Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-24 / 12. szám
Budapest 1895. (2.) BUDA és VIDÉKE Márczius 24 pompával, nagy fejedelemhez illő ünnepélyességgel. Meghajoltak a zászlók, és az öreg honvédek megroskadtak a fájdalom súlya alatt. Kiváncsi nép nem volt az utczákon, csak résztvevő, mint a ki nagy veszteségét siratja. Ma egy éve! Az ország büszkesége megtért honába, romlandó teste itt por- 1 adózik a hűséges élettárssal szerette leányával. Közös sirban nyugszik a nagy száműzött a szellem óriás. Es az idők végéig kizarándokol a nemzet igaz fia ahhoz a sirhoz, a melynek lakosa első hirdette a „szabadság, egyenlőség, és testvériség“ szent eszméit! íme tegyük le mi is hálánk fejében a megdicsőült nagynak, a korszakalkotónak sirjára szerény virágunkat, és gyújtsuk meg a soha el nem feledés égő szövótnekét! Hieronymi hagyatéka. (Folyt, és vége.) A 82. 8 bau, a hol a polgármesterek fizetéséről van szó, a mennyiben jegyzőből lett polgármester, hivatkozni kellett volna az 1886, XXII. tcz. 66. §-ára, mely szerint az eddig megállapitva volt s általában az egyszer már megállapított fizetést alábbszállitani nem lehet. A polgármester megválasztatása vagy kinevez- tetése pedig végleges és életfogytiglani legyen. <84. §•),,. A pályázati folyamodványoknak a községekkel való előzetes közlése (83. §) helyes intézkedése a javaslatnak. A mostani községi törvény (1886. XXII. tcz.) 71. §-a csak a birói hivatalt rendelte kö- telezőleg való elfogadásra, a tervezet pedig e tekintetben nem tesz különbséget az elöljárói állásokra nézve (87. §.); vájjon helyesen-e ? nem vitatjuk. A 96. §. feltételezi a községi elöljáróságok tanácsüléseinek sűrűbben leendő megtartását. Az az Írni- és olvasni sem tudó falusi biró hogyan képviseli majd a községet a közönséggel és a hatóságokkal szemben és hogy ugyanez, mint az elöljáróság főnöke, hogyan intézi majd önállóan a hatáskörébe utalt községi ügyeket, azt csak képzelni lehet, de leírni — nem ! A IV. fejezet 101—107. §§-ai minden kritikán felül állanak; — a 108. §. azonos az 1886. XXII. tcz. 133. §-ának intézkedéseivel (elvben); — a 109. §. hadilábra helyezkedik az 1890. I. tcz. 49—50. §§-aival; — a 110. §. helyes, a 111. §. pedig még helyesebb. — A 117. §. a költségvetésnek idejekorán való elkészültét kívánja biztosítani, a 118. §. pedig szakítandó a mostani gyakorlattal, a költség- vetési évet megelőzőleg előirt állami egyenes adók arányában rendeli a községi pótadó kivetését (165. §.), mely rendelkezés, tényleg előirt és végleg megállapított adó-alapról lévén szó, fölöslegessé teszi a 122. §-nak a leirt állami egyenes adók arányában leendő községi pótadó-törlés iránti intézkedést. — Analóg esetül említem fel itt a százalékos útadót; a hol adó-alap változás czimén nincs helye ujabbi elő- vagy leírásnak. A tervezet III. részének a községi körökről szóló I. fejezetével nagyjában egyet értek, de a polgármestert mindenütt, tehát a mezővárosokban is kinevezendőnek tartom; adó- es rendőrtiszti állás minden községi körben szervezendő és a segéd (kezelő vagy tiszti) személyzet a törvényben lenne meghatározandó (131. § ) — Az orvos és állatorvos a községi elöljáróság, képviselő-testület és körválasztmány tagjául kell, hogy felvétessék (133. §.) Az állami tisztviselők áthelyezését (134. §.) némileg szabályo- zaudónak tartanám. Polgármesterré, adó- és rendőrtisztté csaK az lenne kinevezhető, a ki legalább az 1883. I. tcz. 6. §-ában meghatározott minősítéssel bír (135 —137. §§.) A körválasztmány alakításáról szóló 143. §. fából való vaskarika! A körválasztmány hatáskörét tekintve, kell, hogy a körhöz tartozó minden község a választmány gyűlésein képviselve legyen. Az adó- és rendőrtiszt állami közeg lévén (?) a körválasztmányban ülési és szavazati joggal annál is inkább felruházandó lenne, mert a körválasztmány alkotván a 149. §. szerint a rendőri szabályokat, ez ügyben hivatalbeli referense csakis a rendőrtiszt lehet, nemde? Hát a 131. §. II. részének 4. pontja alatt említett körgyám mit véthet, hogy ő neki nincs szava a körválasztmányban ? Most azonban félre gáncs; — mert a tervezet 149— 153. §§-ai tiszteletet parancsolnak ! Az eddigi gyakorlat szerint a község, valamely rendőri tilalomnak vagy rendelkezésnek megszegését kihágásnak minősíteni nem jogosult, — a képviselőtestület pedig büntető szabályrendeletet nem alkothat! Ezen avult s még az özönviz előtti joggyakorlatot valló elvben keresendő közigazgatásunk „állítólagos ázsiai állapotának“ alapoka, mert a felsőbb hatóságok mindenféle apró - cseprő rendőri kihágások tárgyalása és elintézése miatt hátráltatva vannak tulajdonképeni rendeltetésükben, másrészt e hatóságok tul- elfoglaltsága nem engedvén az ügyek gyors ellátását, az igazságszolgáltatás, mint elkésve alkalmazott, nem felel meg erkölcsi czéljának. Ugyanazért kétszeresen üdvözlendő a rendőrhatósági jog egy részének a községek általi gyakorolhatásának elvbeni kezdeményezése I A 154. §-a 77. §-szal egybevetendő volna, minthogy a körválasztmány és képviselőtestület jog- és hatásköre bizonyos tekintetekben azonos. A 155. §-ban és másutt is sokszor használt „törvényház“ kifejezés helyett szerencsésebb elnevezés lenne keresendő. Szerintem törvényház az, a hol törvényeket alkotnak (országház), vagy a hol törvénykeznek (valamely királyi bíróság). — Jobb ennél a községvagy városháza. A kör székhelyén levő hivatalos helyiség mért nem lehetne polgármesteri hivatal, mint a hogy azt a 157. §. helyesen nevezi?! A 160. §. helytelen; mert a községi kör pénztárát a községi kör székhelyén levő adószedőnek kellene kezelnie. A 165. §. 4. bekezdése azt mondja, hogy a községi kör közigazgatási költségeinek fedezetéről a kört alkotó falvak saját költségvetéseikben kötelesek gondoskodni; igen ám, de a 114. §. szerint oly községek, melyeknek évi kiadása 500 írtnál kevesebb, a költségvetést csak három évről három évre tartozván megállapítani, előre láthatólag az u. n. pótköltségvetések szerkesztése napirendre kerülne; pedig ez a községi pótadó kivetése tekintetéből a dupla munka rendszeresítésével 'azonos ! A 166. §. 2. kikezdése némileg összhangba lenne hozandó a 116. §. 2. bekezdésével a sürgős szükség esetébeni, de elő nem irányzott kiadások utalványozása tekintetében. A 167. §. végpontja számadás-vizsgálat alkalmával az adó- és rendőrtiszt, valamint a körgyámtól elvonja a szavazati jogot, melylyel ezek a 143—154. §§-ok szerint voltaképpen fel sem ruháztattak. Az 169. §. megengedi a kormánynak, hogy az alkotandó törvények kihirdetése végett utasíthatja a polgármestereket arra, hogy azokat a községi kör minden községében a község piaczán vagy valamely más nyilvános helyen vasárnapon élőszóval is felolvastassák! íme látni való, hogy a vasárnapi munka - szünet csak a kézműveseknek szól, a szegén y szerrel Belgiumba, a hol aztán zubbonyt öltött és egy napot ottan töltött. * Milyen lárma, milyen nagy zaj! füstölögnek a kémények; zakatol sok ezernyi gép, dong a pöröly s kalapácsok dolgoznak, mint jó kovácsok. Vígan forog a sok oisó, finom selymet sző a háló, melynek aranyszálaiba megfogódik sok halandó. Izeg-mozog százezer kéz, aranyat ver, esztergályoz, fényesíti az ezüstöt, köszörüli a gyémántot . . . mily boldogság, milyen jólét! ... . De ni, mégis rongyos a nép, mily borzasztó e piszkos kép, ezerre jut csak egy boldog, ki gond nélküi él világot. A fény, pompa tehát mit ér, ha a nyomor küzd a létért. De hát mért küzd ? Hiszen telve zsúfolásig sörház, színház s minden korcsma! Jönnek, mennek álpróféták -—■ a szocziáldemokra- ták, anarchisták, nihilisták — s tele szájjal kiabálják: „A nép szava Isten szava;“ nincs Mennyország, nincsen pokol, mienk minden itt a földön, osztozzunk meg a vagyonon. Gyűlölettel így szól szájok és kimondják: halál rájok! — Jó lenne biz nem dolgozni és a mit más szorgalommal, sok munkával összegyűjtött azon aztán osztozkodni, mit ér nektek a nagy bér, eliszszátok a korcsmába! Felelnek rá a gyárosok. — «Egy ur a földön és az én va- vagyok“ kiállnak a hatalmasok. De a többit elhallgatjuk és históriánkat folytatjuk. Gábor angyal nagyot nézett. Itt a népek ellenségek, nem ismernek hitet, békét, üdvösséget ! . . . Megyek innen, megyek nyomba, és átrepült az Oczeáuon Ázsiába, az őshazába. De ott se nagy öröm várta, a mint látta Japánt, Kínát. A mennyei birodalom ádáz har- ezot vív egymáson . . . Patakokban folyik a vér . . . ölnek, dúlnak a pogányok, kínaiak és japánok; emberek, kik soh’se látták egymást vágják és akasztják . . . Ilyeu ott is a békesség, a szeretet, testvériség! Itt is hajdan szebb világ volt, mikor ő 6000 évvel ezelőtt Ábrahámnál vizitben volt. Együtt ültek a fa alatt kis Hágárral, Ábrahám szolgálójával. Gábor emigy elmélázván igazított a bocskorán, átmászott a Himmaláján, átgyalogolt a hópusztán Szibérián, megnézte az ólombányát s megsiratta embertársát. Onnan elment Pétervárra, hogy a muszka czárt meglássa . . . Hiú remény ... a minden oroszok czárja, hogy a derék nihilisták az életét ki ne oltsák, az ajtóját jól elzárta. Gábor angyal felsóhajtott: Uram Isten, hol találok szabadságot, boldogságot? Ahán meg vau, megnézem a magyarságot! Duna, Tisza, Dráva, Száva, a magyarok szép hazája; aranykalász reng a rónán, vágtat a hun paripáján. Délczeg a ló, büszke a nép: él-hal honért, szabadságért! Vágtatott ám valamikor, most gyalog jár az ugaron, keresi a búza árát az oláhon. Nyomban vele a fináncz jár, meg a zsan- dár, komissió meg hadbiró, végrehajtó, szolga- biró. Ha jobbr/lép : az kihágás ; ha balra hág: az csonkítás, l^a hátra néz, törvényszegés. Csupa fogdmeg elül-hátul! De nem haragból őxzik emigy. hanem csupán biztonságból. Hát az a szép egyetértés: a házasság, esketés, elkeresztelés ! (No de ez már politika, jobb ha Gábor nem is tudja.) A horvátok kiabálnak; az oláhok, a mártírok bujtogatnak; a tót csinál pánszlávizmust s valamennyi ágrárizmust. A magyarok — régi nóta — pártoskodnak, lamentálnak s nagyot isznak a hazáért! Ittak bizony valamikor; most sírva vigadnak a denaturált müborokon, amit szűrnek denaturált hazafiak műúton a — Dunapartou. A tisztelt házban aspirálnak, konspirál- nak, az oszlopok ingadoznak, üres padok ási toznak . . . Nem kell oda tudomány . . . Oh, milyen jó, folyton tart a vakáczió! A bakszászok jó barátok, megunták a szabadságot és csinálnak extra bundot, hogy kapjanak extrawurstot ... Jó étvágyat! A zsidók meg lótnak-futnak, akczeptálnak, prolongálnak és a börzén ultimora spekulálnak. Bizony sokra ultimo az teringettét, hisz az ember elveszti ott az inget: a ki ma dús, holnap koldus! A bankárok, pénztárnokok csalnak, lopnak, sikkasztanak (tisztelet az igazaknak) s ujhazába vagy a pokol szalonjába vándorolnak. . . . Rettenetes egy állapot, ember ilyet még nem látott! Tele a föld baczilussal, d(?k- torral meg proletárral ... Itt hagyom e csut világot! Gábor angyal így kiáltott s nagy bujába hefordult a „Kispipába* ivott egy-két kvaterkát és az égbe visszaszállt. Királyfalvai G, G.
