Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-05 / 14. szám
T B^Jludapes*- 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Április 5. Fagazdasági fellendülésünk e hatalmas emel- g tyűjének népszerűvé tétele. Fontos lótenyésztésünk előrehaladt állapotában a jobb tartásra ösztönzés, csikó - legelők alakítására buzdítás, ménbérletek, mének tartása, ennek előnye és a re- mondák eladása körül szükséges útmutatás elterjesztése. Hát még milyen hasznos a mezőrendőri törvények helyességének megmagyarázása nomád természetű népünknél. Csak csekély körvonalakban adtam azt, hogy az irodalmat szakavatott népies Írók segédkezésével milyen mértékben használhatja fel nagyméltóságod. A „Buda és Vidékéiben mindent elkövetek, hogy a közönség a földmivelés érdekeivel foglalkozó irányelveket jól fogadja és azért lelkesüljön. Én és olvasóim mindenesetre munkálkodni fogunk, hogy nagyméltóságod czéljai eléréséhez hozzájáruljunk. Erdélyi Gyula, A propeller-vállalat jubileuma. Térjünk vissza 25 évvel. Frissítsük fel emlékezetünket, lelki szemeinkkel tekintsünk be a múltba, egy negyed század ellőtti időbe. Álljunk meg a rácz- várost nyaldosó Duna jobb partján, nézzünk végig a fejedelmi folyón, s gondolkozzunk. A tovasikló hullámok után fussuk meg szemeinkkel a partokat, a palotákat, s aztán emeljük fel tekintetünket a látóhatáron túl az ég felé, hol a magyarok Istene lakozik. Huszonöt év a nemzetek történetében csak egy pillanat, s hogy hová emelkedtünk e pillanat alatt is, az a csodával határos. Huszonöt évvel ezelőtt és most! Szemetdombos partok mentén felverve gaztól, bogáncs korótól, nagy töMinekünk az Isten háza Annyi, mintha nem volna, Ünnepnap vagy dologtevő Minekünk mind egyforma! Nincsen az az igás barom, Nincsen az a rabszolga, Minek ily szellemtelen S lélek-ölő a dolga. De mit mondok ! van egy napunk, Most már minden öt . évben, Mikor mi is számot teszünk A polgári községben. Képviselő-választáskor, Mikor mi is kiszállunk A büróból, mint a méhraj, S az urnánál megállunk. Szavazunk, mint az orgona Pléh sipjai kottára, Tudniillik a tanácsos Példaadó szavára. Ezért aztán egy-két bankett Ingyen bora a bérünk; Ilyen tettért — bizony Isten — Ennél többet sem érünk. Nincs is sehol a kormánynak Ennél olcsóbb vására; Bürokrata — szavazatnak Pár liter bor az ára. Ennél még a parasztnak is többet ád az alkotmány : Kétheti bor s választáskor vises fejű gordontól, piszoktól szegélyezve hömpölygött a Duna. Szép volt, kék volt akkor is, büszkeségünk úgy mint ma, de mintha szeszélyesebb, haragosabb lett volna akkor, mint most. Jha! ma béklyóba verték a két ékes kőpart közé. Az emberi ész és tudomány megzabolázta s féket vetett gazrázdálkodásainak. Csendesebb, nyugod- tabb lett, de fenségesebb. Huszonöt évvel ezelőtt minő más képe volt a Dunának. Üresség a hullámokon. Egy pár vasbordás csónak nagy nehezen szántotta a Duna hátát, a melyben megszeppent, megsápadt arczu polgárok ültek, féltve életöket, mely minden pillanatban bekövetkezhetett az or- raatlan alkotvány felborulásával. Isten- kisértés volt az átkelés kivált zajlás idején. Bizony kevés ember adta rá fejét, hacsak okvetlen szükséges nem volt, hogy a két város között ezt az utat megtegye. A személy forgalmat pedig ezek a vascsolnakok közvetítették. És most bátran nézzen előre szemünk ! Apró testű kis hajócskák sürögnek- forogoak a Dunán. Tovasiklik, mint viz felett a sirály. Itt van, ott van. Majd az egyik parton, majd a másikon füty- tyent. Beszállani! a közönséget kényelem fogadja, a kinek tetszik fent, a kinek tetszik lent, védve zivatartól, csapkodó essőtől, perzselő napsugártól. Ez a pvopeller. A csavargőzös részvénytársaság 25 éves jubileumát ünnepli ez évben, éppen akkor a midőn ezredéves fenállásunkat ünnepeljük. Hogy e huszonöt év alatt minő szolgálatokat tett a propeller vállalat kivált a budai részeknek, azt eredményében kiszámítani nem is lehet. Mi csak egyet tudunk, hogy szivünk meleg hálájával adózunk ez alkalommal | a vállalatnak, a mint hogy a legnagyobb Kocsi bér és jó napszám. Mikor meg már melegére Kerül a sor: alkura Kel az ember, mint vásárkor Ökre, lova, borjúja. De hát nekünk helyt kell állnunk, Mint az állam őrinek; Máskülönben kitevése Lesz az ember szőrinek. S mehet zabot hegyezgetni, Pattogatni tökmagot, Vaorv mehet az újvilágba, Ott foglalhat birtokot. Nálunk úgyis sok az ember, Alig győzzük krumplival, S még a nagyobb kortesnek is ltt-ott jut kis hivatal. A nagyobbat, zsírosabbat Annak szánta a kormány, Akinek ős birtokát el — Hegedülte — a czigány. Azok miatt nem mehet a Régi ember előre, Még a szemár-lajtorján sem Juthat fel a tetőre. Megöregszik, kopaszodik Ültön-ülő helyében, Vakul, sántul, puposodik, Bénul egész testében. Mikor aztán negyven évet Becsülettel kiszolgált tisztelettel hajiunk meg, Houchard Ferencz volt orsz. képviselő előtt, a ki alkotója, megteremtője volt a vállatnak, a melynek ma is élén állva kápolnai Pauer Lajos felügyelővel mindent elkövet arra, hogy az mennél virágzóbb legyen, s a közönség igényei fokozottabb mérvben kielógittessenek. Nagy, messze időre visszacsapta volna a testvér város egyesítését, ha a propellerek járása meg nem könnyíti a közlekedést. A propeller vállalat érdeme, hogy mi budaiak emelkedtünk, hogy hegyeinket, illatos völgyeinket ezren és ezren látogatják, a minthogy a vállalat ügyes vezetésére vall, hogy ünnepnapokon harmincz-negyven ezrével szállítja a Dunán átkelőket. A csavargőzös vállalat huszonöt éves fenállása jubileumának megünnepléseként, a helyi személy forgalom igényeinek megfelelően nagyobbodni fog; részvénytársasággá alakul át, eddigi hajóit ! az eddigieknél jóval nagyobb csavargőzössel szaporítja, és az eddigieknél sűrűbb hajójáratokat fog eszközölni. A midőn a vállalat huszonöt éves pályáját megfutotta, büszkén nézhet visz- sza múltjára a melyet tisztesen töltött be s ez alkalomból újból üdvözöljük a vállalatnak úgy oszlopos tagjait, mint külön a személyzetet is, a mely a közönséggel szemben mindenha előzékeny, figyelmes, és kötelességtudó. Buda város pecsétjei. Dr Toldy László a fő- és székváros főlevéltárnoka a Magvar Történelmi Tásaságbau ismertette Buda és Pest czimereit és pecsétjét. A felolvasás most külön füzetben jelent$zaeg. Dr. Toldy László szorgalmasan és kritikával gyűjtötte össze az adatokat és dicséreti-e méltó kritikai érzéssel dolgozta fel. Nagyon érdekes hogy Buda még nem régen az ország fővárosa milyen pecséteket és czimereket használt. Buda város múltjának érdekes képeire S hivatali főnőkének Semmiben sem opponált: Megkapja az igazgató Czimét, rangját üresen, S fizetését huzza, mig él Nyugdijképen rendesen. Halálakor egyszer mégis Kap fizetés-emelést, Dupla gázsit, azon adnak Neki úri temetést. Hogy ki teljes életében Omnibuszon s gyalog járt, Négy bús lovon tehesse meg Németvölgyi nagy útját. Végig nyúlva a kocsiban Mint uj földes uraság, Akinek nincs ülő szerve, Azt mondja a rósz világ. Ez a magyar bürokrata Hivatalos élete. Hátra van még az életnek Érdekesebb részlete; Tudniillik: a bürón kívül Hogyan éli világát, Hogy koptatja Budapestnek Asfaltját és virányát. ' Arról szól ez életképnek Befejező éneke. Jó, hogy az már csendes ember, Akinek ez érdeke. (Folyt, követ.)
