Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-24 / 12. szám
Budapest 1895. f3.) Márczius 24 „államilag kezelt“ tisztviselők pedig egy heti fáradságos körmölés után felolvashatják majd a törvényeket és kormányrendeleteket — a községek piaczain ! A 171. és a 30. §. azt hiszem bőségesen fog alkalmat adni a községeknek is, meg a polgármesternek is illetékességi összekoczcza- násokra. 4z idézési kényszer (175 —177. §§.) törvénybe iktatása nagyon helyes; anélkül a községek hatáskörébe utalt rendőri teendői ellátása csak illúzióvá törpülne. A 180. § a községi (kör-) jegyzőből lett polgármesterekre nézve sértő; — szerzett jogoknak tiszteletben tartása — jogállamban — még a törvényhozásnak is kötelessége. A járási számvevők rendszeresítése (194. §,) helyes dolog; — kár volt Pestmegyében ezt a minta-intézményt beszüntetni. — A 195. és a köv. §§-ok koldusbotot nyújtanak némely érdemekben megőszült, egyébként derék és még használható községi (kör-) jegyzőnek, a község jegyzői nyugdij-alapok pedig végpusztulásnak néznek elébe. Magyar országgyűlés ily §§-okat nem emelhet törvény erejére! A 202. §. pedig egy szükségképen alkotandó illetőségi törvényt kíván pótolni, de elég nevetségesen. íme ezek az én egyéni nézeteim a kiadott előadói tervezetre. Hozzá tehetném, hogy az egyes konkret esetekbeni felebbezési fórumok benne a legnagyobb változatossággal és néhol minden consequentia nélkül vannak meghatározva; — ez pedig öreg hiba! Mondjak még többet ? Azt hiszem szükségtelen a további fejtegetés; — jobb lett volna, ha nyilvánosságra sem került volna £ javaslat, vayy talán még sem ?! Legalább tudja a törvényhozás, hogy milyen ne legyen az uj községi törvény. Navarra József. Egyetem Budán. (A budai érdekek emelésére alakult végrehajtó bizottság emlékiratából.) Korunk rohamos haladása, mely rövid időn városokat dönt le, hogy azok helyébe újakat, a régieknél rendezettebbeket, egészségesebbeket emeljen, mely a jövőre való tekintetből nem riad vissza a nagy — első pillanatra talán túlságosaknak látszó áldozatoktól sem, — ma már nem látszik annyira félni azon kérdéstől, hogy egyetemünk fejlődése érdekében mi volna a teendő. Ezt bizonyítja b. Eötvös Loránd volt közoktatásügyi miniszter úrnak felfogása is. 0 már egyetemi tanár korában kimondotta a maga véleményét, azt, hogy az egyetemet egy helyre kell központosítani az által, hogy az egyetem körébe tartozó összes intézetek egy csoportot, mintegy egy egyetemi telepet képezzenek. Ezzel az eszméjével a volt miniszter úr újabb időben is foglalkozott, és pedig oly irányban, hogy az egyetemi város létrehozása kérdésében a budai oldalt is szives figyelmére méltatta. E hir hallatára nagyot dobbant a mi szivünk. Mert b. Eötvös Loránd ezen terve a legnagyobb mértékben megegyezik a mi óhajainkkal. A tisztelettel mellékelt Előterjesztésünk 10-ik s köv. lapjain szólottunk a műegyetemnek Budára való visszahelyezéséről; az egyetemnek ide való áthelyezéséről azért nem tettünk említést, nehogy kívánságaink és óhajaink tekintetében szerényteleneknek láttassunk, de tényleg nem egyszer volt élőszóbeli megbeszélés tárgya a budai polgárság kebelében ez is, sőt náx évekkel ezelőtt egyik polgártársunk tollából konkrét javaslat alakjában megfordult ez eszme a közmunkatanács egyik főtisztviselője asztalán. Most tehát, midőn tudomásunk van arról, hogy közoktatásunk fő vezére, a miniszter úr is foglalkozik ez eszmével, elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy ez irányban elmondjuk nézeteinket. A budapesti egyetemnek a budai oldalra való áthelyezése kérdésében nemcsak azon gondolat lelkesít minket, hogy azzal, bár négy század múlva csak, megvalósítva látjuk azon nagy királyunk eszméjét, kinek látnoki tekintete és magasröptű saslelke századokkal megelőzték BUDA és VIDÉKÉ korát, de az is, hogy annak megvalósítása egyrészt óriási lökést ^dna a budai oldal minden irányú fejlődésének, másrészt meggyőződésünk szerint legjobb megoldása volna egy sereg olyan kérdésnek, mely egyetemünk s a magyar ifjúság egyetemet járó tagjainak érdekét szolgálná. A főváros fejlődésének szempontjából kiszámíthatatlan volna az előny, melyet egy úgyszólván egészen uj városrésznek megalapítása maga után vonna. Uj közlekedési eszközök keletkeznének, az uj építkezések ezer meg ezer munkáskéznek adnának foglalkozást, számtalan szülő az egészségesebb Budára tenné át lakását, s ez által jótékony visszahatás gyakoroltatnék a pesti oldal lakás- és egyéb viszonyaira, s a főváros fejlődése nem annyira kifelé, óriási dimenziókban, hanem mai határon belül válnék eiőuyöseobé stb. De bár Buda fellendülése szempontjából ezt lehetne még az önzés vádja nélkül is főérvül fálállitani, azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy ezen városi érdekek mellett sokkal fontosabb, t. i. magának az egyetemnek s az ifjúságnak erkölcsi érdekeit is felemlíthetjük. Nálunk az egyetemi élet nem fejlődhetett azon irányban, mint a külföldön. Eunek egyik főokául azt látjuk, hogy a mióta az egyetem Pesten van, közepére jutott úgyszólván a mindennapi élet zajának, a napról-napra való megélhetés küzdelmeinek, az ezerféle szórakozásoknak mintegy fókusává lett. Ezen körülmények és egyebek, melyeket fentebb már érintettünk, úgy a tanári testületet, mint az ifjúságot is elvonták attól, hogy egyes egyedü' hivatásának éljen. Köztudomású dolog, hogy a szülők aggódó lélekkel bocsátják utuak fiaikat, attól való alapos félelmükben, hogy egyetemünk szerencsétlen elhelyezése következtében azok nem annyira a tudományok csarnokát, mint inkább az erkölcsmételyező tanyákat keresik föl. S való igaz is, hogy óriási nagy azoknak száma, kiknél az erkölcsi és testi elzüllés alapjai azon időben vettettek meg, midőn az alma mater polgárai valának. Ha az egyetem Budára helyeztetnék, s ott maga egy egész kis társadalmat alkotna, meg lehetnének e társdalomnak is léleknemesitő a józan szórakozást megengedő intézményei, de elvonatván tanár és tanuló a napi élet zajától, jobban megfelelhetnének hivatásuknak. Egy helyre lévén koncentrálva az egyetemi intézetek, könnyebben át lehetnének tekinthetők, s az ifjúság sem nélkülözné az oly szükséges felügyeletet. Ennek erkölcsi hasznát ki ne látná be ? s nem is tartják szükségesnek a mellett hosszasabban időzni. Csak egy példára hivatkozunk, Angliára. Londonnak, a világ leghatalmasabb városának csak egy kis, magán egyeteme van. A nagy birodalom Oxfordba és Cambridgebe küldi ifjait főiskolára. Itt, távol a nagy világ zajától, van alkalom a tanulásra; s a vidék egészséges, testedző légkörében való mozgás, melyhez hozzájárulnak az okosan űzött testgyakorlatoknak különféle nemei, Anglia ifjúságát" lélekben és testben megedzve valóságos athlétákként adja át a közéletnek ; viszont a mi ifjaink csekély kivétellel testben, lélekben kifáradva kezdik meg pályájokat, s boldog az, ki egyetemi éveinek lelket, testet és idegrendszert megőrlő élményeit néhány év alatt ki tudja heverni. Ha tehát nem áll módunkban az egyetem elhelyezése kérdésének azon ideális megoldása, hogy az a fővárostól távolabb eső vidékre tkiépíttessék úgy tegyük meg legalább a lehetőt t. i. hogy a főváros alkalmasabb helyére jusson. A kérdés megoldása kétségtelenül nagy nehézségekbe ütközik, de nem lehetetlen. Bátrak vagyunk felvetni egyes kérdéseket éo azokra megfelelni. Úgy véljük, a legfontosabb kérdés, melyből a többi következnék, az, miképen kontem- ülálandó az egyetem átvitele a budai oldalra ? Nézetünk szerint ez a kérdés gyökeresen oldandó meg az által, hogy minden az egyetemhez tartozó intézet, tehát az összes karok, összes intézeteikkel egy nagy telepen volnának felállitandók. Az esetleg hatóságilag kedvezményezett magánvállalkozás azután gondoskodhatnék az ifjúság számára olcsó, egészséges lakásokról és olcsó élelmezésről, úgy, hogy a legszegényebb egyetemi polgár is emberies ellátásban részesülhetne és U9m kellene százával egészségtelen, a tiszta levegőtől elzárt lebujokban és tömeglakásokban, hol tanulni nem lehet, fedelet keresnie, és a test is megtalálná a szükséges táplálékot. Hogy az eszme ily alakban sem utópia, bizonyítja az, mit a Mátyás király főiskolájáról olvasunk irodalmunk történetében : „A budai vár alján észak felé volt ezen nem annyira ház, mint város építendő, melyben 40 ezer deák, a kanczellár, tanárok és mesterek lakásai, élelmező házak, kórház, orvosok és gyógyszerészek, műves- és kalmár-boltok stb. együtt leendettek, s mindezek fedezésére elégséges jószág és pénzjövedelem kirendelendő.“ Ezen első főkérdésből következik a második, t. i. a helykérdés. Úgy véljük, ez sem volna nehezen megoldható. A budai oldalon több oly terület van, mely e czélra tekintetbe volna vehető. Egyike ezekuek a Vérmező. A Vérmező nagysága 134.300 négyszögméter, vagyis 37.304 négyszögöl. Szerény véleményünk szerint ez a terület ajánlatos volna az által, hogy körülötte már kiépült és épülőfélben levő városrészek vaunak, de másrészt nem lenne figyelmen kívül hagyandó az a kérdés is, vájjon nyujt-e az a terület modot az esetlegesen szükségessé válandó terjeszkedésre, nehogy úgy járjunk, mint az újabb időben emelt majd valamennyi középületünkkel jártunk, hogy t. i. már 2 — 3 év múlva szükeknek, elégteleneknek bizonyultak. Mert, ha nem lenne ez irányban mód a terjeszkedésre akkor jobb mindjárt kezdetben más helyet keresni. A Vérmezőn kiviil a budai oldalon az egyetemi építkezésekre felhasználható területekről nyilatkozni, azonban ma még korainak tartjuk, de hazafias készséggel ajánljuk fel idevágó nézeteinknek annak idején való elmondását. Megemlitendonek tartjuk, hogy az építkezést a számításba vehető telkeken semmiféle technikai akadályok nem hátráltatják. A kom- bináczióba vehető területek lapályosok és köny- nyen hozzáférhetők. Ezek volnának azok, miket bátrak voltunk e nagyfontosságu kérdés megoldása tekintetében tiszteletteljesen előterjeszteni, kérve hazafias érzésű kormányunkat, miszerint e kérdést a lehetőség szerint az általunk előadottak alapján megoldani méltóztassék. Legyen azonban megengedve, hogy még egy körülményre nézve elmondjuk nézetünket. Az egyetem kérdése újabb időben több jeles szakférfiú által szellöztettetett, s a különféle eszmék és tervek egyike az, hogy a jelenlegi budapesti egyetem maradjon meg a pesti oldalon, de a már évek óta felállittatni kontemplált harmadik egyetem helyeztessék Budára. Eltekintve attól, hogy szerény nézetünk szerint, az esetre, ha az ország pénzbeli viszonyai meg fogják engedni, hogy egy harmadik egyetem is állittasék fel, ennek az ország egy oly vidéken kellenne történnie, a hol az ily főiskola nemzetiségi és kulturális tekintetbőt nagyfontosságu ; eltekintve, mondjuk, ettől, ha a mostani egyetem megmaradna a pesti oldalon, nem éretnének el azon erkölcsi és szellemi sikerek, melyek a pesti egyetemnek Budára való áthelyezését oly nagyon kívánatossá teszik. Mi tehát arra kérjük a miniszter úr ő nagy méltóságát és hazánk képviselőtestületét, hogy a kérdésnek ilyen alakban való megoldását kegyeskedjenek lehetővé tenni. A budapest-budai összes polgárság nevében: Dr. jPalk Miksa az 1. k. országgyűlési kéviselője. Dr. Darányi Ignáez a II. k. országgy. képviselője. Horváth Gyula a III. k. országgyűlési képviselője Végh János az építészeti és szépitészeti szakbizotság elnöke. Dr. Toldy László előadó. Torbágy. Kiváncsi voltam arra a községre, melynek Torbágy a neve, de melyet ritkán hallunk másképen említeni, mint B i a-T o r b á g y vagy pedig ,Klan-Turwal s fel is használtam a kínálkozó alkalmat, kimentem azért, hogy egy nyaralóhelyül megvett ház és telek iránt kötött szerződésnél sajnos csak — mint tanú szerepeljek.*) Hát én azt gondoltam, hogy az a Klan- Turwal csakugyan valami nagyon kis falucska. *) Reméljük, az uj tulajdonos lapunkat Tor- bágyon is terjeszteni fogja a mostani és a leendő nyaralók között. — S zerk.
