Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-16 / 33. szám

Budapest, 1896.

V. évfolyam 33. sz. (Kisaszony hava) Vasárnap, augusztus 16

w w

HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL.

BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE.

Szerkeszti : ZEXSZDÉXLTri

KIÄDÖ-HIVÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcsa 12 a. Siöke-hái

Megjelenik minden vasárnap. Eltfflaetéai árak ; Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona.

I. kér., Alkotáa-ntoza 12/a. Szöke-ház.

kéziratokat, és közleményeket ide kérjük küldeni.

Országos ünnep.

A „Buda és Vidéke“ többször indítványozta, bogy Szent-István napja legyen országos nemzeti ünnep. A herczeg- primás ő eminentiája az első apostoli király nóvünnepét országos katholikus ünnepnek szenteli. E magasztos cselekedete által utat mutatott arra, hogy Szt- István napját a törvényhozás nemzeti ünnepnek iktassa.

Nemcsak a fővárosban, de az egész ország keresztény vallásu templomaiban konduljanak meg a hálaadásra hivó harangok és legyen e nap Szent-Istvánon kivül Árpád emlékének ajánlva.

A hálaadó Istentiszteleteken kivül legyenek népünnepélyek, versenyek, nyilvános előadások, irodalmi ünnepélyek és országos kongresszusok.

Augusztus 20-ika ne csak a vallásnak, de a nemzetnek is ünnepe legyen. Az ünnep fényét emeljék a király, fő- herczegek, főpapság, főurak az által, hogy a körmeneten részt vegyenek. Ko- szoruzzák meg ezen a napon a nemzet halottainak és vértanúinak sírjait. Tartsaj nak a körökben, egyletekben, a községek ' házánál hazafiságra ébresztő emlékbeszé- deket.

A mennyiben kitüntetésekre szükség van ezen a napon kapjanak a polgárok kitüntetéseket. A törvényhatóságok tartsanak diszgyülést, melyen irók és költők mondják a jutalmazott beszédeket és költeményeket.

A templomokban és nyilvános helyeken tegyenek ki perselyeket a melyben Szent-István és Árpád szobraira gyűjtsenek. Az akadémia és egyéb tudományos valamint irodalmi társaságok ezen a napon hirdessék ki a jutalom tételeiket.

Az országgyűlés mind a két háza üllésre gyülekezzék és a keresztény templomokban jelenjék meg, hogy az állam keresztény jellegének kifejezést adjon.

Emelkedjék fel minden magyar szi- vével-lelkével a magyarok Istenéhez és kérje, hogy áldja meg a hazát, nemzetet és őrizze meg az elfajulástól, ruházza fel ismét régi jó sajátságaival, erkölcseivel és ne engedje romlásnak indulni. |

A színházakban ingyenes előadások .

legyenek a nép számára. A nap valóságos munkaszünet legyen, Szüneteljen a közlekedés. Mindenféle üzletet zárjanak be a nemzeti ünnepeu. Mindenki szentelje meg ezt a napot. A lelkészek beszéljenek a nap jelentőségéről.

Szent-István napján legyen az egész nemzet Budavárában.

Áradjon mindenkire az ősök szelleme s legyen úgy mint régen volt.

Községi biztosítás.

(Levél a szerkesztőhöz.)

Mint a Buda és Vidéke igazán hű olvasója örömmel nézem a szerkesztő ur fárad- hatlan munkásságát Buda és vidéke érdekében. Örömmel látom a lap által elért eredményeket. Sajnálom, hogy a lapnak közönnyel kell itt és amott találkozni és különösen a vidéken nem találja a megérdemlett elismerést.

A „Buda és Vidékének“ az a jelszava: Buda legyen Dunántúl központja csodálom, hogy még eddig nem viszhangzott, s ezt a folyó óv jellege az általános és speciális buda- , vidéki közöny magyarázza meg.

I Buda legyen Dunántúl központja.

[ Szép szó, de sok papiros és tinta fogy el addig

A „BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA.

Demeter szerencséje.

— Regény. —

Irta : Erdélyi Gyula. (A)

A hogy az Isten akarja! — és ingujjával egyet törülve a kulacs száján, átadja a vendégnek : „Tessék!“ Az üdülő ajkához érinti a csutorát, majd szivósabban fog a kortyoláshoz. Soha ital ilyen jól nem esett. Menyétes uram leült a lóczára. megkínálta helylyel a pesti urat is, mondfán : Eddig csak diadal, de lehet még viadal.

— Szép hely, nagyon szép hely.

— Most már szebb, de úgy álltam én itt pár évvel ezelőtt letiporva, könyező szemekkel, mint Béla király a tatárjárás után az elpusztult ország felett. Az a rettenetes féreg sivárrá tett mindent. Azt hittem, soha nem gyönyörködöm többet a szöllőmben. Szorgalom és munka meghozta a gyümölcsöt, az idén már szüretelünk, ha az Isten is úgy akarja.

A természethez közel, messze a világtól, egy uj élet küszöbén, a zöld szöllő-tengert látva, ismét kifestette képzelete a hullámokon indulásra váró hajót. A szöllőpásztor megszólaltatta csengetyüjét a munkások pihenőjére.

Ő is pihent, lelke is elandalodott e csendben, a mi a léleknek igazi szanatóriuma. Árnyas fák alá húzódtak a munkások. Egy leány a kúthoz jött, hogy vizet húzzon a korsóba.

— Hogy vagytok, Panna . . .

— Köszönöm alássan, nagy uram, megvolnánk.

— Mikor kerül haza a Jóska ?

— Ujborra itthon lesz.

— Ki ne feledjetek a lakodalomból.

— Hogy felejtenénk el a mi jó nagy- utunkat. A leány megmeritette a korsót, azután a hűsítőre epedő munkásnéphez vitte. Jóízűen itták a vizet és falatozták a kenyeret. Menyé- tes pdahivta az előkapást s megkínálta egy itallah^Illedelmesen fogadta és köszönte meg és azután visszatért pihenő társaihoz.

— Ugye-e szép leány ez a Panna, tens- uram ?

— Bizony szép.

— Piktor sem festhetne ilyent, ugy-e ?

— Nem.

— Derék munkásleány. Szegény. A vőlegényét besorozták katonának. Akadt volna neki jobb szerencséje, de hát kivárt hűséggel, rendesen.

Felkeltek a munkából. Menyétes uram és vendége is elindultak hazafelé. A jól tagolt Mészáros folytatta bölcselkedéseit füről-fáról. A szomjas föld csak úgy szívta be a jótékony esőt. Ilyenformán fogadta a beszédet Demeter.

Nem nagyított, midőn az mondta, hogy ő beteg; ráfért a pihenés és az üdülés, rá egy kis ugar, mert nagyon kihasználta magát.

Ha írónak születik, képes lett volna egy nagyszabású dnlgozatot Írni a lélek üdüléséről ; ha doktor, a kimerült embereknek egy nagy szanatóriumot állít.

Egyik sem volt, csak a pihenés élvezője, a ki, ha felüdül léhaságából, hozzáfog sorsa

felépítéséhez . . . Egyelőre nem foglalkozott jövőjével. A mennyi pénzt félretett, abból itt szerényen két évig is megélhet és azalatt majd csak történik valami.

Három vagy négy napja lehetett Rábol- cson a vándor tudós, üdülő beteg, vagy a sorsüldözött és még eszébe sem jutott, hogy rágondoljon az elhagyott Babilonra. Tanulmányozta a természetet, a falut és az embereket.

Nem igen kérdezték, kicsoda-micsoda * bámulták, mint minden idegent, kíváncsiskodtak 8 némelyek kérdezősködtek Menyétes Mártonnál, ki lehet, mi lehet. Egyben megnyugodtak, hogy rosszat nem hozhatott, mert még a községházánál nem látták.

A parasztember „egy urnák“ tartotta s nem sokat törődött vele, látván, hogy nem garaboncziás; ámde a rábolcsi urinép ezzel nem elégedett be. Az egyhangú életett felrázta az, hogy idegen ember van a faluban, a kiről nem tudják, kicsoda.

Demeter bejárta az egész falut. A nagyobb ablaku és magasabb házakból kíváncsian néztek utána a nők és férfiak. Honnan jött? Meddig marad? Mit akar? Megélénkült erre, keresve feleletet a rábolcsi társadalmi élet. Az üdülő lélek ügyesen kikerülte, hogy úriemberrel közelről találkozzék, vagy valakivel szóba állhasson. A kíváncsiság magas fokra emelkedett. Hiába, az első héten nem tudtak belekapni . . . Gyűlések, összejövetelek voltak, melyen arról tanácskoztak, hogy férjenek hozzá ?

Menyétes Márton uramat egy szombati tanácsülés alkalmával a jegyző ur, kit élete párja élhetetlenséggel vádolt a miatt, hogy nem

„Nyelvében ól a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.