Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-17 / 7. szám
Budapest, 1895. (3) BUDA és VIDÉKÉ Február 17 A fő- és székvárosi magyar egyesületnek tagja vagyok, de tudja a jó Isten, mozgásuknak, érlüktetésüknek kevés nyomát látom Budán . Igaz hogy anyagilag még gyönge, de erkölcsi súlya megvan, ezt érvényesítheti bármikor is az egyesület t. választmánya s a lelkes tagok. Tegye meg minden magyar kötelességét» nem félve, nem rettegve senkitől és semmitől, ngy valahára lehull a lepel azokról is, kik titkon még mindig a németség szóvivői, a német szó istápolói és terjesztői. Ezeket akartam elmondani tisztelt szerkesztő uramnak, hogy lelkem megkönnyebiiljön. X * Hát egy garmada igazság mellett is, — a mint a t. czikkiró eltalálta, — a magyarosítás tekintetében elágaznak nézeteink. Mi nem tüzzel-vassal igyekszünk rohamosan meghódítani a magyar nyelvnek a megcsontosodott polgárokat itt a budai részeken, hanem hangzatos nyelvünkhöz akarjuk édesgetni őket, azzal a példaszóval: „Lassan járj, tovább érsz“. A sebeket sem akarjuk kiégetni hamarosan, nehogy visszafejlődjék a seb, s halálát okozza a mindnyájunk által táplált eszmének. A vérmérséklet külömbsége akadályul nem szolgálhat, mert csak egyetlen czél lebeg szemünk előtt, hogy magyarok legyünk s itt e hazában mindenütt hangozzék a magyar szó. A tisztelt czikkiró jogos panaszában egy oldalszurást is ad a fő- és székvárosi magyar egyesületnek, N em jól tette! Ennek az egyesületnek hazafias választmánya lelkes elnökének élén mindenha tudatában van annak, hogy hol, és mit kell tenni. Egyelőre ennyit, de a felvetett kérdéshez lesz még szavunk. Szerk. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Garay Antal. Garay Antal született 1852. évi május Bl-én Pozsonyban. Atyja jómódú borkereskedő volt, ki egyetlen gyermekét szeretetteljes szigorral nevelte, míg anyja, kinek első házasságából 3 gyermeke volt, ezek mellett is arra legifjabb gyermekére halmozta anyai szeretőiének egész gyöngédségét. Gyermekkorának első évei gondtalanul teltek el a szülői ház jótékony befolyása alatt. A szilárd jellem, becsületes munka, lelkiismeretes pontosság, mely a meglett embert ma is minden dolgában jellemzi — atyai örökségkép szállottak reá mig az igazi szivjóság, keresetlen egyszerűség és önzetlen gondolkodásmódot az anyai szeretet csöpögteté be gyermeke szivébe az anyai, ki gyermekét talán azért szerette oly annyira, mert tán sejtette, hogy ez úgy sem fogja sokáig érezhetni az anyai szív éltető melegét. Mert alig volt 10 éves, midőn életének legelső fájdalma érte. Forrón szeretett anyját elragadta a halál, s gyermekének sürü fájdalomkönyei hullottak az imádásig szeretett anya koporsójára. Alig telt el újabb három év, az anyját oly fájdalmasan nélkülöző gyermek szivére újabb csapást mért a végzet. Mikor legnagyobb szüksége lett volna az atyai kéz biztos vezérletére — azt is elvesztette. A korán elárvult gyermek most idegenek közé jutott. Gymnáziumi tauulmányait melyeket Pozsonyban folytatott, a IV. osztály befejeztével abban hagyta, mert a komoly gondolkozásra és a sors csapásai által korán érlelt gyermek maga is érezte annak szükségét, hogy oly pályára lépjen, mely mielőbbi önállóságra vezethet. Korábbi tervével, — hogy a szt, Ferenczirendiek szerzetébe belépjen — felhagyva, hivatásérzete által vezéreltetve, — a tanítói pályát választotta életezélul. Egy csupán névleges gyám kivételével egyedü állva, rokonok és jóbarátok támasza és segítsége nélkül lépett fel arra az útra, mely a í rögös tanítói pályára visz. 1 Képezdei tanulmányainak folytathatása czél- jából Nagy-Szombatra ment és itt sorsa összehozta egy előkelő családdal, mely felismervén a törekvő ifjú jellemszilárdságát, azt házába hívta. Itt mint a család két fiának oktatója működött, s emellett képezdei tanulmányait folytatta. A család annyira megszerette a szorgalmas, lelkiismeretes és szerény ifjút, hogy a szünidőkön át is — mint a nálánál csak, kevéssel fiatalabb fiuk barátját és tanácsadóját, — magánál tartotta, kellemes szórakoztatásokkal feledtetve vele az elárvultság keserűségeit. 1870 ben tanítói oklevelet nyert és azonnal megkezdte tanítói működését Vág-Ujhelyen mely állását azonban csak igen rövid ideig töltötte be mert időközben folyamodván még az 1870 — 71. tanévban Ó-buda városában segédtanítóvá lett, mely minőségben 1872 ig működött, midőn ugyanott rendes tanítóvá választatott meg. Ebben az időbena pesti nemzeti tornacsarnokban létesitett tornatanitói tanfolyamot hallgatván, 1872-ben oklevelet nyert, s egyikévé lön a legelső külön-képesitett tornatanitóinknak s azt mindig kiváló szakértelemmel és kedvvel tanította. 1874. szept. 19. megnősült nőül vévén egy lekintélyes polgár leányát Gallauner Rózát. Az újonnan alapított családi tűzhely boldogító melegét azonban nem sokára szomorú események zavarták meg Miután időközben két gyermek atyja lett, a fiatal férj- és apát, nehéz, veszélyes, kór döntötte ágyba és csak a szerető hitves önfeláldozó ápolása, és az ifjúkor szívós ereje adták vissza ismét az életnek Még alig lábadt fel teljesen veszélyes betegségéből, midőn fij megpróbáltatás, nehezedett reá és családjára. Az 1878-iki boszniai hadjárat napjai őt is, mint sok-sok mást, sorompo elé szólították. Nehéz szívvel bár, de búcsút kellett vennie barátságos otthonától, kis családjától, s fel cserélnie békés hivatását, a katonai élet fárasztó terheivel; könytelt szemekkel kisérték övéi ama nehéz útra, honnan oly kétes volt a visszatérés. A gondviselés azonban megengedte, hogy épen, habár némileg megviselve a háborús élet nélkülözéseitől és fáradalmaitól — visszatérhessen övéi körébe. Ugyanazon év okt. 29-én újra elfoglalta korábbi állását a várbeli közs. elemi iskolánál, melyhez — miutén Budapest egyesítése után egy évig a medve-utczai közs. elemi iskolánál működvén — már 1876-ban osztatott be. Várbeli működésének idejében, úgy kiváló oktatói képessége, lelkiismeretessége, mint egyéniségének közkedveltsége folytán számos arisz- trokrata és más magas állású személyiség házánál működött mint tanító. 1886-ban már mint a Bocskay-téri iskola vezető-tanitójót látjuk. S habár ez iskola anyagát nagyrészt a társadalom ama rétegeiből nyeré, mely merő ellentéte vala várbeli működéseinek, — humánusan érző szive hamar megtalálta azon utat, melyen magának tanítványainak rajongó szeretetét, a szülők igaz háláját és tiszteletét itt is kivívta. 1890-ben az elhunyt Beliczay József helyére a Krisztina-téri .el. iskola vezető-tanitó- jává neveztetett ki. Különböző pártnézetekből származó oknál fogva, ellenséges áramlatokkal is kellett itt megküzdenie. De mivel azok nem személye ellen irányultak, hanem általános természetűek voltak — fáradhatatlan tevékenységének, önfeláldozásig menő kötelesség érzetének úgy — mint lekötelező szívélyes modorának — legrövidebb idő alatt sikerült mind ezeket legyőzni. 1892-ben a főv. tanács által igazgatóvá választatott ugyanazon iskolához, s mint ilyen a vezetése alatt álló tantestület igaz ragaszkodását annyira kivívta magának, hogy midőn 1894-ben az Attila-utczai iskola megnyitása a tantestület megoszlását hozta magával, a távozók csak nehéz szívvel váltak meg az intézettől. Mint igazgató-tanitó a hivatalos dolgokban a legnagyobb mértékben pontos és lelki- ismeretes, s azt a vezetése alatt álló, minden egyes tanerőtől is elvárja, de ezen túl — mindenki a legelőzékenyebb, legbarátságosabb és jókedvű tréfálkodásokra, adomázásra kész kartársat találja tol benne. Igazgató-tanítói hivatásán kívül sok annak tiszteletbeli állások száma, melyeket betölt még pedig oly lelkiismeretességgel, mintha azok a legfényesebben díjazottak lennének. A „Budai tanító egyletének sok éven át volt pénztárosa a „Krisztinavárosi vöröskereszt-fiók-egyletw-nek titkára, az ,1. kér. polgári kör“ jegyzője, az „Orsz. tanítói árvaház egyesület“ gondnoka, a szegény gyermekeket felruházó bizottság jegyzője stb S e férfiú, ki egész életét a becsületes munkának szentelte, ki polgári kötelességeiből is kétannyit vett ki, mint más, annélkül hogy személyiségének szerénységével ezért valaha elismerést, kitüntetést, várt volna — ez óriási elfoglaltsága közepette is mindig talált időt arra, hogy a hozzá forduló feleknek ügyes-bajos dolgait meghallgatva, minden egyes esetben szigorú igazságot tegyen mindenkinek — mindig a humánizmus elvének hódolva. Sok ilyen férfiút a tanügynek és hosszú életet Garay Antalnak, ki e nemes ügyet mindig teljes erejével szolgálta és szolgálja! Budapesten 1894. febr. havában. Sznly Gizella. Budai polgári kör közgyűlése. A „Budai polgári kör“ Buda egyik legkiválóbb elite társasköre e hó 9-én tartotta XXIII. rendes közgyűlését rendkívül élénk látogatottság mellett. A kör nagyérdemű elnöke Rupp Zsigmond által előterjesztett jelentésből megismertük, hogy a kör 23 évi fennállása óta, annak társadalmi élete még nem volt oly élénk, mint a lefolyt évben, — oly annyira, hogy a csak egy évvel ezelőtt kiterjesztett helyiségek megint szőkéknek bizonyultak, — különösen látogatottak a szombatonként rendesen tartott férfiestélyek első sorban, az úgynevezett borgazdai estélyek. A részint hangverseny, részint tombolával egybekötött tánczestélyeket a budai, különösen a II. kerületi társaság szine-java látogatja. A kör vonzerejének jellemzéséül szolgál, hogy a tagok száma a múlt évi 338-tól 427-re szökkent fel, oly tagállományra, a milyennek a kör eddigi fennállása óta még nem örvendett. Kiemeli a jelentés, hogy a kör a lefolyt községi választások dolgában is beavatkozott és pedig oly eredménynyel, hogy a bizottsági tagoknak és kerületi választmányi tagoknak kizárólag csak olyanok választattak meg, a kiket a kör aegise alatt alakult párt jelölt. Hazánk nagy halottja Kossuth Lajos sírboltjára a kör 419 forint 50 krnyi összeget gyűjtött. A kör álalakitása, teljes berendezése és különösen a villanyos világítás bevezetésével felmerült rendkívüli költségek daczára a vagyoni mérleg teljesen kielégítő. A múlt évi pénztári zárszámla szerint tettek a bevételek 7989 frt 83 krt, a kiadások 7513 frt 70 krt. 4.z 1895. évre szóló költségelőirányzat szerint pedig 6959 frt 13 kr jövedelem és 6955 frt 61 kr szükséglet van előirányozva. A zárszámla és költségelőirányzat egyhangú elfogadása mellett a választmány és pénztárnoknak a felmentvény megadatott. A kör elnökévé Dr. Darányi Ignácz és Hampel Sándor indítványára, kik a kör tisztviselőinek, különösen az elnöknek lelkes szavakban mondottak köszönetét, elnöknek közfelkiáltással ismét Rupp Zsigmond választatott meg. Ezután megválasztattak a következő választmányi tagok. Axaméthy Lajos dr., Barvics Albin, Bis- cara Endre, Blau Oszkár, Bogdánffy Ferencz, Buday József dr., Conrád Mór, Cserna Károly, Csizik Károly, Csorba Ferencz dr., Darányi Ignácz dr., Debreczeny István, Dépold Lajos, Eberling József, Eckermann Ede, Ernyei Mór dr., Filó János, Fischer József, Freyberger Pál, Frommann István, Friedrich Károly, Gainer József, Gombos Gusztáv, Göőz József dr., Hampel Sándor, Hauszmann Sándor, Hebentanz Nándor, Kántor Ferencz, Kanyó Sándor, Koczián Samu, Kocsis Alajos dr., Kiss Károly dr., Kollár Lajos, Komoróczy Sándor, Kozma Gyula, Lindmayer Ferencz, Lintner Imre, Lithvay Mátyás, Ludvik Endre dr., Ludvigh János, Mihá- lovits Antal, Moldoványi Sándor, Oppl Alajos, Ott Lajos, Peldt Lajos dr., Palotai Rezső, Rácz
