Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-28 / 26. szám
Budapes1- 1895. (3) BUDA és VIDÉKÉ Junius 28, ség terére lépjen s azt hisszük, hogy az egyesület tagjainak válvetett együttműködése az ügy érdekében, akkor a midőn ily általános, közös érdekről van szó, a biztos sikert jelenti. A közlekedési utak rendezése körül is tud az egyesület eredményt felmutatni. Sikerült a székes-főváros tanácsánál kieszközölni, hogy Stephani Lajos telekszabályozási kérelme kapcsán egy gyalógjárót kaptunk a budakeszi úttól a Remete-utig, s ezzel kapcsolatban Hagen - macher Károly telkén át 197 frt 24 krajczár- nyi költséggel az egyesület egy uj utat épített, mi által a Zugligetből a budakeszi ut felé való közlekedést sikerült közvetlenebbé tenni. Az utrendezés programmjába az egyesület a kútvölgyi ut zugligeti részének rendezését is felvette. Az itteni állapotok teljesen tarthat- lanok, nem méltók a főváros egyik elsőrangú nyaralóhelyéhez. Az ut állandóan tele van nyaralókból kifolyó szennyvízzel, mi a közlekedést végtelen kellemetlenné teszi. Különös figyelmébe ajánlom a kerületi elöljáró urnák. Az egyesület kérvényezésére a fővárosi tanács elrendelte, hogy a zugligeti utón a lámpák számát megkétszerezzék s 30 padot felállítsanak. A nyaraló élet mióta a közúti vaspálya társaság kocsijait az állomásig feljáratja, megélénkült. A Fáczántelep tulajdonosa nagy áldozatokkal hidegvizgyógymtézetet állított fel, hol a hidegvizgyógymódot alkalmazzák. Dr. Hal- perth Ákos a hideggyógyintézet jeles kezelőorvosa egyúttal a gyermekeknek a svédgymnasz- tikából is ad oktatást s a szülők örömmel fogadták az uj intézményt. A nyári évad alatt a zugligeti nyaraló- közönség a Fáczán-nál egy nagyobb tánczmulat- ságot rendez, s mint halljuk a zugligeti szegény iskolás gyermekek felruházára fogják fordítani a tiszta jövedelmet. S ez nagyon jól van igy. Az istenhegyi nyaralók évről-évre rendeznek ilyen tánczmulatságot, s igen szép alapot sikerült megteremteni e jótékony czélra. A zugligeti iskolában f. hó 20-án tartattak meg a vizsgálatok és a záróönnepély, melyen Dr. Thiring Gusztáv az iskolaszék kiküldöttje elnökölt. A vizsgálaton Sigray Pál és a zugligeti egylet adón áuyából az iskola összes tanulói ajándékkönyveket kaptak Dr. Kunhardt József ur pedig öt frtot adományozott a legszegényebb sorsú tanulóknak. Eperjessy István. talán valami romantikus szerelemnek volt részese. Az ilyennek sokkal nagyobb készséggel birnak egy más között, mint a milyen a gyermek- nemzés által támadhát és szilárdabb barátsággal vannak egymás iránt, mivel szebb és hall - hatatlanabb gyermekeik vannak. Ilyen erossal telt lelkű volt maga Sokratesz is, aki csakugyan mindig körüljárt és kereste a beszélgetésre a szép lelkeket, mivel érezte, hogy lelke terhes bölcseséggel és erénynyel s igy alkalmas arra, hogy ezekkel másokat megtermékenyítsen. Ez az erős. vagy is platói szerelem főleg a szónokok, költők és állam férfiak tevékenységében nyilatkozik, midőn szavaikban, tetteikben oly emberfeletti hatalom szólal meg, mely a hallgatót és a szemlélőt megragadja, megtermékenyíti. Ez az erős fejlesztette ki örök például a platói szerelemnek Alkibiades- ben az ellenállhatatlan szeretetet Sokratesz iránt, hogy kénytelen vagyunk bámulni a Sym- posionban tett „platói szerelem“ vallomását: Ha őt hallom, beszédétől inkább megindul szivem s hullanak könyeim, mint az őrjöngő kory- bontoké, s látom, hogy szint azt érzi magában. Mikor Perikiest vagy más jeles szónokot hallottam, tudtam, hogy jól beszélnek, de olyasmit nem szenvedtem, lelkem nem háborgott és nem boszankodott soha, hogy rabnak érezte magát* de általa oly kinba estem nem egyszer, hogy az élet sem volt kívánatos előttem, Ezért sokszor szívesen látnám, ha nem volna ^ többé az élők közt, s megint, ha az történnék, jól érzem, még inkább fájlalnám, annyira nem tudom, mit tegyek ez emberrel“. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Detrich László. Detrich László 1846. évi julius 1-én Székesfehérvárott született, hol édes apja Zsig- mond nagy tehetségénél, kiváló műveltsége és ritka bec-úiletességénél fogva a legjobb hírben álló ügyvéd, nevezetesen a Zichyek és a székesfehérvári püspök jogügyi tauácsosa volt. Ennek a kiváló férfiúnak gondozása és felügyelete alatt nevelődött, fel és végezte el László barátunk középiskoláit a derék cistercita-rend jóhirben álló székesfehérvári főgymnáziumában, honnét a budapesti jogi egyetemre ment, melyet 1868. évben kitűnő sikerrel végzett be. Az akkori kiválóan tudós jogi és nemzetgazdasági szaktanárok : Pauler, Kautz, Kőnek, Karvassy és Baintner László barátunkat nemcsak az előadások pontos látogatása, de a tantárgyaknak szorgalommal párosult alapos elsajátításáért és kedves modoráért is igen kedvelték és atyjának — ki ép az időben mint Székesfehérvár szab. kir. város országos képviselője Budapesten tartózkodott — a nevezett tanárok találkozásuk alkalmával mindég dicsérték. Air bizonyos, ha László barátunk jogi tanulmányainak elvégzése utáu akár az ügyvédi, akár a bírói, akár a megyei vagy állami tisztviselői pályára lép, eleven és éles eszénél, kitartó szorgalmánál és hozzáférhetlen jellemszilárdságánál fogva ma már hazánk kiválóbb vezérférfiai közé tartoznék. De sorsa felett az isteni gondviselés másként rendelkezett, mert 1868. év julius havában édes atyja elhaláloz- ván a családi vagyon megmentése és a család fentartása miatt boldogult apjának végrendeleti kívánsága szerint is, ki László fiának becsületességében és életrevalóságában ifjú kora daczára is teljesen megbízott — kénytelen volt hajlamától eltérően a gazdaság vezetését minden gazdasági praxis nélkül átvenni. így a szép eszü és a tudományokért lelkesülő ifjú 22 éves korában az 1100 holdas birtoknak vezetése végett Fejérmegye végső csúcsán levő Pestmegyével határos felső-örsi pusztájukra vonult, hol sok gondok és küzdések között gazdasági szakmunkák olvasása és a gazdaság- bani folytonos experimentálásokkal rövid idő alatt a vaáli járás legkiválóbb gazdájává képezte ki magát. A birtokot, melyet édes apja 1868. év elején 22 évi törlesztésre vásárolt alig 10 évi odaadó, becsületes gazdálkodás után a teher alól teljesen felszabadította, jólehet édes anyjának és 3 kiskorú testvérének fentartása is sok költségbe került. Az özvegy édes anya született Petris Zsófia férje halála óta gyermekeiben találta örömét, kinek egyedüli boldogsága volt ha gyermekeit és unokáit maga körül összegyűlve láthatta. Gyermekei: László, Zsiga, Vilma (Fiáth Imréné) és Minka (Szalay Imréné) az utóbbiak gyermekeikkel husvét, pünkösd es karácsony ünnepekre édes anyjuki ál öreg napjainak megédesitése végett rendesen megjelentek, ki 70 éves korában 1890-ib évben nyugodtan távozott az örökhazába, hogy kedves férjének hírül vihesse gyermekei és unokái becsületességét és életrevalóságát. Azóta a birtokot László barátunk testvéreitől kibérelve kezeli. László a pusztai életet annyira megszokta, hogy csakis testvéreinek és jóismerőseinek felkeresése végett távozik el pár napra Aba, Budapest, Lelle vagy Székesfehérvárra. Rövidebb egy pár órai szórakozásra pedig a szomszéd földbirtokosokat (kikkel a legjobb baráti viszonyban él) évenként egy párszor szokta meglátogatni. Rendesen a külömben szép fekvésű és jól berendezett birtokon a gazdasággal és mindenféle komoly olvasmányokkal foglalja el magát. Igen boldognak érzi magát ha rokonai és jó ismerősei egyszerű magányában felkeresik, kikkel a politikáról és a gazdaságról egész odaadással szeret beszélgetni. A mily páratlan jó testvér és jó barát, ép oly ritka jó hazafi és emberbarát, ki hazájának felvirágoztatásáért és embertársainak jóléte előmozdításáért minden áldozatra kész, a közügyek iránt igen érdeklődik, a vaáli járás függetlenségi pártjának vezére. Az intelligenczia ép úgy mint a köznép műveltsége, eszessége, jószívűsége és becsületessége miatt tiszteli és nagyra becsüli és nemcsak a járásban de az egész megyében is a legkiválóbb gazdák közé számítják azoufölül minden országos, megyei és községi ügyben mint tekintély szerepel. Tehát születésének 50-ik évfordulóján mint őszinte tisztelői és régi jóbarátai kívánjuk neki: hogy a haza és az emberiség javára rokonai, jóbarátai és számos tisztelőinek örömére még igen sokáig éljen ! Panasz. Igen tisztelt Szerkesztő Ur ! Becses lapja legutóbbi számában a polg. lövész egyesület nagy ünnepélyéről olvasok egy czikket a melynek vége a „folytatás következik“ ígéretet tartalmazza. ■ Mint a „Buda és Vidéke“ egyik legrégibb olvasója és úgy a lap mint az ügy melyért ez küzd lelkes hive, talán megengedi, hogy az előbb említett „folytatás következik“ ígéretet én némileg megtoldjam. A polg. lövész egyesület iinnnepélyei bár mi szépen voltak tervezve, az egyesület rendezői bármi nagy erkölcsi és anyagi áldozat árán iparkodtak azokat érvényre juttatni, mindenesetre pótolhatatlan hibát követettek el akkor, midőn mind ezen számításaikat az egyesületi vendéglős nélkül csinálták. Ugyanis, a lefolyt ünnepélyek egész sorozatán át, a legjobb kedvet és ünnepi hangulatot alaposan lelohasztotta és tönkre silányitotta a vendéglős tehetetlensége, és minden alkalommal tapasztalható készilletlensége. 600—800 vendég kiszolgálására 5—6 pinczér állott rendelkezésre, melyek fejetlenségükkel es durvaságukkal a saját magukat kiszolgáló vendégeket még csak jobban bo- szantották. Asztal, szék, ital, étel, mind a vendégek által czipeltettek. A mulatságok kezdetén már megesett, hogy a pinczérek kijelentették, hogy nincs sör, és tényleg akkor láttuk, hogy a városból hozzák a meleg sört a mely csapra került. Rövid időre reá nem volt kenyér kapható, ezt is vártatva a péktől hozatta, és igy tovább. A pinczérek a rossz hitelviszonyainak tulajdonították ezt, de az egyesületnek kell, hogy fegyver legyen a kezében ily minősithet- len eljárás ellen felléphetni. Reméljük, hogy az egyesület most már gondoskodni fog, jó hírnevét kevésbé koczkász- tató kezekre bízni a vendéglőjét. Ha tekintetbe vesszük még, kogy az itt bemutatott árjegyzék szerinti árakat szedte a vendéglős, talán felesleges hozzá tennünk, hogy valószínűleg elment a kedve mindenkinek ily garázdálkodást ismételve keresztül (élvezni) ? Ízlelni. Hogy a külföldi lövészek szüntelenül szidták a vendéglőst, sőt hogy aránylag csak szidással menekült, azt valószínűleg a vendég jognak köszönheti. ^ Borvásár. Beszámoltunk a borvásárra hozott bormennyiségről, most beszámolhatnánk a vásár eredményéről, ha ugyan vásárnak lehetne mondani ezt a vásárt. Leírtunk egy véletlen szerencsétlenséget, mely alkalommal szóba hoztuk azt is, hogy ez a vásár nehezen lesz jó mert nagyon nyomott: vevők gyéren mutatkoznak, sajnos ez a fel- tévetésünk beteljesedett. A felhozatal sokkal kevesebb volt mint más alkalommal, s mégis felül kilenczszáz hektoliter bornál vittek vissza, daczára hogy az árak az utóbbi napokban úgy lementek, hogy majdnem ingyen lehetett bort kapni, a vásárra hozott jobb minőségű bor árak a következők voltak: fehér bor 18—24, vörös 17—’25, Schiller 14—20 frt, lehetett még gyöngéb minőségű fehér bort kapni 14—16, vöröst 15—18 és schillert 10—13 frt is kapni, sőt volt egy eladó ki az utolsó napon 10 írtért kínálta a fehér bort, még sem tudott rajta túladni mivel vevőt nem kapott rá.
