Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-19 / 16. szám
Budapest, 1896. V. évfolyam 10. sz. Vasárnap, Szent-György hava (április) 19. KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : EEDÉLTI <3-^2"TXXj_A.„ K IilD Ó - ÍIIVÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcsa 12 a. Szöke-háa. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korosa, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. I. kér., Alkotás-ntoza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Tettre fel! A Buda és Vidéke szerkesztője a napokban egy tudós tanártól kapott levelet. E levélben a tudós tanár bizonyos mulasztást lobbant a szerkesztő szemére. Nem akarjuk a levelet egészen közölni, mert abban bizalmas részletek is vannak, de a levél nyomán ismét szólunk valamit a községek elöljáróságához. A levélíró tudós többek között azt mondja, hogy a Buda és Vidékének a melynek Budára nézve eredményei vannak a községekre nincs hatása. A levéliró szigorú szavakkal Ítéli azt el, hogy a Buda vidéki községek életéről alig közöl valamit a lap, és indítványai elhangzanak a pusztában. Be kell vallani, hogy a levélíró sok tekintetben beszél igazat. A község elöljárósága nem csak azért van, hogy a szorosan vett községi közigazgatást elintézze, de azért is, hogy a községet vagyonossá, értelmessé tegye. A kitünően szerkesztett Magyar Közigazgatásban Békésmegye előterjesztése van közölve a községek va- gyonosodásáról. Egy nagy tanulmány ez, mely arról tanúskodik, hogy itt a közigazgatás vezetői gondolkodnak a va- gyonositásról. A megyei gazdasági egyletek csak is a gazdasággal foglalkoznak, ugyan eléggé fontos, de még nem minden. A főszolgabiráknak és megyei bizottsági tagoknak, elöljáróságoknak egyéb téren is marad elég teendőjük. Mire alkalmas a község területe, fekvése és lakosai szokásánál fogva? Milyen közintézeteket, és más egyebeket lehet itt elhelyzni, mire felhasználni a községet? Ez a kérdés ? Ezzel foglalkozzanak a hivatottak és választottak. Evek óta nagy mulasztás az, hogy feleletet ezekre a kérdésekre az elöljáróság nem ad. Elismerjük mi, hogy van elég dolga egy jegyzőnek, de ha lelkesedik községéért úgy van ideje annak boldogulásával is törődni. A Buda és Vidéke legelső számában indítványoztuk azt, hogy tartsanak közös értekezletet a melyen ezt a kérdést megvitatnák. Vagy nem tartottak értekezletet, vagy nem tiszteltek meg azzal, hogy arról értesítsenek. A tudós tanár beszól a lelkészekről, az orvosokról, tanítókról és az értelmiségről is, kik szintén érdekeltek lehetnek itt. Igaza van, az elöljáróságot ezeknek kellene a társadalmi ügyekben támogatni. Oberlin a svájczi lelkész egy árvaházzal tette gazdaggá faluját. Mi úgy látjuk, hogy az értelmiség nem vesz részt vidékünkön a társadalmi munkásságban, a mi bizony már bűnnek is nevezhető . . . Ismételten fordulunk hozzájuk és az elöljáróságokhoz, hogy remek és számtalan egészségügyi intézetre alkalmas vidékünket karolják fel. A tudós tanár a könnyebb elmebetegek elhelyezését egyes családoknál ajánlja az alkalmas községeknek, másoknak klimatikus gyógyhely szervezést, ajánlja a hidegviz és lógku- rákat. A rosszul javadalmazott községi orvosok tehetnének valamit, ha akarnának. A Kneip egyesület, helyet keres. A lapok közölték is ezt, kiváncsiak vagyunk, melyik község elöljárósága érdeklődött utánna? Minél vagyonosabbak a községek, annál jobban virágzik Buda. Az ő életük Buda életével össze van forrva. Erdélyi Gyula. A „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZAJA. Husvét reggeli tünemény, Közli : Haefler István. A tavaszi nap első sugarai törtek elő a távolban kéklő hegyek ormai mögül, fe'nyt lö- velve egy — az ég sötét kékjében kerengő sasra, — megaranyozván annak körvonalait. Félig nyitott ablakomon át a kerti viola illata ömlött szobámba s vele suhant az ablak előtt levő cseresznyefa szagos virágárja is — miközben megszólalt a fülemile vágyteljes, bús "nótája. Egyszerre csak — talán a sastól való félelmében — egy madárka röppent az üvegtáblának és sietős szárnycsapkodással nyitott utat magának az ágyamig s félénken bujt a kis állat lenge takaróm fodrai közé. Mennyire bámultam azonban, hogy köze- leobről jobban szemügyre vettem ; honnét jöhetsz te ritka kis vendég — honnét te kedves idegen! mert tollazatod azt árulja el hogy távoli hazád a forró délföld. Nyakát a gyémánt szinvegyüléke övezé, gyengéded sárgás szürke csőre felett barátságos nagy fekete szemek; fején piros és kéknek csillámló tollacskákból mint egy finoman iveit korona, fényes kis bóbita; és milyen szárnyak! páva szemekkel ékitett vezértollát fehérből az ég kékjébe olvadó gyűrűk köritették. Midőn a madárka szokatlan megjelenése és szépségének bámulásából felocsúdtam, kezembe vevém és simogattam, éreztem szivének gyors verését s mialatt fejecskéjével egész bizalmasan hozzám simult — sötét szemeivel oly bánatos szelidséggel tekintgetett reám — hogy egész különös érzés támadt bensőmben. Belépett a feleségem s nem csekély megütközéssel szemléié a madárkával való enyel- gésem. — Ugyan kié lehet ez a madárka ? — Bizonyosan a franczia követ nejé-é, mert ez az úrnő szenvedélyes kedvelője a ritka madaraknak. — Hogy örül majd ha megint visszakapja — mert bizonyosan nagyon sajnálja e madárka eltűnését — tiz óra felé elviszem neki — mondotta nőm. Nézzük, nézegetjük, egyszerre meglepetéssel veszem észre, hogy lábain úszóhártyák vannak, tehát vizi madár; azonnal a mosdó edény vizére bocsátottam; megrázta tollazatát, kiterjeszté fényes szárnyait s hogy a vízből I ivott, az Íróasztalomon álló hónapos rózsára szállott; hirtelen erős remegés fogta el, miközben onnét lassan lefordult és megszűnt mozogni mintha csak kiadta volna páráját. Mélyen megindulva álltunk egymás mellett, de csodálkozásunk tetőpontra hágott, mert e pillanatban a madárka fényes, meseszert! tollazata eltűnt, ő pedig újra feléledt és egy közönséges világosbarna madár volt előttünk felborzait tollazatával — egy fülemile, s erről csakhamar meg is győződtünk mert szivet indító mély fuvola hangon elkezdé danáját s a magas futamokba átcsapó fütyülését, hosszas bájos csacsogással végezé. Egymásra néztünk; „álmodom én vagy csak félig vagyok ébren feleség ? mily különös átalakulás!“ A gyertya melyet nőm a kávéfőzőben levő borszesz meggyújtása miatt hozott magával az íróasztalomon égett. Egyszerre felröppent a madárka s párszor ide s tova szelvén a szobát egyre közelebb kezdett kerengeni a gyertya körül; megakartam fogni, el akartam kapni — de késő volt, neki repült a gyertya lángjának — egy fényes lobbanás, egy mély fuvola hang s egy kis füstfelhő, egy pillanat tüneménye volt; a felhőcske pedig egy angyalfej alakjára formálódott, mely ismét szétoszolva egy ragyogó kereszt alakját, a megváltás szymbolumát mutatta — Apuka, már későre jár hallék kiáltani ; ezúttal a nőm hangja volt. Félig csukott szemembe löveltek a nap sugarai, de a kereszt sokáig ragyogott még szemeim előtt, és még mindig hallom a lángba borult fülemile szivet rázó, — elhaló hangját. „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava. tiHA Jtn ME
