Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-20 / 38. szám
Budapes- 1895. (3.) BUDA és VIDÉKÉ Szeptember 20 nyulat fogott s azt felmutatja; vagy egy munkából hazatérő apa — felkapja a levegőbe legkisebb gyermekét stb. stb. nem téveszti el hatását. A „Mulató huszárok“ is az életből van véve; a besorozott legények elhuzatják még egyszer a szivhez szóló, bubánatos nótát. A „Homellesse“ (kóbor gyermek) szintén érdekesen tárja elénk a nagyvárosias mizériákat, hogy egy gyermeknek nincs se országa, se hazája. S csak a policman (rendőr) veszi pártfogás alá. Longfelow egyik költeményét is igen szépen illusztrálta, midőn a norvég, szi- cziliai stb. stb. különféle nemzetiségű egyének a legérdekesebb momentumát mondják el élettörténetüknek. A „Quartette “-ben Joachim, Piatti és még két más zenei kitűnőség készülnek a játékhoz. Most készülnek ő felségeik, a király és királyné arczképei. A felséges ur ült is a képhez. — József föherczeg képe is most van készülőben. Ezenkivül el van kezdve közéletünk egy jelesének, valamint annak nejének arcz- képe is. A művész műterme el van árasztja szebbnél-szebb, müvésziesebbnél-müvésziesebb kivitelű tanulmányokkal. Születetett Pápán, 1846-ban. Finom érzéke és megfigyelő képessége van. Még az apróbb vázlatai is a bevégzett tehetség jellegét viselik magukon. Ebner Lajos budapesti születésű. Nagyobbrészt Párisban élt, s csak nehány éve, hogy haza került. A műcsarnok homlokzatán most fejezte be a 3 falképet, melyek közül a középső Apollót ábrázolja a múzsákkal; jobb oldalt a festészet kezdete; egy pásztor a kedvese árnyékát rajzolja a falra; a baloldali a szobrászat keletkezését tünteti föl, amint Athene életre kelti a Vulkanus által mintázott embert. „Álom“ czimü képe ki van állitva a műcsarnokban. Egy fekvő nőalak, amely Makart szelleme által van átlengve. Stúdiumokban a művész műtermében nincs hiány. Ebnert már mindenki jól ismeri, azért róla különöset mondani nem szükséges. — A jobb festőink közé tartozik. Tahy Antal szorgalmas festő, aki a saját erejéből lett müvészsz'. 1 évig volt Munkácsy tanitványa is. Képei az orsz. kiállításon nagy számmal vannak. A „Hazatérő huszárok“ ez. képe tette híressé. A „Vasgyárban“ czimü képével kiállítási érmet nyert. Az olaszországi tájakat tanulmányozza, innen hozott értékes aquarelleket, Piranói képei kiválók. A „Karácsonyest“ és „Kellemes hírek“ stb. stb. sikerült alkotásai; több „férfi arcz- kép“ is van tőle. (Folyt, köv.) Az alispán útja. Mint értesülünk Beniczky Lajos szeretett nem csak választott, de de hivatott alispánja szorgos elfoglaltsága daczára az alispáni szék hagyományaihoz híven évenkint általánosan de részekben többször készül beutazni vármegyéjét. Alig van a vármegyében ember, ki a vármegyét úgy ismerje, mint ez az önfeláldozásig sokat dolgozó alispán. Pestvármegye alispánja ennek az ismeretnek köszönheti, nagy képességein kívül, hogy a megye kormányzása, valóban minta kormányzás. Ő a tettek és nem a papiros alispánja. Kis dolgok és nagy dolgok egyaránt fontosak előtte. A megye beutazása minden alispán alatt megtörtént néha-néha s egyes kirándulásokra is volt eset, de nagyobb gjakor.ati haszon nélkül. Beniczky Lajos nem hiában utazik nem csak hivatalos pápa szemen lát, de lát, mint müveit ember, kinek eszmái vannak, ki előtt vármegyéje jólléte folytonosan ott lebeg. Buda vidéke az alispán utazásaiból sokat nyer. Ha valaki úgy Beniczky Lajos képes és benne van erő és lelkesedés, hogy Buda vidékét emelje és az általunk hangoztatott szövetkezést Buda és vidéke között megteremtse. Az ő szemle utia megvalósítja azokat, miket a Buda és Vidéke négy éven keresztül a községek figyelmébe ajánlt s az elöljáróságok megfognak felelni arra mire hivatott a község, hol, mit lehet tenni, a nyaralás hogy fokozható. Szóval az alispán ujjal fog mutatni arra mit lehet kivenni a természet dús adományaiból ? Mi a legnagyobb reménnyel kisérjük figyelemmel Pestvármegye alispánjának működését és ebből azt látjuk, hogy ő vármegyéje minden községéért szívből érdeklődik. Buda vidéke végre még is megindítja majd azt a mozgalmat, mely kívánatos és Buda és a vidék szövetkezésérről nem sokára mint tényről beszélhetünk. ^Berzsenyi Dániel a Császár- fürdőben. Buda egyik legkitűnőbb hévizét a Császár-fürdőt minden időben hires emberek keresték fel. A Császár-fürdő nagyra volt és nagyra van hivatva. A jelenlegi igazgató Andrássy Mihály olyan ember, ki ezt a fürdőt magas színvonalra fogja emelni. Érdekes volna, ha Andrássy Mihály a Császár-fürdő részletes történetével és a fürdő vendégek statisztikájával a múltban, lepetné meg a világot. A „Buda és Vidéke“ Dr. Milassin Vilmos élénk tollából legelső évfolyamában hosszabb czikkeket hozott a Császár-fürdő érdekes múltjából, a mit egy bizottság jubilálni is akar, de az országos kiállítás miatt ebben az évben nem jubilál. Szép volna, ha azok kik valamit a Császár-fürdő múltjából a legrégibbet a török időket ide nem értve valamit tudnak, azt a Buda és Vidékében közlenék. Nemcsak a baneologia, de a társadalom történetért is fontos volna az adat gyűjtés, mert ez például szolgálna a többi fürdőknek is. A múlt század vége és a század eleje igen szép képet adhatna a Császár-fürdőről. Hisszük, hogy az irgalmas rend, mely a fürdő tulajdonosa ezt a munkálkodást erkölcsileg és anyagilag segítené. Ezek a dolgok azok, melyekkel a Császárfül dőre lehetne terelni a figyelmet, a mi most előnyös lenne azért, mert oly kitűnő igazgatója van Andrássy Mihály. Nagyjaink közül Berzsenyi Dániel szerette Budát. A Császár-fürdőben több időt töltött s itt több munkáján dolgozott. Az irodalom történetírók többek között tudós életrajz Írója Dr. Váczi János utján könnyű volna mindezt biztosan meghatározni. Berzsenyi különösen szerette Budát ide is akart költözni, mert látnoki tehetségével felismerte azt, hogy elobb-utóbb Buda lesz a szellem székvárosa. Töltött időt a Rudasban is, de innen elijesztette a kolera. 1835-ben ezeket írja Döbrenteynek: „A jövő nyár elején látni foglak. Mig pénzemben tart Budán fogok fürdeni, mert az idén nagyon megrezzentet a hypochondriám, vagy valami májfájásom, s nem merem többé a fürdést elmulasztani. De egyábiránt is ottan tudok legnyugodtabban dolgozni s reményiem ott el is tudom munkáimat az uj kiadásra készíteni“. A legtöbb hires ember megfordult a budai fürdőkben igy a budai fürdők első sorban a Császár-fürdő története kor történet. Mi leg’yen a Citadellából? A gellérthegyi citadella sorsáról sokat beszélnek és sokat Írnak. A vártüzérség onnan kivonul és felszabadulnak a tervek. A Gellérthegy gyönyörű fekvése biztosítéka annak, hogy itt nagyon hamar szép városrész keletkezik. A kilátás, levegő és a majd elkövetkező gyors közlekedés a fejlődést rohamosan varázsolja elő. A citadella folytán a főváros és katonai kincstár bizonyos szerződésekre lépett, melyek itt az építkezéseknek gátot vetettek. Pedig a Gellérthegy rendezése az emelkedés záloga. A pesti oldalra néző részt, hol most már fenyő erdő van, beépíteni nem volna épen helyes. A kisajátított területeken a főváros közönsége had üdüljön, szórakozzék. Bellobraidits Lipót nyugalmazott százados ur terve t. i. a panorama már azért is megérdemli a bővebb kidolgozást, mert az itt nyert benyomások az egész vidékre kirándulást ösztönöznek. Biin volna a citadellát szétrombolni, mert annak styljét ki lehet egésziteni és egy valóban szép épület lehet belőle, ha a főváros pesti oldalára néző oldalát be nem építik. Ellenben a Gellérthegy teteje az egész kör Vg-ad része lent és fent egész a hegy lábáig és tovább épitkezésre hivatott. A műegyetemi tanács véleményét melyre — sajnos középitkezéseinknél nem fektetnek súlyt, — ha kikérnék úgy minden esetre azt véleményezné, hogy az épület alapul szolgálhat s bármilyen díszítéssel öszhangzatba hozható. Ez a kérdések kérdése a mit el kell dönteni. Hogy mi legyen belőle ? arra megfelel az idő. Csillagda, Pantheon, mutatóhely, kilátó vagy valamennyi. A Gellérthegy messze vidéket ural szép fekvésével, tehát itt az Ízlésnek kell dönteni. Nem szabadon hamarosan határozni s a határozatot csak szakértelem és ne ide-oda kapkodás szülje. Csillagda lehet a Sashegyeu vagy nem ily szabad fekvő és czólszerü közlekedéssel könnyen közelíthető helyen. Reméljük a gellérthegyi egyesület ebben a tárgyban komolyan és megfontolva fog jó tervekkel és jó eszmékkel szolgálni. — o—r. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Szigethi József. Azok közül való, kik a Svábhegy legelső települői. Os lakosa ennek a szép helynek, mely otthona a nagy regény költőnek Jókai Mórnak is. Szigethi József a nemzeti színház örökös tiszteletbeli tagja és a kitűnő azinmüiró majdnem az egész évet a Svábhegyen tölti. Itt a szabadban a fenséges természet ölében piheni ki művészpályája fáradalmait. Itt jár komoly arczczal a természet szépségeit élvezve, az ki művészetével egy egész emberöltőt nevettetett meg. A kedélyes apák utolérhetlenje kedélyesen éli napjait családjával és szomszédjaival ápolva kertjét és háza táját. Szigethi József abban is jó péloát mutat, hogy azt a mi háztartásához szükséges Budán vásárolja. Majdnem mindennap maga hajt le egy- fogatu kocsijával a piaczra és felügyelete alatt vásáról be a háznép. Szigethi József népszerű és kedvelt a Svábhegy állandó lakói között is. Ismeri őt a legutolsó gyermek is. Sétái közben szívesen tréfálgat velők. Széles szalma kalapjával már meszirol feltűnik és barátságosan fogadja a köszönést. A svábhegyi jó levegőn az öreg művész jól érzi magát. A ki vele beszél alig veszi eszre, hogy egy idős úri emberrel áll szemben. Pedig sok esztendő nehezedik az ifjú kedélyű öreg ur vállaira, ki nevét a magyar művészet történetében halhatatlanná tette, s ki oly sok szép időt töltött itt a Svábhegyen. Régebben irt egy szép kis elbeszélést, mi a nyugdijintézeti naptárában jelent meg M á- tyás fája czimen. Ebben az elbeszélésben kifejezi szeretetét és elragadtatását a Svábhegyért. Oly sok szeretettel beszél erről, mint Jókai vagy mint Vajda Péter s mindazok, kik ennek a helynek szépségét megértették. Adja Isten, hogy minél tovább lássuk őt még a Svábhegyről lekocsikázni.
