Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-05 / 14. szám

Budapest, 1890. V. évfolyam 14. sz. Vasárnap, Szent-György hava (április) BUBA ÉS VIDÉKE HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : 0-“2"CTXj_A*. K IA I>Ö-ii IYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcza 12 a. Szőke-ház. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korosa, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A magyar egyesület évkönyvéből. „Buda és Vidéke“ közigazgatási, közgaz­dasági, és társadalmi hetilap megjelenik min­den vasárnap két nagy iv terjedelemben; szer­keszti: Erdélyi Gyula (szerkesztőség és kiadó- hivatal: I. kér. Alkotás-utcza 12/a szám) A lap ára : egész évre csak 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre I frt 50 kr. Negyedik évfolyam. E heti lapot melegen ajánljuk a Magyar Egye­sület“ t. tagjainak szives figyelmébe, mint olyat, a mely igen nagy szolgálatokat tesz a magyaro­sítás ügyének, s igy egyesületünk nemes és hazafias törekvéseit nagy mértékben előmoz­dítja. Ez a fővárosi újság a mely egyesüle­tünk működésével rokonszenvesen foglalkozik tüzetesen közölve mindent, a mit az egyesület a magyarosítás ügyében tesz Igen alkalmas e lap — mert szívesen s lelkesedéssel működik velünk karöltve — arra, hogy a tapasztalt magyarellenes állapotokat nyilvánosságra hozva, ezeknek megszűntetésében egyesületünknek se­gédkezet nyújtson. Felhívjuk azért a t. tagtár­sak t, hogv e lapra szent ügyünk érdekében is minél többen előfizetni s panaszaikkal hozzá is fordulni szíveskedjenek. A magyar egyesület. Nyilt levél Darányi Ignácz úr­hoz a földmivelés miniszteréhez. Országszerte, parlamentben és sajtó­ban elismert tény, hogy nagyméltóságod bölcs vezetése alatt a földmivelés roha­mos és müglepő arányokban kezd fej- | lődni. A földmivelés, a fölmivelési mi­nisztérium működését érdekkel kiséri a közönség, s a hol lehet és megtudja ! rokonszenvvel fogadja egy hivatott szak- miniszter munkásságának eredményeit. Engedje meg nagyra éltóságod nekem mint az irodalom negyed százados mun­kásának a ki a sajtó viszonyokat s a közönséget is jól ismeri, ha kérem hogy ezt az érdeklődést már csak azért is fokozza, mert minél nagyobb az ér­deklődés annál könnyebb és gyorsab­ban közeledik nagyméltóságod bölcs szándékának sikeres megvalósitásához. Első sorban is a minisztérium ke­belében hirlapirásban gyakorlott egyénre kellene bizni a napi sajtónak földműve­lési hirekkel való ellátását ezek­nek s a hirdetéseknek sajtó közlés képes szövegezését. A sajtó megbizott, ki rendszeresen alkalmazott lenne készitené elő egy-egy reform talaját nem csak a fővárosi, de a vidéki hírlapirodalomban és a közgaz­dasági rovatot vezető és a minisz­térium szakközegei által irt közlemények utján, mint kőnyomatban sokszorositva a vidéki lapoknak kellene megküldeni. Nagyméltóságod bizonyára szüksé­gét látja annak, hogy a legszámosabb tagból álló földmivelő osztály, a nép szivében is mielőbb gyökeret verjenek ■ l‘ nemes ezélzatu tervei. E végből a javas­latokat, terveket népiesen kellene fel­dolgozni s azt részben önálló füzet- I kékben, részben a néplapokban tenni közzé. A gazdasági káték a népnél min­dig eredményt értek el. Az ujitások apró elbeszélésekben való feldolgozása, hogy mily sikeres volt bizonyítják boldogult Gönczy Pál müvei, ki a szőllőmüvelés, a gyümölcsoltás, trágya kezelés s a váltó gazdaságot népiesen tárgyalva azoknak elterjesztéséhez lényegesen hozzájárult. Meg vagyok győződve, hogy nagy- méltóságod átérzi azt, hogy milyen fon­tos lenne egy népies földmivelési iro­dalom mivelése olyan formán, mint ezt Vas Gereben „Falusi estvék“ czimü vállalatában teljesítette. A földmivelés emelésének fontos rugója az, hogy a nép ne ellenségét lássa az újítóban, de jóakaró apostolát. Áttekintve nagyméltóságod bölcs vezetése alatt álló minisztériumnak nagy- méltóságod által kitűzött programm- ját láthatjuk, hogy mennyi dolgot kell megkedvelteim a néppel s mennyi tör­vényjavaslattal barátkoztatni meg. Itt állna a földmivelési népies iro­dalom feladatául, p. o. a szőllők újra ültetése, uj területek kultúra alá vételére vonatkozó nagy horderejű kormányintézkedések népszerűsítése. Itt van az állategészségügy mező­A „BUDA és VIDÉKE“ TARdZAJA. Egy magyar királyi bürokrata nótája. Irta : Tömör Ferenoz, Lerúgtam az iskolaport, Sutba vágtam könyvemet, Mely egy harmad életen át Bóditotta fejemet. Az igaz, hogy vagy tiz évig Tanulhattam volna még; De már testem lelkem unta És azt nyögte: már elég ! Minek nekem több tudomány ? Minek nekem több diploma? Az élet a legjobb mester, Nem a poros iskola. Ez a hitvány érettségi És nem hitvány pártfogás . . . S bejutottam a büróba Könnyebben, mint bárki más. Már most — mondja uram atyám — Amint vetem ágyamat: Úgy fekszem benn, úgy találom Benne földi nyugtomat. A fizetés, igaz, nem nagy, Sőt hitványnak mondható; De hát rendes, kis adagtól , Fényes a jó huszár ló. Egv kis pótlék innen-onnan Öregemtől is cseppen; így aztán eléldegélek Úri módon leg zebben. S ha valamely nyárs polgárnak Lánya belém bolondul: Elveszem, és lesz belőlem Budapesten háziúr. Háziúr és bürokrata . . Mily fölséges gondolat! így leszen a kis morzsából Kicsinyenkiut egy falat! Egy falat, mint az egyszeri Szolgaleány gondolá S a káposzta-tölteléket Egy szuszra be nyakalá. Háziúr és bürokrata ! Nem is lenne bolondság. Ezt a dolgot megfontolom . . . Jó éjszakát, szép világ. II. Hét az óra kürokrata ! Ki az ágyból szaporán ! Nyolczkor ott kell görnyedezni Az iroda asztalán. Kilencz, tízig, tizenegyik Kapargatni rendesen, Azután meg szivarozni, Pipálgatni csendesei). Legfontosabb teendője Ez a bürokratának, Ezzel szerez becsületet A szűz magyar dohánynak. Ezzel szerez érdemeket Mostanára s jövőre. Mely negyven év múlva arany Keresztet hoz mellére. Tizenegytől két óráig így telik el az idő, Helylyel-közzel vakargatva, Ami csippel-csappal jő. Hiszen annyi itt az ember, Ha felosztják a munkát, Égy félnapi hat érán egy Hétre valót is ellát. S mégis még az Ur napján is Behajtanak bennünket, S igy soha sem táplálhatjuk Szellemünket, lelkünket. „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.

Next

/
Thumbnails
Contents