Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-07 / 14. szám
Budapest, 1895. Vasárnap, április 7. IV. évfolyam 14. sz. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄDÖ-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcza 12 a. Sztíke-ház. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. s2;í;iikí:sz;tösí;gi, I. kér., Alkotás-ntcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Kelenföld, A „Buda és Vidéke“ volt eddig az egyetlen fővárosi lap, mely Kelenföldnek, a főváros I. kerületéhez tartozó a Gellérthegy oldalán kiterjeszkedő és rendkivül szépen fekvő óriási területnek, a fővám- háztéri hídnak hiépitése után természetszerűen bekövetkező fontosságát felismerve, mintegy bebizonyította, hogy a főváros előnyösen ez irányban lesz fej- lődhetővé, csak itt fogja megteremthetni mindazt az ez idő szerint sajnosán nélkülözött létesítményeket, melyek egy „világváros“ névre igényt tartó metropolis elengedbetlen kiegészítő részét képezik mint pl. egy népliget. Valóban köszönettel tartozik a fővárosi közönség a „Buda és Vidékéinek, hogy ' érdekeit mint mindig úgy most is erélyesen felkarolta s a tek. fő- és székváros tanácsának megmutatja a helyes utat a melyen haladnia kell. Mert mi tűrés tagadás a fő- és székváros tanácsának a város fejlesztése körül kifejtett tevékenységét méltányoló szemlélőnek csodálkoznia kell néha a felett, midőn látja, hogy egyes városrészek teljesen elhanyagoltatnak, mintha nem is tartoznának a fővároshoz, mintha azok fejlődését szándékosan megakadályozni akarnák. — így van ezzel az árva gyermekkel a szegény Kelenfölddel s hogy ez tényleg igy van, a következő érdekes és a mellett nagyfontos- ságu körül mónynyel okadatlom. Budapest-Kelenföld állomás, a duna- jobbparti vasutak nagy fontosságú csomópontjának 10 évi fennállása daczára még eddig nincsen a fővároshoz vezető rendes útvonala. Az érdekeltek az állomáshoz építendő út ügyében körülbelül 4 évvel ezelőtt a fővárosi tanácshoz fordultak az útnak sürgős építését kérelmezve, mely kérelem az akkori kereskedelemügyi miniszter egy átiratával is támogattatott. A székes-főváros tanácsa a kérdéses útvonalnak építését nemsokára tényleg elhatározta. Azóta másfél év telt el; a határozat azonban csak határozat maradt, az útépítésének eddigeló semmi nyoma nincs. Az ember önkénytelenül ehhez a hires kérdéshez fordul. „Quo usque tandem.“ Ha Kutyabagos felé egy helyi érdekű vasnt létesül, úgy Kutya- bagos és a többi érdekeit községek kupaktanácsa mindjárt összeül, s okvetlen tanakodik s határom a felett, hogy a vasúthoz vivő utat rendbe hozzák esetleg egész újonnan kiépítsék, hogy mire a gőzös fütyül tisztességes utón ballaghasson befelé a községbe az utas ember. Meg találná ám szólni az idegen a falu elöljáróságát, hogy nem tudja mi a becsület? Ismételve olvashatjuk, hogy itt és amott valahol a Gőcse vidékén vegyes bizottság járt a vasnt állomástól a faluba vezetendő ut kiépítése tárgyában. A fő- és székvárosban 16 óv óta nem mozgatja senki a fülét se államvasut, se tanács, midőn arról van szó, hogy egy oly fontos fekvésű pályaudvart kössenek össze a főváros élénk városrészeivel mint a milyen a Budapes t-k elenföldi, a hol az ország három vasúti fővonala és pedig a magyar államvasutak brucki s fiumei továbbá a déli vasút trieszti vonalai egyesülnek illetőleg elágaznak. Milyen intézkedéseket tett vájjon a tek. fő- és szék városi tanács fent említett határozatának érvényesítésére ? Meddig fogja még az útnak építését elhalasztani? A főváros egyik újsága nemrégiben azt a liirt hozta, hogy a kereskedelemügyi miniszter szándéka, a keleti pályaudvarnak, mely az óriási személyforgalomnak lebonyolítására már nem felel ’ meg mentesítése czéljából a ferenczvárosi pályaudvart megnagyobbítani és a főváros személy forgalmát részben ide terelni. Nos, ha ez igy van, úgy ki kell jelentenünk már előre is, hogy eme magas körökben is helytelenül fogták fel a helyzetet, és sikert elérni nem fognak. Hogy a keleti pályaudvaron segíteni kell „A BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. Stella Mark. Alig néhány hete, hogy a székes-fővárosban egy művésznő tartózkodott, kiről a hírlapok csodálatos módon nem vettek tudomást, daczára annak, hogy az illető annak idején, midőn még nyilvánosan fellépett, szószoros értelemben bejárta az egész világot és pheno- menális művészetével osztatlan elragadtatásra bírta a közönséget. Stella Márk volt a hírneves énekesnő, ki nem csak művészeténél, hanem származásánál, valamint későbbi sikerei és szerencséjénél fogva megérdemli, hogy vele e helyen foglalkozzunk. Úgy atyai, mint anyai ágról ősrégi magyar grófi családból való, ma alig 47 éves „kisasszony“, kissé excentrikus külsejű, — de azért előkelő megjelenésével, fekete nagy szerűének hevével még most is Képes az embert egyszeriben lebilincselni. Bátran mondhatjuk, nincsen a világon grófkisasszony, ki önállósága, elszántsága, ismeretei, művészete és élményei alapján megállhatná vele a versenyt! Igaz, hogy egyrészt ezen tulajdonságai miatt kitagadá őt családja, bár most sem állapítható tán meg, vájjon igazsággal-e vagy sem? — de. tény, hogy Stella Mark bebizonyította övéinek, hogy el lehet nélkülök is, el lehet nem csak comtesse, de herczegleáuy módjára is. Megmutatta, mint tehet szert tisztességes módon egy elhagyatott szegény leány : jólét, dusgazdagság és világhírnévre, sőt szűzies ámulat és isteniUsre. Családi viszonyai, vagy talán helyesebben mondva viszályai úgy hozták magukkal, hogy még gyermekkorában nagybátyja gróf X. magyar mágnás házához került, hol otthon kezdett tanulmányait folytatván, leginkább idegen nyelvek elsajátítására törekedett. Szorgalma és rendkívüli tehetségeinek köszönhette, hogy igy 16—17 éves korában a magyar, angol, franczia és német nyelvet tökéletesen bírta, mig később még valami négy vagy öt világnyelvet tanult meg. Azonkívül pedig többféle hangszert is miveit és főképpen az éneklést gyakorolta, mely utóbbi, miután már kora gyermekségétől fogva feltűnő erős és tisztán csengő hangja volt, legfőbb szórakozásai közé tartozott. E mellett valódi gyermekies kedélylyel bírt és éppen ezen tulajdonság volt az, a mi őt első látszatra, majd hogy meg nem rontotta, de a melynek következménye szerencséjének tulajdonképpeni alapvetőjévé vált. Ugyanis nagybátyja második felesége a fiatal, ritka szép és elegáns alakú leánykában veszedelmes vetélytársat látott, bár a szegény árva — mert időközben azzá tette őt a jó Isten — távolról sem gondolt rosszra, hanem tényleg csak rokoni vonzalomból és gyermekies na^vságból hizelgett némelykor nagybátyjának oly módon, hogy egész nyíltan a nyakába borult. — Ez azonban, anélkül, hogy a leány csak sejtette volna is, oly annyira rossz vért szült a néniben, hogy egy szép reggelen gróf X. ezekkel a szavakkal fogadta unokabugát: „Kedves lányom! nagyon szeretlek és foglak is mindig szeretni, mert hiszen öcsém gyermeke vagy, de arra a szomorú meggyőződésre jutottam, hogy házamban tartózkodásod veszélylyel jár te reád, én reám és az egész családomra nézve, mert nénéd felette féltékeny. — Fogadd el tehát ezt a kis összeget, — többet nem adhatok, — és hadd el házamat még ma! Nem bánom, bár hová mégy és bár mit csinálsz, csak ne jöjj vissza hozzánk!“ Ezzel a szegény árvának 500 forintot nyomott a kezébe és ott hagyta a faképnél. A kis comtesse első pillanatra úgy érezte magát, mintha leforrázták volna. De már a következő perezben visszanyerte higgadtságát és bízván nyelv- és zeneismereteiben, de legfőképpen erélyességében és szóval önmagában, elment Becsbe. Itt csekély vagyonának megfelelő lakást bérelt és összes idejét a tanulmánynak és további kiképeztetéseinek szentelte. Nem is tartott soká, hogy szakértői körökben felismerték hangjának jellemző, rendkívül csengő lágysígát, hatalmasságát, fejlettségét és rokonszenvességét, mely tulajdonságok a legegyszerűbb dal előadásakor teljes szépségükben domborodtak ki. Ilyeténképpen a comtesse alig néhány hónap múlva a társaság kedvenezévé lett. Mindenki dédelgette, s nem csuda, hogy meglepő tehetségeit felismerve és megigéző külseje által is megbiivölve, akadt egy dúsgazdag műkedvelő Mark nevű özvegy, ki annyira megszerette a leányt, hogy saját költségén a világ legelső mesterei által, köztük Verdi és Gounod által is oktatta.
