Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-06 / 36. szám
Budapest, 1896. V. évfolyam 36. sz. (Szent-Milmly hava) Vasárnap, szeptember 6. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : "EIESIDZáTL.-Z"! KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotási-utcza I2a. Szöke-há* Beszélő számok. Budán lakó polgártársunk dr. Thir- ring Gusztáv a statisztikai hivatal tudós és szorgalmas aligazgatója egész Európában feltűnő díszes és értékes munkával gazdagította a fővárosi statisztikai hivatal kiadványait. Budapest székes fővárosi statisztikai évkönyvének szerkesztése nagy érdem és ezt maga dr. Körösi József méltányolja becses előszavában. Az előszó az évkönyvnek legnagyobb érdemét abban látja, hogy ez nemcsak a 1894-iki év adataira szorítkozik, hanem vissza pillant a fővárosok egyesítéséig, tehát 21 év adatgyűjtése. Az adatgyűjtésben a kitűnő szerkesztőt és a fővárosi statisztika hivatalát támogatták: a meteorologiai intézet, kir. tanfelügyelőség, egyetem és műegyetem rektori hivatala, a nemzeti muzeum, nemzeti színház, országos statisztikai hivatal, a posta és távirda igazgatóság, m. k. állam vasutak, a m. k. államrendőrség, főorvosi hivatal, az osztrák magyar bankigazgatója, fővárosi közigazgatási Megjelenik minden vasárnap. Elötiaotesl í»,re.Ji . Egész évre 12 koromé, fé! évre 8 korona, évnegyedre 3 korona. bizottság, a vásárigazgatóság, mérnöki hivatal, főerdőmesteri hivatal, kerületi elöljáróságok, valamint számos más hivatal, Dr. Romy Béla miniszterelnöki titkár, Schwetz Vilmos segódtanfelügyelő, Wolkmann G. posta tisztviselő és Walther Károly fővárosi tanító. A beszélő számokból idézünk néhány reánk vonatkozó adatot. Érdekes a dűlők kiterjedése az 1882- iki adatok szerint. A jobbpart a következő dűlőkből áll: Tabán, Krisztinaváros, Vár, Víziváros, Országút, Újlak, Mátyáshegy, Szép- völgy, Pálvölgy, Csatárka, Törökvész, Zöldmái, Szemlőhegy, Rézmál, Vérhalom, Termőoldal, Pasarét, Nyék, Petneházyrót, Bátorhegy, Kuruczles, Pozsonyihegy, Virányos, Kutvölgy, Istenhegy, Orbánhegy, Mártonhegy, Kőbánya, Farkasrót, Farkasvölgy, Csillebércz, Magasut, Pesingerma- jor, Spanyolrót, Madárhegy, Hosszúrét, Sasad, Sashegy, Németvölgy, Gellérthegy Kelenföld, Őrmező, Póterhegy, Dobogó, Kőérberek, Budakeszi erdő, Táborhegy, Testvérhegy, Viharhegy, Csúcshegy, Sol- márvölgy, Ürömhegy, Törökkő, FilaI. kor., Alkotáa-utc»a 12/a SzÖko-kaa. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. tori, Kaszás, Mocsáros, Lőpormalom, Homokos, Nagy sziget, Budai kis sziget -— Dunaszabályozás által nyert jobbparti terület. A jobbpartnak utczaterülete 1894- ben 475 hektár. Van összesen 1,061 tér és utcza. Budán leghosszabb a L o g o d i utcza 2*900 méter, Attila-utcza 1900 méter, Fő-utcza 1470 méter, Városmajor- utcza 1400 méter, Krisztinakörut 600 méter, Országút 700 méter, Vörösvári- utcza 1300 méter. Budán kétezernél több lakossal biró utczák; Lajos-ntcza, Fő-utcza, Attila-utcza, Bócsi-ut Zsigmond- utcza. Budán volt 1820-ban 3000 1891-ben 4935 ház, tehát 65 év alatt 1935 a szaporodás. Pesten volt 1820-ban 3850 1891- ben 8131 ház, tehát szaporodás 4280. A budai épületeknek 1891-ben 61,602 lakrésze volt, és pedig 39,309 szoba, 2643 előszoba, 853 háló fülke, 1232 kamara, 18,297 konyha. Budán 1891-ben 91,620 laktak. Tul- népes 631 lakásban 5306 lakó volt. A I 91,620 ember 19,329 családfő alá tar- j tozott. A „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Demeter szerencséje. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula (7) (Folytatás.) Kiengesztelődik-e sértett szive? A csalódás sebei behegednek-e? Igen, itt megtalálja a vigasztalást, a feledést. A csend otthon elűzi a tépelődést és talán a boldogság reá is moso- lyog még. Kezeit összetéve imádkozott. Égy kanyarulatról, a Sáska-hegy lejtőjén bámulta ezt a jelenetet Demeter. Soká, nagyon soká lebegett képzeletében előtte az imádkozó angyal, a szegény cselédleány. Hát még az a jelenet, a mi ezután következett ! Évi asszony kivezette húgát, megmutatta neki az egész udvart, az ólakat, kamarát, pin- czét és átadta neki birodalmának kulcsait. A büszke öntudat, mi a leány arczán fényeske- dett, mikor nénje gazdasszonynyá avatta, soha el nem mosódható kép. Egy király sem foglalja el ily büszkén a trónját. Bencze fehér köténynyel, mely mellett a késfeuő lógott, közeledett és jó reggelt kívánt a csoportnak, melybe Demeter és Menyétes uram is belevegyültek. A számtalan aprójószág nagy lármát ütve jelentette be az éhséget. Csengősen vonultak ki a tehenek az udvarból. Utánuk a pitvaros fiú. Juhok, sertések haladtak, kavarogtak el előttük. Hízott a gazda szeme a sok szép jószágon. Reggelinél Ácszugi azt is észrevette, hogy ez a Gertrud egy ier^n jól nevelt leány s a házba egész uj 8ze.ieme> hozott be. A fekete ruha emelte karcsú termetét és dús szőke haját, mi szépen koronára fonva díszelgett a fején. Nem alkalmatlankodtak és nem fedték el homlokát azok a kaczér vágott hajak, melyek annyira felbátorítják a férfit és a mig czimerei a frivolságnak, czégérei a kaczérságnak. Megindult a haditanács. Mit főzzenek ma ? Mit szeretsz, Gertrud ? Mit szeretsz, Bencze ? Mintha az elhunyt édesanya beszélne. Hogy szereted, lelkem ? Már régen nem etted ? Á mit 8zemed-szád kíván, meg lesz az itt mind. Évi néni csupa méz volt és mintha Menyétes uram hangja is megváltozott volna. Reggeli után Menyétes uram Benczét bevezette a mészárszékbe. Iskolai szünidőkben segített neki. Értett is a mesterséghez, akár felszabadíthatná. Vágna olyan remeket, hogy világra szól. Csak az édesanyja állta az útját. Féltette a fiát ettől a mesterségtől. Mindenkinek jutott dolog, csak Demeter nem dolgozott. 0 járt-kelt, mint egy bolygó lélek, nem lelve helyét. Majd az udvarban, majd a mészárszékben volt. Kiült az utczára. Nem talált elég látnivalót. Most nem gyönyörködött a deli kisbirőban, Ferkóbau, a mint dobját verte és hirdette, hogy mindenkinek tudtára adatik, hogy a porczió: lefizesse. Befordult a korcsmábe és örült rajta, hogy alkalma nyílt egy kupicza pílinkát önteni a nisbirónak, a ki gyanúsan nézett rá, mert nem jól illett az üveg a kezében. Eddig is töltött pedig eleget. A kisbiró egyre csak azt hajtotta: — Tölts, Demi! Miért nem öntesz, Demi ? Mikor a kisbiró elment, a kik jöttek, azokat mind ő szolgálta ki. Restelte volna, ha valamit nem dolgozik. Fuvarosok tértek be. Megeredt az eső. A jótékony nyári eső, a mihez fogható kincs nincsen. Szép csendesen hullt a földre. Már régen nem volt eső. A várva-várt vendég megvigasztalta a föld népét. Ezt az örömet meg nem értené a városi ember. Demeter osztozott az örömben. Figyelt, a mint tárgyalták, hogy használ kukoriczának, répának, búzának, burgonyának. Minden cseppje aranyat ér. Csak el ne álljon estig, A fák lombjai kéjjel szívták magukba az esőt, a fü csak úgy ragyogott. Még a búcsút is elengedték volna ezért az esőért a rábolcsiak. Menyétes uram ott hagyta a mészárszéket, de nem rontotta el Demeter mulatságát, hadd szolgálja a vendégeket. Ez az ur valamit elvesztett, Még megtalálhatja. Még eddig nem jutott eszébe, hogy vendégével foglalatoskodjék. Most is csak úgy tolakodott önkéntelenül agyába a találgatás ötlete. Mit is kereshet ez az ur Rábolcson ? Kereste, kutatta a feleletet. Először szé- gyenlette magát az asszonynak való kíváncsiság felett, de később izgatta és bántotta, hogy nem találja el. (Folyt, köv.) „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.
