Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-13 / 37. szám
ostromot kiállt, ugyanazon a napon és ugyanabban az órában kerül vissza, a mely napon és a mely órában 140 évvel előbb a törökök elfoglalták és Budavár visszavétele volt az oka annak, hogy a hálás Magyarország az ő szabad akaratából uralkodó Habsburg-ház örökösödési jogát elismerte. Z. A. G. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Őrgróf Fallavieini Ede. A közmivelődési egyesületek országos gyűlése egyik leghazafiasabb és legkiemekedöbb pontja volt, a folyó évben tartott ünnepélyes közgyűléseknek. Körülbelül negyven közművelődési vagy azzal rokon egyesület képviseltette magát tekintélyes küldöttek által. A Dunántúli közmivelődési egylet is megtartotta gyűlését és egyik alelnökének őrgróf Pallavicini Edét választotta Orgróf Pallavicini Ede nem csak a Dunántúli közművelődési egyesületnek lesz fel- virágoztatója, de mindenesetre terjeszteni fogja azt a jelszót, hogy Buda Dunántúl szive. Pallavicini Ede őrgrófot jól ismerjük Budán. Nemesszivü és fennkölt gondolkodása neje nevével a lapok olvasói gyakran találkoznak. Számtalanszor meg kell emlékezni az ő társadalmi tevékenységéről különösen a jótékony mozgalmuk terén. Az őrgróf a legnagyobb odaadással munkál közre neje jótékony irányú tetteiben. Azok közé tartozik kik a haza, vallás és emberiség javára élnek. A pénzügyi világban is nagy tekintély s mindenfelé terjeszti, érvényesíti a hazafias jó magyar szellemet. Lapunk utján a budai polgárok tüntetést fejeztek ki vele szemben, midőn a magyarságért lelkesen felszólalt. Nem csak szóban, de tettben is magyar ember, ki előtt czélul van kitűzve a haza gazdasági felvirulása. Ezért a czélért küzd ernye- detlenül. Szivét az a tetteit is jellemző óhaj hatja át, hogy hazánk legyen magyar és gazdag. Részt vesz a közgazdasági életben s az ő részvétele hasznos mert a lelkiismeretességet éi becsületet akarja fokozni a pénzvilágában is. Kitűnő családapa, jó ember, jó hazafi, szorgalmas, pontos, valóban követi azt, hogy a nemesség kötelez, a kötelesség teljesítésében vaa a nemesség. Budapest, 1896. (4.) A rakpartok kiegészítése, A földmivelésügyi minisztériumban Darányi Ignacz elnöklése mellett a fővárosi közmunkatanács, kereskedelmi kamara, az országház építési bizottsága és az érdekelt minisztériumok képviselőiből alakult vegyes bizottság tanácskozott a székesfővárosi dunai rakpartok kiegészítéséről. A fontos kérdésre nézve a bizottság a következő határozatokban állapodott meg: 1. Minden oldalról kívánatosnak jeleztett, hogy a mar kiépített rakpartok kihasználása érdekében a kellő felügyelet szerveztessék. 2. A fővárosi közmunkák tanacsa képviselőjének azon kijelentését, hogy a Margithid alatti vizmü telep nemsokára megszűnik s ez által az ottani rakpartrész egy lejáró beigtatásával a közforgalom czéljaira akadálytalanul használhatóvá válik, a bizottság örömmel tudomásul vette 3. Tanulmányozandó azon kérdés, vájjon a budai teherpályaudvar mentén elvonuló rakpart nem volna-e megfelelő átalakítás mellett legalább részben a ha;ók kiköltésére és kirakodására is igénybe vehető. 4. A budai rakpartok jobb kihasználása BUDA és VIDÉKÉ érdekében kívánatos, hogy azok kiköveztessenek. 5. 4 Margithid felett építendő uj rakpartok első sorban a magán hajósok czéljaira engedtessenek át. 6. Az országház előtti rakpartrész a teherforgalom és a teherkirakástól menten tartassék. 7. A Rudas- és Sárosfürdők között első sorban szépészeti és városrendezési szempontokból kiépítendő rakpartok, mint lépcsős rakpartok építtessenek ki. Továbbá konstatálta, hogy a minisztériumok közegei a jelenlegi ipar, kereskedelmi és helyi viszonyokra való tekintettel egyelőre elegendőnek tartják, ha a Margit-hid fölötti part alsó- és felrésze szükség szerint közbeigtatott lépcsőtagokkal olyké- pen építtetnék, hogy a felsőrésze burkolat, mikor az kívánatossá válik, támfallal helyettesíthető legyen. A fővárosi közmunkák tanácsa, valamint a székesfőváros képviselői ehhez azon módosítással járulnak hozzá, hogy a part felső rézsűt purkolata lehetőleg az egész rakpart hosszban, de legalább is a Viktória malomig terjedő részen már most támfallal építtessék ki. A bizottság határozatát még megtoldotta azzal, hogy az összes tervezett rakpartok gyors kiépítését szükségesnek nyilvánította. Kényelmes czipő, egészséges láb. Irta: Bodh József czipész és szaktanár. Az ember egészségére s kedélyére semmi sem gyakorol oly hatást mint a lábbeli. Ha a czipőben a láb nem érzi magát oly kényelemben, hogy a reá nehezülő testet idestova hordozhassa képtelen az ember a járásra is. Azért szükséges, hogy a czipő a láb nagyságához képest elegendő bő és hosszú legyen. A láb mindenek előtt megkívánja, hogy az újaknál a czipő a lábat ne tarcsa szorosan össze, mert a lábujjak nem tűrik a nyomást, különösen ha meg az ugynevezet „tyúkszemekkel“ is bir egyik vagy másik lábujj, a mi ugyan a mai divatos lábbeliektől igen nagy mértékben uralkodik. A lábujjak szeretik a czipőben a kényelmes helyet, mert csak is úgy képes eleget tenni hivatásának, ha a czipő kényelmet biztosit számára. A láb legérzékenyebb részei a lábujjak és a torok ; igen érzékeny a láb torokban is úgy annyira hogy ha a czipő azon a helyen szoros, égeti a lábat úgy, mint tűszurá- sokat érezne s azáltal a járás is nehezére esik az embernek mindaddig, még a czipő viselés által ki nem tágul. Azért kívánatos, hogy a czipő torokban ne legyen szűk, de bő sem valamint a (fersni) sarokbőségben sem, mert a felhúzás nem simán történik, hanem megakad — és a láb csak tovább erőltetés után a czipőbe hirtelen beesik. Igenis a czipőnek a lábat valahol tartani kell, hogy idestova s előre ne csuszogjon. Miután a lábnak csak egy része van a hol a nyomást kibírja t. i. a bütyök és a torok között az úgynevezett lábközépen. Azért szükséges, hogy a kaptafa külső oldala, valamint a torok méretén alól kivájt legyen, mert azt a természetes ép egészséges láb meg is megkívánja. Most jön azonban a java. Ugyanis a czipőnek a láb hosszához képest 2 czentiméterrel okvetlen hosszabbnak keli lenni, hogy a lábujjak ismét a czipő rövidsége miatt nyomást es fájdalmat ne érezzenek. Ha a czipő kegyes, úgy 1J2 czm.-rei hosszabbnak kell lenni mint a gömbölyű orrú czipőnek. Erre úgy a czipésznek, valamint minden embernek ki kell terjeszteni a figyelmét, hogy a czipő rövig ne legyen, mert később a czipő viselés által kitágul és alább előre csúszik s ha a czipő nem elegendő hosszú, úgy a czipő rövidsége miatt a láb nagy ujjára visszanyomást gyakorol és az által a köröm a húsba nő — továbbá a köröm elveszítésére is lehet számítani. Továbbá pedig a lábak különböző alakjára is ki kell terjeszteni a czipésznek a figyelmét, mert a lábak igen etérnek egymástól, úgy, hogy találkozunk egyenes, kifelé s befelé álló görbe lábakkal s azok mind más-más alakú czipőt kívánnak. — Az egyenes lábra nem lehet görbe — és ellenkezőleg görbe lábra egyenes alakú kaptafára czipő készíteni. Az értelmes s szakképzett czipész mindezen körülményt nem hagyja figyelmén kívül, hanem hivatásáSzeptember 13. nál fogva a láb természetes kívánalmaihoz képest meg fogja magának szerezni a láb körrajzát, a lábnyomot és azután fogja csináltatni a lábhoz szükséges kaptafát s arra a czipőt — melynek a láb hosszának és bőségének is a fentebb előirt szabályok szerint meg kell felelnie, mert csak is az ilyen eljárás mellett készíthet a czipész alapos s kényelmes lábbelit. Sajnos azonban a czipész ezt az eljárást sokszor akarata ellenére sem gyakorolhatja, mert a lábbeli fogyasztó közönség a czipő felhúzása alkalmával ha azt látja, hogy a czipő bővebb s hosszabb mint a láb, kifogásolja, hogy azt nem használhatja mert bő, azután egy ujjnyival hosszabb is, pedig hoszabb czipőre van szükség még akkor is, ha valaki egészen alacsony (angol) sarkú czipőt visel. Az ilyen esetben természetes a czipész hódol megrendelőjének, és olyan czipőt bocsájt rendelkezésére, a milyent kívánt. Innen van azután az is, hogy a czipőt valaki nem egészségügyi szempontból viseli, hanem inkább prés gyanánt, csakhogy a czipő szoros összetartása által kis lába legyen. Az ilyen czipő viseléstől születnek az elferdült és elnyomorodott, beteg, fájdalmas, tyuk- szeme8 lábak s az ilyen beteg lábakra azután nem könnyen lehet kényelmes s nyugalmas czipőt készíteni, mert bármilyen csekély nyomást érezzen a czipőben, fájdalmat idéz elő — mely az egész emberi szervezetre kínos hatást gyakorol.*) A színész élete. — Tóvölgyi Magitnak ajánlva. — Alig van nehezebb és háládatlanabb pálya, mint a színészet; de egyszersmind alig ismét olyan, mely a szivet és lelket annyira megragadni képes legyen, mint ismét a színművészet. Egyetlen alakitástokkal egész lelkünket ragadjátok meg. Könnyekre indítotok s olyan jól eső ez a könnyezés. Megnevettetek, és ez a nevek s elterjed egész valónkon: fölemel, lelkesít. Ti vagytok az alkotónak nemes utánzói. És mégis a ti sorsotok: viszontagság. Nektek, a kik szellemetek s képzeletetek röpke szárnyával fölemelkedtetek a színművészet templomába. A mennyi akadályt állít életek a sors s a virág melyet lábaitok elé dobunk, mennyi: de mennyi tövist rejt magában s hányszor; óh hányszor megvérzi lábaitokat.! És mégis, mennyi szeretettel, mennyi lemondással, mennyi odaadással jártok e nehéz, e háládatlan, e tövist szerző pályán. Hányszor, oh hányszor taszitnak ie benneteket rózsás utaitokról az úgynevezett k r i- tikusocskák a tövisekkel telt ösvényre üldöz az érdek s nektek buknotok kell! Babér koszorú helyett, tövis koszorút fonnak fejetekre, hogy hasonlók legyetek a megváltóhoz. Ez a ti sorsotok, mert művészeknek születtetek. És a midőn egy-egy szerepet eljátszva érzed, hogy lelkedet lehelled abba, midőn elfogult szívvel, lélekkel könnyezve, egész lelkeddel csügsz szerepeden, midőn föltárod előttünk a művészet csodás rejtelmeit midőn egész lényünk, lelkünk átlesz hatva a varázstól és minden gondolatunk beleszivódik alakításod művészetébe s mintegy nemesbillni érezzük magunkat általad, midőn egy szívvel, lélekkel tapsolunk elragadtatásunk pillanatában s te hálás mosolyai köszönöd meg, hogy rögös pályádnak megadjuk jutalmát; az elismerést, jön egy kritika s talán személyes irigységből, oda dobja feléd a hagyma koszorút. Keserű kiábrándulás ez rádnézve de ne csüggedj csak törekedj folyvást előre. A ti rendeltetéstek tenni, élni; hogy magunkat lássuk bennetek megtestesülve. ' Nektek szeretni kell az életet, minden kínos szenvedésével, gyötrelmeivel, lealáztatásá- val, tövis koszorújával. A ti életetek nem a gondolkodás, de a tett. *) Budai polgártársunknak ezt a tanuságos czikkét a közönség érdekében adjuk.
