Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-30 / 35. szám
Budapest, 1896. Y. évfolyam 35. sz. (Kisaszony hava) Vasárnap, augusztus 30. w m HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : GhTTTTXj.A» KIAT>Ó-ÍII YATAly, Megjelenik minden vasárnap. &2e;rkí;s2;tósé<3, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcua 12 a. Sstíke-háa Előfiieteai árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. 1. kor., Alkotág-ntoaa 12/a. Szöke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Névmagyarosítás. A névmagyarositó egyesületnek itt Budán van a hivatalos helyisége. Telkes Simon budai polgártársunk innen intézi és vezeti a névmagyarositás ügyét. Telkes Simon majd minden évnegyedben beszámol buzgőlkodásának eredményeivel, közli, kik és milyen névre m agy áros odtak ? A névmagyarositás hazafias és helyes eszme, de nem ngy a hogy folyik. A valódi magyar ember megdöbben a felett, hogy ötven krajczárért tolakodó könnyelműséggel hódítanak el kétes egyének történelmi neveket is. Kohn, Ábelesz urakból Rákóczy, Hunyady lesz. Zrinyi Miklós mint betörő tolvajt fogták el pár óv előtt. A kegyeiét rovására történik az, hogy a belügyek minisztériuma a történelem bemocskolását megengedi. Tessék nevet magyarositani, ámde meglevő család nevekre nem illik. A belügyminisztériumban ne engedjék meg ezt az illetlenséget. A „BUM és VIDÉKE* TARCZAJA. Demeter szerencséje. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. (6) (Folytatás.) Senkivel nem lehet bizalmasan közölni bajainkat, bessámolni sikereinkről, terveinkről. Nem, igy nem maradhat. Szeretni akar és szeretet után vágyik. Elkezdett képzelődni. Megalkotta otthonát. Csinos kis ház. Munkájából tér haza és az ajtóban ott várja a kedves feleség és talán saját lényének folytatása, újabb kiadása. Tavasz, nyárt, őszt, telet átélt hirtelen a boldogság képzeletében a évszakok össze gyönyöreivel, ő, a kinek eddig a családról fogalma nem volt, hogy dolgozni fog ha erre irányt talált. Messze, nagyon messze repültek a jövőt kutatva, gondolatai. III. Váratlan vendégek. Ábrándjaiban elfáradt. Visszament korcsmába. Már a vacsora ideje közeledett. A mint nz ivóba betért, már megcsapta Évi némi főztének a kellemes illata. Remek érzés, mit egy pompásnak ígérkező ízletes vacsora reménye kelt. Élvezetes a jó ebéd, de ezt nem költik el a napi teendőkkel szemközött állók olyan nyugalommal mint a vacsorát, a mi már igazi pihenő Némelyek ezt egészen jogosnak tart- i ják, s maga a kormány sem gondoskodik a családi neveket védő törvényről, s igy a Rákóczy, Hnnyady, Báthory, Zrinyi stb. neveket sokszor olvashatjuk a törvényszéki csarnokban. így döntik a történetet sárba, igy piszkolják be a nagy neveket. Erre nincs szükség, mert van elég növény, hely különösen dűlő név melyre magyarosíthatnak s oda bigyeszthetik az óhajtott y-1 is. A történelmi társaságnak, a heraldikai és geneológiai társaságnak a törvényhozásnál tiltó törvényt kellene kieszközölni és a névrablásokat beszüntetni. Kellemetlenségek, félreértések, tévedések vig és szomorú játékait okozza ez az úgyszólván névbitorlás. Maga a névmagyarositó társaság is megtehetné azt a szolgálatot, hogy a néveltulajdonitások ellen fellépne. Fontos ez a kérdés és méltó arra, hogy nagyon komolyan foglalkozzanak vele és megakadályozzák minden áron. A név csak olyan tulajdon, mint a | vagyon. A ki eltulajdonít az vétkes, az bűnt követ el. Védje az állam a családok neveit és ne engedje, hogy nevet orozzanak sokszor nagyon furcsa jellemek és létezések. Ajánljuk a névmagyarositás körül történő illetlen visszaólósóket a kormány figyelmébe. Az állami tisztviselőkről. Két, hó híján két éve, hogy egy kis csapat a tisztviselői kar nagy zöméből munkálkodik, eddig nálunk még nem tapasztalt páratlan kitartással, az állami tisztviselők érdekében. Öt ezer tisztviselő mozdult meg e kis csapat nyomán, midőn az első munkáját egy emlékirat tervezetett kibocsátott 1895. év nyarán, majd ez év tavaszán, midőn második végleges emlékiratát a m. kir. kormánynál benyújtotta, újra megmozdult, s életjelt adott magáról, meg alkotván a „m. állami tisztviselők országos szövetsége“ alapszabályait. Sem a hideg fogadtatás a kormánynál, sem a tisztviselőknek az ezer éves ünnepélyen való örömének megrontása, s ebből csaknem teljesen kizáratá8a, nem csüggeszté a mostani | mozgalom vezetőit. Csendben, minden reklám, dolgos emberre nézve. A kedély a vacsoránál mindig fokozottabb. Egy nappal ugyan fogyott az élet, de a kedv elűzi a melanchóliát. Demetert két idegen arcz lepte meg. Egy j fiatal leány és egy fiatalember ült az asztalnál Menyétes Márton mellett. Ácszugi megijedt az idegenektől. Vájjon szálló vendégek e, vagy hosszabb ideig maradnak? Vége akkor a kellemetes magánynak. Szemügyi vette őket. Fekete gyászruhát viseltek. Talán férj és feleség. Nem lehet, nagyon hasonlítanak egymáshoz. Bár van arra is példa, bogy bogy a hosszas együttlét a házastársaknál vonásokat szokott egyenlíteni. Valószínűleg testvérek. Szép szendeszőke volt a leány. Szemei feketék. Kifejezése nemes és előkelő. Mióta Rábol- cson van, sokszor megfigyelte azt, hogy egg-egy parasztarcz milyen előkelő. Összehasonlította némely gazdag czimborája arczával és úgy tapasztalta, hogy a paraszt inkább bevált volna urnák. Látott paraszleányokat olyan fogsorral és piczi lábbal, mit herczegasszonyok megirigyeltek volna. Ilyen a sors; nem ott oszt, a hol várják. Kíváncsiságát csakhamar megetette Menyétes uram. Megnevezte a vendégeket. Fányi Gertrud és Fányi Bencze, a nénje gyermekei. Most halt meg a szegény, a levéllel együtt érkeztek. Gertrud cselédleány, Bencze pinczér. — Lássa a tekintetes ur, megnépesedtünk. A jó Isten igy forgatja az embert. Ma vígan fekszünk le és nem ébredünk a holnapra. így történt a szegény testvéremmel. Megütötte a guta. A mi családunkban a halál sohasem a nyavalya köntösében látogat. Apám, anyám, nagyapám, nagyanyám igy halt meg. — Fogadja részvétemet, — Köszönöm alásan. Sajnálon a szegény testvéremet, de ha az Isten úgy akarja, mit csináljunk. Nyugodjunk meg ő szent felsége bölcs végzésében. A két árva és Évi asszony nem vették ilyen könyen. Hangosan zokogtak. Menyétesné egyre kérdezgette: Volt-e becsületes temetése? Mit adtatok rá ? Miért nem vártátok, mig odamegyünk ? Talán becsületesen fel sem volt öltöztetve ? Szegény gyermekek, szegény gyermekek ! Mi lesz veletek ? — Hát mi velünk mi lett, anyjuk ? Mi is szegény árvák voltuk. A ki nem béna az. megél a jég hátán is. Az én apám jegyző volt. Urfinak neveltek, mégis hozzászoktam a dologhoz. Nem kell megijeeni. Ez a mai világ vitézsége. Nem tatár és török ellen harczolunk, hanem a sorsot gyűrjük, ha bírjuk. — Édes Getrudkám! — dédelgette a leányt Évi asszony és megsimogatta szőke fejét. Átölelte, megcsókolta. Most már az én leányom leszel. Nem eresztelek el. Az ángyomat is mindig hívtam jöjjön ide. Szegény, talán nem balt vol meg! — Asszonybeszéd! Próbálni kell az embernek. Mi lett volna belőlem, ha az édesanyám mellett maradok ? Jobb, ha megszokjuk a sanya- nyaruságot, akkor aztán másként szolgál az élet. Te még a tyúkjaidat is elkényezteted . . — Jól van, jó, apjuk. A te 3zived sem‘ vas. Csak nem hagyjuk el a szegény árvákat. „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.