Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-14 / 24. szám

Budapest 1896. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Junius 14. A szakértők, ám nézzék meg azokat a dolgokat, a miket a m. kir. államnyomda ki­állított, és megvagyunk győződve, hogy elfogu­latlan Ítéletük a dicséretnek legmagasabb fokán említik majd a kiállított egyes tárgyak­nak pompás kivitelét. Hogy miként fejlődött, miként erősbödött fokról-fokra a m. kir. államnyomda, arra nézve „Az ipar és művészet“ czimü folyóirat erre vonatkozó czikkét közöljük, a mely élénk világot vet az egész intézetre, és olyan forrásból merí­tette adatait, a melyhez kétség nem férhet. A m. kir. államnyomda keletkezett a bécsi udvari és állami nyomdának 1854-ben Temes­várod felállított fiókintézetéből. Ez a nyomda csupán közönséges nyom­tatványok készítésére, négy typogr. gyorssajtó­val, két kézisajtóval és negyven bécsi mázsa betűkészlettel felszerelt fióknyomda a magyar ministerium által előbbi minőségében beszünt, önálló intézetként 1868-ban Budára tették át. Két évvel utóbb, 1870-ben egyesítették a pénz- ügyministerium segédhivatalaként felállított „Kataszteri kőnyomda-intézet és központi Tér­képtárral és megbővitették a hitelosztálylyal.“ Az intézet hivatása: gyorsan, megbízha­tóan és a közzétételig titoktartás mellett szol­gáltatni az állami igazgatásra szükséges min­den nyomtatványokat a kir. hatóságok és hiva­talok számára; a kataszteri felvételek sokasitá- sát eszközölni állami és magán czélokra; a rendelkezésre adott országos felmérési adatok­ból különleges és közérdekű térképeket szer­keszteni ; végre elkészíteni az állam által szük­ségelt összes érték- és hitelpapírokat, bélyeg­jegyeket és postai értékczikkeket. Ezeken kívül a m. kir. államnyomda kö­teles a gyanúsokként megleletezett bélyeg- és posta-jegyeket, hatóságok és hivatalok meg­keresésére, műszaki vizsgálat alá venni, és ezeknek műszaki ügyekben véleményt adni Tekintettel hivatásának e külön feladataira a m. kir. államnyomda három műszaki főosz­tályra tagozódik u. m.: 1. A könyvnyomdászatira, mely a betű és tömöntődei, a betüszedési, a könyv­nyomdái és a kiadói alosztályokat, a dinamó és gőzgépházat, valamint a könyvkötő-, a lakatos és az asztalos műhelyeket foglalja magában ; 2. A térképészeti főosztályra, mely magában foglalja a térképmásoló, a rajzoló és műmetsző alosztályokat, a kőnyomdát és a tér­képtárt ; és 3. A hitelosztályra, a gaivanoplas- tikai, a photo-mechanikai, a réznyomdai, a fénynyomdai és az enyvezdei alosztályokkal. Munkaköre általában a nyomdászat min­den ágára terjed ki és az intézet be van ren­dezve a sokszorosítási módszerek minden nemére. Elkészíti a kiadványokhoz kivántató díszítmények tervrajzait, térképeket szerkeszt, fényképi felvételeket eszközöl és a nyomáshoz szükséges metszeteket és nyomó lemezeket külső segítség nélkül házilag állítja elő. Árudát, nem tart, hanem a saját kiadásá­ban időközönként megjelenő közérdekű müveket bizományos által bozza forgalomba. Egyébként a magániparral versenyre nem lép, hanem leg- fölebb kívánatra bizonyos szükebb keretben magánnyomdák kiadványaihoz olyan mümellék- leteket jutányos áron készít, melyek előállítá­sára ezek berendezve nincsenek. Több rendbeli feladatai között az állami hitelpapírok és értékjegyek előállítása képezi hivatásának legfontosabb részét. Az erre megkivántató műveleteket az ál­lamnyomdában, egy e czélra berendezett külön osztálynak teljes biztonságot nyújtó műhelyei­ben, minden visszaélést és sikkasztást megaka­dályozó eljárási szabályok szerint eszközük. Minden ily gyártási műveletet a pénzügymi- niszt_rium kebeléből kirendelt ellenőrző bizott­ság felügyelete alatt, a működő személyzet egyetemleges felelőssége mellett és az előirt szabályok szigorú betartásával hajtják végre. Munka alatt a bejáratokat felesketett ajtón- állók őrzik, s munkaszünet közben biztonsági őrök folyton szemmel tartják az épület belse­jét, külső betörések ellen pedig katonai őrszem van állítva az intézet elé. Jelenleg van az intézetnek 1.610 méter­mázsa betű-, 81.195 darab anyagminta s nyomó­lemez és 1.983 darab litográfiái kőlemez kész­lete, 21 drb typografiai, 1 darab litográfiái és 7 drb réznyomó gyorssajtója, 18 darab könyv, kő, réz- s fény kézisajtója és 109 drb másféle munkagépe. Könyvtárában a szakmunkák, minta­lapok és térképek száma 11.195 darabra megy. Az államnyomda kiadásában jelenik meg: „Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és kép­ben“ magyar kiadása, és annak diszitményei számára egy külön xilografikus osztályt ren­deztek be, — Morelli tanár vezetése alatt. Az ezredéves kiállítás alkalmából a nyomda egész teljességében mutatta be mindazt, a mire mint müintézet képes. Tessék csak megnézni Mednyánszky Lászlónak „Mindszentek napja“ ; Vágónak „ Húshagyó kedd“ ; Margittaynak az „Utolsó próba“ és Than Mórnak „Az utolsó Árpád ivadék“ czimü festményeik után, a kü- lömbözö módszerek szerint sokszorosított 16 szokatlan nagyságú műlapot; és akkor bizo­nyára az elismerésnek koszorúját teszi annak az intézetnek kiállítására, a mely ezeket ily pompás kivitelben keresztül tudta vinni. A m. kir. államnyomda bemutat ezen­kívül aczélmetszeteket, rézkarczokat, valamint fényképi felvételeket nagyítva és kicsinyítve, nyomólemezeket, réz és horganyedzéseket. Ott van a térképészeti munkákból a ma­gyar szent korona országainak földmivelési tér­képe és Balaton medrének és kör­nyékének domborművé, ami Péchy Imre igazgatónak egyik legszebb alkotása. Végül ott vannak a typografiai munkák : „Az Osztrák -Magyar Monarchia Írásban és képben“ czimü mü díszmunká­nak eddig megjelent 13 kötete ; a „Feszty-féle honfoglalás“ fametszetének 5 méter hosszú le­nyomata; Zichy Mihály két allegorikus rajzá­nak az aradi emlékszobor bizottsága által ki­adott nagy fametszetü lapjai és az Emke dísz­oklevelének Munkácsy Mihály rajza után készült fametszete iris-nyomásbau. Sok gond és fáradságba került mindezt előállítani, de mindezeken győzedelmeskedett az intézet élén álló Péchy Imre miniszteri tanácsos és igazgató, a ki szakavatottságával megmutatta, minő fokra emelkedhet a magyar nyomdász-ipar, ha tehetséggel, Ízléssel és a legújabb vívmányok felhasználásával előre tör, utat jelez és munkájával dicsőséget arat. A m. kir. államnyomda a budai részen van, büszkeségünk nekünk, békesség és áldás legyen működésén. A bástya-ünnep, A bástya-ünnep szép emlékeiről már be­mutattunk egy képet. Most ismét folytatjuk a leírást, mert szeretnénk, hogy a nagyszerű ünnep képét minél hivebben örökíthessük meg. GrrófW enkheim F rigyesné gyer­mek színházában változatos előadások folytak. A Mayer-féle árvaház növendékei nyi­tották meg Somlyay József igazgató személyes vezényletével. A Hymnust énekelték el szaba­tosan. Ezután több gyermek szavalt és énekelt. Bencze szomorú históriáját, egy ál­latkínzó gyermek balesete táblára ragasztott hét képpel Büttel Erzsi majd Erdélyi Irma és ismét Büttel Erzsi szavalták el. Tompó Irén szavalt Ováry nővérek szaval­tak és énekeltek. Bűvész mutatványok, hohóczók, tánczosok működtek közre majd az árvák változatos éneke és szavalása után ködfátyolképek következtek. Az árvák maga­viseleté, fellépése azt bizonyította, hogy Som­lyay József az ország egyik első tanítója az ország egyik első nevelője is. Gróf Wen k- heim Frigyesné az árvák részére 10 forin­tot adott, a mit majálisukon fognak felhasználni. * A csárda jelenetek is érdekesek voltak úgy az Hona, mint a Mariska csárdában. Tudósítónk a Mariska csárdában fordult meg többször és végül is ott telepedett le. Nem csoda ha nem úgy számolt be a mint kellene. Kinálgatták és végre is elfeledkezett hivatásá­ról. A midőn a hiányos tudósításért bocsánatot kér, felszólítja a hölgyeket és urakat, hogy ha értesül mindenkinek a nevét — a kié kimaradt, hozza — és minden apróságot, mulatságos je­lenetet közöl a mi csak történt. A többi lapok tudósitói az Uona-csárdában, Osteriában, tiróli sátorban és a pezsgős sátorokban fenekeitek meg, ezért hiányos az ő tudósításuk is. * A gyorssajtó egy kőnyomatu képes lapot állított ki. Itt Tábory Dezsőné kedves modorával volt a vezető, és igyekezett, hogy a lapnak kelete legyen. * A tiroliak elfogták a kis Kerék­gyártót a ki ott pompásan hegedült és igy, az ügyes cziterásokkal együtt egész egy kis hangverseny kerekedett ki. * Záborszky János polgártársunk sonkát küldött felvágva, G a m a u f Károly páczolt nyelveket, Jankovics József felvágott son­kát. Ezekből ugyan tudósítónk evett, de elfe­lejtette feljegyezni. Hogy minden küldött hideg étel jó volt, a budai ipar diadalát mutatja. Legjobb bizonyítvány mellettük az, hogy min­den elkelt. * G a r b a Gyuláné virág elárusitása sike­rült. Dicséretet érdemelnek. Megjegyezzük, hogy a szép virágok Cullman Rezsőnétől kerültek ki, és ő díszítette Ízléssel Garba Gyuláné sátorát. Taber man Gusztávné sátorából is sok virág kelt el. * A rendezőségnek délben a bástyán terí­tettek. Gróf Hunyady Lászlóné vendégelte meg őket, kik az igazán jó ételeket fogyasztva, köszönettel koczintottak poharat a kegyelmes asszony egészségére. László íoherczeg mint kertész.*) A korán elhunyt László főherczeg a ker­tészkedést különösen szerette. A növények vilá­gában nemcsak korát meghaladó ismeretekkel, de valóban sok felnőttet is megszégyenítő jár­tassággal birt. A kastély parkjában neki is, épen úgy, mint többi testvérének, kis kertje volt, apró gloriettetel. Itt munkálkodott, a mi­kor csak szerét ejthette. Kis kertje telve volt mindenféle — kirándulásairól hazahozott — dug­ványokkal. Különös öröme telt az egyes növé­nyek nemesítésében. Oltványait most kegyelet­tel őrzik. Maradandó tanujelei rendkivüliségeket ke­reső gondolkodásának a sajátságosán összecsa- vart fák. Két, három fiatal ágat csavart össze, összekötötte és nem volt nagyobb öröme mint ha megizmosodott a bizarr alakba kényszeri- tett fa. A kedvelt játékhelyen, a hol most kis czementkeresztet emeltek gyászoló testvérkéi, s a hol a miniature patak csinált medrében egy kőtáblára ezt irta a szülői, testvéri szívfájdalom : LÁSZLÓ 1895. szeptember 6. itt van egy emberderék vastagságú hatalmas fává nőtt jávor, a melyet még hat éves korá­ban csavart össze két kis ágból. Van lant ala­kúra csavart fája is. Kirándulásairól soha haza nem tért a nélkül, hogy valami ritka, különös falevelet, növényfélét ne hozott volna, s ezeket igazi gyermekes örömmel helyezte el kertjében vagy gyűjteményében. Játszóhelyük egyik mo­hos fatörzse mellől egy bivalyszarv alakulag hajlott redves, nehéz ágat emelt föl a kalauzoló főkertész. Ki tudja milyen messziről hozta azt magával már a legutóbbi időben a fiatal királyi herczeg. *) Dr. Baján Mihály könyvéből.

Next

/
Thumbnails
Contents