Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-05 / 1. szám
BUDA és VIDÉK E. ngyesületnek legalább 1 rendes tagja lesz a hazában és vagy 5 0,0 0 0 ezer ezen kívül a fővárosban. Rendezzünk sorsjátékot a magyar egyesület javára, küldjünk vándor gyűjtőket vidékre. Még a koldus is adhat egy fillért erre a czólra. Intézzünk szózatot külföldön élő honfitársainkhoz, hogy adakozzanak a magyar egyesület javára. A ki magyar az hozzon áldozatot a hazának a haza nyelvének. Szomorú kép! Az egyesület Értesítője mint hírlap nem jelenhetett meg mert a tagok nem szolgáltattak elegendő anyagot az értesítőnek. A Buda és Vidéke a maga erejéhez képest, gyűjteni fogja az anyagot, hogy lássuk mennyire halad a magyarosodás, hol terjed, hol csökken. A Buda és Vidéke a maga erejéhez képest, ébreszt, 4 lelkesít és tettre hiv a magyar egyest’-/, let érdekében. S a magyarosítás munka-' jához meghív minden jó magyart* *.**A magyar egyesület kormányzó tanácsának működését nyilvántartja, hü tükre le&s’&z egyesület életének és láncz a tagok között. Fel tehát a munkára, hogy nyélf'- veben is éljen a magyar. * Erdélyi Gyula. * Tudomásul. A főtitkár az egyesület irószobájában (IV. kér. Ltpót-utcza 5. sz. I. emelet, a belvárosi községi felsőbb leányiskolában) a t. c. tagoknak mindennap délután 3—6 óráig rendelkezésére áll. Hogy az egyesület nemes feladatának, a magyarositás előmozdításának minden téren minél sikeresebben megfelelhessen, óhajttandó volna, hogy a tagok, az egyesület tiz parancsolatát megtartva, a tapasztalt magyarellenes állapotokat a főtitkárral tüze'esen közölnék, a ki azokat részint saját hatáskörében részint' pedig a kormányzó ta- sal karöltve, mcA^fr^^MefesérTié^ ".,zni törekednek. ' Erre kérjük olvasóinkat is. keli ide szóvirág! Nem kell ide sok beszed, a sejtelem mielőtt a szó kifejezné, mielőtt a szerelem igéje tetté válnék megköti a szövetséget, eljegyzi egymással a két szivet. A természet törvényei előzik meg a szokás formáit. Egyik sem szól. A szülők megsejtik és kezet kézbe téve kívánják: Legyetek boldogok. * * * Az elvek és tövisek legendájának ez a vége a mi történetünkben. A ki kiváncsi rá, ha véletlenül Ketótlenre vetődik meglátja, hogy az elvek és tövisek legendája mily boldogan végződött. Péter gazdálkodik s még mindig lelkesedik a szabadság, testvériség és egyenlőség igaz elveiért. Klotild és a báró eltűntek a cselekvés színpadáról. Penege uram megint arany paraszt, ki be-be tekint a vásárról a Méretlen csárdáshoz de nem beszél az esztarájkról és szoczi-ál- estányról. Gyűjt az unokáknak. Muhar Manó egy ismert képviselő védőügyvéd nagyszabású védelme daczára ül a váczi börtönben és várja mikor szál a páva a vármegye házára. Csőry Miklós mint valódi szolgabiró’’ a népnek vezetője, tanácsadója. Községei boldogulnak. A nép szorgalmas és dolgos Dombor Má'é és felesége örülnek, hogy Kató és Péter milyen boldogul élnek. A világ tovább halad és az emberek érzik az elveket és töviseket. ^ (Vége.) Gyöngysorok egy jubiláló tanügyi lap ünnepi számából. A „Népnevelők Lapja“ ez évben töltötte be 30, évét. Sok viszontagságon, sok küzdésen ment keresztül különösen kezdetben ez a mai nap már első rangú tanügyi lap. A tanítók mindig örömmel fogadták ~ országszerte e lapot. 1862-ben Márki József tdr. alapította, majd megszűnt ideiglenesen, de 1868-ban ismét feltámadt s azóta az ország tanítói szellemi táplálékukat legfőképen e lapból merítették. A 30. év végén a jelenlegi szerkesztő, K o n c s e k Lajos ünnepi számot állított egybe, melyben 82 jeles tanügyi iró odavetett, pár sorban foglalt, mély gondolatot kifejező alkalmi közleményt olvasunk. Tudjuk, hogy a „Buda és Vidéke“ olvasói mindig szívesen érdeklődtek a tanügy és azok munkásai iránt, örömmel közölünk teháb nehány lendületes, szép czikkecskét. Érdekes megjegyezni, hogy e lap volt szerkesztői közül R a d ó Vilmos, La kits Vendel és Somlyay József és már 4 év óta Kon esek Lajos (összesen 15 éven át) budai ember. * v. -- Boldog lesz a nemzet, ha népnevelői minid^*. ünnepi alkalommal azért vizsgálják meg ‘önön 'lelkivilágukat, hogy minél jobban megfelelhessenek magasztos hivatásuknak; mert igy a nemzet minden egyes népnevelője oltárként őrizheti saját*léikében a haza eszményképét s az* Risten legtóhbb templomává avathatja az iskolát, mely.bői’ kedvesen fogadja a Mindenható a serdülő.rfjirságnak a hazára áldást esdő imáját. V * - % * ' Péterfy Sándor. A sajtó a ne ve lés szolgálatában. A mi a tanító az iskolában, az a napi sajtó az életben. Egy czélra törekszik mindakettő nevelni és tanítani. És mily különböző irányt követ egyik is, másik is. Az iskola ideális utón halad, a sajtó reális utón. Az iskola a szépet, jót és nemeset önmagáért, a sajtó önhasznáért műveli. Az iskola behatol a lelkek világába s a tehetségekhez mérve irányozza a nevelést, a sajtó nem vizsgál, nem kutat, feltálal mindent, nem törődve azzal: megemésztheti-e azt az olvasó vagy sem ? As iskola kerül mindent, a mi megmételyezheti az ember erkölcsi világát, a sajtó ke-, serve keresi az izgató eseményeket s vágyakat támaszt, melyek sokszor végromlásba sodorják az embert. Az iskolát $nzetlenÍ2Í?ni önzetlen ’k^a^'S^^Sfflílengi át. _Mi .máskép lrnne minden, ha iskola és sajtó karöltve haladnának a czél felé, mit maguk elé tűztek. Tudna- e a tanítóság e gyom kiirtására valamit tenni? Tudna-e a tanügyi sajtó eczélra hasznosan közreműködni ? Erős akarattal és kitartással igen. Kisértse meg! Somlyay József. * A szabad tanügyi sajtó jövő feladata. A „Népnevelők lapja“ bölcsőjétől fogva csecsemő-, gyermek- és ifjúkorában mindenkor híven szolgálta a magyar tanügyet, mely harmincz év óta óriásit haladt. S mindezen haladás milyen munka eredménye ? A legszebben közremunkáltak ebben az erre hivatott összes tényezők. De talán egyiknek működése sem volt olyan fontos, olyan kiható, olyan áldásos, mint a sajtóé. A szabad tanügyi sajtó — s ebben első sorban a most 30 esztendős „Népnevelők lapja“ teremtett fogékony közönséget, ebben határozott s erős közvéleményt. É lap eddigi életének minden fázisában éber őre, a hol kellett, tevékeny sürgetője s mindenkor bölcs tanácsadója volt a szabad szellemű haladásnak. Most a „Népnevelők Lapja“ férfikorába lép. Kivánom s őszintén óhajtom, hogy az méltó legyen eddigi életéhez. S ha a múlt kötelez, aminthogy tényleg kötelez, úgy működésének további ideálja csak egy lehet: a liberális haladás s ehhez képest legyen része abban a nemes küzdelemben, melynek czélja elérni azt, amit elérni óhajtunk a belügyi s elértünk a pénzügyi és valláspolitikában, me megteremteni ugyanazt a szabadelvű állapi a magyar, a nemzeti tanügyi politikába». T legyen! Schwets Vilmos. * A szellemi munkások között nem ismerek becsülésre méltóbbat a jó népnevelőnél, ha az magasztos hivatását lelkiismeretesen tölti be. Rózsavölgyi Gyula, főv. tanácsnok. * A jó népnevelő tudós és művész egyaránt, mert kis újában kell bírnia a legnehezebb tudományok egyikét, az emberismeretet, s más mü- vészszel szemben, ki ellentállást nem gyakorló, holt anyaggal dolgozik — oly matériával van dolga, mely sokszor összes élő erejével ellent- áll alkotó kezének. És mégis a világ akár anyagilag, akár erkölcsileg ritkán helyezi egy színvonalba a tudóssal és müvészszel. Kun Gyulámé sz. Weber Mária. * Nagy eszmék és nemes érzelmek szolgálatában áll a „Népnevelők Lapja“ három évtizedes fennállása óta. Hatásával nagyban hozzájárult annak az épületnek felállításához és megszilárdításához, melynek magyar nemzeti kultúra a neve. Szolgálatába szegődött a hazafias és vallás- erkölcsi nevelésnek, melegágya volt a hazafias érzés és gondolkozásnak. Lángoló lelkesedéssel, a nagy ügyhöz méltó kitartással sikerült megteremtenie a tanítói közszellemet, megállapította a tanítói közvéleményt. Legyeu e lap a jövőben is az, ami a múltban volt, a magyar tanítók „Szive“, melynek minden dobbanása a hazáé. Eperjessy István. * Mikor a „Népnevelők Lapját“ 1862-ben Márki József megindította, halva született lapnak nevezte el azt a „Tanodái Lapok.“ Ugyanez a lap a „Népnevelők Budapesti Egyesületét“ alakulásakor rövidóletünek jelezte. A jós megszűnt élni s a jóslat nem teljesült be. Karöltve küzdött az egyesület a lappal jó és balsorsban s karöltve küzdötte le a fel-fel- bukkanó nehézségeket. Az egyesület liBf« Tnmdenkor a tanüj előmozdításén és a tanítók javáért munkálkodó ^ S hogy a kultúra haladásában nagy él deme van az egyesületnek s lapnak, mindenki készségesen elismeri. S hogy a „Tanodái Lapok“, jóslata soha serir4ügAöék^ÍEm'?ír,-ftrős a hite most, a fényes múlt után, mindazoknák^^JL.» a a tanítók igaz barátjai! Hajós Mihály. * A tanítás: mesterség; a nevelés: művészet. A tanító, ha nem tud nevelni, csak ügyes munkás lehet; a nevelő, ha a tanításban nem volna is kiváló, mindig művész. Ügyes munkássá, jó tanítóvá mindenki lehet; a művésznek, a nevelőnek születnie kell. A munkás, ha nem is tud lelket lehelni müvébe, hasznos dolgot müvei; a művész csak müvének hatását fokozza, ha egyúttal ügyes munkás is. A jó munkás lelkesedik a művész alkotásán^ s utánozni iparkodván tökéletesből, mig a művésznek is szüksége van arra, hogy a munkás eszközeivel megismerkedjék. Legyen a „Népnevelők Lapja“ továbbra is az a csarnok, a hol alkotásait egymás hasznára bemutassa a munkás és művész egyaránt, hogy igy a művész-munkások száma szaporodjék. Scherer István. * Üdvözlet a Népnevelők Lapjához. Hogyne sietnék örömmel üdvözölni Téged 30 ik évfordulód alkalmából! Hisz önmagamat is inuen-onnan negyedszázados ismeretség, szakadatlan hűséges barátság fűz hozzád! Tisztellek, becsüllek és szeretlek, s szinte jól esik, ha hálámnak némi jelével adózhatom. Atyám hívta fel figyelmemet Reád pályámra léptemkor. S hogy csüggedés soha sem ért utói; hogy tanítói hivatásomat kedvvel, önzetlen, ijakT szeretette] igen nagy mértékl
