Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-17 / 7. szám
Budapest 1895. (2.) Február 17. zatokban és döntvényekben fellelhető elvekkel leendő kiegészítése által külön törvényben lenne intézkedés teendő. IV. A községek jellegéről és teendőiről. A községek lehetnek: a) önálló nagy községek vagy mezővárosok, melyek úgy az önkormányzati, mint a közigazgatási teendőket maguk teljesítik, és b) falvak, melyek az önkormányzatot saját erejükből ugyan, a közigazgatást azonban szövetkezés utján teljesitik. Az ekként szövetkezett kisközségek alkotnak egy községi kört, melynek beosztása, székhelye és elnevezése iránt az illető községek és a vármegye meghallgatásával a kir. kormány intézkedik. A községi kör valamennyi községének ugyanahoz a vármegyéhez és köz- igazgatási járáshoz, valamint ugyanahoz az adóhivatalhoz és járásbírósághoz kell tartoznia. A rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokról külön törvény alkotandó. A község önkormányzati teendőihez tartoznak a község szorosan vett bel- ügyei, mint a milyenek: 1. a község háztartása, 2. a községi vagyon kezelése, 3. a szervezkedés, 4. a beligazgatás, 5. a belrendészet, továbbá 6. a gazdasági, közmivelődési. közerkölcsi és erkölcsnemesitö ügyek, valamint 7. a szegényügy ellátása. Ezekre nézve a község statútumokat alkothat és határozatait saját választott közegei által hajtatja végre. A község közigazgatási feladatát képezi: 1. az adóügyek, 2. a bíráskodás, 3* a gyámhatósági ügyek, 4. a katonaügyek, 5. a köz- és állategészségi ügyek, Szóval Mózes a nemzeti eszme, a keresztény vallás alapító a világ polgárság eszméiért való önfeláldozással, mindkettő hatalmas ethikai momentummal dolgozott. Mohamednek erről fogalma sincs; neki Isten kardot adott a hiterlenség kiirtására, ime a külömbség az egészséges és beteg karakter között, az egyik ismeri, a másik nem ismeri az ethikai momentumokat. Be fogjuk fejezni thémánkat az ethika igen rövid történetével. Az ethika tanította az embereket arra, milyenek legyenek, előírta a jót és az akarásnak erkölcsi ideálját. Tanait törvényekké emelte, s ez által az embereknek erkölcsi javakat biztosított. Törvényeinek követésére erkölcsi kötelességeket állított fel. Ezen kötelességeknek állandó és jutalomra tekintet nélküli gyakorlásával, erkölcsi erényeket nemzett. Felsőbb kinyilatkoztatás formáját vette föl a vallás ethika, az ész és empirikus kutatás eszközeivel dolgozott a filozófiai ethika. A görögöknél felvette azt a formát, hogy erkölcsi javakat birni a legfőbb földi boldogság, ez volt Aristoteles iskolája. Másik alakjának az volt az elve, hogy a bölcsek életmódját követni a legszebb földi törekvés, ez volt a stoikus iskola; harmadik és legtökéletesebb formája Platónál ; van; a kötelességek ethikája, amely a jót önmagáért akarja gyakorolni. Az ókor vége a legfőbb czélt a kedély nyugalom fentartásában látta: az aszkéták pedig az érzéki természet levetésében. A középkor a keresztény vallás ethikának korszaka. BUDA és VIDÉKE 6. a közoktatási ügyek, valamint 7. a rendőrhatósági ügyek ellátása. Ezekre nézve a község alkothat ugyan a saját területére jogérvényes és mindenkit kötelező szabályrendeleteket, de az ez érdemi határozatok végrehajtására a községi elöljárósághoz beosztott kormány-közegek vannak hivatva. A Hierony mi-féle törvényjavaslat 149—153. §§-aiban körvonalozott jogelvek szerint a hegyi-, a köz-, a mezei-, a piaczi-, a tűz-, az ut- és a vásári rendészet lenne a községi rendőrhatóság illetékességébe utalandó. (Vége köv.) Lassan haladunk. Bizony mind édes-kevés az, a mit mi itt a budai részeken a magyarosodás terén elkövetünk, és hamarabb lesz Budakesz, Békás- Megyer és Kaláz tiszta magyar község, mint Budának egyes kerületei tiszta magyar városrészek. Ez igaz, -—- és őszinte keserűség vonul át minden során annak a levélnek, a melyet lapunk egy jó barátja küldött hozzánk, a ki a fő- és székvárosi magyar egyesületnek évek hosszú során át lelkes és buzgó tagja. Majd igy folytatja: Szomorú a mi lelkünk itt a Il-ik kerületben s a honfiúi érzés mindig átnyilamlik szivünkön, valahányszor, azaz hogy minden Isten áldott nap, csak német szóra ébredünk. Ne kendőzzük, ne szépítsük a dolgot tisztelt szerkesztő uram, az ön igazi magyar tolla se perczeg oly jól a papíron, ha kénytelenkelletlen nem jár el oly szigorral a germani- zatorok ellen, mint a miképen ezek már régen rászolgáltak. De hát mit tegyünk! A Buda és Vidéke heti lap, igaz hogy küzd a magyarosítás szent eszméje mellett kitartóan, de nekem úgy tetszik — és azért bocsánatot is kérek a tisztelt szerkesztő úrtól, — nem elég tűzzel. Az én vérmérsékletem más! Lehet, hogy csak árthatnék a szent ügynek, s lehet, hogy lelkem sugallta buzgalmam visszahatást okozna s egy tizeddel még hátrább vetne, de én társaA legújabb kor a küzdelmek korszaka az ethika terén. Közös emberi vágy föltételezésével nemzik egyesek a természetes aetikát; közös emberi érzésből dedukálnak mások és közös emberi ítéletből indult ki a harmadik tábor. Az összeség a legfőbb érdek, ennek az egyén alárendeli magát, ez volt az egyik iskola; és evvel ellentétben a materiális iskola az egyén föltétien érvényesülését, még a közönség kárára is, állította föl tételül. Végre Kant jelentkezik felfogásával, mely azt mondja; kövesse az ember az eszét, de ne ütközzék a közösségbe. Próbálkozik a reális iskola, melynek a jó azért kell. mert avval rokonszenvet, a rosszat elveti, mert az ellen- szenvez; az ideális iskola, melynek a jó azért kell, mert az a szabadság; és Schoppenhauer, ki a szánakozás sympatetikus érzésére alapította a világnézetét. Küzdelmek és különböző fölfogás között egy dolog volt kezdettől és marad mindvégig : az embernek az ethika lényegére, a jóravaló törekvése. És valamint minden természeti tünemény egy végokra, és minden ethikai fölfogás egy ős erkölcsi rendre utal, az istenség fogalmahoz jutunk/igy el, mely volt kezdettől és marad örökké. Küzdelmek és ellentétekre alapította az a teremtés müvét; küzdelemre, mely tartani fog örökké; mert küzdelem az élet és pihenés a halál. dalmi utón is irgalmat nem ismerve pellengérre állitanám azokat, kik bár tudnak magyarul, de németül beszélnek. Azt hiszi tisztelt szerkesztő uram, hogy ezek száma kevés ? Csalódik! Jöjjön csak egyszer az Albrecht-utra, fel a Jezsuita-lépcsőn csak a Mátyás-templomig abban az időben, a midőn a hivatalnokokat ontja az óra mutató déli 2-tese, és megdöbbenve fogja tapasztalni, mint száll, vitéz és hős magyaroknak véröntözte, Mátyás-király lakta várfalak felé, suttogva, alattomban, csendesen, mintegy lesből a német szó. És ezek az urak nem szégyenük magukat. A cziviüzácziónak elérték ugyan azt a fokát hogy pennával kereshetik meg kenyerüket, de azt elég ildomtalanul elíelejtik, hogy ezt a kenyeret szájokba a magyar állam adja. Ezek az urak magyar nyelven Írják meg nyugtáikat a m. kir. közp. állampénztárhoz, hogy otthon, utczán, nyilvános helyeken egymásközt összebújva németszó mellett élvezzék a magyarvendégszeretetet és türelmet. Tessék itt tenni valamit?! Avagy használ ezeknek a szép szó, a hízelgés, a dédelgetés, hogy igen tisztelt urak legyenek kegyesek legalább az utczákon magyarul beszélni, hogy ne botránkozzék meg az idegen? Dehogy! „Ökörtől tanácsot kérni“, lóval imádkozni, vagy ezeket a germanizator urakat zengzetes nyelvünk használására, ápolására, védésére kérni, — tökéletesen mindegy. Tudom jól, hogy tisztelt szerkesztő urnák nézetével nem találkozom e téren, mert az én megoldási módszerem a tűz és vas. Én a sebet kiakarom égetni, hogy a javulás gyors és biztos legyen, Ön lassan irós-vajjal, jó aixi-féle olajjal, puha kárbolos tépéssel kötözgeti a sebeket, abban a reményben hogy elvégre mégis csak begyógyul az. Lehet hogy én tévedek, de lehet hogy szerkesztő uram! Tudom, hogy nem érem meg, talán még gyermekem sem, hogy magyar szóra virradjanak Budán, már t. i. itt a II. és III. kerületben. Nagyot üt a hazafias érzés a szivtájékára, a midőn az utcza ablakokon keresztül becsapkod az arra döczögő sváb ember kiáltása: Stroh Kááf! azután jön a másik, girhes lova csak úgy bandukol, de annál nagyobbat kurjant a gazdája: Strászand! Később üti fel a fejét a jámbor képű borotvált tót, és bár a magyar falvakon keresztül: Áblák csinál- tássék, áblákot! kiált be a rácsos kerítésen, ha sorsa Budára veti már igy ereszti ki hangját nagy búslakodva: Fénsztrrr mách! A Mojzes hitét követő ó-szerészek a pesti oldalon még csak eldudolják, hogy mi van eladó? hej de itt Budán a kapuk alja dong a mély basszustól: Hanlé! hanlé! hanlé! és végre déltájon jön a czérna hangú vékony kis legényke és besivit mint egy fiatal karvaly : Régensirm reparirn gleich hir i m H a u z! Tessék mindennap ezeken a gyötrelmeken átmenni, tessék mindennap ezzel a fullánkkal felkelni a fő- és székváros e kerületeiben és ekkor tessék a magyarosítás lassanként való keresztülvitele mellett kardoskodni! x Én telve vagyok keserűséggel! pedig én magam részéről megteszem a magamét. Bárhová vet is utam, csak magyarul köszöntök, magyarul kérem az ételt, az italt, magyarul rendelem ruháimat, czipőimet, az én házam küszöbén nem hangzik a német szó.
