Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-30 / 35. szám
\ * .) Budapest, 1896. (2.) B U D A és V I D É K E. minden dobverés nélkül, de biztos öntudattal törekedik czélja felé. Azt hiszem azért, most midőn az említett szövetség folyó éy és hó 18-án Pestvármegye nagy termében alakuló gyűlését megtartotta, vázolhatjuk némileg az állami tisztviselők országos szövetségének feladatát és czélját. A magyar állami tisztviselők legégetőbb és legfájóbb sebe az, hogy aránytalanul csekély fizetés mellett nélkülözést kell szenvedniük és a mellett minden jogok nélkül kivan szolgáltatva sorsa kénye kedvének. A magyar államnak 1867-ben történt újjá születése alkalmával rendszeresített, akkor talán még megfelelő, de a később bekövetkezett és közvetve az állam által előidézett nehéz megélhetési viszonyok oly sulylyal nehezedtek a tisztviselőkre, hogy azok helyzete már elviselhetlenné vált. A várva várt fizetés rendezés megérkezett és az 1893. évi IV. t. czikkben látott napvilágot, de ez még súlyosabbá tette helyzetükéi, mert most az említett törvény végrehajtása után a 40 évet kiszolgált tisztviselő örülhet, ha 1000 frt fizetéssel mehet nyugalomba. Leszámítva azokat, akiket a szerencse oly állásba sodort, hol tág tere nyílik az előmenetelnek s talán a tettnek is; vagy kiket oly nagy tehetséggel ruházott fel az ég, hogy utat tör magának előre. De a szerencse és az ég különös adománya nélkül levő hivatásuknak szorgalommal és buzgón megfelelő tisztviselők ezrei számára nem terem babér, kenyér még kevesebb. Több alkalommal indítottak mozgalmat a tisztviselők sorsuk javítására, de nyílt őszinte kérésüket elfogultság és határozatlanság folytán nem koronázta siker, s úgy látszik a szövetséget megteremtő végrehajtó bizottság által ez év elején benyújtott emlékiratnak sem lesz egyelőre sevwii eredménye, legalább a már kész i8gy. évi költségvetésben a jó szándéknak semmi legcsekélyebb jele. A folyó év augusztus 18-án megalakult „Állami tisztviselők országos szövetsége“ ezen a bajokon akarván segíteni a belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályok keretén belül az állami törvények, azok végrehajtó közegei iránt való legnagyobb tisztelet megadása mellett törekedik legnemesebb czéljainak megvalósítására. Azt hiszem ez által elhárítja a szövetség j fejéről a mesterségesen szított gyanút és min- ) den magyar tisztviselő nyugodt lelkiismerettel [ léphet be az önzetlenül vezetett szövetség I — Isten mentsen. Most már itt maradnak. Benczét betanítom a mesterségemre, átadom neki a korcsmát, a mészárszéket, én meg máskép iparkodom. Demeter azt hitte, templomba tévedett. Hiszen ő most tanul járni. Micsoda sivár lehetett eddig a lelke. Sejtelme nem volt a részvétről, fájdalomról. Kártyaveszteségen kívül nem tudta, mi a veszteség. Es most egy szent fájdalomból vesz részt. Gyermekkorában haltak el szülei. Labdaként hányódott rokonai között. Hidegen bántak vele. Örültek, ha egyik megszabadult tőle és tovább adta. Szüleiről csak úgy beszéltek, mint könnyelműekről, kik a magukét elpusztították és mások terhére hagyták gyermeküket. Mennyi érzés hiányzott az ö leikéből ? Sála, részvét, gyengédség, szeretet. Mind a „Kinizsy„ - hez czimzett korcsmában tanulja meg. Ez az erős ember egy erős, nagy lélek. Évi aszzooy, a ki olyan erős, kemény hangon beszél, mintha mindig halálos Ítéletet mondana, csupa szív, csupa szeretet. Hogy peregnek a könyei. Úgy szeretett volna kezet csókolni ennek az egyszerit nőnek. Hogy lehetett neki érzés nélküi élni csak is a maga kedvteléseit folytatva, másokat figyelembe nem véve. Osztozott-e bánatban, fájdalomban törülte-e le valakinek könyeit. Eszébe jutott, hogy ki-kitört belőle néha a fájdalom, mikor mámoros fővel hallgatta a czigány szomorú nótáit és sirt a többi szabadúszóval és időmilliomossal, nem tudva, miért? Önmagát siratta. Az okokat könnyelműség tartotta elrejtve. keretébe, melynek czélja a összesek és egyesek jóléte. A porszemet elviszi a szél, de tömörülve sziklákat alkot, melyeket nem sodor le a vihar a sziklák hegyet képeznek melyeket tisztelettel néz a szemlélő, a csekély számú tisztviselők szavát, kik néha-néha feljajdultak, nem hallották meg, mert az ég magas, de ha az összes állami tisztviselők képezte szövetség vezér férfia 30.000 tisztviselő nevében emeli fel szavát, azt meghallják a magasban is. Segits magadon, az Isten is segít, s ha a tisztviselők saját magukon segítenek, a siker el nem maradhat. Apraja, nagyja legyen tagja szövetségünknek !! Elmondtam ezeket a magam ösztönéből, s hálából a végrehajtó bizottság iránt; de meg, mert szerintem túl szerény és túl zajtalan. De elmondtam a t. kartársak, az összes tisztviselők iránti szeretetbői, hogy tudják végre valahára ébred a ni. tisztviselői kar. Ily kitartó és jól szervezett mozgalom, melynek a szövetség ime látható, eredménye még nem volt. Ki csak egy pillantást vet a szövetség által kibocsátott térkép vázlatra s elolvassa a felhívást, látni fogja, hogy e szövetség nem egy rövid időre, de széles biztos s a messze jövő számára lett megalkotva. Támogassuk hát e szövetséget s ne feledjük jelszavát „egységben az erő.“ A f. évi aug. 18-án Pestvármegye nagy termében megalakult szövetség: Elnökének: Csemegi Károlyt, másod elnökének: Horváth Gyulát, alel nőkéinek: Bányay Bélát, Móczár Elemért és Szikszay n Eleket választotta meg nagy lelkesedéssel. O felségéhez hódoló távira- tott küldött s ezek után a többi tisztviselőket és választmányt választotta meg, egyben bizalmat és köszönetét szavazott Csemeginek, Hor- váthnak és a mozgalom végrehajtó bizottságának. A szövetség irodája Budán hihetőleg a II. kerületben lesz. Egy tisztviselő. A nádori méltóság. A „Buda és Vidékében“ már több közlemény jelent meg a nádori méltóság visszaállításáról. A nádor mint a király helyettese Budán laknék s ez Budának nagy hasznára és emelkedésére szolgálna. A nádori méltóság visszaállításáról szóló Bánatban osztakozlk most is. Hátha a saját sorsa fáj, hátha mulasztásai, az önvád hangolják fájdalomra úgy, hogy egészen beleillik egy bánatos társaságba. Egy ismeretlen asszony felett bánkódik talán ? Valaha kinevette volna magát, ha egy árva leány könyei meghatják. Mi van ezen sírni való ? És niégis félre kellett fordítani a fejét. Könyezett. O eddig el volt temetve saját magában. És most? Feltámadott. Szerette volna elrebegni : Borulj a keblemre, kedves szőke leány. Eddig ez a szív üres volt. Most beleköltözhetik a te képed. Ez a leány érez. Siratja az anyját. Milyen magasan áll fölötte. Hirtelen jött ez az átváltozás és beteggé tette csakugyan üdülő lelkét. Eddig ő mindig árva volt és talán árva maradt. Ki szeret ő ? Erre felelhetne, de ki szereti őt, erre nincs felett. Fájdalommal szentelt kedves este! Oh bár sohasem múlnál el. így epedett magában. Ha szerit ejthette, elmélyedt a leány szemlélésében és ő, a ki egy egész társaságot tudott elmulat- tutni, elfogult lett. Megnémult egy egyszerű cselédleány előtt, a kit máskor számba sem vett legfeljebb múló kalandvágyat keltett volna föl érzékeiben. / Eddig csak a vér élt benne, most úgy látszik a szív és lélek, az érzések korszaka következik. Álom, álom édes álom . . . Nagyon elfacsarta a szivét a sok-sok feltoluló, eddig tőle távolodott érzés. Nem tudta tovább kiállani és eltűnt a társaságból. Augusztus 30. és Budára nézve különösen fontos és érdekes czikkre jelent meg egy czáfolat is, melynek írója ezt közjogilag lehetetlennek tartotta. Az események megerősítik a „Buda és Vidéke“ czikkének helyességét és értékét s valószínűvé teszik, hogy a nádori méltósággal már a közel jövőben egy királyi herczeget felfognak ruházni, ki állandóan itt fog lakni Budán a mi reánk nézve egy nyert előny. A nádori méltósággal felruházott királyi herczeg kedvéért több figyelembe részesül Buda, mint most. Az ezredéves ünnepélyeknél különösen a korona átszállításánál, a hódoló diszmenetnél a nádori méltóság visszaállításáról már beszéltek ő felségével. Ugrón Gábor az országgyűlésen szóba hozta a kérdést s a legkitűnőbb jogászok szükségesnek mondották a nádori méltóság visszaállítását, csakis a méltóságát a hivatal nélkül. A székesfehérvári ünnepélyes Szent-István napi körmenetben, hol az ország régi törvényei szerint a királynak vagy helyettesének, a nádornak meg kell jelenni az idén József Ágost főherczeg részt vett mint a király helyettese, tehát ezzel ki van fejezve, hogy a nádori méltóságot visszaállítják, vissza akarják állítani. Vannak és lesznek olyan nagyjelentőségű ünnepek, hol a nádori méltóságot nem lehet nélkülözni. Most az elvi kérdéseket beszélik meg és az alakiságokról gondoskodnak, de a személyre nézve még megállapodások nem lehetnek, tehát csak találgatások merülhetnek fel. Beszélik, hogy a trónörökös lenne a nádori méltóságra kiszemelve és e méltósággal akkor ruháznák fel midőn a trónöröklést törvénybe iktatják, a mi nemsokára be fog következni. Ekkor a trónörökös hivatalos székhelye Buda lesz, hol állandóan udvart tart és pedig magyar méltóságokkal és személyzettel. A szomorkodók nem is vették észre . . . Messziről, előbb halkal, később erősebben egy bubánatos nótát fütyült valaki, a miből egy egész keserves élet vallomásai fakadtak. Olyan jól esett ez a dallam a szomorko- dóknak. Ki gondolt volna arra, hogy Demeter lényét a költészet szállta meg. Rengett a nóta a levegőben és átjárta a sziveket, vigasztalást, reményt csepegtetve. Sokáig, sokáig hallatszott a nóta. Ácszugi Demeter másnap korában kelt a napnál. Nem alhatott, nem aludott. Üdülni, pihenni jött ide és egyszerre fájni kezdett az élet. Hol keressen vigasztalást? Neki iramodott a mezőnek. Még senki sem járta. Füből-fából várta a vigasztalást. Nem lelte meg. Agya zákányos volt, akárcsak tivornya után. A hűvös hajnali légben fázott egy kissé. Valami ismeretlen láz dideregtette. Mi esnék most jól ? Talán elmúlás. Egyszerre felébredt a természet. Madarak üdvözölték az ébredő napot. Munkások foglalták el a mezőt. Fü-fa terjesztette illatát. Úgy irigyelte azokat, kik dolgozni tudnak. Kis szobácskájábán felébredt Gertrud is. Az első, a mit hallott, fütyszó. Talán a tegnapi dallam vége. Nem, csak a fülemile szólt. Kinyitotta ablakát és öltözködés közben a természet remek ébredését élvezte. Itt fog élni ezen a szép vidéken. Mit rejtenek e szép hegyek ormai? Vihart vagy bókét? (Folyt, köv.)
