Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-13 / 37. szám
Budapest 1896. (8.) BUDA és VIDÉKÉ Szeptember 18 uralkodik első sorban a helyzeten, azért ezek- 1 ról fogok mindenek előtt szólani. A királyi kegy sok fiatal kezdőnek nyújt lehetőséget arra nézve, hogy művészi pályáját minden nagyobb akadály nélkül mezkezdhesse. A hely és alkalom hiánya tudniillik sok fiatal kezdőnek (különösen szobrásznak és festőnek) megölő betűje ; s a várbazár helyiségei, melyeket a Nagyméltósága vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter ur enged át másodkézből és pedig teljesen díjtalanul, megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek. Sok művész lengette itt először, próbálgatása szárnyait; s azok között, akik itt nagygyá nőitek, elég, ha megemlítem: Stróbl Alajost a kiváló szobrászt, Bezerédyt, Róna Józsefet, S/,échy Antalt, Loránffy Antalt. — Mienk volt Lotz Károly festőművész is és Innoczent Ferencz. S az udvar közelléte nem egy kiváló megrendelést is juttatott a művészek kezébe. A várbazár előtt végig sétálva, legelőször is ott látjuk névjegyét Vaszary Jánosnak. Azután Jankovich Gyulát, Kallós Edét, Ligeti Mórt, Rausch Bélát, Holló Barnabást, Tóth Istvánt, Bruck Lajost és Ebner Lajost találjuk. Vaszary, Bruck és Ebner festő, a többi szobrász. Azonkívül itt lakik Budán Fadrusz Jánost, aki saját műtermében dolgozhatik, végül Tahy Antal. Legelőször is látogassunk be Fadrusz műtermébe. A kupolás épület óriási műtermet foglal magában, amelyben a legnagyobb helyet a kolozsváriak számára készülő „Mátyás-király lovas szobra“ fogja el. Hatalmas, robusztus mű ez, amely éppen az által példátlanul áll a magyar szobor — alkotások között. Néhány hónap múlva már látható lesz. A „Mária-Terézia“ szobrot már elkészítették Carrarában ; most vau útban hazafelé. A naphegyi műterem még egy érdekes szobor tervezetet foglal magában, a Wesselényi- szobrot. — zilahink fogják magukénak nevezhetni. Rokonszenves alkotmány; Wesselényi egy sziklatömbön ült; azonban, meglátván egy feléje közeledő pórt, fölkel, elhagyja ülőhelyet és elibe megy barátságosan megérintve válát. — különösen szép a parasztnak a hatalmas, nagy urra függesztett bizalomteljes tekintette Fadrusz Pozsonyba születet 1862-ben. Fiatal ember tehátmég. Legkedvesebb tanára Becsben Hellmer volt. Nagyon kifejlett tehetség; talán a szerencsés pályázatok következtében. — Müvei a legelőbbkelő szobrászati termékek között foglalnak helyet. Nem kevesbbé érdekes jelenség Jankovich Gyula. Született Budapesten 1865-ben Bécsben tanult szintén, mint Fadrusz. Az ő tanárai Zumbusch és Hellmer voltak. — Most készíti Szent Aschrich (Ascrich) vagy Anasztász magyar- országi volt czimzetes érsek szobrát Pannonhalmára. Szent István volt követe a pályánál, midőn ettől koronát Szent Istvánnak meghozza, Egyszerű, fönséges alak; a tartásában valami magasztos missio öntudatsa rejlik. A mű pályázat utján lett nyertessé. Ezenkivül a czenki és a dévényi millenári szobor műveket készítette, az országházon két szobor-műve diszlik. A művek elegentiája igazán bámulatos. A kiállításon is látni tőle az, „Özönviz“-et, a „Liba- tolvaját és az Aschrich kicsiny alakját. Az Özönvíz monumentális mű, azonban kis alakban; a képzőművészeti társulat nagy diját csak egy szavazat külömbséggel nem nyerte el; a Libatolvaj hatásos jelenet, amint egy czigány- gyerek két libát oroz el. — A czigánygyerek feje érdekes, typikus tanulmány, igazán az életből ellesve. — Van a művész műtermében egy még discrét dolog is, amely annak idejében nágyszenzácziót van hivatva kelteni. Budavár megvétele. A boldogságos szűz Anya menybemeneteléről czimzett budavári főtemplom uj -harangjai szept. 6-án szólaltak meg először azért, Logy kétszáztiz esztendő múlva hirdessék a keresztény Magyarország háláját a török iga széttörése fölött. Ő felsége figyelmeztette hü magyarjait a hódoló felvonulás alkalmából azokra az idegen népekre, a melyeknek vitézsége u magyar hősiességgel egyesülve megsemmisítette 1686. szeptember 2-án a török hatalmat Magyar- országon s egyben véget vetett a török birodalom fénykorának. Azóta Törökország sinlő- dik, története pedig valóságos haldoklásnak látszik. Egymásután vesztette el magyarországi birtokait, Görögországot, Moldvát, Havaselvét, Szerbiát, Montenegrót, Egyiptomot s minden nap közelebb látszik hozni sírjához, a melyben el kell sülyeduie. Buda várában, a melyet junius 19-ón és 20- án zártak körül a szövetségesek, Abdy Ach- met vagy Abdurraman vezér parancsolt, a kiről azt beszélte egy elfogott janicsár, hogy nem is katona, hanem kereskedő voltakópen és hogy naponta a sárga földig issza le magát. A vezér esküje, hogy meghal, de . ieg nem adja magát, és valóban hős halála utóbb nagyon megczáfolták a fogoly hazugságait. Általában a szövetségesek nem voltak pontosan értesülve a helyőrség erejéről. Egyik forrás szerint 12 ezer gyalog- és 3 ezer lovas-katona volt a várban, a másik forrás szerint a vezér csak 3 ezer janicsárral és 5 ezer másféle katonával birt s a helyőrség azért apadt ennyire, mert Abdurraman a bajor sereg 6 ezer emberének Hatvan és Eger felé vonulását komolynak vette, valamint tévútra vezette Caprara tábornok mozdulata 16 ezer emberrel Székes-Fehérvár ellen. Mindkét helyre erősítést küldött a vezér s igy magának alig maradt 8 ezer embere. De a török parancsnok minden állhatatossága mellett elkészült a végsőre s junius 21- én tizenkilencz hajót úsztatott le a Dunán Belgrád felé. A hajók tele voltak kincsekkel, asszonyokkal és gyermekekkel. Budiani kapitány huszárjaival és hajdúival a parton követte a zsákmányt s alkalmas ponton hajókra szállva, a fedezetet lekaszabolta és az egész szállítmányt elfogta. Magát az akkor elfoglalt készpénzt a drágaságokon kívül 300 ezer tallérra becsülték, a mi ma tízszer annyinak felelne meg csereképesség tekintetében. Junius 26-án egy kirohanás alkalmával Marseille gróf karját lőtték keresztül, július 4-én pedig Dörffling tábornok fia esett el. A julius 13-iki roham a szövetségeseknek sokba került. Elestek: Thonau Károly gróf, az an- haltiak ezredese; egy spanyol herczeg, a kinél 61 ezer aranyról szóló váltók voltak, de nevét nem tudták megállapítani; Robert herczeg, az angol király természetes fia; Herberstein gróf, Bertram magdeburgi tüzérezredes, Kochansky kapitány, Yeldentz, Piccolomini herczegek, Lanzevel őrgróf, Crequi és Vuttera herczegek, Chiverni báró, Commercy, Kneestein, Schottenbach, Maldechira, Custrem grófok és egyik Stahremberg gróf kapitá y. A törökök általában igen vitézül harczol- tak. Lotharingeni Károly fővezér julius 24-én követet is küldött Abdurramánhoz tisztességes megadást és fegyveres elvonulást ajánlva, de a török vezér Allahra és a nagyúr parancsára hivatkozva minden alkut visszautasított. A szövetségesek folytatták tehát az előnyomulást a falak felé. Sánczaik sok helyt 50 lépésnyire megközelítették az ellenséges erő- ditvényeket. Pest akkor apró helység volt 3 mecsettel és egy keresztény templommal. Fallal volt körülvéve és körülbelül a mai eskütértől a vámház-körutig s ujvilág-utczáig terjedhetett félkör alakban. Északra feküdt a rácz-temető, a mely fölött a Lipót-körut tájékán a Caraffa- lovasok áltak, mig a város déli falainál a Scharffenberg-gyalogság védte erős iovas-osz- tálylyal a két uj hajóhíd pesti fejét. A vár terjedelme megfelelhetett a mainak s déli részét a kastély, a királyi vár foglalta el. Északon a felső-város, délen pedig a vizi vagy amint akkor nevezték, a zsiúóváros támaszkodott a vár falaihoz. A várban és a két külvárosban 10 mecset volt egy keresztény templommal, azonkívül a rózsahegyen, már a falakon kívül volt egy mecset talán ott, a hol ma Gül Baba sírja van. A Duna partján, Caraffa lovasságával szemben raktárak álltak, a melyektől nem messze volt a felső-fürdő, mig az alsó-fürdő a ma is fönnálló Sáros-fürdő helyén feküdt. A szövetségesek ostromsánczai a vár nyugati oldalán húzódtak a rózsahegytől a Gellért északnyugati lejtőjéig, mig a körsánczok szintén a rózsahegytől a naphegy és Gellérthegy befoglalásával körülbelül a Csepel-sziget csúcsával szemben lévő pontig nyúltak roppant ívben. A vár délnyugati lejtőjén, csaknem a Gellért lábánál feküdt a török temető, a mely már az ostromsánczokon belül esett. A szövetséges sereg elhelyezése a következő volt: északon a rózsahegy és az ördögárok közt a magyarok álltak, az ördögárkon túl pedig a horvátok. Nyugaton a szövetséges seregek álltak : Heisler, Donau, a gárda, Dörf- ling, Anhalt, a bajor kurprinc, Craus, Kurland a mezítlábasok, Doues, Fülöp herczeg, a her- czeguő testőrök, van Hall herczeg. Schultz, Caprara, Stahremberg, Croy, Pálffy, Salm, Mansfeld, Pálffy, Neuburg, Tiepenthal, Kast, Metternich, Tast, Seran, Durlach, Neuburg, Ottingen, Neuburg, Koth. Mercy, Lothringen, Düngen, Mercy, La Vernis, Gondola, Souches, Kaiserstein. Duneibald, Styrum. A naphegy mögött a Fonssenberg és Seran lovasok álltak. Köztük és a vár közt volt a tüzérség a Ve- csini huszárokkal s közvetlenül mellettük északra ütötték fel a főhadiszállást. A Gellért déli lábánál huszárok tanyáztak Budiani seregével, a melytől kezdve a hegy nyugati lejtőin egész föl az ormon lévő blokházig és ettől le az ostromolt várig húzódott a szövetséges hadak többi része: a testőr ezred, Leibesdorf, Bidy, Steinau, Latour, Rummel, Haub, Kopp, Trautmannsdorf, Zinzendorf, szász Christián, Saleburg, Küstenberg, Arco, Aspremont, Beck, Paci, Lajos herczeg, Soyer és Savoya ezrede. Szeptember 2-án reggel határozta el Lothringen Károly fővezér elnöklete alatt a haditanács, hogy döntő rohamot intéznek a vár ellen. A részvevőket mind fö fegyverezték sisakkal és mel1 vérttel s hogy a török ne tudja, mi készül, az összes fölösleges lovas- és gyalogezredeket sorba állították az ellenség előtt. Mig a várbeliek erre ügyeltek, Sonches és Schärf- fenberg tábornokok vezénylete alatt hatezer ember megrohanta délutáni 2 és 3 óra közt a reggel felrobbantott aknák által ledöntött falakat. Az ostromlók bátorsága és dühe mindent felülmúlt. Strausz tábornok fia volt az első a várban. Négy pisztoly volt nála, a melyeket egymás után kilövöldözött s mig néhány utána jövő bajtársával feltartotta az ellene tóduló törököket, mögötte megnépesültek a falak a keresztényektől, a kik, valahára benn lévén az annyit ostromolt várban, könyörtelenül kardra hánytak minden élőt, a ki eléjük került. De mielőtt még a többiek tért foglalhattak, Schöning tábornok 50 emberrel, a kik után rohant a zöm, már benn volt egy másik résen át és iszonyú üldöztetést vitt véghez. A harmadik résen a bajor választó hadai törtek be s brandenburgiak, bajorok és császáriak mindent eltiporva utjokban, végre örömmel egyesültek a vár piaczán egymással. A borzasztó roham után a törökök kitűzték a fehér zászlót, de hiába. Kegyelmet senki sem kapott, a mit látva a törökök, felgyújtották az egész várat és felrobbantották az összes aknákat, a melyek azonban kárt alig tettek. Sokan, igy a vár alparancsnoka is, a bajorokhoz menekültek, a kik néhánynak megkegyelmeztek. Maga a vezér, Abdurraman pasa, még halálra sebesülve is a réshez vitette magát, hogy katonáit tüzelje, és ott halt vitézi halált. A szövetségesek valami 1800 katonát és 3000 lakost hánytak kardra s csak néhány zsidót meg egy pár szép leányt hagytak jajveszékelésükre életben. így Schöning tábornok maga két zsidót záratott egy pinczébe és két szép nőt küldött sátorába, hogy védve legyenek. Barfus tábornok pedig egy agát és négy törököt mentett meg, a kikkel azután a brandenburgi választónak kedveskedett. Egyébként nehéz volt megmenteni valakit. A hosszú harcz, a mely annyi vérbe került, könyörtelenné tette a katonákat s mikor rájöttek, hogy a zsidók aranyaikat lenyelték, a győzők vad dühvei vagdalták föl az uzsorás nép hasát, hogy a pénzhez jussanak. A zsidóknak ez a kapzsisága okozta leginkább a várbeliek vesztét. Buda tehát miután nyolcz keresztény
