Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-19 / 20. szám
Budapest, 1895. IV. évfolyam 20. sz. Vasárnap, május 19. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : E IS 3D É ük TT X G-TTJLü. KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcza 12 a. Szőke-ház. Műtermek. Egyre-másra olvassuk, hogy a művészek műtermekre, müvósztelepekre telkeket kérnek a székes fővárostól. A művészek mind a Duna balpartjára akarnak telepedni és csak kevesen gondolnak a mi szép vidékünkre. Mit és kit okozzunk ezért? A rea- lismust, vagy a kényszerűséget, a művészek küzdelmeit, a csekély müpárto- lást ? Azt nem akarjuk mondani, hogy a művészek magok feledkeztek el Budáról és vidékéről, hol olcsóbban és czél- szerübben építhetnének műtermeket. A Munkácsy-kiállitás, mely ugyan akadályokba ütközik, azt eredményezné, hogy egy olyan épület maradna Budán, melyben több művész helyezkedhetnék el. A várbazár, hol többen kaptak helyet, kicsi és nem alkalmas. Magoknak a művészeknek érdeke az, hogy a műtermek szép és csendesebb vidéken legyenek. A termelő képesség, a képzelet, költői hangulat csak emelked- hetik ezáltal. Nem lehet más érv Buda és vidéke művész-telepei ellen, mint az a nagyon könnyen megdönthető érv, hogy a művészeket itt nem keresik fel a megrendelők. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. Erre azt mondjuk, mivel van távolabb Buda, mint az epreskert, vagy egyéb müvésztelep, a városliget és környéke, az üllői-ut vége stb. A mi halad nem marad. Pestnek rendeltetése az, hogy kereskedelem és ipar városa legyen. Buda a tudományok és művészetek területére hivatott és arra, hogy a nyaralók és paloták itt épüljenek. Ezzel a mi iparunk és kereskedésünk is nyer s méltó versenyt tarthat a pestivel. A budai érdekek emelésére alakult végrehajtó-bizottságra sok, nagyon sok munka nehezedik. Ébredjen fel jobban, ne csak tervezzen, de tegyen is. Legyen élénkebb és mindig szemei előtt lebegjen Budának és vidékének érdeke. Buda és vidékének emelése nem árt a székes főváros egyéb kerületeinek. Mi más kerületek méltányos érdekeit nem támadjuk, csak a magunkét védjük és azokat követeljük. A jelent mérlegelve, a jövőt felismerve a főváros rendezésénél csakis a köztekintetek és nem magánhasznok legyenek az irányadók. Most kell helyesen beosztani és elrendezni mindent az egyenlőség és méltányosság elvei alapján. Megemlékeztünk már arról, hogy Buda Dunántúl szive, honnan az erek S25íjRKi:SZT<5s^a, I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. elágaztak és el fognak ágazni. Erősitsük meg a szivet, hogy a vérkeringés egészséges legyen. A király közelében legyen a kultúra központja. Sokszor sürgettük ezt és folytonosan fogjuk sürgetni. A művészek és irodalom, tudomány otthona Buda legyen. így volt ez Mátyás király idejében és meg kell érkezni újra ennek az időnek. A művészek előbb-utóbb felismerik Buda és vidékének előnyeit és Buda jövőjét. Nehány évtized múlva közlekedés és minden más Budát oda emelik, hogy keresve fogják itt keresni a művészek a telepek helyét. Most még ehez könnyebben hozzájuthatnak úgy Budán, mint Buda környékén. Jó volna, ha erről beszélnének és kezdeményeznék Budán és vidékén a művész-telepeket. Azt hisszük, hogy ez a pár sor viszhangra fog találni a székes főváros tanácsánál is és megkönyiti azt, hogy Budán műtermek épülhessenek. Ajánljuk művészeink figyelmébe Budát és vidékét. Fontolják jól meg, hogy hol építik műtermeiket. „A BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA. A huszár-fó'hcadnagy. Irta: Sohloszer Nándor. Verify Gyula tekintélyes székes-fővárosi építész, politikai meggyőződése szerint a 48-as alapon álló honpolgár volt és mint ilyen a cs. és kir. hadsereget nem csak hogy nem szívelhette, de szinte gyűlölte is. Hát ha még egykét év előtt valaki azt követelte volna tőle, hogy szemefényét, 18 éves, Dorottya nevű leányát feleségül adja e hadsereg valamelyik fiához és ráadásul még sok ezernyi kaucziót is fizessen. De a milyen ellenzéki érzelmű, épp oly szabadelvű is tudott lenni, különösen ha szaván fogták. Hogy pedig némelykor tényleg oly helyzetbe jutott, hogy szaván kellett fogni, csupán azon körülménynek volt tulajdonítandó, hogy nagyforgalmu üzlete teljesen igénybe vette egész énjét és evvel kapcsolatban idővel kissé szórakozott, feledékeny embert alkotott belőle. A múlt év egyik nyári napján délben, Dorottya, egy magas, élénk és előkelő megjelenésű alak, mely kevésbé szépsége, mint inkább kerek idomai és classicus szabású arcz- vonásai által tűnt fel, a varróiskolából hazajövet, örömtelve ezen szavakkal rontott be anyja boudoirjába: — Csókollak édes anyám! Gondold csak, hogy kivel találkoztam az imént ?! — Nos ? kérdé a kereveten ülő Vérffyné, félretéve a kezében tartott hírlapot. — Dobokay Junóttal! — Ne mondd! csudálkozá az anya, hiszen az most Bécsben tartózkodik. — Dehogy Bécsben. Nem szolgál ő már a gyalogságnál. — Hát hol ? — Áthelyeztette magát a huszárokhoz Lembergbe és ezen áthelyeztetése alkalmából most tiz napi szabadságra eljött Budapestre nagybátyjához, Mihály bácsihoz. — Mama, ha látnád őt, valóban nagyszerűen . . . — És honnan tudod te mindezeket ? sza- kitá félber( az anya, gyanakvó tekintettel. — 0 maga mesélte. — Úgy, — hát te beszéltél vele ? — Igen; a Koronaherczeg-utczában véletlenül találkoztunk és azután megkért, hogy elkísérhessen haza. Fel is jött volna tiszteletét tenni, de attól tartott, hogy az apa talán . . . — Hallod lányom, veté közbe intő hangon Vérffyné, az efféle lovagszolálatoknak nem igen vagyok pártolója! — De kérlek, édes anyám, mentegetődzék Dorottya, én rá se néztem volt és nem is ismertem fel eleinte mikor abban a ragyogó egyenruhában egyszerre ott termett előttem, köszöntött és megszólított; csak midőn aztán mondá, hogy ő Dobokay . . . — Teljesen mindegy, — neked az ő kisérését, bár udvariasan, de határozottan vissza kellett volna utasítanod. — Ah, könnyű neked, édes anyám, de — azt vélem, még sem lett volna szép tőlem, hogy a nyilvános utczán leczkét adjak neki, midőn, — midőn a múlt farsang folyamán, a mint különben te is tudod, ő vele tánczoltam a legtöbbet és — ő soha egy szóval meg nem bántott, — sőt ellenkezőleg, mindenkor oly udvarias volt velünk szemben, daczára annak, hogy az apa részéről némelykor oly bánásmódban részesült, melyet más talán nem fogadott volna el, viszonzá szomorúan Dorottya, mialatt a szoba egyik ablakához lépett volt es meren- gően kinézett az utczára. — Nem megleczkéztetésről van szó, kedves lányom, feleié jóakarólag Vérffyné, hanem arról, hogy figyelmeztetned kellett volna Dobo- kayt, hogy kisérése garde de dame nélkül csak árthat jó hirnevednek. Annál inkább pedig tartottam volna szükségesnek ezt a figyelmeztetést, mert nem ismeretlen előtted sem, hogy édes atyád egyáltalában mily ellenszenvvel viseltetik a katonaság iránt; már pedig ha neszét venné . . . Dorottya sötét pírban égő arczczal elhagyta helyét és megölelve anyját, kiengesztelésre törekedett : — Ne aggódjál érettem, jó mamácskám, sokkal jobban ismerem Dobokayt, mint sem hogy feltételezhetném róla, hogy ő árthatna nevünknek. De különben is, mint említem, csak tiz napig tartván szabadságideje, a még hátralevő pár nap alatt talán úgy sem fogok már vele találkozni, ha csak a holnapi majálison nem, a melyre, saját bevallása’ szerint, el szándékozik jönni. Vérffyné meg volt nyugtatva. * Ugyanaz nap, midőn az X. kerületi kör az Eötvös-villában megtartá tánczvigalommal
