Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-24 / 12. szám
Budapest 1895. (4.) BUDA és VIDÉKÉ Márczius 24. Egy odavaló úri emberrel utaztunk ki és sok minden torbágyi dologgal előre megismertetett. El is telt az az 55 perez oly gyorsan, hogy szinte el se akartuk hinni, bogy már odaértünk. Feltűnt nekem rögtön a gyönyörű vidék, amint kiszállottunk. A hegyoldal szebbnél szebb házzal van tele és szinte bámulja az emb°r azokat az egyszerű svábokat, kiknek ilyen jó Ízlésük van. Á völgyben folyó Duna, akarom mondani Tüzes-árok két részre osztja a községet, melyre a magas külön álló dombon épült igen szép templom büszkén tekint alá. Eredeti, hogy miképen értelmezik a „Torbágy“ nevet. Azt mondják, hogy Árpád apánk fővárosából, Csepelről ellátogatott a Torbágy környékén levő hegyekre vadászni. Vadászat után megpihentek s „tor“-t csaptuk, s a tor után „bágy“-adtak lettek. Furcsa magyarázat, de utóvégre talán nem lehetetlen. Én azonban inkább azt hiszem el, hogy „Turbal“ nevű volt török vezértől kapta nevét. — Mikor az említett szerződés alá Bia- Torbágyot akartunk Írni, ünnepélyesen tiltakoztak, azt mondván, hogy Bia-Torbágy nincsen, ez csak a vasúti állomáson van kiírva, mert attól balra Bia, jobbra Torbágy fekszik. Bia és Torbágy között különben olyan a viszony mint Kecskemét és Nagy-Körös között. — Magyarul még azt sem mondják, hogy Kis- Torbágy, a német is csak azért mondja klein- nak, mert ő Török-Bálintot csak Gross-Tarwal- nak ismeri. Torbágy mellett van a gyönyörű Iharoshegy, honnan Budapestre is be lehet látni. A regényes külspjü hegy közepén egy gyönyörű kápolna van. Torbágy nevezetességeit a szerkesztő úr szives engedelmével más alkalommal fogom megírni. Most még csak nehány szót akarok szólni a nyaralószándékozóknak. Törökbálint, Buda- kesz, Hidegkút, Békásmegyer, Nagykovácsi stb. nyaralótelepek mellé bátran oda lehetne állítani Torbágyot is. Fekvésénél fogva szinte arra van hivatva. Az olcsó terület, az olcsó élelem, a fővároshoz közelléte mind oly körülmény, mely méltóvá tennék arra, hogy minél többen keressék fel. Ma még nagyon kevesen lakják nyáron, de hihető, hogy oly kedvelt hely lesz nyáron nemsokára mint a fentebb említett községek bármelyike. De, hogy igy fejlődhessék Torbágy, okvetlenül szükséges, hogy az elöljárósága gondoskodjék arról, hogy a község rendezésével odavonzza az embereket. Hisz a befektetett összeg busásan meg fogja hozni kamatát. S én hiszem, hogy az az értelmes német ajkú, de magyarul is jól tudó lakosság be fogja látni, hogy csak úgy számíthat a gazdagodásra, jólétre, ha az elöljáróságot ők maguk sarkalják arra, hogy a község szépítésével kedvelt helye lehessen a budapestieknek ! Hajós Mikály. Néhány szó a Lipótmezőről. Itt a tavasz, a fűzfapoéták megkezdik majd énekeiket. Ajánljuk a szerkesztőségeknek, hogy küldjék ki őket a lipótmezei útra sétálni, biztosítjuk, hogy 24 óra alatt minden fűzfapoéta kipusztul, — vagy legalább is nem énekli meg többé a tavaszt. Hogy mit tesz az, télen a Lipótmezőre kijárni, azt a nagy közönség nem tudja, de nem is keresi, mert rá nézve télen nincs Lipót- mező. A fagyos, hideg tél azonban még hagv- ján, de itt a tavaszi olvadás, hü képe az őszi esőzésnek. A Lipótmezőre ilyenkor csak az megy, akinek épen „muszáj“, de ezzel aztán rá is szolgál a lelke üdvösségére, mert ha a gyalogút feneketlen sarában nem akar benrekedni, kénytelen a kocsiút levében és feneketlen kátyúiban beeviczkölődni a Szép Ilonáig. A ki ezt nem próbálta, az fogalmat sem tud magának alkotni a Lipótmező őszi, téli és tavaszi csendélet-képeiről. A kinek nincs nyakigérő csizmája, az alhatik nyárig, mert be nem jöhet a városba. Akinek van, az a hóna alatt mindig egy pár czipőt hord s a Szép Ilonánál a levegőbe tartja a lábát, hogy a sár lehúzza a csizmáját, s fölveszi a czipőjét, különben a sárért külön jegyet kellene váltani a lóvonaton. Csupa szerencse, hogy egy Szép Ilonánk van, különben nem tudnánk hol átöltözködni. De ne gondoljuk ám, hogy a negyedik évszak talán kellemesebb a többinél. Nézzük meg a hazatérő kirándulókat. Mintha a hetedik faluból tették volna meg az utat valami végtelen országút porfelhőiben! Pedig csak a zöldből jöttek! S ha nézzük az ide s tova vágtató fogatokat, azt kell gondolnunk, hogy az őszi eső, meg a tavaszi olvadás a kocsi-uton nem szünetel. A szorgalmas öntözés következtében akkora a sár, hogy egyik oldalról a másikra átmenni nem lehet. A gyaloguton a porba fulladunk, a kocsiuton a sárba. Kérdés már most, mikor lehet a Lipótmezőre élvezettel kimenni? Felelet: Soha! Kivéve azt az egyetlen esetet, mikor a nagy Ég megkönyörül rajtunk s valami jótékony eső felöntözi a gyalogutat is — egy napra. Arra a kérdésre azonban, lehet-e a bajokon segíteni, bátran azt felelhetjük: igen! Csak néhány munkás kéz kell, ez pedig van. Télen, ha bármilyen nagy a hó, legkésőbb másfél nap alatt ki van hányva a gyalogút a fogaskerekűtől a vízvezetéki csapzáró kunyhójáig. Tavaszszal az országutak feltöltése nagyon gyorsan megy, csakhogy a gyalogút rovására, mert az országút sarával feltöltik a gyalogutat. Ez évről-évre vastagabb réteg lesz, esős időben fenektelen sár, nyáron fenektelen por. Ettől megkímélhetné a város a közönséget. Hogyan ? megmondjuk. Nyáron még eddig nem mutatkozott hó a gyaloguton, itt hát nincs dolguk az utkaparóknak. Ha az országúton tavaszszal elvégzik a munkát, egész nyáron csak annyi gondjuk van, hogy az itt-ott támadt kátyút betömjék. Nem tehetné-e meg a város a közönség érdekében, hogy ilyenkor a gyalogutra is jutna néhány kanna viz abból a fölöslegből, melylyel a kocsiút sarát növesztik? A sár ellen is könnyű volna valamit tenni. A kocsiút pora helyett kavicscsal kellene azt feltölteni, amihez most kínálkozik a legjobb alkalom. A sár ugyanis örvendetesen gyarapodik, ha ezt most kavicscsal feltöltik, a száraz napok beálltáig le van tiporva és sem porban sem kövecsesen nem járunk. Csak ennyit kérünk a Lipótmezőnek, ha már vasutat nem kapunk. Ha nem könyörül meg rajtunk a város hatósága, hát kétségbeesésünkben végkép kint maradunk a „Lipót- mezőn.“ Nyaliigsár li. A polgári lövészegylet története 1894-ben. (Folytatás.) Ezek előrebocsátása után áttérünk a múlt közgyűlés azon egyetlen határozatára, mely alapszabályaink néhány §-ának módosítását elrendelte. Ez irányban jelenthetjük, hogy azon módosítások immár 44300.94. évi belügyminiszteri szám alatt kormányhatósági jóváhagyást nyertek és már is alkalmazásba vétettek. Közgyűlési meghatalmazás alapján a parczellázott 20 telek közül az előző évben még el nem adott két parczellát sikerült leltári árban eladhatnunk ; eladásra vár még a lőtérünk mellett levő egy parczella, valamint a pesti lövő- ház is, melyeket alkalmas vevő jelentkezése esetén nyert felhatalmazásunk alapján eszközölni is fogunk. „Közgyűlési határozat egyszersmind kötelességünkké tetté' a telkek eladásából befolyó összeget első sorban adósságaink törlesztésére fordítani. Erre nézve jelenthetjük, hogy a telkek eladásából befolyt, a múlt évi zárszámadásban bejelentett 20,738 frt 10 krajezáron kívül, ez év folyamán a múlt évben eladott 1. és 9. számú telken marad hátralék 786 frt 36 kr., a 2. számú telken maradt hátralék 149 frt 81 kr., a 13. számú telken maradt hátralék 444 frt 5 kr., a 20. számú telken maradt hátralék 812 frt — kr. Összesen 2192 frt 22 kr. Ehhez jön az ez évben eladott 5 számú telekért befolyt 1735 frt 5 kr. a 17 számú telekért befolyt 3779 frt 18 kr. Összesen tehát az ez idei zárszámadásban kitüntetett 7706 frt 35 kr., mely a múlt évi 20738 frt 20 kr. bevétellel együtt 23,444 frt 65 kr. Ez tehát csak az az összeg, mely a 20 parczella eladásából befolyt. Ez összegből adósságaink törlesztésére az elmúlt évi zárszámadás szerint fizettünk 15,951 frt 48 krt a folyó évben a Carolinea alapnak a székes fővárosnál való letéteményezésére 2500 frtot és 500 frtot jelzálogos tartozásainkra s igy összesen 23,451 frt 48 krt. fordítottunk e czélra. A telkek eladásából való bevétel és az adósságok törlesztésére fordított kiadás közötti 4993 frt 17 kr. külömbségböl fedeztük a telkek eladását hirdető ujságdijakat, valamint folyó szükségleteinket: összesen 2703 frt 45 kr. erejéig, miután a tagsági dijak nem folytak be a várt eredménynyel és mert lövészeti leltári tárgyak beszerzése is elodázhatlan szükséglet volt, miglen a még fenmaradó 2289 frt 72 kr. különbözet az 1894. évi zárszámadásunkban, mint pénztári készlet fordul elő. Jelzálogos adósságunk tehát ez idő szerint még csak 12,000 frt. A lövészet 1894. május 7-vel vette kezdetét nagy érdeklődés mellett; az ez idei királylövészet junius 29.. 30. és julius 1-én tartatott meg. Szávoszt Alphons főlövészmesterünk közbenjárása, a lövészbizottság minden egyes tagjának buzgólkodása, nemkülönben egyes tagtársainknak egyesületünk iránti szeretete következtében lödijak gyanánt szép számú és értékes ajándékok érkeztek be e nagy lövészetre, melyek hivatalos értesítőnkben annak idején közzótétet- tek, mely körülmény nemcsak helybeli lövészeinket serkentette a versenyre, de vidéki lövésztársak is nagy számben érkeztek az érdekes lövészünnepélyre. Minek természetes következménye azon nagy siker lett, mely eddigelé egy nagy lövészetnél sem volt konstatálható, nemcsak morális, de anyagi szempontból is, a mennyiben tiszta bevétele többletként 1378 frt 64 krt eredményezett a lövészet. A rendes lövészet minden vasárnap megtartatott, miglen az október 7-iki libalövészettel az ez idei lövészidény véget ért. A télen át Jelinek Antal és Wellisch Emil lövészbiz. tagok felügyelete alatt a szobalövészet gyakoroltatott. A lövészet fejlődése megkövetelte, hogy két uj pisztolyczéltáblát és egy rendes czéltáb- lát újólag felállítottunk. A bajai lövészünnepélyre, tekintettel ottan lakó egyesületi tagjainkra, 40 koronát küldtünk lődij gyanánt, hasonlókép a nagyváradi nagy lövészetre 60 koronát. Szávoszt Alphons főlövészmester úr kezdeményezésére, a vadászati tilalom ideje alatt vadász-tagtársaink cserépgalamb-, üveggolyólövészeteket rendeztek, mely nem mindennapi érdekeltséggel folytattatott több héten át, nagyobb életet hozva egyesületünkbe, a mely körülmény anyagi haszonnal is járt az egyesületre nézve, a mennyiben ez intézmény életbeléptetésével egyesületünk számos előkelő uj tagra tett szert. Csak előnyünkre szolgálhat, ha ezen elit társaság jövő években is oly örömmel folytatja ezen rendkívül érdekes sportot, mint a milyennel azt elkezdte. A választmány e társaság kedvéért, a meglevő mozgó czéltáblához, egy Hardecker-féíe 167 frtos szalonkaczéltáblát is állíttatott fel. Szávoszt Alphons, Kranz Lajos, Grünwald Sándor, Brachfeld Lajos urak egy cserépgalamb vetőgépet, hasonlógép Fónagy József úr egy cserépgalamb és egy üveg-golyó vetőgépet ajándékoztak egye* sületünknek és igy teljesen felszerelve áll a ezéllövészeti sport ezen ága is tagtársaink rendelkezésére. ' Kerti helyiségeinkben a nyári idény alatt nem lövész tagtársaink és családjaik részére kellemes szórakoztatásul katonai zene-előadások tartattak, melyek folyton nagy látogatottságnak örvendettek. Engedve a közóhajnak, nem
