Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-29 / 13. szám
Budapest, 1896. (2' Magyarul kiálts! (Levél a szerkesztőhöz.) Nem tudunk mi abba belenyugodni, hogy a budai részeken még mindig tele kiáltják a házak kapuit a különféle czikkekkel hazaiok s ott német nyelven kínálják portékáikat. Ezredéves ünnepre készülünk. Viharos ezred év kultúráját mutatjuk be a müveit nyu- gotnak, keletnek, de a midőn ezt tesszük, munkánk szorgalma és tisztes igyekezetünk örömteljes haladása mellett ott van az a setét folt, a mely magyar büszkeségünkre árnyat von, mert ez a magyar nemzet nyelvében nem az, a minek lennie kellene. Majd idevándorol a jó becsületes magyar néppel a külföldi idegen is, megnézi a századok tépte falakat, dicsőségünket hirdető bástya- romokat, áhítattal nézi igazságos Mátyás királyunk Boldogasszony templomát, elmereng a múltakon, hogy büszke fejét felemelve, idegen nyelv üsse meg dobhártyáit, a mely századok keserveire emlékeztet. Miért ez az elszigeteltség a nemzet testétől ? miért ez az idegenkedés a magyar nyelvtől ? mért hogy az itt köztünk élők, köztünk kenyeret keresők nem tisztelik meg e haza földjét azzal, hogy annak nyelvét beszéljék ? Eladhatja szalmáját az a sváb ember akkor is, ha „Strohkau“ helyett azt kiállja végig az utcákon: szalmát vegyenek! és be csináltatja törött ablakát az is, ki a „Fenster macht“ helyett azt hallja, hogy „tessék ablakot csináltatni.“ A tiszta és gondos gazdasszony megtisztittatja edényeit, pallóját jóféle sárga homokkal és szükségtelen hallania a „Reibsand“ bekiáltást. Az esernyőket még mindig német nyelven akarja megreperálni a házaló, a minthogy a handle irtózik a „mi van eladó“ magyar kiáltástól. Megbotránkozik e minősithetlen dolgok felett a polgárság jobb része. Segíteni nincs hatalmában, csak belől emészti a boszuság, a melyet jogosan kihív a magyar nyelv iránt való türhetlen szeretete és ragaszkodása. Mi tevők legyünk ily körülmények közt, miképen védelmezzük meg nyelvünket a hajthatatlanoktól ? ki adja meg a kulcsot ahhoz, — ha már szép szó mit sem használ — hogy ezek az emberek legalább külsőleg tiszteljék a magyar nyelvet. Jól van! a házi tűzhelyet tiszteljük, tessék ott akár tatár nyelven is beszélni, de utczáinkat, tereinket és kapualjainkat kímélje m'-g a házaló, és ne botránkoztasson ott és akkor, a midőn erre semmi szüksége sincs. A t. szerkesztő ur becses lapjával jó szolgálatot tesz a magyarosodás ügyének, haladás van minden vonalon, de nem a kellő méi- tékben. Lelkes felszólítása az egyes czégekhez, Kereskedőkhöz, hogy az ezredéves kiállításra legalább czegtablaikat változtassak meg — ggy két kivétellel — ez ideig nem cselekedték meg. Hát még ehhez is, olyan rendkivüli áldozatkészség kell, a melyet meg nem érdemel ennek a hazának szentelt röge P Még e kötelesség diktálta tisztességhez is biztatás kell? .türelmes, bárányszelid nép vagyunk, már követelni nem is tudunk, csak kérni, könyörögni. Mikor állunk talpra! és meddig türjük még e tarthatatlan állapotokat ? Szálljon magába az idegen nyelvet itt e hazában beszélő ember, az a kit bölcsője és a sir köt ide, vájjon eleget tesz-e hazafiui kötelességének akkor midőn nem tiszteli nyelvüni'et’ f-iíár a ^®üyeret elfogadja a melyet e azaföldje ad szájába, mégis német nyelven kiáltoz végig az utczákon, s német nyelven kínálja és arulja portékáját, ügy tudom, hogy ezeknek a házalóknak az elöljáróság mint elsőfokú iparhatóság adja meg az engedélyt. Nem-e lehetne itt nagyobb szigorral járni el, és csak oly feltétel mellett af ‘ kl az engedélyt, ha kötelezi magát az illető, hogy csakis magyar nyelven kínálja portékáját, s idegen nyelven nem kiáltozza be az utczákat. Ez a^ kis megszorítás elég volna arra, hogy legalább azt az egy pár szót megtanulná, BUDA és VIDÉKÉ I a mely neki a kenyérnek, a megélhetésnek forrását képezi, s nem bosszantaná a jó érzelmű hazafias polgárság fülét idegen nyelvű kinál- gatásával, illetve kiáltozásával. Lehet hogy törvény vagy szabályrendelet nem adja meg ez időszerint ezt a jogot az iparhatóságnak, de hát legalább hasznos és czéíszerünek tartanám az egyszerű komoly figyelmeztetést is akkor, a midőn az illető kérelmezők az engedélyt megkapják, hogy tiszteljék a magyar nyelvet, mert azzal tartoznak annak az édes hazának, mely őket ölében hordja és táplálja. Áldott munka kezdődik. Ez év márczius 19-ike vörös betűkkel lesz beírva mindenkoron Magyarország közgazdasági életében. E tavaszt hozó nap hozta meg a magyar szőllős- gazda hosszú telére a tavaszt; e napon fogadta el a magyar nemzet képviselete a filokszera által elpusztított szőlők felújítására vonatkozó törvényjavaslatot. A magyar államhatalom végre teljesítheti rég érzett életbevágó kötelességét: adhat olcsó sőt ahol szükséges, ingyen szőlővesszőt, adhat beoktató szakértelmes egyéneket minden egyes borvidék számára, s adhat végül — a mi fő! olcsó pénzt a felújító művelet végrehajtására. Elmondhatjuk, hogy hála a Gondviselésnek, a magyar törvényhozás (a felsőház hozzájárulása kétségtelen lévén) e napon dicső dolgot vitt végbe s most már országszerte kezdődhetik az áldásos munka. Lapunk éppen egy nagy hires borvidék társadalmi és közgazdasági közlönye, szívesen és melegen fejezi ki az elismerés hálaszavát mindazon tényezők iránt, akik a nagy terv megvalósításánál közreműködtek. A czél el éré>ében az érdem oroszlánrésze — mért ne mondanánk ki ? — az A grá r-b ankot illeti, mely egyenesen azért alakult, hogy kizárólag olcsó tőkék adásával istápolja a magyar mező- gazdasági érdekeket s ezek közt első sorban és kizárólag az elpusztult szőlők szakszerű s alapos fel újítására vonatkozó régi, de pénz hián eddig hasztalan törekvéseket. E bankrészvénytársaság alakulásának hírét rögtön nagy várakozással s rokonszenvvel fogadta a magyar közvéleménye s most hogy. már ismeri alakulásának czéljait, működésének módozatát, általános ez országban tekintélye s közbecsültetóse. Elpusztult szőlő- területekre, melyek meglevő összes pénzintézeteink jelzálog-hitelezési köréből ki vannak zárva, azok rekonstrukcziója czél- jából olcsó kölcsönt ad, s pedig nem záloglevelekben, melyeknél mindig nagy az árfolyam-veszteség, hanem kész pénzben s állami felügyelet alatt magánosoktól s állami telepekből beszerzendő s kizárólag beszerzési áron számított szükséges anyagokban, az egész szükséges összegeket öt évre előlegezi, a visszafizetés csak ez idő múlva, a felújított szőlők teljes termővé válta után kezdődik, még pedig oly csekély évi kamat s törlesztési annuitással, mely majdnem másfél százalékkal olcsóbb a kisbirtokosok földhitelintézetének évi törlesztési i hányadánál, pedig utóbbi csak termő I Márczius 29: földre, mely mindig biztos értékalap, adja kölcsönét, nem pedig szőlőhegyi telkekre, melyek szőlőtermés nélkül legtöbb helyen értéktelenek. S az Agrárbank e csekély évi kamat s törlesztési hányadában bent van e/y töredék azon tartalékalap képzésére is, mel[y a már termővé váló szőlők után fizetendő hányadnak fizetését rósz termés elemi csapások esetén megkönnyebbitendi, s melyet a gazda adósságának törlesztése végén az utolsó évi hányadok fizetésébe betudva visszakap. Ez a nagyszerűen alapított részvénytársaság tizenkét millió forint teljesen befizetett tőkével alakult az ország első czelebritásaiból, nagy uraiból s tőkepénzeseiből s háta mögött támaszul óriási külföldi tőkék állnak, úgy hogy a magyar mezőgazdaság emelésére kitűzött áldásos feladatát a legnagyobb erővel valósíthatja meg s ezt már meg is kezdte a kormánnyal kötött egyezménynyel a szőlők felújítására nézve, s az ország összes jelesebb vidéki takarékpénztárainak érdekkörébe vonzásával s a szükséges tőkékkel való ellátással: ezek működése jövőre kizárólag mezőgazdasági érdekek istápolására irányul, azon kötelezettséggel az Agrárbankkal szemben, hogy mezőgazdasági kölcsönök után csak Vi s ritkább esetben V2 százalékkal lehet magasabb az általuk szedendő kamat mint az anyabanké. Hogy magyar gazda 5 vagy öViVo-ra hosszú lejáratú s elégséges kölcsönt kapjon, melylyel intensiv s jövedelmezőbb gazdálkodást űzhessen s régi drágább adósságait konvertálhassa, vájjon merhettük-e remélni ezt még egy év előtt is ? Emeljük meg kalapunkat H i e r 0- n y m i Károly volt belügyminiszter előtt, ki hatalmas eszével, törhetlen vas-rélyé- vel s rengeteg tudásával a magyar országos ügyek vezetésében első helyre lenne hivatva, de a mostoha viszonyok nem zsibbasztották meg raunkakedvét s e bankot összes czóljaival s működési irányával együtt kieszelte, megalapította s kitűnő munkatársa Enyedy Lukács előtt ki a kitűzött czélok megvalósit- hatását a szervezés kidolgozása utján éjt napot egygyétevő munkával és zseniális szakértelmével lehetővé tette. Eszünkbe jut ő rá, ez utóbbi ténykedésére gondolva a gyönyörű nomád népregének templom- épitő Manolija: neki is szivének leg- drágábbja halt el e munkaközben — s mily csapás lehetett ez e jó ember érzékeny szivére nézve ! Vigasza legyen, hogy az ő müvét is törhetlen szilárddá tegye vesztesége kórpótlásaként a Gondviselés ! N. — A kelenföldi kör választmányának jelentésé az 1895. évről. Tisztelt közgyűlés. Alapszabályaink 15. §. értelmében a kel. k. választmányának 1895. évi működéséről szóló jelentésünket a következőkben tesszük meg. ' A fentnevezett kör 1895. évi január hó 10-én tartotta első alakuló közgyűlését az Andrássy-uton levő Reutter-féle kávéházi helyi ségben. E közgyűlés megválasztotta a tisztikart 8 s a választmányt 1 évre.
