Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-19 / 20. szám

Budapest 1895. (2.)

BUDA és VIDÉKÉ

Május 19.

Ünnep a bástyán.

A feledhetlen bástya-ünnep leirásából múlt számunkban kimaradt a közremükiidők névsora. Most adjuk a hivatalos névsort. Megérdemlik a közreműködők, hogy nevöket feljegyezzük, mert ilyen buzgalommal ritkán találkozunk. A rendezőség minden tagja szivvel- lélekkel igyekezett előmozdítani a jótékony czélt. A szegények áldani fogják munkásságokat.

Az ünnepélyen megjelent notabilitások, a rendező-bizottság, a végrehajtó-bizottság névsora és a sátor-beosztás :

Orgróf Pallavicini Edéné és léányai Stephanie és Edina, őrgróf Pallavicini Jánosné és gyermekei, Gróf Zichy Nándorné és leánya Lívia, Gróf Wenckheim Frigyesné és leánya Rika, gróf Szapáry Gézáné, gróf Königsegg Irma, gróf Telekj Gézáné, gróf Andrásy Gézáné gyermekeivel, özv. gróf Károlyi Gyuláné, gróf Festetich Pálné, gróf Korniss Adel, báró Senyei Lajosné és leánya, br. Szentkeresztyné, br. Natrop Alice, felső pulyai Rohonczy Györgyné, Országh Sándorné, özv. Apt Kamilné, Menz Györgyné, Blaschek Konrádné, Forinyák Gyuláné, báró Baratta Alajosné, Boné Gézáné, Hummel Szaniszlóné, Nagy Sándor, Kereszty Gyuláné, Krancz József'né, Marsovszky Gyuláné, lovag Bolberitz Károlyné, Farkas Fidélné, Farkas Jenő, Steinitzerné özv. Bene Ferenczné, Bene Georgina stb. stb.

Ratibor herczeg, Pallavicini Ede őrgróf, gróf Zichy Nándor, Rohonczy György altbn. gróf Szapáry Pál, gróf Szapáry Lőrincz, Bogi- sicli Mihály prépost, esperes-plébános, báró Schell, Olhauser Pál I. kér. elöljáró, Vézinger Károly apát, Boné Géza cs. kir. kamarás és Kogler János p. ü. közig, bírók, Nagy Sándor kúriai biró Csörgheő Gyula államtitkár, Farkas Fidél honvédezredes, Krancz József, Peötz Gyula, Grosz Lipót, Morsovszky Gyula, Hummel Sza- niszló, Kasics Péter, Kereszty miniszteri tanácsosok, Losonczy György és Farkas Jenő osztály tanácsosok, Gammel és Schmidt -altbnok, Blaschek lovag tábornok, Steinitzer ezredes vezérkari főnök stb. stb.

A végrehajtó-bizottság: Papp István, dr. Kovács Pál, Rehák Arthur, Kiss József, Politó János, Gogolák Károly, Beregszászy Kálmán, Radzó Jenő, Becker Jenő, Kleeberg Vilmos, ifj. Tóbiás Frigyes, Gulyás Kálmán, Tábory Dezső, Erdélyi Gyula, Apt Ferencz, Schatz Róbert, Dienzl Oszkár, Országh Elemér, K. Kovács László, lov Merfort Viktor, Vaskovics Aurél, Kubesch Béla, Lász Károly, Barscsay Dezső,

Tury Zoltán, Szuly Gyula, Telkessy Ödön, Seidl Aurél, Henczler László, Kempelen Béla, lovag Kleeberg Aladár és Zoltán, ifj. Csatáry István, Kovács Norbert, Tamás Ferencz, Sauersitz Pál, Pünkössi Mihály, Hallósy Tibor, dr. Hódy Gyula, Kleszner Iván, Belányi Imre. Palmer Arthur, Gulden Ármin és Richárd, Lüske Lajos, Sziglitzy Kálmán, Klósz Antal, Richter Antal, Mück Richárd, Baranovitcs Béla, Lesch Károly, Mun- záth Károly, Komlóssy Sándor, Erczhegyi Béla, Büttel János.

A rendezőség a sátor beosztás szerint:

Pénztár: Tusovszky Oktávia, Hofhauser Elekné, Seidl Józsefné, Gaálfy Erzsébet, Gaál Emma, Keszler Borbála, Rótt Irma, Frank Berta, Fábry Sarolta.

I. Tombola. Kleeberg Osvaldné, Natrop Alice bárónő, Waász Paula, Szőke Jolán, Balogh Viola, Kappeller Etelka, Ferschin Fruzs:na, Decker Emilia,

Beosztott urak: Lász Károly, lov. Kleé- berg Aladár, Szuly Gyula, Gogolák K.

II. Tombola, őrgróf Pallavicini Edéné, Országh Sándorné, Országh Margit, Erczhegyi Sarolta, Richter Sarolta, Hlavaczek Marie.

Beosztott urak: Seidl Aurel, Rehák Arhur, Telkessy 0., Országh Elemer.

III. Tombola. Örgróf Palavicini Jánosné, Zichy Livia grófnő, Vörös Margit, Kren Margit, őrgróf Pallavicini Edina.

Beosztott urak: Polisó Jáno3, Erczhegyi Ferencz.

Meglepetések sátra. Rohonczy Györgyné, Pallavicini Stephanie őrgrófnő, Richter Margit, Rohonczi Mödi, Kresz báróné.

Beosztott urak: Kiss József, Komlóssy Sándor.

Csárda. Szentkereszty báróné, dr. Keömley Nándorné, Vécsey Mimi, Andahaházy Irén, Ghyczy Yella, Tábory Margit, Kerszty Ilona, Csatári Mimi, Kleeberg Róza, Marsovszky Mariska, Farkas Gizella, Goldberg Izabella, Wenckheim Rika báróné.

Beosztott urak: Tábory D, Kubesch Béla.

Czukrászda. Schatz Róbertné, Lász Károlyné, Vaszary-Nellike, Rimanóczy Gizella, Hory Böske, Merfort Marietta, Fiala Berta, Kempelen Etelka, Ehmann Lajka, Schmidt Fanny, Seidl Margit.

Beosztott urak: Kleeberg Vilmos, Merfort

V. Schatz Róbert, Kovács N.

Szivar. Baratta Alajos báróné, Szvierák Gizella és Margit, Héger Ida.

Beosztott urak: Gulden Richárd.

Buda es Vidéke Baratta Dragono Margit báróné, Boné Anna, Hummel Olga és Palmer Irén.

Beosztott urak: Apt Ferencz, Belányi Imre, Palmer Arthur és Telkessy Ödön.

Czigány sátor. Patrubányi Ferenczné, Csánky Dezsőné és leánya, Tury Gizella Csep- reghy Teréz és Irén, Kövy Róza, Klárner Erzsi, Bulner Emilia, Herolt Luiza, Buczurka Matild, Hofhauser Emma és Erzsi, Miskey Erzsi.

Beosztott urak: Kleeberg István, Tury Zoltán, Tóbiás Frigyes (vajda), Kis Aladár.

Mézeskalácsos sátor. Ludwig k. a. Fuchs Erzsi és Irma.

Pezsgő. László Gyuláné, Héger Loise, Szőke Etel és Göd Hona.

Beosztva Hódy Gyula.

Virágok. Kleszner Etelka, Telkessy Jolán és Irén, Taberman Irma, Károlyi Irmus, Tiber Margit, Molenda Gizella, Bursics Aranka, Vaskovics Ilonka.

Beosztva: Kleszner Iván, Vaskozits Aurél, Harmatzy Loráud.

Kucséber. Tabermanne, Smerniga Mariska, Féter Margit, Szügyi Gizella, Károlyi Erzsi, Halmi Miczi.

Klárner Sarolta, a virágsátorban czimbalmazott, Tury Zoltán meg hegedült,Csánky Kornélia, a czigánysátorban czimbalmazott.

Turista kirándulások.

A magyar turista egyesület múlt vasárnapi kirándulása jól látogatott volt, a mennyiben azon 42 tag — köztük több nő is — vett részt, úgy látszik, hogy a grófi park de különösen a hires fothi templom állandóan vonz és a turistáknak ezen rendesen minden tavaszon megismételt kirándulása a népesebbek közé tartozik, bár az útja az idén a hosszabb szárazság miatt nem volt a legkellemesebb és a süppedé- kes homok a kezdő turista lábakat a több mint négy órai útban nagyon is próbára tette.

A mai kiránduláson mint halljuk ismét többen vesznek részt, és pedig daczára az ut fárasztó voltának több nő tag is vállalkozott. A társaság Dr. Todorffy Domokos vezetése alatt áll és a czél: Helemba, Damásdi puszta, Nagy Gallahegy, Mária Nosztra, Szob. Indulás a magyar államvasutak nyugati pályaudvaráról reggel 6 órakor induló vonattal, összekötve körülbelül 7 órai gyalogolással és pedig olyan helyeken, hogy a kirándulók élelemről is előre gondoskodnak mert jó délutánig nem jutnak olyan helyre hol ezen igényeiket kielégíthetnék.

egybekötött nyári mulatságát, özvegy Bulczné, ama varróiskola főnöknője, melyet Dorottya látogatott, tanítványai örömére egy kis sorsjátékot rendezett volt.

Férje örökségéből reámaradt tudniillik egy körülbelül fél méternyi magas majolika-szobor, mely, ha talán nem is valódi remekműnek, azért mégis ritkaságnak volt mondható. Kitünően sikerült fiatal huszárfőhadnagyot ábrázolt, ki bajuszát pederve, rendkívüli természethüséggel és igen vállalkozóan tekintett a nézőre.

Kiki a tanítványok közül vett nehány sorsjegyet és úgy Dorottya is egyet, bár többet is óhajtott volna elvállalni, azonban nem volt nála több pénz : csak egyre.

De minek is vett volna, úgy mint némelyek, öt-hat darabot. Midőn általános feszültség és kíváncsiság mellett megejtették a húzást, az öreg Bulczné a zsákocskából, mely az össze- göngyölitett számokat rejtette, Dorottya sors- jegyének számát hozta napvilágra.

— No lányom, tréfálgatott Yérffy úr, midőn Dorottya délben haza hozta a szobrocskát, nem tudom mire véljem a dolgot, hogy te éppen ma, midőn tánczmulatságba mégy, a játékban megvered társnőidet. Alighanem petre- zselmet fogsz árulni. Régi közmondás, hogy —

Csattanós csók Dorottyától elvágta a szavát. Aztán megállván előtte a csintalan gyermek, ujjával dévajul fenyegetődzött és egyúttal bizta- tólag szólt:

— En csak azt mondom, édes apám, hogy

örökké kár, hogy nem tartasz velünk, mert mi a mai játékszerencsém daczára, nagyon jól fogunk mulatni: a mama is, meg éu is. 1

— Nem mehetek veletek, kedves gyér- |

mekem. Hallottad magad is tegnap, mily sürgős az a tervrajz, a melynek elkészítésével a főváros megbízott s melyet holnap reggel okvetlenül be kell mutatnom. Majd máskor ismét örömest foglak elkisérni. Különben szivemből kívánom, hogy jól mulass. Csak egyszer fiatal az ember!

*

Felső-kovilji Dobokay Timót egy ősrégi magyar nemes család gazdag, alig huszonhat éves sarjadéka volt. Alkata magas, izmos és még sem nehézkes; sőt mozdulatán feltűnő kellem és könnyűség ömlött el; vonásai a legszabályosabbak; arczkifejezése szellemet és észt árult el.

Fél esztendővel azelőtt a székes-főváros valamely gyalogezredénél mint főhadnagy volt beosztva és itt élő nagybátyja, Dobokay Mihály földbirtokos révén került a farsang alkalmával az X-kör társaságába, miután nagybátyja, épp úgy mint az épitész, egyik buzgó tagja volt e körnek.

Itt ismerkedett meg a bájos Dorottyával, ki őt annyira megigézé, hogy ámbár tudomással birt Verify urnák a katonaság iránt táplált ellenszenvéről, még a télen eltökélte magát, hogy a legközelebbi alkalommal megkéri a lány kezét. Nem bírta ugyan még szavát, de észre vette, hogy Dorottya, ha nem is igyekszik fokozni, de sergmi esetre vissza nem utasítja bámulatát.

Lembergbe való bevonulása alkalmából felkereste tehát most Budapestet, hogy komoly szándékát megvalósítsa és eszményképének forma- í szerű házassági ajánlatot tegyen, a mihez az I Eötvös-villában rendezett mulatság, melyről

véletlenül Dorottya által a koronaherczeg-utczai találkozáskor értesült, éppen kapóra jött.

A tettnek embere lévén, meg is jelent a majálison és ott a második négyes közben, melyet imádottjával tánczolt, beváltotta saját magának tett Ígéretét. Nem is kapott kosarat a mindenek felett boldog leánytól, de biztos választ sem, mert Dorottya egyrészt nem hagyhatta figyelmen kívül atyjának ismert ellenszenvét, másrészt attól kellett tartania, hogy az éppenséggel nem is sejtett leánykérés atyját teljesen kihozhatná sodrából és a legkellemetlenebb elragadtatásra bírhatná.

— Minden esetre czélszerü, biztatá magát Dobokay — ha valamely harmadik személy által Vérffy urat valahogyan előkészíttetném.

Dorottya beleegyezésével tehát még a tánczvigalomkor megállapodott abban, hogy „a talaj szemrevétele, illetőleg előkészítése végett“ megkéri majd nagybátyját.

Az öreg Dobokay ugyan korántsem volt nagy diplomata, sőt már kissé esetlen, — de a mellett igen jószivü és unokaöcsének, egykori örökösének, mindenkor a legnagyobb készséggel járt kedvére. Egyébbiránt pedig egyike volt Vérffy legbensőbb barátjainak is.

Másnap délelőtt tehát Dobokayt első útja Mihály bácsihoz vezette, hol előadván kérelmét és tervét, az öreg igen szívesen vállalkozott a „szemrevételre“. *

Délfelé volt, midőn benyitott Vérffyhez, a ki fél órával előbb érkezett volt haza és kinek nem volt tudomása sem arról, hogy Dobokay át lett helyezve, sem arról, hogy a majálison is részt vett, mert övéi, csupán jó akaratból és a végett, hogy az amúgy is ideges