Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-07 / 14. szám

BUDA és VIDÉKE Április 7. Budapest, 1895. (2.) — különösen ka a kiállításra gondolnak | — az tény, de kogy e segítséget az átalakítandó ferenczvárosi pályaudvar fogja nyújtani, abban már most bátorko­dunk kételkedni. A miniszter ur aligha gondolt rá, midőn ezt a szándékát han­goztatta, kogy a Ferenczváros a sertés szállások tőszomszédságában van, honnan a kedvező szelek „fölséges illatot koznak, kogy a közvágókid is ott van, minek folytán nyári időben a légynek nevezett állatkákból oly mennyisége szokott oda ellátogatni, kogy mig az ember a pohár sört a csap alól a szájához viszi, hívat­lan vendég is bele pottyankat, kogy továbbá körül véve különféle gyártelepek­től (trágya, petroleum, stb. stb. gyárak), melyek épugv mint a markát szállítmá­nyozó vasutak a bűzt terjesztik. Bocsánatot kérünk, ilyen kellemes előnyü pályaudvart az utazó közönség nem fogja nagy kedvvel használni, sőt kerülni is fogja, mint eddig is. Ellenben határozottan állíthatjuk, kogy e tekin­tetben is Kelenföldnek jut majd ki a jövőben az oroszlánrósz. Majd ka a fő- vámháztéri kid kiépült, majd ka a villa­mos vasút kocsijai repülnek rajta keresz­tül a főváros belsejétől a kelenföldi pálya udvarig a II. IV. V. IX. kerületekbe igyekező, a brucki, fiumei és trieszti irányokból érkező utasok nem fognak a keleti pályaudvaron sem Ferenczvárosban kiszállni, hanem Kelenföldön. S ebben tökéletes igazuk is lesz, mert a ma fönnt említett irányokból Budapestre ntazzó és mondjuk a IV. kerületbe törekedő utas­nak Kelenföld állomásán 5—10 perczig kell tartózkodnia az esetleges átszállás kellemetlenségeit nem is említve fel a keleti pályaudvarba való tovább utazás további 25 perczet, összesen tehát 35 perczet vesz igénybe. Hol van még az ut a belvárosba? Kérdjük tehát, nem szívesebben kiszáll e Kelenföldön az utas, honnan majd 20 perez alatt a villamos Az akkor busz éves leány a legjobb hala­dást tette, a zenemüvek szellemébe mindjobban behatolt és oly művészi mélységet ért el, hogy concertekben egyik sikert a másik után aratta, a melyekhez természetesen az imádók és ra­jongók egész légiója sorakozott. — Ezek közt Markné egyetlen gyermeke, egy körülbelül 26—28 éves fiatal ember is volt, ki annyira beleszeretett a művésznőbe, hogy édes anyja meghallgatása nélkül megkérte a kezét. Sokkal jobb nevelésű volt azonban a comte8se, mintsem hogy erről a mamának je­lentést nem tett volna, mert ismerte köteles­ségét és jóltevője intentióit is, és tudta, hogy az egy művésznővel megkötendő házassághoz beleegyezését soha sem fogja adni. És a mint előre látta, úgy meg is történt: a mama meg­tagadta hozzájárulását! azonkívül pedig még kikötötte magának, hogy a hány ebéd alkal­mával maga mondja meg a fiatal embernek, édes anyja jelenlétében, hogy nem megy hozzá feleségül. Több se kellett a szegénynek! Mert a midőn a leány Ígéretéhez képest következő napon az ebédnél tényleg oly módon nyilat­kozott, felkelt az asztaltól és kiment; alig pár perez múlva pedig egy lövés durrant el. Markné és kegyeltje rosszat sejtve, ki­siettek a másik szobába, hounan a lövés hal­latszott volt és — ott találták a szegény fiatal embert halva, vérében fetrengve. . . Ezen kemény csapás bármely más anyára nézve épp elég indokul szolgált volna arra, hogy a comtesse további pártfogásáról lemond­jon — Marknénál ellenkező hatással volt. Be­vagy közúti vasúttal a belvárosban sőt lakásán leket. Ajánljuk az itt felsorolt körülménye­ket az illetékes körök különösen Dániel Ernő miniszter ur figyelmébe. —n — u. Közűgyek. (A Il-ik kerületi választmány működéséből). A II. kerületi választmány f. évi márcziusi rendes ülésében több figyelemre méltó tárgy került indítvány alapjában tárgyalás alá. Gerlóczy Károly a székes főváros alpolgár­mestere mint a kiállítási bizottság elnöke átira­tot intézett az összes kerületek válaszmányai- hoz, hogy a közmunkatervek a kiállításra való tekintettel állíttassanak össze, mely átirat tár­gyalásával kapcsolatosan kifejezést adott a választmány azon kívánságának, hogy a minden kritikának alatta álló Pálffy-tér, melynek rende­zése költségei az évi költségvetésben már évek óta állandóan benne szerepelnek — rendeztes- sék, és pedig a kiállításra es a meglevő fede­zetre való tekintettel azonnal, illetve a jelen év folyamán. Ezzel kapcsolatosan előterjesztés té­telét határozta el a választmány arra nézve is, hogy a Pálffy térhez rendezetlenség tekinteté­ben teljesen hasonló Bombatér az ott felépítendő vásárcsarnok kérdésének megoldásával kapcsola­tosan és a Fazekas-tér az ezen emelt templom felépítésének befejezése után azonnal rendez- tessék. Ezek az indítványok egyhangú elfogadása után előterjesztette Dr. Németh Imre kér. választmányitagnak a II. her. közlekedési viszo­nyokat közelről érdeklő és a minden tavaszon szokásos közúti vasút menetrend megállapításá­val kapcsolatosan megoldható indítványa, mely szerint indítványozza, hogy tétessék előterjesz­tés a tanácsnál annak kieszközlésére hogy, a) a székes főváros belterületén, vagyis a vámon belül való forgalomban használt csere (bérlet) jegyek a lánczhid zugligeti vonalon ne- csak a Szent-János-kórházig, hanem egészen a vámig érvényesek legyenek, mert ezen csere (bérlet) jegyek a pesti oldalon a vámon belől való forgalomban végállomástól illetve vámtól — végállomásig illetve vámig érvényesek, igy viszás állapot azt, hogy a közúti vasutársaság más mértékkel mér a jobb partnak mint a bal­parti résznek, b) a Zugliget — pesti — és a láncz híd — óbudai vonalokon a lánczhidhoz és láncz­látván ugyanis, hogy a leány a szomorú ese­ményben teljesen ártatlan, még jobban zárta szivébe és minden eszközt, módot megragadt, hogy a comtesse képességeit tovább fejlesztesse. — Az eredmény minden várakozást felülmúlt és két évi ernyedetlen kitartás és szorgalom után az ihletett árva elég erősnek érezte magát, hogy maga keresse meg kenyerét egy pályán, a melyen meggyőződése szerint csak nemes babér várhatott reá. Megvált tehát „második anyjától“ és el­költözött Spanyolországba, hol az uj castiliai rónaságot regényesen átszelő Mauzanares part­jain fekvő spanyol fővárosban várakozásain túl hamar szerződtetett. Ekkor vette fel, mintegy hálából bécsi jótevője iránt, a „Mark“ nevet. Midőn pedig itt a királyi színházban egy este a hirtelenül megbetegedett primadonna helyett minden egyéb előkészület nélkül elvállalta a czimszerepet, oly csodaszerü rengeteg sikert aratott, hogy a hírlapok nem eléggé tudták dicsérni, magasztalni. Sikereinek hajnalpirka- dása ott kezdte bearanyozni művészéletének egét . . . Egy csapással lebilincselte a közön­séget, az összes művészi köröket, az egész mű­kedvelő világot. Sikerei egyszóval óriásiak voltak és pedig nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is. És itt vette kezdetét ama szerencséje is, mely egész pályafutásán kisérte, oly annyira, hogy — mint jhaga mesélte — némelykor egész rakásnyi jékszerekkel, kincsekkel halmozták el. A legszigorúbb értelemben művésznő lé­vén, persze nem soká volt maradása Madrid­ban. Élment Párisba, onnan Amerikába, Ázsiába, Afrikába, — egy szóval 25 év alatt bejárta az hidtól való forgalomban egész évenát adassanak ki átszálló jegyek úgy a Zugligetbe, mint a fogaskerekű vasút városmajori állomása mellett levő vámig, s ellenirányban. Ez az indítvány magyarázatát leli abban, hogy ilyen átszálló jegyek csak a téli hónapok­ban — a mikor a Lánczhid — Zugligeti vona­lon a közlekedés szünetel — adatnak ki, igy a tavaszi, őszi hónapokban, mikor a Lánczhidtól a Zugligetbe csak félóránként történik indítás — ilyen átszálló jegyek nem adatnak ki és még inkább nem a nyári hónapokban, holott ekkor is csak negyedóránként indul egy kocsi a Láncz­hidtól. Ezzel szemben a pesti oldalról a forga­lom télre is fenn van tartva, ősszel, tavaszszal és nyár folyamán kétszer, háromszor sűrűbb a közlekedés a Zugliget — pest, mint Lánczhid — zugligeti vonalon, és a Lánczhidhoz törekvő budai akár hányszor kényelmesen elférne a pesti kocsin és a Margit hídfőnél átszállhatna az Óbudáról a Lánczhidhoz menő kocsira de ezt ma csak kétszeres költséggel lehet meg­tenni t. i. úgy, hogy a ember jegyet vált a pesti — és szakasz jegyet a budai kocsin. c) A Lánczhid — zugligeti vonal vámon belül való része osztassák két vonal szakaszra, és pedig első vonalszakasz legyen a Lánczhid­tól az Ország-út és török-uteza összefolyásáig, és második a Pálffy-tértől a vámig. Éhez képest a szakasz jegyekkel való utazás az Ország-út és Török-uteza összefolyásától a Margit hídfő­nél levő keresztesig, innen a Pálffy-térig és innen le az Ország-út és Török-uteza össze­folyásáig úgy az első mind a második vonal- szakaszra szóló jegyekkel érvényes, és ugyan­ezen terület bármely pontján az átszálló jegy­gyei való átszállás is meg legyen engedve. Ez az indítvány kizárólag az ország-uti lakók érdekét tartja szem előtt, kik a vámtól a Pálffy-térig való forgalomban sok vitelbért tartoznak fizetni, bár negyed de talán nyolezad részét sem teszik meg azon útnak, mint a pesti oldalon egy szakaszjegy gyei megtenni lehet. Dr. Németh Imre kér. választmányi tag­nak ez az írásban is beadott és megindokolt indítványait a válaszmány zajos helyesléssel fogadta és kimondotta, hogy sürgős előterjesz­tés tétessék e tárgyban a székes főváros tanácsához és pedig Frommann István kér. választmányi tagnak azzal a pótinditványával együtt, hogy a Lánczhidtól és a Lánczhidhoz való forgalomban a pesti oldalra és oldalról is adassanak ki átszálló jegyek, minthogy ilye­nek korrábban tényleg ki is adattak, de most egész világot, mig végre milliókra rugó vagyon­nal végleg megtelepedett Párisban, hol jelenleg páratlan művészetének gyümölcseit nyugalom­ban élvezi. Hogy hangja és játéka varázserejének csak egy példájával szolgáljunk, megemlék- szünk arról a franczia herczegnőről is, ki Páris­ban egy teljesen berendezett palotát ajándéko­zott neki azért az élvezetért, melyet énekével a herczegnének szerezni tudott. A művésznő a palotáért, midőn a herczegnő halála után el­adta 600.000 francot kapott. Sőt nem egyszer fordult elő, hogy midőn a herczegnő magához hivatta valamely estélyre és ő talán inkább szeszélyességből, mint sem haszonlesésből kérdeztette: „Mint comteszet, avagy mint művésznőt kivnak-e meg?“ a herczegnő rendesen azt fe­lelte: „mint művésznőt“, mire Stella Mark egyszerűen úgy szokott replikáin!: „Akkor kérek 2000 franc honoráriumot!“ És megkapta mindég minden ellenvetés nélkül. Százezrekre menő vagyont s-erzett mint concerténekesnő ezzel a kedvencz dalával: „Le hullott már a rezgő nyárfa levele“ és jól­lehet hálából tette meg azt, hogy midőn néhány hét előtt a székesfővárosban tartózkodván egy ízben ellátogatott a „Hungária“-szállodába, hatszor ismételtette meg Berkes Béla zene­karával a bájos népdalt. Vájjon mit érezhetett szivében, a comtesse- ből világhírű nemzetközi művésznővé s végkép franczia világhölgygyé lett magyar leány, midőn úgy magában kisérte a prímás hegedűjét? Schlosser Nándor.

Next

/
Thumbnails
Contents