Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-12 / 15. szám
7 / Budapest, 1896. V. évfolyam 15. sz. Vasárnap. Szent-György hava (április) 12. BUDA ÉS VIDÉKE HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti ,ti KIAD0-HIYÄTAI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcaa 12 a. Sstfke-hás. Megjelenik minden vasárnap. Elttflaetéai árak ; Egész évre 12 korosa, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG, I. kér., Alkotás-nteza 12/a. Sztíke-háa. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A magyar egyesület évkönyvéből. „Buda és Vidéke“ közigazgatási, közgazdasági, és társadalmi hetilap megjelenik minden vasárnap két nagy iv terjedelemben; szerkeszti : Erdélyi Gyula (szerkesztőség és kiadó- hivatal : I. kér. Alkotás-utcza 12/a szám.) A lap ára: egész évre csak 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre I frt 50 kr. Negyedik évfolyam. E heti lapot melegen ajánljuk a Magyar Egyesület“ t. tagjainak szives figyelmébe, mint olyat, a mely igen nagy szolgálatokat tesz a magyarosítás ügyének, s igy egyesületünk nemes és hazafias törekvéseit nagy mértékben előmozdítja. Ez a fővárosi újság a mely egyesületünk működésével rokonszenvesen foglalkozik tüzetesen közölve mindent, a mit az egyesület a magyarosítás ügyében tesz Igen alkalmas e lap — mert szívesen s lelkesedéssel működik velünk karöltve — arra, hogy a tapasztalt magyarellenes állapotokat nyilvánosságra hozva, ezeknek megszüntetésében egyesületünknek segédkezet nyújtson. Felhívjuk azért a t. tagtársakat, hogy e lapra szent ügyünk érdekében is minél többen előfizetni s panaszaikkal hozza is fordulni szíveskedjenek. A magyar egyesület. Budai bajok. A főváros közelebbről legalább 50 millió forint kölcsönt vesz fel. A főváros lakosaira ez által természetesen tetemes teher hárul, a melyhez a budai polgárok is nem csekély mértékben járulnak. Sőt a budaiakra nézve minden közteher súlyosabb, mert keresetük csekélyebb, minden vállalkozásaik kevésbé gyümölcsöző mint a baloldali lakosoknál, a kiknek igyekezetét jövedelmezőbbé teszik a főváros vagyonából oroszlán- részben az ő javukra forditott milliók. A felosztás aránytalansága annyira kár- hozatos, hogy a budai részek tespedése folytán az erők teljes kifejtésében az egész főváros erőteljes mozgása bénulást szenved. A budai részek, területük nagyságánál s külömböző tekintetben páratlan előnyeiknél, lakosságuk tekintélyes számánál fogva oly nagy tényezőjét képezik Budapestnek, hogy a főváros ilyen részének elhanyagolása folytán az egységes erőnek egyik főfaktora alá lévén kötve, a tényleges állapotoknak a megfelelő haladás mesterségesen akadályozva van. Hoz-e az 50 milliónak bősógszaruja legalább némileg kedvező fordulatot ? Pótoltatnak-e legalább részben azok a csorbák, a melyeket a mostoha bánásmód már eddig is ütött Buda jólétén, fejlő- déskepességén a főváros nagy kárára ? Évek óta hasztalan várjuk az ördögárok beboltozását. Ismételten fel volt véve a főváros budgetjébe bizonyára a logjobb biszemben, de utólag ki-kisült, hogy ennél az egészségügyi tekintetben főfontosságu dolognál még égetőbbeket talált a városatyák bölcsessége. Igen, mert az ilyen munkálat pár százezerbe kerül s a milliók másfelé kellenek. A zöld udvar és a Dreber-ház kisajátitása és egyebek tenger pénzt megemésztenek. De hát ami nem kerül a városnak, az államnak semmijébe ? Több mint egy óve Írták, hogy a városi vasnt-társaság ismételten megsürgette az épitési engedély kiadását a Rudastól a fogaskerekűig ópitendő vonalra, a melyért bárom év előtt folyamodott. Erre a vasútra a város, az állam semmit sem fizet, sőt a város jövedelmet fog belőle huzni. De az újabb sürgetésnek meg volt-e az eredménye?! A város elveszti a jövedelmet; a főváros különösen a budai részek forgalmát tetemesen megkárosítja a passiva resistentia. De a Margithidtól a déli vaspályáig pláne 3—4 éve teljesen elkészült a közúti vaspálya; a sürgetés, az alázatos kunyorálás mindeddig semmit sem használt. Még az is, hogy mikor, vagy milyen feltétel bekövetkeztekor nyilik meg a közlekedés, mindig titok, a beavatottak gondosan őrzött titka. Hát az uj utak megnyitása, a rósz utak kijavítása meddig késik még ? Ilyenekben már nem is mernek a budaiak reménykedni. Hiszen ez pénzbe kerül. Uj utak nyitása, ba még oly hasznos vagy A „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Egy magyar királyi bürokrata nótája. Irta : Tömör Ferencz. III. Kettőt ütött már az óra; Le a tollat iziben ! Le is veti bürokrata. Bár a betű feliben. „Eddig!“ mond a tanácsos ur. „Es nem tovább !“ mondom én, Holnap, is csak az a nap süt, Mely ma jár az Ur egén. Minek törni-marni magát? Hiszen egy a fizetés; Tehetetlent és lomhát ér Itt az előléptetés. A magasabb polczokon már Nem kell egyéb tudomány, Mint a nevét aláírni, Annyi meg csak van talán. Régen meg van már az írva, Hogy ökör szánt a lónak, Dijnok, Írnok, fogalmazó Szánt a tanács-adónak. Ki vehetné hát rósz néven Dijnoktul és irnoktul, Hogy a betűt félben hagyja, Ha a kettő megkondul. Levágja az aczéltollat, Meg az ócska kabátot, Mely egykor a szülő-háznál Még táncz-estélyt is látott. És fölveszi a gehrokkot, A felöltőt rá veti; Ezek árát két év alatt Részletekben fizeti. Persze, tudja szegény feje, Ha egyszerre fizetne, Fele áron szebbet jobbat, Tartósabbat vehetne. De lehet-e ő jobb gazda, Mint miniszter urai, Akik egy-egy nagy kölcsönnek Félszázadig rabjai? Igaz, hogy ez urak helyett Mi, az ország, fizetünk, De azért az államosdi Játékban részt vehetünk. Fütvülhetünk, dalolhatunk ÍSij enezve azokat, Kik képünket megviselni Nem szégyenük magokat. De hol van a bürokrata! Hová tűnt el, mint a köd, Mikor észak csipős szele Utoléri s bele köt? Az iroda mind üresen, Már csak a füst szálldogál. Mig valahol az ablakon Vagy ajtón rést nem talál. Bürokrata elpárolgott Vendéglőbe, korcsmába, Vagy, akinek magának van, Haza a kis családba. Ott jóízűen megebédel Nem Lucullus módjára, S újra rágyújt ki csibukra, Ki selmeczi pipára. S ott folytatja, ahol előbb A büróban elhagyta, Bodor füstöt eregetve A szűz dohányt fogyasztja. Este felé szivar-szóval Indul kiki sétára, Véne ki a Dunapartra, Ifja Váczi-utczára. Az urfia csónakáz, viv, Vadászni jár, lovagol, Jég-idéuyben korcsolyázva Minden nőnek udvarol. „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.
