva. Most készül ugyanoda az egykori megyés püspök. Szaniszló szobra. Ülő alakban ábrázolja. Az őszszel szándékoznak felállítani. A székesegyház részére egy oltárt is mintázott carrarai márványból. Öntudatos, alapos készültségü művész, tiszta maniereal. Különösen a természetessségre nagy súlyt fektet. Most lépjünk be Yaszary János műtermébe. A művészt csak a szobrászok kedvéért ugrottuk át, holott a várbazárban legelői lakik. Óriási vásznak vonják magukra műtermében figyelmünket, amelyek oltár-képeknek készülnek. A művész általában oltárképeket fest; s csak egy pár tanulmány van műtermében, amelyek általánosabb tárgyuak. Egy pár felleg tanulmány, egy pár várrom stb. stb. A budapesti műcsarnok először Vaszary Kolos herczegprimásnak, a művész testvér bátyájának arczképét állította ki tőle, amely az esztergomi káptalan birtokában van. Oltárképeket festett a balaton-füredi és zala-radai templomok számá. 1867-ben született Kaposvárott. Tanulmányait Münchenben majd Párisban fejezte be, hol Bouguereau és Fleury tanárok vezettték. Később is folytatott még tanulmányokat a külföldön. Bruck Lajos veterán festő, a ki már életének java részét eltöltötte Olaszországban, majd Párisban és Londonban. Ide kötik legnagyobb alkotásai. Legfeltűnőbb sikert ért a „Faluháza“ ez. képpel, amely daczára, hogy a művész külföldön tartózkodott, magyar tárgyú s ugyancsak magyar tárgyuak képei nagy része ; s ez dicséretére legyen neki mondva. A „Faluháza“ Amerikaiak kezébe került, akik még azt is lehetetlenné tették, hogy a kép legalább — másolatokban jusson hozzánk. Egy fotográfia volt róla, azt láttam én véletlenül. Az adófizető polgár, iustancziás parasztasszonyok és iskolás gyermekek ; a katona köteles legények mozgalmas csoportja érdekes jelenetet tár elénk, középen a bíróval, aki igazságot oszt. Egységes harmóniába olvad igy össze. A „Libatolvaj“ egészséges, erős zsánerkép; egy tó partján fogja meg és fojtja meg a czigány gyerek a libákat. — Jankovich Libatolvajához jó pendant ez — képben. Sok régi képe hivatott művésznek mutatja be az „életjelenetek“ (zsánerek) festésére. Egy-egy olyan kép, mint amelyen egy kis leány nézi, vájjon nem esik-e még az eső; a fa alatt áll ; vagy egy arató társaság férfi tagja megnyeri. Ö arra megy, én erre; találkozunk-e valaha másként, mint idegenül ? — Légy boldog, kedves kis leány, — mondá magában, de nem hitte, hogy ez a kívánság ráfér Gertrudra. Nem tudta, hogy boldog, talán csalódott szív az, a kivel az imént beszélt. A balsors könyvébe ő is be van jegyezve. Szivárvány ivedzett az égen. A remény biztató jele, hogy nem lesz több özönvíz. Ácszugi Demeter valamikor gyermekkorában halottá a szivárvány regéjét. A remény biztató színei táplálták reményeit. Még jönni kell, még jönni fog jobb idő is. Miért ne vitézkedhetnék ő is, miért ne gyűrhetné le a sorsot, ezt a hétfejü sárkányt? Bátorság, türelem, kitartás, remény és megjön ar ő ideje is. Hol kél fel a csillaga az titok, de tündökölni fog még. Átfutotta a nap eseményeit. Megtárgyalta magában Lornya ur látogatását. Felkeresse, ne keresse ? Miért ne ? Még azt hiszik, csakugyan bujdokol valami elől. Egyszer csak ráfogják, hogy körözött egyén. Látogatást tesz mielőbb Lornya Máténál. Hadd lássa, milyen hatással van rá a lélek szanatóriumr Mit gondol, mi ez ? Még ő inaga sem tudja. De hátha lehetne ebből valmit csinálni ? Sokat hallotta azt, hogy épült nagy dolog egy ötletből. A ki mer az nyer. Ok maguk akarták, ám legyen. Elkezdett tervelni ötlete felett. (Folyt, köv.)
